Az utóbbi időben - különösen a Cstv. csődeljárásra vonatkozó szabályainak a módosítása után - gyakran felmerült az a kérdés, hogy a lízingcégek a csőd- és felszámolási eljárásban milyen követelést érvényesíthetnek. Ebben a kis tanulmányban ezt a kérdéskört vizsgáljuk, előre bocsátva, hogy a gyakorlatban eltérő megoldások léteznek, emiatt az alább kifejtettek a szerzők személyes véleményét tükrözik. Rövid bevezető után a bírói gyakorlat elemzése alapján ismertetjük a legfontosabb, lízingszerződésből eredő követelések érvényesítésével kapcsolatos kérdéseket.
A lízing alaptípusai: a pénzügyi lízing, az operatív lízing és a visszlízing. A továbbiakban a leggyakoribb és a legtöbb kérdést felvető pénzügyi lízing kérdéseivel foglalkozunk.
- 8/9 -
A lízingszerződésekkel foglalkozó szakirodalom megkülönbözteti a lízingügylet és a lízingszerződés fogalmát. (Papp Tekla: A lízingszerződés a bírói gyakorlat tükrében, in: Miskolci Jogi Szemle 6. évf. (2011). 1. szám 32-58. o.)
A lízingügylet több szerződést magában foglaló folyamat (előszerződés, adásvételi szerződés, lízingszerződés). Legfontosabb eleme a lízingszerződés, amely hatályos jogunk, helyesebben a kialakult bírói gyakorlat szerint - miután a hatályos Ptk. a lízingügyletet nem definiálja - atipikus szerződés, amelyben megjelennek az adásvétel (részletvétel), a bérlet és a hitel ismérvei. [A Csongrád Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának állásfoglalása a lízingszerződésekkel kapcsolatos egyes kérdésekről. (2000/3.)]
A pénzügyi lízing egy olyan megállapodás, mely szerint a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevő által kiválasztott eszközt (lízingtárgyat) azért, hogy annak használatát a lízingbevevőnek átengedje díjfizetés ellenében. A pénzügyi lízing során az eszköz végig a lízingbevevő könyveiben szerepel, és bár a tulajdonos végig a lízingbeadó marad, a lízingbevevő érvényesítheti az értékcsökkenést az adózáskor.
A pénzügyi lízingnek két fajtája ismert: zárt végű pénzügyi lízing esetén főszabály szerint a lízingbevevő a lízingdíj kifizetésével automatikusan tulajdont szerez a lízingtárgyon, míg a nyílt végű pénzügyi lízing esetében a lízingbevevő a futamidő végén eldönti, hogy maradványértéken megszerzi a lízingtárgy tulajdonát vagy visszaadja a lízingtárgyat. A tulajdonjog megszerzéséhez külön nyilatkozat szükséges a lízingbevevő részéről, ennek mind a csőd-, mind a felszámolási eljárásokban jelentősége van.
A 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) kizárólag a pénzügyi lízingszerződést szabályozza, kifejezett szándéka a kialakult gyakorlat megváltoztatása, ennek megfelelően a lízingszerződés hitelezési oldalát erősíti. A Ptk. 6:409. § kimondja, hogy a pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
A Ptk. a lízinget a finanszírozási jellegű szerződések között helyezi el, álláspontja szerint a lízingszerződés fiduciárius konstrukciónak minősül; a felek célja az, hogy a lízingbevevő megszerezze a lízingtárgyat. Ahelyett azonban, hogy a lízingbeadó tulajdonjogot ruházna át és a vételár-követelését zálogjoggal biztosítaná, a zálogjogosultinál kedvezőbb hitelezői pozícióban marad. A törvény ugyanakkor, arra tekintettel, hogy a lízingszerződések kapcsán nem alakult ki jelentős visszaélés, továbbá, hogy a lízingbeadók a prudenciális felügyelet alatt állnak, a törvény fidúciatilalomra vonatkozó szabálya ellenére továbbra is meg kívánja őrizni a lízingszerződést. Összhangban ugyanakkor a törvény fiduciárius biztosítékokra vonatkozó megközelítésével, a törvény a lízingbeadó tulajdonjogát, a tulajdonjog-fenntartáshoz és a faktoringhoz hasonlóan csak abban az esetben ismeri el, ha a felek a lízinget bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, lajstromba vagy az ingatlan-nyilvántartásba.
A Ptk. fogalmával párhuzamosan a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) is megfogalmazza, mi is a pénzügyi lízing: 6. § (1) bek. 89. pontja értelmében pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő
a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét - amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos -, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.
A pénzügyi lízingügylet megítélésénél a szerződés jellemzőiből kell kiindulni:
A pénzügyi lízing a hatályos Hpt. és - mint láttuk - a most hatályba lépő Ptk. szerint is pénzügyi szolgáltatás, illetve a hitel- és számlaszerződések közé tartozik. Célja, hogy a lízingbevevő számára biztosítson egy bizonyos összeget a kívánt vagyontárgy beszerzésére, amelyet azután a lízingbevevő használni tud egészen addig, amíg a futamidő végével az a tulajdonába is kerül(het). Ez tehát egy pénzügyi szolgáltatás.
A lízingszerződés tartós jogviszonyt hoz létre a felek között. A zálogjoggal biztosított kölcsönnel való összehasonlítás kapcsán elmondhatjuk, hogy - a szolgáltató előzetes teljesítését követően - időszakosan egy bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát a szolgáltatást igénybe vevő: a kölcsönnél a tőkét és a kamatokat törleszti, a lízingnél a díjat fizeti, amely lízingdíj a hitel törlesztése, a használat díja és a tulajdonjog megszerzésének az értéke (BDT 2007.1666.)
A felek közötti jogviszony tekintetében az a különbség a kölcsön és a lízing között, hogy a kölcsönnél a zálogjog biztosítja a hitelező kielégítését, a pénzügyi lízingnél pedig a tulajdonjog fenntartás. A csődeljárásban ez a tulajdonjog fenntartás nem jelent biztosított követelést, s a felszámolási eljárásban sem kerül a lízingbeadó a biztosított hitelezők közé, ugyanakkor a felszámolási eljárás szabályai miatt a tulajdonjog fenntartás számára kedvezőbb lehet, mint a zálogjog.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
