Az elmúlt két évtizedben számos hosszabb-rövidebb tanulmány és több fontos forrásközlés született, mely Somló Bódog (1873-1920) életművének mind teljesebb feltárását és bemutatását célozta. Tekintettel az előzményekre, akár Somló-reneszánszról is beszélhetünk.[1] Ha csak az említett időszakban Somló mindeddig nehezen hozzáférhető jelentősebb műveinek, kéziratainak, illetve egyéb dokumentumoknak a közzétételére gondolunk, akkor az előző kijelentés nem tűnik megalapozatlannak. E sorban mindenképpen kiemelésre érdemes a "Jogi alaptan" Somló által készített 1920-as magyar nyelvű "kőnyomatos" kivonatának Takács Péter "szöveggondozásában" való megjelenése,[2] illetve idegen nyelven publikált kisebb terjedelmű írásaiból, valamint külföldi periodikákban megjelent korabeli Somló-méltatásokból Varga Csaba szerkesztésében közölt válogatás kiadása.[3] Hasonlóképpen - német-magyar együttműködés keretében - Andreas Funke és Sólyom Péter többéves kutatómunkájának eredményeképpen Somló tudósi egyéniségét és sokirányú munkásságát - monografikus tanulmány, naplórészletek és levelezés közzétételével - újszerűen bemutató, "vegyes" műfajú, majd' háromszáz oldalas könyv jelent meg.[4]
Az életmű mindmáig legkevésbé számon tartott részét kívánja bemutatni a Takács Péter szerkesztésében és a Gondolat Könyvkiadó gondozásában megjelent Állambölcseleti töredékek: Somló Bódog írásai és hátrahagyott jegyzetei egy megírni tervezett Állambölcseletből című kötet.[5] A könyv szerkesztője, mint látjuk, nem először vállalkozik szakavatott módon Somló munkásságának közkinccsé tételére, illetve rekonstrukciójára. Takács Péter a mű előszavában utal a könyv megjelentetésének elsődleges céljára. Ez pedig nem más, mint annak bemutatása, hogy Somló tragikus halálát megelőző időszakban - a korábbi államelméleti fejtegetéseit kiegészítve - miként törekedett "önálló állambölcselet" megalkotására. A szerkesztő már itt megelőlegezi a későbbiekben részletesen is indokolt álláspontját, mely szerint a nemzetközileg mindmáig leginkább ismert és elismert hazai jogfilozófust "komoly magyar államtudósnak" is kell tekinteni.
A kötetben közzétett "Állambölcseleti töredék" Somló életének utolsó hónapjaiban, 1919 és 1920 folyamán, egy különös történelmi időszakban került megírásra. Az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság után, a trianoni békeszerződés születésének időszakában készült a hátramaradt csaknem 600 lapból álló kézirat, melyből egy "elmélettörténeti jellegű mű körvonalai rajzolódnak ki". Vagyis egy befejezetlen "Állambölcselet" anyagáról van szó, amit Takács Péter úgy jellemez, hogy a mű vélhetően az "államelméletek történetébe ágyazva" mutatta volna be szerzőjének az államról kialakított nézeteit. A kézirat egyes részei olvasónapló-jellegűek, míg más részletei publikálásra szánt szövegek, illetve azok előzetes változatai. A kötetben rekonstruált mű két fontos "fejezete", a Platónról és Machiavelliről szóló részek közzétételére élete legvégén maga Somló vállalkozott, bár utóbbi már posztumusz jelent meg.[6] Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában megőrzött anyagból az 1980-as évek első felében Varga Csaba három - a szélesebb olvasóközönség számára kommentárral ellátott - forrásközlése jelent meg. Ezek között találhatunk tematikus államelméleti jegyzeteket, továbbá Arisztotelész Politikájá-
- 192/193 -
ról és Szent Ágoston állambölcseletéről írott feljegyzéseket.[7] Legutóbb pedig Takács Péter - a recenzálás tárgyát képező kötet előkészítésének során - Somló Cicero állam-és jogbölcseletéről készített jegyzeteit tette közzé.[8] Az "Állambölcseleti töredékek" további részei nyomtatásban először most váltak hozzáférhetővé.
