Az 1994-es hegyközségi törvény egyik legnagyobb újításának számított a minőség- és származásvédelem (a 2004-től hatályos jogszabályszöveg alapján pedig már az "eredetvédelem" is) lényegi funkcióként való megfogalmazása [Htv. 3. § (1) bek.]. A hegyközségek korábban is láttak el minőségvédelmi funkciót, de törvény csak most fogalmazta meg fő tevékenységükként. Mindennek következtében a hegyközségek szerveződése, illetve működése alapvetően ezen funkció betöltése érdekében történt.
A hegyközségek másik nevesített funkciója a termelőket és felvásárlókat tömörítő tagságuk érdekeinek képviselete [Htv. 3. § (1) bek.]. Az utóbbi időszak fejleményeit nézve különösen itt érzem fontosnak hangsúlyozni azt, hogy a hegyközségek, mint köztestületek hatáskörébe utalt feladatok megszűnnek a továbbiakban állami, vagy önkormányzati feladatok lenni, sőt nyomatékosan ki kell jelentenünk, hogy ezek a feladatok a hegyközségek "kizárólagos" hatáskörébe kerülnek (lásd még a szerző korábbi cikkét; Gazdaság és Jog, 2005, 12. szám, 17-22. old.). Az érdekképviselet kapcsán ez akképpen merül fel, hogy a kormányzat gyakran nem tudja eldönteni, hogy az ágazatot érintő kérdésben mely szervezettel kell tárgyalnia, és adott esetben hajlamos példának okáért egyesülettel, vagy egyesületekkel beérni, avagy ezek véleményét egyenrangúként elfogadni a HNT álláspontjával. Ezen gyakorlattal szemben hangsúlyoznom kell, hogy a kötelező tagságnak köszönhetően a hegyközségi szervezet megalapozottan képviselheti az egész ágazat érdekeit. A hegyközségek érdekképviseleti tevékenységével kapcsolatban két további jellemzőt kell kiemelnem. Egyrészt a jogszabályban megállapított ügyekben az ágazat (adott területi egység) összes termelőjének/felvásárlójának az érdekét képviselik, azaz a hegyközségek jellegüknél fogva nem szolgálhatnak rész-, csoport-, szociális (munkáltatói, illetve munkavállalói) érdekek képviseletére, érvényesítésére. Ezekre más érdekképviseleti szervek hivatottak a magyar jogrendszerben, adott esetben éppen a társadalmi szervezetek. Másrészt viszont az érdekképviseleti tevékenység során befolyásolni kívánt döntéshozónak tisztában kell lennie azzal, hogy a szőlészeti-borászati ágazat egészének képviseletére csak és kizárólag a hegyközségi szervezet hivatott, azaz más érdekképviseleti szervvel való egyeztetés (bár nem kizárt) nem válthatja ki szőlészeti-borászati szakkérdésben (különösen eredetvédelmi kérdésben) a hegyközségekkel való egyeztetést; hiszen a kötelező tagság következtében csak a hegyközségi szervezet bír a megfelelő reprezentativitással.
Az előzőekben leírtakat támasztja alá egyébiránt a Htv. rendelkezése is, amely szerint a "hegyközségeket érintő jogi szabályozást, illetve más kormányzati döntést vagy települési önkormányzati rendelet meghozatalát megelőzően kellő időben ki kell kérni az illetékes hegyközségi szervezet véleményét és észrevételeire érdemi választ kell adni" [Htv. 51. § (2) bek.].
A hegyközségek terméktanácsi funkciója bizonyos értelemben levezethető az érdekképviseleti funkcióból [Htv. 51. § (3) bek.]. Alapja mindazonáltal az lehet, hogy a hegyközségek - kötelező tagságuknak köszönhetően - reprezentatívan képviselik a szőlészeti-borászati termékpálya szereplőit.
A terméktanácsokról az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény rendelkezik, amely szerint a terméktanács azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó, viszonteladó és forgalmazó szervezetek és személyek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, bírósági nyilvántartásba vett és az "agrárpolitikáért felelős miniszter" (FVM miniszter) által 2002. december 31-éig elismert, nem nyereségérdekelt szervezete. A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét (tehát a HNT-t) az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül -, terméktanácsnak kell tekinteni (2003. évi XVI. törvény 2. § 21. pont). Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy bár a Htv. alapján nem lennének a HNT tagjai, az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény alapján a szőlő-bor terméktanács tagjának minősülnek a hegyközségek tagjai és a hegyközségek területi szervei [2003. évi XVI. törvény 25. § (2) bek.].
