Az egész világot behálózó információs és kommunikációs társadalom létrejötte és a belső piaci kereskedelem magas fokú integritása alapvető gondolkodásmódváltást és a jogalkalmazás tárházának új módszerekkel való kiegészülését, egyben új feladatokat is kijelölő változást idéz elő. A nemzetközi elemmel rendelkező jogviszonyok gyökeres kvantitatív és kvalitatív változásokon mentek keresztül. E felismerésre építve a közösségi jogalkotó inkorporálta a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködést az elsődleges joganyagba, és így lehetővé tette, hogy a nemzetközi magánjog területén is végbemenő változásokra való normatív reakció szupranacionális eszközökkel kerüljön megfogalmazásra. Fontos kihangsúlyozni, hogy az anyagi jogegységesítés1 és a bírósági ítéletek kölcsönös elismerése2 semmiképpen sem vezetnek a nemzetközi magánjog szerepének csökkentéséhez, így a közösségi jogalkotó nagyon helyesen napirendre tűzte a - talán hosszútávon teljes - kollíziós normaanyag harmonizációját, amelynek egy szegmensét a jelen dolgozatban röviden bemutatott egységes nemzetközi deliktuális jog fogja képezni.
A dolgozat alapjául szolgáló, a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyokra alkalmazandó jogról szóló, röviden Róma II rendelet3 hatálybalépésére valószínűleg jövő évben kerül sor.
Az európai kollíziós jog harmonizációja korántsem jelenkori ötlet, az európai nemzetközi magánjog normaanyagának kiépülése jelenleg a harmadik generációját éli meg:
- az első generációt nemzetközi szerződések alkották (Brüsszeli, Római Egyezmény),
- a Maastrichti Szerződéssel kezdődő második generációban már közösségi jogi aktusokból is levezethetőek kollíziós szabályok,
- az Amszterdami Szerződéssel az európai nemzetközi magánjog a harmadik generációba lépett.5
A fejlődés kezdete 1967-re tehető, amikor a Bene-lux-államok a többi tagállam részére egy széles körű tervezetcsomagot terjesztettek elő. Ezzel párhuzamosan az Európai Gazdasági Közösség hat tagállama az EK-Szerződés 293. cikk 4. gondolatjele alapján megkötötte a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményt. Mérvadó e téren az a felismerés volt, hogy közös piac csak akkor létezhet, ha a bírósági ítéletek minden további nélkül a többi államban is végrehajthatóak. Noha mind az említett egyezmény, mind a helyére lépő Brüsszel I rendelet nagy előrelépést jelentettek a nemzetközi eljárásjog terén, fenntartották a "forum shopping" lehetőségét.6 Ezt orvosolandó 1969 óta közösségi szinten folytak munkálatok a kollíziós jog egységesítésére. Még 1969-ben két kormányszakértői ülésen a Bizottság elhatározta, hogy tervbe veszi a teljes nemzetközi magánjog harmonizációját. Végezetül azonban az a döntés született, hogy kizárólag a közös piac működéséhez elengedhetetlen területekkel foglakoznak: a dologi joggal, szellemi alkotások jogával, és a kötelmi joggal.
1972 nyarán elkészült egy előtervezet a szerződésekre és szerződéseken kívül okozott károkért való felelősségre alkalmazandó jogról.7 A "common law" országok és Dánia 1973-as csatlakozása miatt azonban a munkálatok elhúzódtak, így 1978 márciusában arról született döntés, hogy egyelőre csak a szerződéses kollíziós jog kerül kodifikálásra. E konvenció (továbbiakban Római Egyezmény) 1980. június 19-én aláírásra került, és 1991. április 1-jén hatályba lépett.
Az ezt követő időszakban közösségi szinten alig született kollíziós norma, amely a jogág horizontális harmonizálására törekedett volna. Csupán irányelvekben található elvétve néhány jogi kollízió feloldására hivatott szabály. Ez azért is meglepő, mivel egy sor magánjogász ezzel egyidejűleg már a sokkal nagyravá-gyóbb terv felé fordította figyelmét: a deliktuális jog anyagi szabályainak egységesítése felé.8
A kilencvenes években először a "Group Européen de Droit International Privé" (GEDIP)9 vetette fel a szerződéseken kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó kollíziós jog egységesítésének gondolatát. Ennek támogatása érdekében a Bizottság a "GRO-TIUS" program keretében finanszírozta a csoport munkálatait, melynek segítségével a GEDIP az 1997-es hágai, majd az 1998-as luxemburgi gyűlésén egy ter-vezetet10 dolgozott ki.
Az Amszterdami Szerződés lényeges változást hozott az európai nemzetközi magánjog területén. Az EK-Szer-ződés IV. címe alapján bizonyos hatáskörök - így a polgári jogi igazságügyi együttműködés is - az Európai Unió 3. pilléréből az 1. pillérébe kerültek át. Ez azt eredményezte, hogy az Unió e tárgyköröket másodlagos jogforrások formájában szabályozhatja. 1998 decemberében a Tanács elfogadta a bécsi cselekvési tervet.11 E terv a kollíziós jogszabály megalkotását - egyebek mellett -a két éven belül meghozandó intézkedések közé sorolja. Az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott
Európai Tanács soros ülésén elfogadott Tamperei Mérföldkövek"12-ben megállapította, hogy a bírósági határozatok és ítéletek kölcsönös elismerése, valamint a jogi előírások egységesítése a hatóságok együttműködését és az egyén védelmét az igazságszolgáltatás által lényegesen előmozdítaná, és megkereste a Tanácsot, valamint Bizottságot, hogy e célok megvalósítása érdekében dolgozzon ki egy közös programot. Ennek eleget téve 2000 novemberében a Tanács elfogadta a Bizottság és a Tanács "a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására irányuló" közös programját.13 Ez a három lépcsős program a "flankierende Maßnahmen" között említi a kollíziós normák harmonizációját.
A Nizzai Szerződés annyiban hozott változást, hogy e tárgykörökre az együttdöntési eljárást rendeli el alkal-mazni.14
Az 1998 és 1999-es években két javaslat született egy egységes európai nemzetközi deliktuális jog megalkotására: egyrészt a GEDIP tervezete15, másrészt a Tanács osztrák elnöksége által kidolgozott tervezet. Mindkét javaslat felhasználást nyert a további munkálatok során, és 2001 elején létrejött egy nem hivatalos Zöld Könyv, amely azonban nem került közzétételre.16
2002 májusában a Bizottság konzultációra invitálta az érdekelt köröket egy, a Belügy és Igazságügy Főigazgatósága által kidolgozott előtervezet véleményezése érdekében. Az előtervezet17 lényegében a GEDIP javaslatát követte. A konzultációt nagy érdeklődés kísérte, mintegy 80 vélemény érkezett be a tagállamok egyetemeiről, érdekelt gazdasági szereplőitől és állami intézményeitől.18 Emiatt 2003. január 7-én a jogalkotási folyamat felgyorsítása és átláthatóvá-tétele érdekében egy szóbeli meghallgatást is tartottak Brüsszelben. A Bizottság a végleges rendelettervezetet, amely lényegesen eltér a korábbi előtervezettől július 22-én terjesztette be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
2004 nyarán a Római Szerződés 262. cikkében előírt kötelező konzultációnak megfelelően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elfogadta az "Egységes Piac, Termelés és Fogyasztás" szakcsoport által kidolgozott állásfoglalást.19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
