A behajthatatlansági igazolás témakörében már sokféle álláspont vált ismertté. A behajthatatlansági igazolás a Cstv. 46. § (8) bekezdésében szerepel. A törvény szövege szerint, ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult - és itt nagyon fontos ez a szó, hogy jogosult - nem kívánja befizetni a nyilvántartásba vételi díjat (azaz nem kíván hitelezővé válni), akkor a felszámoló kiadja számára a számviteli törvény (2000. évi C. törvény) 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontja szerinti behajthatatlansági igazolást, melynek a lényege az, hogy a jogosult a társasági adóalapját csökkentheti ezzel a be nem hajtható követeléssel.
A behajthatatlansági igazolást azonban nem csak a jogosultak kérhetik, hanem a hitelezők is - azaz olyanok, akik bejelentették igényüket a felszámolónak, és befizették utána a nyilvántartásba vételi díjat is.
A gyakorlatban részben abban a tekintetben alakult ki téves jogértelmezés, hogy a csupán behajthatatlansági igazolással rendelkező jogosultakat a bíróságok a háttérfelelősség érvényesítése iránti perekben úgy tekintik, mint akik felléptek az adóssal szembeni igényük érvényesítése érdekében; illetve a hitelezők számára kiadott behajthatatlansági igazolások után a felszámolók a hitelezőket törlik a nyilvántartásból azzal, hogy az igazolás kiadása után nekik már nincs is követelésük az adóssal szemben.
A Kúria másodfokú bíróságként eljárva az Fpkf. VII. 30.241/2012/2. számú végzésében egyetértett az ítélőtábla által kifejtett állásponttal, mely szerint - a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjába sorolható hitelezői igényeken kívül - a hitelezőként való nyilvántartásbavételhez - és ez alapján a hitelezői jogosítványok elnyeréséhez - szükség van arra, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező bejelentse az igényét a felszámolóhoz határidőben (vagy határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül), és ugyanezen időtartamon belül be is fizesse a követelésének megfelelő nyilvántartásba vételi díjat. A hitelezőnek kell eldöntenie azt, hogy "hitelezővé" kíván-e válni, vagy csak a behajthatatlansági nyilatkozat igénylésével "jogosulttá" [Cstv. 46. § (8) bekezdés]. Ha ugyanis csak bejelenti az igényét, de nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, és kéri a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását, úgy a felszámoló a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően csak jogosultként veheti figyelembe, és a hitelezők közötti nyilvántartásban nem tüntetheti fel.
A behajthatatlansági nyilatkozat önmagában - ha a jogosult nem vált a Cstv. fogalmai szerint hitelezővé
13/14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