A HNT terméktanácsi feladatait is az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény határozza meg (4., 13., 14. §). Eszerint a terméktanács egyrészt szavazati joggal vesz részt az adott termékpálya döntéseket előkészítő fórumán, a termékpálya bizottságban (esetünkben a Szőlő és Bor Termékpálya Bizottságban). Másrészt a miniszter az agrárpiac eszközeinek alkalmazásával összefüggő egyes feladatok végrehajtásáról is szerződést köthet a HNT-vel. Harmadrészt a terméktanács - az agrárpiaci törvényben foglalt célok megvalósítása érdekében - a tagjai által vállalt befizetésekből támogatást nyújthat. A HNT utóbbi jogosítványai megítélésem szerint, jelen munkában nem részletezett, érdekes versenyjogi kérdéseket vetnek fel.
Hegyközséget a 2007 decemberétől hatályos szabályok szerint a "borvidéki településeken" kell alakítani [Htv. 5. § (1) bek.]. A jogszabályhely első mondata - ahogy korábban már említettem - tükrözi az egy település egy hegyközség alapelvvel való szakítást. Megítélésem szerint a jogszabályhely megerősíti azon elképzelésemet, hogy a borvidéki települések listáját nem a 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet mellékletében kellene rögzíteni. Ehelyett, követve a korábbi jogalkotási megoldást (amikor is a Htv. illetve később az 1997-es bortörvény tartalmazta a borvidéki rendszerünket), törvényben kellene szabályozni a borvidéki településeket, hisz ezen besorolás alapján áll fenn példának okáért a kötelező hegyközségi tagság is a borvidékeken. A Htv. 2007-es szabályai alapján ugyanis "szőlészeti és borászati termelő-, illetve felvásárló-tevékenység borvidéki településen csak hegyközség tagjaként folytatható, nem borvidéki településeken pedig csak akkor, ha a termelő, illetve a felvásárló eleget tett a külön jogszabály szerinti nyilvántartásba vételi kötelezettségének" [Htv. 3. § (2) bek.]. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy borvidéken kívüli szőlészeti és borászati árutermelő, illetve felvásárló nem lehet tagja a hegyközségnek, azonban ilyen tevékenységet csak akkor folytathat, ha eleget tesz a szőlészeti és borászati adatszolgáltatás rendjéről és a nem hegyközségi településeken a közigazgatási feladatokat ellátó hegyközségek meghatározásáról szóló 96/2004. (VI. 3.) FVM rendeletben foglalt kötelezettségeinek.)
A 2007-es módosítás alapján a hegyközséget úgy kell megalakítani, hogy az annak működési területéhez tartozó borvidéki települések közigazgatási területén fekvő szőlőültetvények nagysága összesen legalább ötszáz hektár legyen, és ezek az ingatlanok legkevesebb tíz termelő használatában legyenek [Htv. 5. § (1) bek.]. A hatályos Htv.-ben megfogalmazott 500 hektáros szőlőültetvény nagyság jogfejlődésünk eddigi legnagyobb területi előírásának minősül a hegyközségi intézményrendszer tekintetében. Az eredetvédelem anyagi jogszabályainak figyelembevételével logikus döntésnek tűnik, hogy hegyközség csak ugyanazon borvidék települései részvételével alakítható.
A hegyközség-alakítás imént vázolt szabályainak maradéktalan betartása ugyanakkor számos sérelem forrása lehet, ezért a jogalkotó az illetékes hegyközségi tanácsnak lehetőséget adott arra, hogy kérelemre, amelyet a közgyűlés (alakuló közgyűlés) által kijelölt személy nyújt be az illetékes hegyközségi tanácshoz, eltérést engedélyezhessen, ha a kérdéses hegyközség területén a szőlőültetvény nagysága eléri a 300 hektárt és
a) a hegyközség települései közötti távolság közúton több lenne, mint 30 kilométer, vagy
b) az ötszáz hektárnál kisebb szőlőültetvénnyel alakítandó hegyközség hosszú távú működőképessége megalapozott. Megalapozottnak tekinthető a hegyközség hosszú távú működőképessége különösen akkor, ha a hegyközségnek a kérelem benyújtását megelőző két évben köztartozása nem volt, és adatszolgáltatási kötelezettségeinek eleget tett. Fontos garanciális szabálynak tartom, hogy az illetékes hegyközségi tanács a kérelmet közigazgatási határozatban bírálja el, ami alapján biztosított a bírósági út lehetősége is a kérdésben [Htv. 5. § (2)-(4) bek.].
