"Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták" - kezdi F. Kafka A per c. regényét. Josef K. élete végéig nem tudja meg mivel vádolták, s valami hasonló érzése van az embernek, amikor a gazdasági kollégiumok megszüntetéséről hall. Mint búvópatak a föld alól, úgy merül föl ugyanis időnként a kérdés - teljesen váratlan fórumokon és időpontokban - szükség van-e gazdasági kollégiumokra, vagy indokolt azok beolvasztása a polgári kollégiumba. Bár meggyőződésem szerint a kérdés időnkénti felvetését elsősorban személyes - és nem szervezeti - indokok motiválják, a "cui prodest" kérdését félretéve szükségesnek érzem a kérdés körbejárását. Cikkemet kifejezetten vitaindítónak tekintem, amelynek célja az érvek és ellenérvek felszínre hozatala.
A kollégiumról, mint a bírói szervezet egységéről az 1954. évi II. törvény rendelkezik először. (Ezt megelőző időszakban külön bíróságok felállításával oldották meg a speciális bíráskodási igényeket.) A törvény 29. §-a kimondja, hogy a megyei (fővárosi) bíróságnak a büntetőügyekben első és másodfokon eljáró hivatásos bírái büntető kollégiumot, a polgári ügyekben első és másodfokon ítélkező hivatásos bírái pedig polgári kollégiumot alkotnak. A törvény 43. §-a úgy rendelkezett, hogy a Legfelsőbb Bíróságon büntető, polgári, katonai és közlekedési kollégiumok működnek. Az utóbbi két kollégium működését az tette indokolttá, hogy a szervezeti törvény 31. § alapján külön bíróságként működtek a katonai és a közlekedési bíróságok.
Az ezen törvénnyel létrehozott kollégiumok a magyar bírósági szervezetnek új intézményei voltak, amelyeknek feladata volt, hogy biztosítsák a megyei bíróság területén a jogpolitika helyes alkalmazását, az ítélkezés színvonalának emelését, a bírósági gyakorlat egységét. Szerepük volt abban, hogy a bírák a Legfelsőbb Bíróság elvi döntéseit és kollégiumi állásfoglalásait megfelelően alkalmazzák.
A kollégiumok az ugyanazon ügyszakban eljáró hivatásos bírák tanácskozó testületeként kerültek így megfogalmazásra. (Dr. Lévai László: Magyar törvénykezési szervezeti jog. Tankönyvkiadó, Budapest, 1961.)
A fenti szervezeti törvényt váltotta fel az 1972. évi IV. törvény (a bíróságokról), amelynek 20. § (1) bekezdése kimondta, hogy a megyei bíróságon büntető, polgári és gazdasági kollégium működik. A kollégium az ugyanabban az ügyszakban ítélkező hivatásos bírák testülete, amely a megyei bíróság területén az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben és szükség esetén elvi irányítást kezdeményez. Két vagy több kollégium összevontan is működhet. A kollégium vezetője a megyei bíróság elnökhelyettese. Ugyanezen törvény 32. §-a a Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatban úgy szabályozta a kérdést, hogy ott büntető, polgári, gazdasági, munkaügyi és katonai tanácsokban ítélkeznek.
A gazdasági kollégiumok megszervezésére azért volt szükség 1972-ben, mert a gazdasági döntőbizottságokat megszüntették és a gazdasági ítélkezést a bírósági szervezetbe integrálták. Ekkor a gazdasági kollégiumok kizárólag a gazdálkodó szervezetek közötti peres és peren kívüli ügyeket intézték. Ilyen előzmények után született meg az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.), amely az igazságügyi reform keretében annak koncepcióját követve szabályozta az igazságügyi szervezettel kapcsolatos kérdéseket. A 20. § (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "A megyei bíróságon tanácsok, csoportok, és büntető, polgári és gazdasági, valamint közigazgatási kollégiumok működnek. A kollégiumok összevontan is működhetnek." A Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatban a 26. § tartalmaz rendelkezést, amely szerint a Legfelsőbb Bíróságon ítélkező és jogegységi tanácsok, valamint büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. Az 1972. évi IV. törvényhez képest tehát annyi a változás, hogy a megyei bíróságon közigazgatási kollégiumok létesítésére nyílt lehetőség, míg a Legfelsőbb Bíróságon radikálisan csökkentették a kollégiumok számát, megszüntetve a gazdasági, a munkaügyi és katonai kollégiumot.
