Az ausztriai, a svájci, az angol-walesi és a luxemburgi mediáció mind jogdogmatikailag, mind a pozitív jog tekintetében illeszkedik az európai mediációs jogi rendszerek közé. Az árnyaltabb megfigyelés során azonban gyakorlati jogi szempontból apróbb eltérések, nemzeti jogi sajátosságok is megmutatkoznak.
Összességében véve ugyanúgy beszélhetünk polgári és büntető mediációról, mint például Belgium, Franciaország, Magyarország vagy más európai államok esetén. Ugyanakkor a kanadai mediáció jogtörténeti nyomai is fellelhetők az európai mediációs rendszerek képén. A mediáció globalizációjával hatások és visszahatások szövedéke jellemzi minden ország mediációs rendszerét.
Az Európai Unió polgári és kereskedelmi jogi mediációs irányelve Ausztriát éppúgy érinti, mint Németországot vagy Franciaországot, valamint más uniós tagállamokat. (Kivéve Dániát.) Az uniós irányelv implementációja széles mozgásteret biztosított a tagállamoknak, így a polgári mediáció terén sem beszélhetünk teljesen és maradéktalanul egységes európai uniós jogi szabályrendszerről. Az irányelv főleg a határokon átívelő polgári mediáció terén ért el addig példa nélküli eredményeket. A nemzeti mediációs rendszerek - úgy tűnik - továbbra is a nemzeti jog jellegzetességeit hordozzák. Legalábbis addig, míg külföldi elem nem csúszik egy-egy konkrét közvetítői eljárásba.
Az európai jogi kultúrában a médiation conventionnelle, azaz a reguläre Mediation, tehát nem a bíróság által elrendelt közvetítés mellett ismert a médiation judiciaire, azaz a gerichtsnahe Mediation, tehát a bíróság által elrendelt mediáció is. E kétféle mediáció ugyanúgy megtalálható a francia, az osztrák vagy a belga jogban, mint például a magyar mediációs rendszerben. A mediációval rokon intézmény a diverzió, mely utóbbiból nőtt ki a büntető mediáció. Egyezségi kísérletre idézés, választottbíráskodás, békéltető eljárások, döntőbíráskodás, ún. miniperek és számos más jogi institúció jelzi, hogy a joghasználó társadalomnak igénye van a konfliktusrendezés alternatív formáira. És itt valóban jórészt formai, tehát alaki jogi különbségekről van szó. A társadalmi-gazdasági működésnek az alkalmazandó anyagi jog által megszabott korlátait és lehetőségeit a konfliktusrendezéshez választott megoldás formája befolyásolhatja. Az alternatív vitarendezés inkább bővíti a szocioökonómiai szempontból hasznos lehetőségeket, és csökkenti a lehetőségek felesleges korlátait.
A mediáció jogdogmatikája folyamatosan fejlődik. Minden újabb ország, melyet a mediáció intézménye meghódít, újabb és újabb elemeket tesz hozzá a mediációs jog tudományához. Többnyire a tudományosság terén jelentkezik először a mediáció: a szakirodalomban. Az adott országban alkalmazható mediáció tudományos definiálását követi a jogszabályi szintű megfogalmazás. Ekkor azonban még távol járunk a mediáció kazuisztikán alapuló absztrakt meghatározásától. A kazuisztika évek-évtizedek nyomán válik absztrahálhatóvá. Ekkor érkezik el a vizsgált ország jogalkotása a mediáció második megfogalmazásához. És ekkortól beszélhetünk kiforrott, jogtudományon és jogi empirizmuson alapuló mediációs jogról. Ilyenkor többnyire:
- vagy dereguláció következik be a mediációs szabályanyag terén,
- vagy a meglévő szabályok újrafogalmazása történik,
- vagy pedig, a legritkább esetben, a jogalkotó a meglévő szabályok mellé - azok érintetlenül hagyása mellett - újabb jogi szabályokat alkot.
A mediációs jog külön területe a munkaügyi mediáció. Ennek két fő alrendszere:
- a kollektív munkaügyi vitákban alkalmazott mediáció,
- valamint az egyéni munkaügyi jogvitákban alkalmazott mediáció.
A legtöbb ország mediációs jogrendje szerint az egyéni munkaügyi jogvitákban a polgári jogi mediáció általános szabályai szerint lehet lefolytatni a közvetítői eljárást. Persze ennek is megvannak az esetleges lex specialis-ai. Az első francia bekezdésben említett kollektív munkaügyi viták esetén a legtöbb országban a mediáció története régebbre nyúlik vissza, mint az egyéni munkaügyi jogviták jogtörténete. És minden országban vannak olyan történeti előzmények, mint például Franciaországban a conseil de prud’hommes intézménye (1806 óta), vagy a Magyarországon az ötvenes években megjelenő vállalati, járási közös és területi munkaügyi döntőbizottságok.
Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelve preambulumának (10) pontja kimondja: "Ezt az irányelvet azokban az eljárásokban kell alkalmazni, melyekben a határokon átnyúló vitákban részt vevő kettő vagy több fél önkéntes alapon, közvetítő segítségével maga kísérli meg vitájának peren kívüli megállapodás elérésével történő rendezését. Ezt az irányelvet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. Nem alkalmazható olyan jogokra és kötelezettségekre, melyekről a felek a megfelelő alkalmazandó jogszabályok alapján nem rendel-
- 373/374 -
kezhetnek. Az ilyen jogok és kötelezettségek különösen gyakoriak a családjogban és a munkajogban."
A 2008/52/EK irányelv preambulumának (4) pontja emlékeztet rá, hogy 2002 áprilisában a Bizottság zöld könyvet nyújtott be a polgári és kereskedelmi törvény szerinti alternatív vitarendezési módszerekről, számba véve az Európai Unióban az alternatív vitarendezési módszereket illetően fennálló helyzetet, és széles körű konzultációkat kezdeményezett a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a közvetítés használatának előmozdítására irányuló lehetséges intézkedésekről. Az irányelv preambulumának (5) pontja szerint az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosítása a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módszerekhez való hozzáférést egyaránt magában kell, hogy foglalja. Az irányelvnek hozzá kell járulnia a belső piac helyes működéséhez. Különösen a közvetítési szolgáltatások hozzáférhetőségét illetően. Az irányelv preambulumának (6) pontja kimondja, hogy a közvetítés a polgári és kereskedelmi ügyekben a viták takarékos és gyors, bíróságon kívüli rendezését biztosíthatja, a felek igényeinek megfelelő eljárásban. A felek a közvetítés eredményeként létrejött megállapodásokat nagyobb valószínűséggel tartják be önként. Mindez elősegíti a felek közti korrekt és tartós kapcsolatot. A preambulum (8) pontjának értelmében ezen irányelv rendelkezései csak a határokon átnyúló vitákban történő közvetítésre alkalmazandók, de semmi nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy ezeket a rendelkezéseket belföldi mediációs eljárásokban is alkalmazzák.
Az európai uniós joganyagban a Tanácsnak a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001/220/IB, 2001. március 15-én kelt kerethatározatának 10. cikkelye megfogalmazza:
(1) Minden tagállam gondoskodik róla, hogy a büntetőügyekben való közvetítést elősegítse olyan bűncselekmények esetében, amelyeknél ezt megfelelőnek tartja.
(2) Minden tagállam biztosítja, hogy a sértett és a terhelt között az ilyen közvetítés útján elért megállapodást a büntetőeljárásban figyelembe lehessen venni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