A hegyközségek főszabály szerint az alapszabály alakuló közgyűlésen történő elfogadását követően, a hegyközség székhelye szerint illetékes megyei bírósági nyilvántartásba vétellel jönnek létre, amely nyilvántartásba vételre a Htv.-ben meghatározott szabályokon túlmenően a társadalmi szervezetekre irányadó szabályokat kell alkalmazni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a 2007-es szabályozás újdonságaként az alapszabálynak, a korábbi kötelező elemeken túl, tartalmaznia kell a hegyközséghez tartozó települések nevét is (Htv. 6-11. §).
A 2007-es módosítások kapcsán nagy jelentőségre tesznek szert "A hegyközség szervezeti változása és megszűnése" új alcímben található előírások. A Htv. rendelkezései szerint ugyanis "a hegyközség köteles egyesülni a szomszédos hegyközséggel, ha területén a hegyközség alakításának feltételei utóbb megszűnnek" (Htv. 22. §). A Htv.-t módosító törvény rendelkezései (2007. évi CLV. törvény 38. §) szerint ugyanakkor 60 nap áll rendelkezésre a hegyközségek újraszervezésére. Megítélésem szerint ez nagyon rövid határidő, figyelemmel a rendezni kívánt jogviszonyok és az egyesüléshez szükséges eljárás jellegére, ráadásul a FVM eredeti előterjesztésében is 90 nap szerepelt.
A Htv.-t módosító törvény szerint tehát, ha a törvény hatálybalépésekor meglévő hegyközség nem felel meg a hegyközség-alakítás feltételeinek, köteles a szomszédos hegyközséggel, illetve hegyközségekkel egyesülni. Az egyesülési kötelezettség kiterjed azon hegyközségekre is, amelyek egyébként megfelelnek a hegyközség-alakítás feltételeinek, abban az esetben, ha egy másik hegyközség csak így tud eleget tenni az Htv.-ben megállapított hegyközség-alakítás feltételeinek. Ha az egyesülésre köteles hegyközségek nem kezdeményezik az egyesülést a 60 napos határidőn belül, illetve nem tudnak megállapodni az egyesülés feltételeiről, továbbá ha az egyesüléssel létrejövő hegyközség nem felelne meg az Htv. új hegyközség-alakítási feltételeinek, a hegyközségi tanács hivatalból dönt az egyesülésről. A hegyközségi tanács eljárását harminc napon belül indítja meg, amelynek eredményeként fellebbezéssel meg nem támadható hatósági határozatot hoz (2007. évi CLV. törvény 38. §). Ezen utóbbi rendelkezés megítélésem szerint sérelmes. Nem mellékesen a FVM előterjesztése alapján lehetőség volt arra, hogy a hegyközségi tanács határozata ellen fellebbezést lehessen benyújtani, amelyet a HNT bírált volna el.
Véleményem szerint az eredetvédelmi rendszer elveivel ellentétes az átalakulás szabályainak más rendelkezései is. A módosító törvény előírásai alapján ugyanis az "egyesülésre köteles hegyközség vagy a hegyközségi tanács az egyesülés helyett kezdeményezheti a nemzeti tanácson keresztül az agrárpolitikáért felelős miniszternél az adott település borvidéki besorolásának törlését. A kezdeményezésről a település polgármesterét értesíteni kell. Amennyiben a település borvidéki besorolása törlésének kezdeményezője a hegyközségi tanács, abban az esetben a település hegyközségi tagjait a kezdeményezésről értesíteni kell" (2007. évi CLV. törvény 38. §). Itt különösen rendezetlennek tartom azt az esetet, amikor a hegyközségi tanács kezdeményezi a település borvidéki besorolásának törlését. Ne feledjük el ugyanis azt, hogy ez esetben a település neve megszűnik oltalom alatt álló földrajzi név lenni a borjog jelenleg hatályos szabályai szerint. A vonatkozó 97/2004. (VI. 3.) FVM rendelet (3. §) szerint ugyanis "meghatározott termőhelyről származó minőségi borra földrajzi eredet jelölésére használható földrajzi egységek nevei mint származáshely-megnevezések a címkén önállóan használhatók. A körzet, a település és a dűlő nevei csak a borvidék vagy a borvidéki-régió nevével együtt jelölhetők a bor címkéjén. … A borvidékek és a hozzájuk tartozó körzetek és települések listáját a 2. számú melléklet tartalmazza." Ezzel pedig komolyan sérülnek a szellemi tulajdon oltalmához kapcsolódó jogosítványok. Ilyen esetekben - megítélésem szerint - ezért lehetővé kellene tenni a bírósági kontroll lehetőségét.
