A tagállami szuverenitásra és autonómiára a felelősség alóli mentesülésük érdekében évszázadok óta előszeretettel hivatkoznak az államfők és kormányfők, és különösen népszerű ez napjainkban, legyen szó az Európa Tanácsról, az Európai Unióról vagy más nemzetközi szervezetről. Vajon meddig terjedhet a tagállami autonómia, mit tehet meg egy nemzeti parlament és mit nem? Milyen követelményeket fogalmazhat meg az Emberi Jogok Európai Bírósága egy hagyományosan szuverén jogterület, a parlamenti fegyelmi jog esetében? E kérdésekre is választ ad a strasbourgi fórum Nagykamarájának Karácsony és társai ügyben hozott ítélete.
A tagállami szuverenitásra és autonómiára a felelősség alóli mentesülésük érdekében évszázadok óta előszeretettel hivatkoznak az államfők és kormányfők, és különösen népszerű ez napjainkban, legyen szó az Európa Tanácsról, az Európai Unióról vagy más nemzetközi szervezetről. Ennek legmarkánsabb terepe egy demokratikus országban az országgyűlés, hiszen mint tudjuk: "A Parlament bármit megtehet, csak nőből nem csinálhat férfit, vagy férfiból nőt."[1]
Vajon meddig terjedhet a tagállami autonómia, mit tehet meg egy nemzeti parlament és mit nem? Milyen követelményeket fogalmazhat meg az Emberi Jogok Európai Bírósága egy hagyományosan szuverén jogterület, a parlamenti fegyelmi jog esetében? E kérdésekre is választ ad a strasbourgi fórum Nagykamarájának Karácsony és társai ügyben hozott ítélete.
- 113/114 -
Az ügy két kérelemből ered, melyeket a Bíróság egyesítve tárgyalt.[3] A kérelmezők, akik a Magyar Országgyűlés képviselői, azt sérelmezték, hogy az Országgyűlésben tanúsított viselkedésük miatt velük szemben kiszabott büntetéssel egyrészről sérült a szólásszabadságuk, mellyel megvalósult az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének sérelme, másrészről pedig sérült az Egyezmény 13. cikke, mivel nem állt rendelkezésükre jogorvoslat a vitatott döntések megtámadására.
A tényállás szerint az Országgyűlés 2013. április 30-ai ülésén egy kormánypárti felszólalás közben a kérelmezők közül ketten, Karácsony Gergely és Szilágyi Péter egy nagyméretű plakátot vittek a terem közepére, amin a Fidesz logójára a "Loptok, Csaltok, Hazudtok" feliratot írták. 2013. május 21-én két másik képviselő, Szabó Rebeka és Dorosz Dávid tiltakoztak molinóval egy törvénymódosítás ellen, melyen az állt, hogy "Itt nemzeti dohánymaffia működik". 2013. június 21-én pedig Osztolykán Ágnes, Szél Bernadett és Lengyel Szilvia ugyanezen törvény elfogadását zavarták meg transzparenssel és megafonnal. Az üléseket vezető házelnök valamennyi esetben a parlament rendjének súlyos megsértéseként értékelte a történteket, és pénzbírságot szabott ki a képviselőkkel szemben.
A kérelmek elbírálására a Bíróság Második Kamaráját jelölték ki, mely 2014. szeptember 16-án hozott döntésében egyhangúan elfogadhatónak nyilvánította a kérelmeknek az Egyezmény 10. és 13. cikkeire vonatkozó részeit, és egyhangúan megállapította, hogy a Magyar Állam megsértette az Egyezmény 10. és 13. cikkeit. Döntésében a Kamara kifejtette, hogy a kérelmezőket véleménynyilvánításuk miatt bírságolták meg, mely eszköz a 10. cikk által védett jogaikba való beavatkozást jelentett. A felek nem értettek egyet abban, hogy a beavatkozás "jog által előírt" volt-e vagy sem, a Kamara szerint azonban ebben a kérdésben nem feltétlenül kellett dönteni. A Kamara elfogadta, hogy a tárgybeli beavatkozás mások jogai védelmének, illetve a rend megőrzésének törvényes célját követte. A beavatkozás arányosságát tekintve a Kamara az ügyet négy aspektusból vizsgálta: a) a beszéd természete; b) a kifogásolt kifejezés hatása az Országgyűlés rendjére és tekintélyére; c) az alkalmazott eljárás; és d) a kiszabott szankció. A döntés értelmében a politikai véleménynyilvánítást érintő beavatkozásnak nem volt indoka, mivel Országgyűlés rendje és tekintélye nem forgott számot-
- 114/115 -
tevő veszélyben, nem bizonyosodott be továbbá, hogy az adott ügyben ezen érdekek nagyobb súllyal estek volna latba az egyik oldalon, mint a szólásszabadság a másik oldalon. A szankciókat a kevésbé erőteljes eszközök - mint figyelmeztetés vagy rendreutasítás - figyelembe vétele nélkül alkalmazták. Ezen felül az alkalmazott szankciók miatt a beavatkozásnak visszatartó hatása volt a parlamenti ellenzékre nézve, egy olyan eljárásban, amelyben az eljárási garanciák elégtelenek voltak. Éppen ezért a beavatkozás nem tekinthető "szükségesnek egy demokratikus társadalomban".[4]
Magyarország Kormánya a döntéssel nem értett egyet, ezért 2014 decemberében kérelmezte az ügy Nagykamara elé terjesztését.