Ha összehasonlítjuk a nálunk kialakult rendszert a többi európai - illetve nyugat-európai országban kialakult rendszerrel, (tudva, hogy a gazdasági kollégium hatáskörébe tartozó ügyszakok nem azonosak a kereskedelmi bíráskodással) azt látjuk, hogy Európában az úgynevezett kereskedelmi bíráskodás többféle szervezeti megoldás keretében folyik. Három markánsan elkülönülő megoldást alkalmaznak:
a) az első csoportba azon országok tartoznak, amelyekben a kereskedelmi bíráskodást első fokon szinte kizárólag szaktársak által választott kereskedők végzik (Franciaország),
b) a másik csoportban a rendes bíróságok rendelkeznek hatáskörrel mind a polgári, mind a kereskedelmi perekben (Olaszország, Spanyolország, Görögország, Svédország, Finnország, Anglia),
c) a harmadik rendszerben, amelyet vegyes rendszernek nevezhetünk, a hivatásos bírák munkáját a kereskedelmi perekben választott bírák (kereskedők) segítik (Németország, Svájc, Belgium, Lengyelország, Horvátország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria).
Azon országokban, ahol az általános bíróságok gyakorolják az ítélkezést a kereskedelmi ügyekben, bizonyos szakosodást igyekeznek kialakítani. Angliában például csak kijelölt bírák ítélkezhetnek kereskedelmi ügyekben.
A kereskedelmi bíráskodás fontosságát jelzi, hogy Nyugat-Európában létrehozták a Kereskedelmi Bírák Európai Szövetségét. A Kereskedelmi Bírák Európai Szövetségének 1995-ben tartott tanácskozásán a következőképpen fogalmazták meg a kereskedelmi igazságszolgáltatás célkitűzéseit: "Egy gyors, egyszerű, gazdaságos és megbízható igazságszolgáltatás, amely megfelel a jognak és a szokásoknak." (la Lettre du Juriste Européen 1996. március 6-i szám)
(Hogy mennyire fontosak a kereskedelmi ismeretek ezen a jogterületen, mutatja a francia kereskedelmi bíróságok fellebbezési statisztikája. Ezekben az ügyekben nem hivatásos bírák, hanem kereskedők, iparosok végzik az igazságszolgáltatást. 13 000 frank értékhatárig nem fellebbezhetők az elsőfokú döntések, ezen összeg felett fellebbezhető határozatok 8%-át fellebbezték meg, és másodfokon a megfellebbezett határozatok 1,5%-át helyezték hatályon kívül. Ezek az adatok lényegesen jobbak a mi statisztikai adatainknál.)
A jelenlegi szabályozás szerint a gazdasági kollégiumokhoz tartoznak a cégbíróságok, a felszámolási ügyeket tárgyaló bírák, illetve csoportok, továbbá a gazdasági pereket tárgyaló bírók, akik az ügyek döntő többségében azonosak a cég-, illetve felszámolási ügyeket tárgyaló bírákkal. Nem fér kétség ahhoz, hogy a cégeljárás speciális eljárás, amelynek jelenleg hatályos eljárási szabályait a Ct. (1997. évi CXLV. törvény) tartalmazza. A Ct. 20. § (1) bekezdés úgy fogalmaz, hogy a cégbejegyzési eljárás nem peres eljárás, amelyre a polgári perrendtartás szabályait -ha e törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