A hegyközségnek - s ezen vonatkozásban a gazdasági kamarákra hasonlítanak - nem csak természetes személyek a tagjai, hanem a szőlészeti és borászati termelő-, illetve felvásárló tevékenységet folytató természetes és jogi személyek (valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok) (Htv. 2. §). A kötelező tagság elvén nyugvó Htv. alapján szőlészeti és borászati termelő (a továbbiakban: termelő), aki 1000 m2-nél nagyobb területen szőlőt művel, vagy területnagyságtól függetlenül szőlőültetvényének termését értékesíti, illetve értékesítésre bort készít (Htv. 4. §). A HNT javaslata alapján 1500 m2 lett volna (egyébiránt a Htv. hatálybalépésekor volt 1500 m2) az a birtokhatár, amelytől kezdve minden esetben kötelező a hegyközségi tagság (borvidéki településen). A HNT indokolása szerint ezen 1500 m2 alatt ugyanis "adatszolgáltatásra alig ösztönözhetők" a termelők (szám szerint 37 455 tag). A FVM végül a módosítás előtti 500 m2-t 1000 m2-re emelte, amivel párhuzamosan megítélésem szerint célszerű lett volna a Bortv. árutermő és házikerti szőlőre vonatkozó meghatározásait (Bortv. 2. §) is 500 m2-ről 1000 m2-re módosítani.
A Htv.-ben módosult a felvásárló fogalma is. Ezek szerint szőlészeti és borászati felvásárló (a továbbiakban: felvásárló) az, aki szőlőt, mustot, illetve bort továbbfeldolgozás vagy továbbfeldolgozásra értékesítés céljából vásárol (Htv. 4. §). Megítélésem szerint ezen előírás, kiegészülve a Htv. más jogszabályhelyeivel (Htv. 26. §), tartalmaz szigorításokat és enyhébb szabályozást is. Enyhébb, hiszen az új szabályozás hatálybalépésétől csak a továbbfeldolgozás vagy továbbfeldolgozásra értékesítés esetén válik valaki olyan feldolgozóvá, amely alapján a Htv. hatálya alá esik. Szigorodik viszont a szabályozás abban, hogy mostantól mindegy mekkora tételt vásárol fel adott naptári éven belül adott hegyközség működési területén a felvásárló, a mennyiségtől függetlenül hegyközségi tag lesz (a Htv. elfogadásakor ez a mérték egyébként minimum 2 tonna szőlő vagy 15 hl bor volt; a módosítás előtt közvetlenül pedig 0,7 tonna szőlő vagy 5 hl bor). A szabályozással kapcsolatban magam nehezen ellenőrizhetőnek tartom a Htv.-ben nevesített felvásárlási célt, és így félő, hogy inkább a borhamisítást szolgálja. Továbbá, időszerű lett volna a borászati eljárások között tisztázni azt, hogy a jogalkotó szerint mit takar, és meddig terjed a "bort készít", illetve a "továbbfeldolgozás" kitétel. Ezen meghatározások ugyanis az eredetvédelem szempontjából is nagyon fontosak, és napjainkban is jogviták tárgyát képezte (lásd az egri bikavér borvidéken kívüli palackozásának esetét). Mind a termelők, mind a felvásárlók kapcsán végezetül fontos kiemelni, hogy "a termelő, illetve a felvásárló minden olyan hegyközségnek tagja, amelynek területén termel, illetve területéről felvásárol" (Htv. 26. §).
A Htv. 2007-es módosítása ismeri az önkéntes tag intézményét. Az erre vonatkozó szabályok szerint "hegyközségi tagságot vállalhat minden olyan személy, aki a hegyközség működési területén 1000 m2-nél nem nagyobb területen szőlőt művel" (Htv. 26. §). A köztestületekkel szemben támasztott követelményeknek megfelelően a hegyközség tagjairól névjegyzéket vezet (Htv. 12. §).