A Kormány előzetes kifogásában hivatkozott arra, hogy a kérelmezők nem merítették ki a hazai jogorvoslati lehetőségeiket, holott ezt a Bíróság Eljárási Szabályzata kötelezővé teszi. Álláspontja szerint ezt megtehették volna úgy, hogy az országgyűlési törvény vonatkozó szabályaival szemben alkotmányjogi panaszt nyújtanak be. Utaltak arra, hogy az Alkotmánybíróság szerint[5] az alkotmányjogi panasz elsődleges célja éppen az, hogy védje az egyének alapvető jogait és jogorvoslatot nyújtson azon esetekben, amikor egy törvényi szabályozás ellentétben áll az Alaptörvénnyel. Hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság két másik, hasonló tárgyban hozott határozatára, melyekben a testület először foglalkozott a parlamenti fegyelmi jog kérdéskörével.[6] A kérelmezők ezzel szemben akként érveltek, hogy a fenti alkotmánybírósági döntések éppen azt állapították meg, hogy a tárgybeli törvényi fegyelmi jogkörök összhangban vannak az Alaptörvénnyel, így esetükben elméleti jogorvoslatot sem nyújthatott volna egy újabb alkotmányjogi panasz a számukra.[7]
A Nagykamara egyetértett a kérelmezőkkel az utóbbi érvelésükben, megállapítva, hogy a 2013-as alkotmánybírósági döntések a jelen üggyel egy időben zajló parlamenti események következtében születtek. A kérdés nyitva maradt, miszerint ezek a döntések precedensként szolgálhattak volna-e a kérelmezők által esetlegesen benyújtott panaszok esetén, azonban kétségtelen, hogy még egy sikeres alkotmányjogi panasz is csupán a jogszabályhely alkotmányellenességének megállapítását eredményezhette volna, de ez alapján nem lett volna jogi lehetőség az egyedi döntések érvénytelenítésére. Az országgyűlési
- 115/116 -
törvény ugyanis az idő tájt nem tartalmazott ilyen eljárásjogi lehetőséget, az alkotmányjogi panasz így nem tekinthető a jelen ügyben érdemi jogorvoslatnak. A Kormány kifogását a Bíróság így elutasította.
A kérelmezők elismerték, hogy a beavatkozás formálisan az országgyűlési törvényen nyugodott, azonban rámutattak arra, hogy a szóban forgó időben a releváns rendelkezéseket addig még egyszer sem alkalmazták. A fegyelmi eljárás szabályai ugyanis számottevően módosultak, 2012-ben és 2013 év elején léptek hatályba. A fegyelmi vétség fogalma kiterjesztésre került az "Országgyűlés tekintélyét, rendjét súlyosan sértő magatartás" tanúsítására, mely a kérelmezők szerint határozatlan fogalom. Hangsúlyt kell továbbá fektetni a véleménynyilvánításuk hatékonyságára is. Álláspontjuk szerint némiképpen speciális kommunikációs eszközöket kellett alkalmazniuk, melyek szokatlanok lehettek, de semmiképpen sem támadó jellegűek, károsak vagy veszélyesek, illetve amelyekkel az Országgyűlésben súlyos felfordulást lehetett volna okozni. A tiltakozások politikailag rendkívül megosztó témák kapcsán történtek, akcióik pedig legfeljebb kisebb zavart okoztak az Országgyűlés rendes működésében. Nem fosztották meg a többi képviselőt beszéd- és szavazati joguktól, az ülések jegyzőkönyvei is azt mutatják, hogy a többi képviselő rövid idő után folytathatta felszólalásait. Hangsúlyozták az ellenzék szerepének fontosságát az Országgyűlésben, ahogyan arra korábban már a Velencei Bizottság beszámolója és bírósági döntések is utaltak. Végezetül hivatkoztak arra is, hogy az anyagi büntetések szigorú szankciónak tekintendők olyan politikusokra nézve, akiknek egyetlen jövedelme az Országgyűléstől kapott fizetésük. Az enyhébb szankciók lehetőségére tekintet nélküli azonnali súlyosabb szankcióalkalmazás pedig visszatartó hatású volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
