A versenyjog alkalmazása területén fontos szerep jut a releváns piac meghatározásának, amelyen belül a jogalkalmazó valamely piaci esemény (megállapodás, magatartás, strukturális változások stb.) versenyre gyakorolt hatását vizsgálja. Nincs ez másképp a fúziókontroll területén sem, ahol a hatóság (vagy bíróság) feladata annak megítélése, hogy az adott összefonódás jelentősen korlátozza-e a versenyt a releváns piacon.
Nyilvánvaló, hogy a piac vizsgálatára, illetve végső soron meghatározására alapvető hatással vannak a vizsgált gazdasági szektor sajátosságai. Az adott ágazatra jellemző közgazdasági összefüggések ismerete elengedhetetlen a közgazdasági-jogi szempontból koherens versenyjogi jogalkalmazáshoz. "A piacmeghatározás közgazdasági problematikája az elektronikus médiaszektorban az EK versenyjogának tükrében" című tanulmány1 a médiaszektorra jellemző közgazdasági értéklánc egy adott szintjén, nevezetesen az elektronikus médiaszolgáltatás területén a piacmeghatározás szempontjából meghatározó közgazdasági összefüggéseket mutatta be.
A jelen tanulmány célja bemutatni az Európai Bizottságnak (Bizottság), mint az Európai Közösség (EK) versenyhatóságának a fúziókontroll területén az elektronikus médiaszolgáltatási piacok meghatározására vonatkozó gyakorlatát.
A piac meghatározásának alapvető célja azoknak, a verseny által támasztott korlátoknak a rendszerezett módon történő azonosítása, amelyekkel az érintett vállalkozások szembenéznek, azaz a vállalkozás azon tényleges versenytársainak beazonosítása, amelyek képesek korlátozni e vállalkozások magatartását, és megakadályozni azokat abban, hogy a tényleges verseny kényszerítő erejétől függetlenül viselkedjenek.2
A tényleges kényszerítő erő három dimenzióban (termék - terület - idő) jelentkezhet. Ennek megfelelően azt az érintett piacot, ahol egy adott versenyproblémát értékelni kell, a termékpiac, a földrajzi piac és az időbeli piac3 kombinálásával kell meghatározni. Az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart.4 Az érintett földrajzi piac azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékek vagy szolgáltatások kínálásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek.5 Az érintett időbeli piac meghatározására akkor kerülhet sor, ha a versenytényezők például időjárási körülmények vagy a fogyasztói szokások függvényében időről időre eltérnek.
A vállalkozások összefonódásának közösségi ellenőrzése (fúziókontrol6) területén a Bizottság egy termék vagy szolgáltatás kínálatát érintő szerkezeti változásokat vizsgál. Azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná, a Bizottságnak a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítania.7 Ebben az eljárásban tehát a piacmeghatározás célja azon piac(ok) azonosítása, amely(ek)en az összefonódás a hatékony versenyt jelentősen akadályozná. Ebből a megközelítésből a piacmeghatározásra nézve számos sajátosság következik.
Egyrészt, eltérően például a Római Szerződés (Szerződés) 82. cikkének alkalmazásának esetétől, ahol általában az erőfölénnyel való visszaélés által érintett egyetlen piac meghatározására van csak szükség, a fúziókontroll esetén az összefonódás több különböző piacot is érinthet.
Másrészt, a piac határait illetően eltérő vállalkozási érdekek érvényesülhetnek a különböző versenyjogi szabályok alkalmazása esetén. Míg a Szerződés 82. cikkének alkalmazásakor a vizsgálat tárgyát képező vállalkozás(ok) érdeke a piaci részesedés mértékét, és ezáltal az erőfölény megállapításának esélyét csökkentő minél tágabb piacnak a meghatározása, addig a fúziókontroll eljárásban a szűkebben meghatározott piac azt eredményezheti, hogy az érintett vállalkozások gazdasági tevékenységei között nincsenek horizontális átfedések, és így az összefonódás nem jár a piaci részesedés emelkedésével.8
Harmadrészt, függően az alkalmazott közösségi versenyjogi szabálytól (a Szerződés 81. cikke, a Szerződés 82. cikke vagy a Fúziókontrol Rendelet) a Bizottság minden esetben más időhorizontot vesz alapul. Fúziókontrol esetén a Bizottság a kínálati struktúra változását vizsgálja, és nem bizonyos múltbeli magatartásra vonatkozó kérdéseket, mint az erőfölénnyel való visszaélés esetén. Mindez arra az eredményre vezethet, hogy függően az alkalmazott közösségi versenyjogi szabálytól, a Bizottság különböző érintett piacokat határozhat meg.9
Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a Bizottságot még az azonos versenyjogi szabály alkalmazása esetén sem kötik korábbi piacmeghatározási megállapításai. Ennek oka, hogy a piacmeghatározás minden esetben az adott ügy vizsgálati szempontjai szerint alakul, és nem lehetséges a versenyjogi jogalkalmazástól független, általános érvényű piacmeghatározás.10 Jó példa erre, amikor "A" és "B" termék között egyirányú helyettesíthetőség áll fenn, azaz "A" fogyasztói "B"-t kiváló helyettesítő terméknek tartják, de "B" fogyasztói nem tekintik megfelelő helyettesítőnek "A"-t. Ebben az esetben A termék gyártói közötti fúzió esetén a meghatározott piac mind "A"-t, mind "B"-t magában foglalhatja, ugyanakkor a "B" termék gyártói közötti összefonódás esetén a piac lehet, hogy csak "B"-t foglalja magában.11 A versenyjogi jogalkalmazás ugyanezen sajátosságára vezethető vissza az a gyakorlat, amely szerint a Bizottság gyakran nem határozza meg pontosan az érintett piacot, mivel a vizsgált összefonódás a lehetséges legszűkebb piac meghatározása esetén sem vet fel versenyjogi problémát.
Módszertani szempontból ugyanakkor nincsenek jelentős eltérések a fúziókontrol során és az egyéb közösségi versenyjogi szabályok alkalmazása esetében végzett piacmeghatározás között. Ennek nem utolsósorban az az oka, hogy maga a SSNIP-teszt az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság által a horizontális fúziók elbírálása során alkalmazott módszertan központi eleme.12 Továbbá, a piacmeghatározási közleményt a Bizottság egyebek mellett az 1990-es évek második felét jellemző nagyszámú összefonódás elbírálása során alkalmazandó szisztematikus piacmeghatározás érdekében fogadta el,13 és az abban foglalt módszertani elemeket folyamatosan alkalmazta és alkalmazza is az összefonódásokkal kapcsolatos piacmeghatározás során. Ennek megfelelően, az összefonódás bejelentésére szolgáló ún. CO formanyomtatvány számos helyen hivatkozik a piacmeghatározási közleményre, illetve vesz át onnan olyan fogalmakat, mint az érintett termék- vagy földrajzi piac.14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