Az eredetvédelem szempontjából fontos rendelkezésnek minősülnek a hegyközségi tagság kezdetére és megszűnésére vonatkozó előírások, hisz, mint a későbbiekben utalok rá, származási bizonyítványt csak a hegyközség tagja kap. A Htv. 2007. decemberi szabályai alapján, a borvidéki településen a termelő, illetve a felvásárló hegyközségi tagsági viszonya, illetve a nem borvidéki településen a termelő, illetve a felvásárló nyilvántartásba vételi kötelezettsége annak a hónapnak az első napjával keletkezik, amelyben a tevékenységét megkezdi. A hegyközségi tag, illetve a nem borvidéki településen termelő, illetve felvásárló köteles a hegybírónak bejelenteni, hogy a termelő, illetve a felvásárló tevékenységével felhagyott, vagy a termelő a szőlőültetvény használatát másnak engedte át. A hegybíró a bejelentés alapján a tagsági jogviszony megszüntetéséről, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség megszűnéséről határozatot hoz, amennyiben a termelőnek, illetve a felvásárlónak nincs járuléktartozása, illetve adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett. (Az önkéntes tag bármikor kérheti írásban a névjegyzékből való törlését. A tagsági jogviszony ebben az esetben a bejelentés napjával szűnik meg.) A hegyközségi tagsági viszonyt keletkeztető vagy megszüntető tényt az érdekeltnek - a nevének (cégnevének), lakóhelyének (székhelyének, telephelyének), adóazonosító jelének vagy adószámának megjelölésével - a névjegyzékbe való felvétel, illetve a törlés végett a hegyközségnél be kell jelentenie. A hegyközség bejelentés hiányában is eljár, ha a tagsági viszony keletkezéséről vagy megszűnéséről egyéb módon tudomást szerez (Htv. 27-28. §).
A hegyközségi tag legfontosabb jogai, hogy tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a közgyűlésen, tisztséget viseljen a hegyközségben (aki több hegyközségnek is tagja, tisztséget - a hegybíró kivételével - csak egy hegyközségben viselhet), igénybe vegye a hegyközség által nyújtott szolgáltatásokat, származási bizonyítványt igényeljen a hegyvidék illetékességi területén termelt szőlő, készített bor vonatkozásában, és elővásárlási illetve előhaszonbérleti jogával éljen a szőlő termőhelyi kataszterben nyilvántartott szomszédos termőföldre (utóbbi esetben akkor, ha ezen jogának érvényesítését megelőző 24 hónapban folyamatos hegyközségi tagsággal rendelkezett). A származási bizonyítványt kizárólag abban az esetben kaphatják meg a hegyközség tagjai, ha eleget tettek a hegyközségi járulék megfizetésére vonatkozó, illetve az adatszolgáltatási kötelezettségüknek (Htv. 29-30. §).
A hegyközség tagját megillető elővásárlási, ill. előhaszonbérleti jog tekintetében - megítélésem szerint - a jogalkotó, az AB megítélése szerint nehezen értelmezhető (lásd ABH), eredeti elképzelésétől eltérő gyakorlat alakult ki. A Htv. rendelkezései szerint ugyanis a szőlő termőhelyi kataszter nyilvántartása szerint szomszédos hegyközségi tagot (tagokat) illeti meg elővásárlási, ill. előhaszonbérleti jog, s nem az ingatlan-nyilvántartás szerint. Ettől eltérve azonban, amint erről a Legfelsőbb Bíróság egy 2000-es véleménye (Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának véleménye aktuális jogalkalmazási kérdésekben III/7. pont. Bírósági Határozatok, 2000/8. szám.) tanúskodik, az eljáró ingatlan-nyilvántartási hatóság a "kialakult gyakorlat szerint megkeresi a hegybírót annak közlése érdekében, hogy az eladottal szomszédos terület szerepel-e a szőlőkataszterben, illetve hogy a szomszédos földrészlet tulajdonosai hegyközségi tagok-e". A gyakorlat szerint tehát az ingatlan-nyilvántartás szerint vizsgálják a szomszédsági viszonyt (lásd még KGD 2006. 126. sz. ügy).
A 2007-es módosítás nem érintette a tagok kötelezettségeit (Htv. 31. §), a 2007-es módosítás újítást hozott viszont a hegyközségi tanács által megállapított hegyközségi járulékminimum bevezetésével, amelynek segítségével szeretnék elérni a hegyközségek költségvetésének jobb tervezhetőségét. Ettől a minimumtól a hegyközség közgyűlése csak felfelé térhet el; a konkrét összeg megállapításánál termelő esetén termőültetvényeinek területére vagy szőlőterületének aranykorona-értékére és a szőlő- vagy bortermés mennyiségére, az önkéntes tag esetén a termés mennyiségére, felvásárló esetén a felvásárolt szőlő, must vagy bor mennyiségére van figyelemmel [Htv. 53. § (2)-(3) bek.].
