A versenyjoghoz kapcsolódó magánjogi jogérvényesítés, azaz a versenyjogi jogsértésre alapított kártérítési igények polgári úton történő érvényesítése, jelentős területté vált a perjogászok számára az elmúlt öt és fél évet, vagy az 1/2003/EK Tanácsi Rendelet hatálybalépése óta eltelt időt figyelembe véve.3 Az angol bíróságok előtt számos magánjogi jogérvényesítéssel kapcsolatos eljárást folytattak le ebben az időszakban, amelyek többségét az Európai Bizottság, illetve az Office of Fair Trading (OFT - tagállami versenyhatóság) versenyhatósági döntését követő igényérvényesítés jellemezte. Bizonyos esetekben ez a fajta igényérvényesítés rávilágított a közösségi versenyjog és az angol magánjog kölcsönhatásaira, így a vállalkozáscsoporton belüli felelősség4 vagy az érvényesíthető jogkövetkezmények5 kérdéseire.
Európai szinten a Bizottság 2008 áprilisában kiadott Fehér Könyve (Fehér Könyv az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről) volt a magánjogi jogérvényesítés fejlődésének mozgatórugója.6 Amennyiben a Fehér Könyvben ismertetett javaslatok elfogadásra kerülnek, amelyet nagyfokú bizonytalanság övez jelen sorok írásakor, akkor a magánjogi jogérvényesítés által felvetett kérdéseket illetően bizonyos harmonizáció valósulhat meg az EU-ban, ideértve a perképesség, a bizonyítékok átadására vonatkozó kötelezettség, a vétkességre vonatkozó követelmény, a kár mértéke megállapításának módját érintő, továbbá az áthárításon alapuló védekezésre vonatkozó, illetve az elévülési határidők és a költségviselésre vonatkozó szabályok kérdéseit.
Ugyanakkor jelenleg és vélhetően még egy bizonyos ideig a jövőben a tagállami jog szabályozhatja a fent ismertetett magánjogi jogérvényesítésre vonatkozó szempontokat, amelyeket korlátozott módon az Európai Közösségek Bíróságának gyakorlata is meghatároz, így az érvényesíthető jogkövetkezmények és azok jellege tekintetében, amennyiben a tényleges érvényesülés és egyenértékűség (principles of effectiveness and equivalence) veszélyeztetve volna.7 A dolgok jelenlegi állása szerint a tagállamok között jelentős különbségek mutatkoznak számos kulcsfontosságú kérdés tekintetében a magánjogi jogérvényesítést illetően. Például a károk kérdését tekintve az angol jog főszabályként lehetővé teszi a kivételes vagy büntető jellegű kártérítésre kötelezést,8 míg a német jog szerint az ilyen jellegű károk megítélése ellentétes a közrend-del.9 Az elévülési határidőket illetően a Bizottság megállapította, hogy a tagállamok elévülési szabályai egy és harminc év közötti elévülési határidőket állapítanak meg a magánjogi jogérvényesítéssel kapcsolatos igényeket érintően.10 Ezek a különbségek meghatározó jelentőséggel bírnak annak eldöntése során, hogy magánjogi jogérvényesítés keretében kerüljön az igényérvényesítésre sor, az milyen módon történjen és milyen fórum előtt.
A szóban forgó versenyjogi jogsértésre alkalmazandó jog határozza meg a fent említett körülményeket. Az alkalmazandó jog meghatározza a perképességre, a védekezési lehetőségekre, az elérhető jogkövetkezményekre és elévülési határidőkre vonatkozó szabályokat. A szerződésen alapuló igényérvényesítés körében - tehát pl. egy szerződés az EK-Szerződés 81. cikk (2) bekezdésére alapított érvénytelenségének megállapítása során - az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokat az első Római Egyezmény ("Róma I")11 már egy bizonyos ideje egységesítette.12
A szerződésen kívüli igényérvényesítés körében ugyanakkor, mint pl. közvetett vevők általi igényérvényesítés esetén, az alkalmazandó jog még mindig nem került egységesítésre. A versenyjogot sértő károkozó magatartásokra vonatkozó alkalmazandó jog meghatározására a nemzetközi magánjogról szóló 1995. évi törvény alapján kerül sor (Vegyes Rendelkezések), míg az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kötelezettség megállapításának alapja a common law lehet.
Mindez 2009. január 11-én, a Róma II rendelet13 hatálybalépésével az Európai Közösségek egész területén (Dániát leszámítva) megváltozik. A Róma II rendelet a szerződésen kívüli kötelmek területén azt a célt kívánja megvalósítani, amit a Róma I rendelet a szerződéses kötelezettségek terén elért, azaz teljesen egységesített szabályokat az alkalmazandó jogot illetően az egész EU-ban. A Róma II rendelet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint egy fontos lépés egy "egységes európai jogi térség meg-valósításában".14
A gyakorló versenyjogászok számára a Róma II rendelet azért fontos, mert új és önálló szabályrendszert vezet be a versenyjogot sértő tényállások tekintetében, eltérően más szerződésen kívüli károkozó magatartásokra vonatkozó szabályoktól. Az alábbi cikk ezt a témát dolgozza fel, először bemutatva a Róma II rendeletet egy teljesebb módon, majd a versenyjogot érintő szabályokat közelebbről megvizsgálva, végezetül pedig hét kulcsfontosságú problémára rávilágítva azoknak a gyakorló versenyjogászoknak a számára, akik magánjogi jogérvényesítés keretében felmerülő igényeket érvényesítenek versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatban.
A Róma II rendelet hatálya széles: kifejezetten alkalmazandó valamennyi, "a polgári és kereskedelmi ügyek területét érintő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyra".15 A jelen elemzés szempontjából nem számottevő kivételtől eltekintve16 magában foglal17 olyan gyakran alkalmazott jogintézményeket, mint a "szerződésen kívüli károkozás" és a "jogalap nélküli gazdagodás", de olyan, angol jogászok számára esetleg különlegesebb jogviszonyokat is felölel, mint a "megbízás nélküli ügyvitel - negotiorum gestio"1S vagy a "szerződéskötés körében való felelősség - culpa in contrahendo".19
A Róma II rendelet a szerződésen kívüli kötelmekre vonatkozó alkalmazandó jogot mind tényleges, mind pedig valószínűleges felmerülésük esetén szabályozza.20
A főszabályt a 4. cikk (1) bekezdése fogalmazza meg, amely szerint "(...) a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik". A főszabályt azoknak az országoknak a jogára tekintet nélkül kell alkalmazni, amelyekben a "a károkozó esemény felmerült vagy amelyben a károkozó esemény közvetett következményei felmerültek". A főszabály alkalmazása ráadásul nem kizárólag azokra a helyzetekre korlátozódik, amikor a kár az EU-n belül merül fel. Éppen ellenkezőleg, a 4. cikk (1) bekezdése kifejezetten univerzálisan alkalmazandó.21 Ha a kár New Yorkban merül fel, akkor főszabályként a New York-i jog lesz az alkalmazandó jog. A 4. cikkben megfogalmazott általános "kár országa" főszabály maga is meghatároz kivételeket az alkalmazása alól: a) amikor a károkozásért felelősnek tekintett személy és a kárt elszenvedő személy szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkezésének időpontjában ugyanabban az országban található, a jogellenes károkozásra ennek az országnak a jogát kell alkalmazni;22 b) amennyiben az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik országhoz.23
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
