Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 24. §-ának (1) bekezdése, az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. §-ának (1)-(2) bekezdései, az 1993. szeptember 2-től hatályos módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (1)-(2) bekezdései rendezik a felszámolási vagyon értékesítését, a felszámoló e körben fennálló kötelezettségeit.
E normák nem tartalmaztak részletes szabályokat, egységes, mindenki által ismert, követhető eljárási rendet az értékesítésre. A Cstv. és az 1993. évi módosítás csupán két alapvető követelményt fogalmazott meg: a nyilvánosságot, és azt, hogy az értékesítésnek a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell történnie. Természetesen a két feltételhez szorosan tapad, és a nyilvánosság követelményéből következik az a kívánalom, hogy az értékesítés folyamatának tisztasága biztosított, ellenőrizhető legyen.
Ezen túl azonban további megkötés hiányában azt, hogy a felszámoló a nyilvánosságot milyen módon biztosítja, saját belátása szerint dönthette el. A felszámolási törvény nem határozta meg a nyilvános értékesítés konkrét módozatait, az egyes felszámolók önállóan alakíthatták ki az ezzel kapcsolatos eljárásokat. A módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdése annyiban fogalmazott meg e körben további követelményt, hogy mivel a hitelező elővásárlásra jogosult, az elővásárlási jog gyakorlása érdekében a két országos napilapban történő közzététel mindig kötelező.
Az 1997. augusztus 6-án hatályba lépett 1997. évi XXVII. törvény, mely a módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit nem érintette, a (2) bekezdést hatályon kívül helyezte, de a nyilvános értékesítés szabályait részletesen rendezte, a 49/A, 49/B, 49/C §-okban. A 49. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A 49/A és a 49/B § részletesen szabályozza az értékesítés két lehetséges formáját (pályázat, árverés), a 49/C § (1) bekezdése rendelkezik a környezetvédelmi és természetvédelmi főhatóságot műemlék, természetvédelmi oltalom alatt álló terület esetén megillető elővásárlási jogról, míg a (2) bekezdés szerint az elővásárlásra jogosult jogát a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról. A módosítás tehát a korábbiakhoz képest részletesebb szabályokat állapít meg az értékesítésre. Kötelezővé teszi elsődlegesen árverés vagy pályázat alkalmazását azzal, hogy meghatározott feltételek (például választmány hozzájárulása stb.) esetén ettől a felszámoló eltérhet, de ekkor is az értékesítés egyéb nyilvános formáját kell választania. A módosítás megszünteti a hitelezőt, az adós tagját megillető elővásárlási jogosultságot.
A jogszabályi változásokból látható, hogy a polgári jog anyagi jogi szabályait a Cstv. speciális rendelkezésekkel egészíti ki az elővásárlási jog körében. Az Ftvr., Cstv. arra szabályt, hogy az elővásárlásra jogosult e jogát miként gyakorolhatja, nem tartalmazott. Így ezen eljárásokban az elővásárlási jogot biztosító anyagi jogszabályok (Ptk., Gt.) irányadóak.
A módosított Cstv. (1993. szeptember 2. napjától hatályos szöveg) ehhez képest speciális rendelkezést iktatott be, melyet a felszámoló köteles figyelembe venni. Az elővásárlási jogosultat két hirdetményben fel kell hívni, hogy az értékesítésen jelenjen meg, elővásárlási jogát csak ott gyakorolhatja. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elővásárlásra jogosultnak nem kell határidőt tűzni a nyilatkozattételre, ha az értékesítésen nem jelenik meg, vagy nem nyilatkozik, később sem élhet ezen jogával.
A fenti gyakorlatot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság Gf.11.31.859/1995/4. számú eseti döntése, mely szerint az elővásárlási jog gyakorlása a nyilvános értékesítéshez kötődik, a felszámoló - eltérően a Ptk. fő szabályától [373. § (1) bekezdés] - nem a konkrét vételi ajánlat utólagos közlésére, hanem az elővásárlásra jogosultak ezen jog gyakorolhatóságára való előzetes felhívására, erről történő tájékoztatásukra köteles. Kapcsolódik ehhez a Bírósági Határozatokban 1996/2/116. szám alatt közzétett eseti döntés is. Az abban foglaltak alapján a nyilvános értékesítés nemcsak a pályázat nyilvános kiírását, hanem az értékesítés nyilvánosságát is jelenti, annak lehetővé tételét, hogy az értékesítésen a vevők, hitelezők, elővásárlásra jogosultak jelen legyenek, megismerhessék az értékesítés teljes folyamatát. Így, ha két hirdetményben történő felhívással a felszámoló lehetővé tette, hogy az elővásárlásra jogosult az értékesítésen jelen legyen, az elővásárlásra jogosult, aki ott nem jelenik meg, illetve előzetesen nem jelzi, hogy jogával élni kíván, a továbbiakban elővásárlási jogát nem gyakorolhatja.
A Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. A 373. § (2) bekezdése szerint, ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja. E rendelkezésekből következik, hogy ha a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot értékesíteni kívánja, az ajánlatot a szerződés megkötése előtt közölnie kell a jogosulttal, de a törvény ez alól meghatározott esetekben az (1) bekezdés szerint kivételt enged. A Ptk. 373. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulatában és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 9. számú állásfoglalásában kifejtettekkel a Cstv. fent hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése összhangban áll. A kapott ajánlatot ugyanis nem kell közölni, ha számottevő késedelemmel járna, és ilyen, a közlési kötelezettség alól mentesítő kivételnek számíthat a jogosultak viszonylag nagy száma is, másrészt ráutaló magatartással is le lehet mondani az elővásárlási jog gyakorlásáról, tehát a nyilvános értékesítésről történő távolmaradással, illetve nyilatkozattételre felhívás esetén a nyilatkozat elmulasztásával.
Az 1997. évi XXVII. törvénnyel bevezetett módosítás nem tartalmazza, hogy a felszámoló hirdetmény útján hívja meg az elővásárlásra jogosultakat a nyilvános értékesítésre. Ennek alapján eldöntendő, hogy a jogszabály módosítása folytán helyes vagy helytelen az a felszámolói gyakorlat, mely szerint a korábbi szabályozásnak megfelelően hirdetmény útján felhívja az elővásárlásra jogosultat szándékának bejelentésére, és csak az ilyen nyilatkozatot tevőt tájékoztatja a végleges vételárról.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