A hegyközségi szervezetrendszer az országban tipikusan három szinten vizsgálható. Az első a települések szintje, a második az egyes borvidékek településeinek hegyközségeit átfogó szervezete (területi szint), végül a harmadik a hegyközségi szervezetrendszer egészét képviselő országos szint.
a) A települési szint. A 2007-es módosítás előterjesztése szerint, ahogy korábban már említettem, 2008-tól várhatóan 179 ilyen hegyközség fog működni az országban. A települések szintjén szerveződő hegyközségek legfontosabb szervei a közgyűlés, a választmány, a hegybíró, az ellenőrző bizottság. Ezeken túl a hegyközség alapszabályában további testületi szervek létesíthetők. A 2007-es módosítás alapjaiban nem változtatott a hegyközségi szervezetén, kisebb módosítások azonban megfigyelhetők. Így a több településen tevékenykedő tagok összességéből álló közgyűlés szabályozásában érthető módon felértékelődtek a részközgyűlés tartásának előírásai [Htv. 13. § (4)-(5) bek.]. Amint már említettem, a hegybírók esetén a jogalkotó mostantól megköveteli a középfokú szőlészeti és borászati szakképzettséget [Htv. 17. § (4) bek.], valamint előírja azt, hogy egy személy legfeljebb 3 hegyközségnél (körhegybíróságnál) láthat el hegybírói (körhegybírói) feladatot [Htv. 17. § (6) bek.], és - a gazdaságosabb és hatékonyabb működés érdekében - pontosítja a körhegybíróság alakításának feltételeit; körhegybíróságot legfeljebb három hegyközség alakíthat [Htv. 17/A. §].
b) A területi szint. Ha a hegyközségi szervezetrendszer átalakulása az előterjesztésnek megfelelően alakul, akkor várhatóan a jelenlegi 22 borvidékkel azonos számú hegyközségi tanács marad. Mindazonáltal a Htv. módosítása más lehetőségekkel is számol, ami alapján kimondja, hogy amennyiben "egy borvidéken csak egy hegyközség alakul meg, a hegyközségi tanácsot nem kell létrehozni, illetve a hegyközségi tanács megszűnik, és a hegyközségi tanácsi feladatokat a hegyközség, a titkári feladatokat pedig a hegybíró látja el." Az eredetvédelem szempontjából további fontos változás, hogy a jogalkotó hatályon kívül helyezte a hegyközségi tanácsok társulási megállapodásaira vonatkozó rendelkezéseket, így a borvidéki régiók, és tájbortermő-vidékek alakításának Htv-ben rögzített alapjait is [Htv. 32. § (4)-(6) bek.]. Erre feltételezhetően az eredetvédelem 2004-ben kialakult új jogi rendszere adott lehetőséget, ugyanis a jogalkotó ezen időpontot követően a borvidéki régiók alakításának lehetőségét a Bortv. előírásaira, és az azon alapuló agrárminiszteri hatáskörbe telepítette. Fel kell hívnom a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a 2007-es Htv. módosítást megelőzően kiadott borvidéki régiók szabályzataiban (Duna, Balaton), a borrégiók szervezetével kapcsolatban, a vonatkozó FVM rendeletek (10/2006., 62/2006.) a hatályon kívül helyezett, társulási megállapodásokról szóló Htv. rendelkezésekre utalnak vissza. Ebből következően a jövőben rendezni kell ezen borrégiók szervezetének jogszabályi alapjait.
c) Az országos szint. Az országos hatáskörrel rendelkező szervezet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT), amely - miként korábban említettem - egyúttal a szőlő és bor terméktanácsi funkciót is ellátja. A HNT a hegyközségi tanácsok egy-egy képviselőjéből áll, és a főtitkárral egészül ki. A HNT a tagjai sorából elnökséget, ennek tagjai közül elnököt (alelnököt) választ. Az ügyek viteléért felelős tisztségviselő a főtitkár (Htv. 35. §). A HNT legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy képviselheti a hegyközséget a származás-, minőség- és eredetvédelemmel kapcsolatos ügyekben; elbírálja a hegyközségi tanács (illetve a hegyközségi tanács jogkörében eljáró hegyközség) közigazgatási ügyben hozott elsőfokú határozata ellen benyújtott fellebbezést; kapcsolatot tart a nemzetközi eredetvédelmi szervezetekkel (Htv. 47. §).
Új alcímként került be a Htv.-be a hegyközség szervezeti változásai és megszűnése. Az 1994-es rendszer megalkotói, bizonyos fokig elfogadható módon, a hegyközségi szervezet létrehozására koncentráltak. Az azóta eltelt évek tapasztalatai (a korábbi szabályozás kapcsán a KGD 1997/119. sz. ügyben pl. a LB megállapította, hogy a hegyközség nyilvántartásba vételének követelményei többek között azért nem állnak fenn, mivel a Htv. értelmében a hegyközség nem rendelkezik a feloszlás kimondásának jogával, ezért az alapszabály arról nem rendelkezhet), valamint a hegyközség-alakítás szabályaiból adódó követelmények azonban arra sarkallták a jogalkotót, hogy átalakítsa a vonatkozó rendelkezéseket (Htv. új 22-24. §-ai, illetve a 25. § hatályon kívül helyezése).