A szerkesztő munkája során vállaltan szöveghűségre törekedett, csupán a helyesírási szabályokban időközben bekövetkezett változásokat, esetleges elírásokat, szóismétléseket és minimális stilisztikai szempontú kiigazításokat végzett el, ugyanakkor célja volt a szöveggondozás során, annak "kéziratjellegét" megőrizni. A kötet nagy erénye, hogy Takács Péter jelentős mennyiségű és terjedelmű jegyzetapparátust fűzött az eredeti - lábjegyzetek nélküli, csupán néhány szövegközi bibliográfiai utalást tartalmazó - kézirathoz. Mindez rendkívül hasznos az állam- és jogbölcselet, Somló elmélete, valamint az állam- és politikaelmélet iránt érdeklődő olvasó számára. A magyar társadalomtudományi gondolkodásban az ilyen jellegű vállalkozás nem előzmény nélküli. Talán nem túlzás, ha a szerkesztő e teljesítményét Pulszky Ágost Henry Maine Ancient Law (1861) című művéhez - annak magyar fordítása elkészítésekor - írt jegyzeteihez és kommentárjaihoz hasonlítom.[9] A közölt "értelmező jegyzetek" lexikonszerű információkat, fontos bibliográfiai adatokat és az adott témával, szerzővel kapcsolatos lényeges információkat, alkalmanként filológiai alaposságú szerkesztői megjegyzéseket tartalmaznak. Ugyanakkor a kéziratban lévő latin és más idegen nyelvű idézetek, szövegek magyar fordítását az olvasó minden érintett lap alján megtalálja. Mindez jól szolgálja a szöveg folyamatos megértését és értelmezését.
A kötetben ezt követően két - Somló állambölcseleti felfogását elemző - értekezést találhatunk. Elsőként Varga Csaba korábbi forrásközléseihez írt bevezető tanulmányainak "füzérét" olvashatjuk. A szerkesztő nem csupán Somló állambölcseleti életműve első "felfedezőjének" tesz e helyütt gesztust, hanem az érdeklődő számára is segítséget nyújt, amikor egybegyűjtve hozzáférhetővé teszi a ma is haszonnal olvasható egykori "bevezető" kommentárokat. A második tanulmányban Takács Péter gondolatait olvashatjuk a magát több alkalommal is "az államtudomány emberének", illetve "az államtudomány munkásának" nevező Somló "államelméletei"-ről. E mindenképpen újszerű interpretáció keretében a kötet szerkesztője három, egymástól jól elkülöníthető államelméleti megalapozást exponál, mely a somlói életmű egy-egy jól elválasztható korszakához kötődik. Így külön-külön mutatja be és elemzi az 1903-ban megjelent Állami beavatkozás és individualizmus című könyvében kifejtett általános társadalomelméleti nézeteit, majd az 1917-ben megjelent Juristische Grundlehre terjedelmes monográfiájának egyötödét kitevő kantiánus államelméleti megalapozását, végül a kéziratos Állambölcseletét. Takács Péter megállapítása szerint Somló egész életében folyamatosan foglalkozott az állam kérdéseivel, s ennek kapcsán fejtette ki az egymástól jól elkülöníthető államelméleteit.
A mű további értéke, hogy nem csupán Somló állambölcseletével foglalkozik. A könyv több mint egyharmadát kitevő függelék az életmű tanulmányozásához további fontos írásokat és dokumentumokat közöl. Így e helyen olvashatjuk Takács Péter - számos új elemet és értelmezést tartalmazó - terjedelmes tanulmányát Somló életéről és pályafutásáról, illetve itt találhatjuk az általa összeállított eddigi legrészletesebb Somló-bibliográfiát, melynek különlegessége, hogy külön jelzi, mely művek érhetők el a világhálón keresztül. Ezt követően a függelék számos Somlóval kapcsolatos fényképet és dokumentumot közöl, illetve itt olvashatjuk Reményik Sándor Somló Bódog halálára írt Tragédia című versét. A kötet végül a kéziratok és egyéb szövegek, továbbá a közölt dokumentumok fellelésének forrásait közli, valamint köszönetnyilvánítást és a tájékozódás szempontjából igen hasznos névmutatót tartalmaz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
