A szólás szabadsága a jogrendszer azon alapköve, mely egy demokratikus államban mindig adott, annak keretei, kiterjedése és értelmezése azonban folyamatosan változik.
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézetének és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának gondozásában megjelent kötet immáron harmadik alkalommal kíván hozzájárulni a szólásszabadság, a sajtószabadság és a médiajog szerteágazó kérdésköreinek áttekintéséhez, bizonyos mértékben pedig rendszerezéséhez. A kiadványsorozat célja elsősorban az európai megközelítések azonosítása, de emellett vállalkozik az Egyesült Államok és más - az európaival összehasonlítható - jogrendszerek tanulságainak összegzésére és a magyar jogi gondolkodásba történő beemelésére.
A 2013-ban indult kiadványsorozat szerkesztői, Koltay András és Török Bernát a szerzők körültekintő kiválasztásával és az elérő szempontok érvényesítésével kívánják biztosítani a sajtó-, és médiajog, illetve a szólásszabadság fejlődési irányának bemutatását. Szerkesztésükben az elméleti problémák tárgyalása mellett hangsúlyos szerepet kap az "élő" jog, így a jogalkotás és a joggyakorlat hiányosságainak, illetve az állammal szemben megfogalmazott kívánalmak tudományos érvényű megfogalmazása.
A tanulmánygyűjtemény világos rendezőelv szerint tartalmazza a különböző jogi részterületekről érkező szerzők műveit. A négy részből álló, 17 tanulmányt tartalmazó kötet az általános sajtójogi elemzésektől veszi fel az előző gyűjtemények fonalát, melyet a szólásszabadság és egyes magánjogi problémák keresztmetszetéből származó elemzések követnek. A mű újdonsága, hogy annak harmadik (és részben második) része az új média kérdéseiről ad mélyreható elemzéseket, mely segít az új technológia jogi dilemmáinak rendszerezésében. Végül annak záró fejezete a kötet fő irányvonalához képest szerteágazóbb jogterületekről, így például a tiltott piacbefolyásolás, vagy a kampányfinanszírozás alapjogi vonatkozásairól tartalmaz ismeretanyagot.
A kötet első részében a szólásszabadság jogának olyan kérdései kerülnek terítékre, mint a nyelvhasználathoz való jog tartalma, a művészet szabadsága önálló alapjogi meghatározásának igénye, illetve az európai demokráciafogalmak és kontextusok meghatározása.
Andrássy György tanulmányában a kevéssé ismert, mégis esszenciális nyelvszabadság alapjogként való elismerésének kérdésére fókuszál. Írásában többek között a hivatalos nyelv kötelező használata szabadságkorlátozó tartalmának egyes kérdéseiről értekezik, mely gondolatmenet eredményeként megalkotja a nyelvszabadság definícióját is.
A sajtószabadság alapvető kérdéseit vizsgáló első rész Koltay András két ívet meghaladó, a művészet szabadságának történeti és összehasonlító elemzését nyújtó írásával folytatódik. A szerző értekezésében a terület oly széles körű áttekintését nyújtja, mely esszenciális alkotóelemévé válhat a művészet szabadságáról rendelkezésre álló jogi tudásanyagnak. Koltay tanulmányának kulcskérdése, hogy a művészet szabadsága létezhet-e önálló alapjogként. A szerző gondolatmenetében a magyar alkotmánytörténet és alkotmánybírósági gyakorlat áttekintésén túl az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, de az Egyesült Államok, Anglia és Németország példájára is kitér, tanulmánya végén pedig arra a következtetésre jut, hogy a művészet szabadsága alapjogi rendezettségének hiánya végső soron nem probléma egy modern jogrendszerben.
Smuk Péter munkájában a demokráciafogalmak vizsgálata kerül terítékre, mely során a szerző Jürgen Habermas demokrácia modelljének ismertetéséből, valamint a közvélemény fogalmának meghatározásából indul ki. Értekezésében áttekinti az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, valamint az Európai Unió dokumentumaiban található demokráciakritériumokat, valamint olyan korszerű fogalmak körültekintő értelmezését is adja, mint az e-demokrácia, a militáns demokrácia, illetve az egyre népszerűbb, leginkább politikai diskurzusokban megragadható populista demokrácia.