Az új szabályok szerint a hegyközség megszűnik a) összeolvadással, illetve beolvadással (a továbbiakban együtt: egyesülés), b) több hegyközségre történő szétválással, c) a bíróság által történő feloszlatással, d) a település borvidéki besorolásának törlésével, amennyiben a hegyközség csak az adott településen működik [Htv. 22. § (1) bek.]. A korábbi szabályozás nem két típusát ismerte az egyesülésnek, továbbá a régi szabályozásban nem nevesítették a település borvidéki besorolását, mint megszűnési lehetőséget. Ezzel a lehetőséggel, valószínűsíthetően, a hatékonyabb működésre (lényegében az összeolvadásra) lehet majd ösztönözni a nem működő hegyközségeket.
A 2007-es Htv. módosítás több helyen is érinti a hegyközségek feladatait, összességében mégis azt állapíthatom meg, hogy a módosítások valójában csak pontosítják, cizellálják, és az időközben bekövetkezett ténybeli és jogszabályi változásokhoz igazítják a vonatkozó előírásokat. A Htv. hatályos szabályai szerint a hegyközség (Htv. 38. §):
a) a minőségvédelem érdekében összehangolja tagjai szőlészeti és borászati szakmai tevékenységét;
b) gondoskodik - a helyi önkormányzattal együttműködve - a működési területéhez tartozó szőlők őrzéséről;
c) a számítógépes nyilvántartásában foglalt adatokat rendszerezi és összegezi, s azokat - egyedileg nem azonosítható módon - a hegyközségi tanácshoz továbbítja;
d) a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényben feltüntetett közigazgatási szervek, valamint a borgazdálkodás körébe tartozó ellenőrzéseket végző szervezetek számára megkeresésre adatot szolgáltat;
e) szolgáltatásokkal és szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását;
f) a szőlőtermelőnek a szőlőterületére, szőlőfajtáira, a tárgyévi termésmennyiségére és a szőlőfelhasználására vonatkozó adatokat egyedileg azonosítható módon, jövedéki ellenőrzés elősegítése céljára mágneses adathordozón vagy elektronikus úton továbbítja a vámhatóságnak;
g) védi a hegyközség termelőinek érdekeit és tájékoztatást ad a tagok tevékenységét segítő, közérdekű információkról;
h) eljár a származásvédelmet sértő esetekben;
i) ellenőrzi - szükség esetén helyszíni ellenőrzéssel - tagjainál a hegyközség feladatkörét érintő jogszabályok és a rendtartási előírások betartását, és az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készít;
j) rendezvényeket, borversenyeket szervez.
Ezt követően a Htv. 39. §-a meghatározza azokat az eszközöket, jogosítványokat is, amelyek révén a hegyközség feladatait el tudja látni. Ezek közül az egyik csoportba a - tipikusan a tagokra kiterjedő - rendtartási ügyek, a másikba pedig - az elvileg bárkire kiterjedő - a közigazgatási feladatok tartoznak. Megítélésem szerint a hegyközségek közigazgatási feladatai voltak azok, amelyek miatt sikerült, szemben a gazdasági kamarákkal, megtartani a kötelező tagság követelményét.
A hegyközség szakmai önszabályozásának alapja az ún. hegyközségi rendtartás, más névvel a hegyszabályok. A hegyközség ennek keretében meghatározza többek között a minőségvédelem szempontjából fontosnak ítélt szakmai követelményeket. A rendtartásban kell meghatározni továbbá a hegyszabályokat sértő cselekmények Htv. törvény szerinti jogkövetkezményeit is. Így, amennyiben a hegyközség ellenőrzés eredményeként határozattal megállapítja a szabályszegés tényét, a tagot a jogellenes állapot megszüntetésére, meghatározott cselekvés teljesítésére, valamitől való tartózkodásra kötelezheti vagy - a rendtartásban meghatározott esetekben és mértékig - bírsággal sújthatja. Az eredetvédelem szempontjából további súlyos szankciós lehetőséggel élhet a hegyközség: a bort hamisító vagy hamis termékjelölést alkalmazó tagját határozattal eltilthatja a településre vagy termőhelyre utaló származásmegnevezés, a "minőségi bor", valamint a "tájbor" minőségmegjelölés alkalmazásától. Amennyiben valaki nem hegyközségi tagként vét a rendtartás szabályai ellen, a hegyközség felszólítja a jogellenes állapot megszüntetésére vagy a rendtartás szerinti cselekvésre. A felszólítás eredménytelensége esetén a hegyközség bíróságtól kérheti a rendtartásba ütköző cselekményt elkövető személynek a felszólításnak megfelelő kötelezését (Htv. 41. §). Utóbbi lehetőség felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos esetekben a rendtartás a hegyközségi tagokon kívüli, más személyekre is tartalmazhat kötelező előírásokat. A hegyközségi rendtartás ugyanis a szőlőkataszteri besorolás alapján borvidéknek minősülő határrészekre (szőlőhegy) kiterjedő hatállyal határozza meg az ingatlanok, az utak, vízelvezető árkok állapotára és növényvédelmére, valamint az ingatlanok rendeltetésszerű használatával kapcsolatos létesítmények karbantartására vonatkozó szabályokat. Így a rendtartás ezen előírásait a szőlőhegy területébe eső, más művelési ágú külterületi ingatlanok használóinak és az utak kezelőinek is be kell tartaniuk (Htv. 40. §). Van ugyanakkor egy további esetkör is, amikor a hegyközségi rendtartás más személyekre is kihatással bíró formát ölt. Az eredetvédelem 2004-től hatályos szabályai alapján ugyanis a védett eredetű bor, illetve a borvidéki régió érintett hegyközségi tanács(ok) által elkészített rendtartását a FVM miniszter rendeletben adja ki (97/2004. FVM r.). Ezen esetekben a FVM rendeletben foglalt, eredetileg hegyközségi tanács(ok) által rendtartásban szabályozott előírások a hegyközség tagjain túl, más személyi körre is alkalmazandók.
Az elmúlt évek fejleményeit tekintve a hegyközségi szervezetrendszerben megfogalmazódott az, hogy az állam olyan mennyiségben telepít közigazgatási feladatokat a hegyközségekre, amely feladatszám már a hegyközségek elsődlegesnek tekintett eredetvédelmi feladatait veszélyezteti (különös tekintettel arra, hogy a megnövekedett feladatokhoz az állam nem rendelte hozzá a szükséges pénzügyi fedezetet).
Bár a Htv. jó néhány közigazgatási feladatot nevesít a hegyközségek hatáskörében, mégis fontos az elején kiemelni azt, hogy a hegyközségi szervezetek részére további feladatot más törvény is megállapíthat, sőt, annak ellátásával kapcsolatos szabályokat kormányrendelet vagy miniszteri rendelet is meghatározhat (Htv. 48. §). A Bortv. végrehajtására kiadott FVM rendeletek számos hasonló meghatározást tartalmaznak. A 2007-es módosítás során hatályon kívül helyezték azon rendelkezést, amely értelmében borászati üzem létesítésének engedélyezéséhez be kell szerezni az illetékes hegyközség véleményét [Htv. 45. § (1) bek.]. A változások ezen túl leginkább a származási bizonyítványok kiadásával kapcsolatos előírásokat módosították.
A származási bizonyítványok kapcsán, a szőlő, az asztali bor és a m. t. minőségi bor származási bizonyítványát a termőhely szerinti illetékes hegybírók, a védett eredetű bor származási bizonyítványát pedig az illetékes hegyközségi tanács titkára adja ki [Htv. 43. § (1) bek., Bortv. 7. § (1)-(2) bek.]. A 2007-es Htv. módosítás szerint a származási bizonyítvány kiadására - mulasztási bírság ellenében - immáron a jogszabályi határidőn túl is van lehetőség (Htv. 45/A. §). A szabályozást az eddig jelenlévő joghézag felszámolása miatt szükségesnek tartom, mindazonáltal - a borhamisítás elkerülése végett - további feltételeket is előírtam volna a származási bizonyítvány utólagos kiadásához.
A módosítások számos eleme - például a hegybírókkal kapcsolatos végzettségbeli előírások, a származási bizonyítvány határidőn túli kiadásának szabályozása - megfelel az eredetvédelem által támasztott követelményeknek. Bizonyos kérdésekben azonban a jogalkotónak nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia, adott esetben nem csak a Htv. szabályai kapcsán. Így kifogásolom, többek között, a szellemi tulajdon alapját képező borvidéki rendszer rendeleti szintű meghatározásának fenntartását, a települések borvidéki besorolásának törlésével kapcsolatos szabályokat, a borászati eljárások fázisai (előállítás, feldolgozás, továbbfeldolgozás) jogszabályi rögzítésének hiányát, és a Bortv. bizonyos rendelkezéseivel (pl. árutermő-házikerti szőlő megkülönböztetése) való inkoherenciát.
(Jelen tanulmány az Oktatási és Kulturális Minisztérium 0082/2007. nyilvántartási számú Deák Ferenc ösztöndíj támogatásának keretében készült.) ■
Visszaugrás