A kötet "Magánjog és szólásszabadság" című második része Csehi Zoltán, Navratyil Zoltán, Szilágyi Ferenc, Láncos Petra Lea és Pogácsás Anett írásait tartalmazza.
Csehi Zoltán tanulmánya a személyiségi jogok megsértéséből eredő igények elévülését, illetve annak egy aspektusát, a vagyonjogi forgalomban kialakult elévülés alkalmazási problémáit vizsgálja. A szerző az elévülés fogalmának rövid jogtörténeti áttekintése után vállalko-
- 188/189 -
zik a személyiségi jog elévülési szabályainak áttekintésére, mely magában foglalja nem csak az 1900-as Ptk.-tervezet, de az 1959-es és az új Ptk. elévülési szabályainak áttekintését is. Munkájának egyik érdeme, hogy a szakmai vélemények alátámasztása érdekében a szerző nagy hangsúlyt fektet a joggyakorlat szemléltetésére is.
Navratyil Zoltán - hasonlóan Csehi Zoltán írásához - a Polgári Törvénykönyv változásaira koncentrál. Kutatásában abból indul ki, hogy az új Ptk. normaszövege alapján az emberi méltóság az általános személyiségi jog generálklauzulájában kapott helyet, mellyel kapcsolatban a szerző fel is teszi a kérdést, miszerint e változás "kihatással lehet-e az emberi méltósággal összefüggő elméleti és gyakorlati felfogásra"?[1] A kérdés megválaszolása érdekében a szerző áttekinti az emberi méltóság alkotmányjogi és alapjogi aspektusait, majd kitér a médiahatósági gyakorlat tanulságaira e téren. Tanulmányában a szerző állást foglal azon felfogás mellett, miszerint az emberi méltóság önállóan alkalmazható, és magasabb fokú védelmet jelent, mint a becsület védelme, mondván "a becsületet sértő véleménynyilvánítások csupán kifejezésmódjukban indokolatlanul bántók, (durván sértők, lekicsinylők, lealázók, megszégyenítők), de magát az emberi mivoltot nem vonják kétségbe"[2].
Szilágyi Ferenc értekezésében a polgári jog egy szintén specifikus esetével, a személyiségi jogsértés megalapozta pénzügyi igények esetén felmerülő jogutódlás kérdésével foglalkozik. Írásában az európai magánjogfejlődés perspektívájának és a magyar magánjogban a régi és az új Ptk. rendszerében fennálló különbségek kritikai elemzésére vállalkozik. Érvelése eredményeként rávilágít a sérelemdíj engedményezhetőségének és halál esetén való átszállásának megtagadása melletti érvek sérülékenységére, véleménye szerint ugyanis e két esetben a sérelemdíj személyes elégtételi, illetve kompenzációs célja nem csorbul. "Ezért nem indokolt a sérelemdíj iránti igény esetén a kárigénytől eltérő megközelítés és attól eltérő módon való kezelése."[3]
A kötet harmadik része - melyhez logikailag hozzákapcsolhatóak Pogácsás Anett és Láncos Petra Lea második fejezetben található tanulmányai - a szólásszabadság és médiajog legújabb kérdésére, az új média, illetve tágabban a digitális tér jogi helyzetének rendezésére fordít figyelmet. A kötetgyűjtemény e részét kiemelten fontosnak tartom részletesebben ismertetni, ugyanis kiválóan bemutatja a véleménynyilvánítás szabadsága és a közösségi média szabályozása között feszülő ellentéteket, számot ad a tartalomszolgáltatók helyzetéről megfogalmazott állásfoglalásokról, illetve többek között felvázolja a digitális médiapiac jelenlegi helyzetét, de kitér az online tér részletszabályairól megfogalmazott polémiákra is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
