A tagállami szuverenitásra és autonómiára a felelősség alóli mentesülésük érdekében évszázadok óta előszeretettel hivatkoznak az államfők és kormányfők, és különösen népszerű ez napjainkban, legyen szó az Európa Tanácsról, az Európai Unióról vagy más nemzetközi szervezetről. Vajon meddig terjedhet a tagállami autonómia, mit tehet meg egy nemzeti parlament és mit nem? Milyen követelményeket fogalmazhat meg az Emberi Jogok Európai Bírósága egy hagyományosan szuverén jogterület, a parlamenti fegyelmi jog esetében? E kérdésekre is választ ad a strasbourgi fórum Nagykamarájának Karácsony és társai ügyben hozott ítélete.
In order to have immunity from responsibility, the sovereignty and autonomy of member states is a beloved excuse for presidents and prime ministers; nowadays it is especially popular, considering either the Council of Europe, the European Union or other international bodies. What is the range of the autonomy of a member state, what can a national parliament do and what can it not do? What requirements can be formulated by the European Court of Human Rights in the field of parliamentary disciplinary law, which is a traditionally sovereign field of law? The answer was given by the forum in Strasbourg in the verdict reached in the case of Karácsony and others.
Key words: Article 10 of EJEE, disciplinary sanctions, European Court of Human Rights, freedom of speech, parliamentary autonomy
A tagállami szuverenitásra és autonómiára a felelősség alóli mentesülésük érdekében évszázadok óta előszeretettel hivatkoznak az államfők és kormányfők, és különösen népszerű ez napjainkban, legyen szó az Európa Tanácsról, az Európai Unióról vagy más nemzetközi szervezetről. Ennek legmarkánsabb terepe egy demokratikus országban az országgyűlés, hiszen mint tudjuk: "A Parlament bármit megtehet, csak nőből nem csinálhat férfit, vagy férfiból nőt."[1]
Vajon meddig terjedhet a tagállami autonómia, mit tehet meg egy nemzeti parlament és mit nem? Milyen követelményeket fogalmazhat meg az Emberi Jogok Európai Bírósága egy hagyományosan szuverén jogterület, a parlamenti fegyelmi jog esetében? E kérdésekre is választ ad a strasbourgi fórum Nagykamarájának Karácsony és társai ügyben hozott ítélete.
- 113/114 -
Az ügy két kérelemből ered, melyeket a Bíróság egyesítve tárgyalt.[3] A kérelmezők, akik a Magyar Országgyűlés képviselői, azt sérelmezték, hogy az Országgyűlésben tanúsított viselkedésük miatt velük szemben kiszabott büntetéssel egyrészről sérült a szólásszabadságuk, mellyel megvalósult az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének sérelme, másrészről pedig sérült az Egyezmény 13. cikke, mivel nem állt rendelkezésükre jogorvoslat a vitatott döntések megtámadására.
A tényállás szerint az Országgyűlés 2013. április 30-ai ülésén egy kormánypárti felszólalás közben a kérelmezők közül ketten, Karácsony Gergely és Szilágyi Péter egy nagyméretű plakátot vittek a terem közepére, amin a Fidesz logójára a "Loptok, Csaltok, Hazudtok" feliratot írták. 2013. május 21-én két másik képviselő, Szabó Rebeka és Dorosz Dávid tiltakoztak molinóval egy törvénymódosítás ellen, melyen az állt, hogy "Itt nemzeti dohánymaffia működik". 2013. június 21-én pedig Osztolykán Ágnes, Szél Bernadett és Lengyel Szilvia ugyanezen törvény elfogadását zavarták meg transzparenssel és megafonnal. Az üléseket vezető házelnök valamennyi esetben a parlament rendjének súlyos megsértéseként értékelte a történteket, és pénzbírságot szabott ki a képviselőkkel szemben.
A kérelmek elbírálására a Bíróság Második Kamaráját jelölték ki, mely 2014. szeptember 16-án hozott döntésében egyhangúan elfogadhatónak nyilvánította a kérelmeknek az Egyezmény 10. és 13. cikkeire vonatkozó részeit, és egyhangúan megállapította, hogy a Magyar Állam megsértette az Egyezmény 10. és 13. cikkeit. Döntésében a Kamara kifejtette, hogy a kérelmezőket véleménynyilvánításuk miatt bírságolták meg, mely eszköz a 10. cikk által védett jogaikba való beavatkozást jelentett. A felek nem értettek egyet abban, hogy a beavatkozás "jog által előírt" volt-e vagy sem, a Kamara szerint azonban ebben a kérdésben nem feltétlenül kellett dönteni. A Kamara elfogadta, hogy a tárgybeli beavatkozás mások jogai védelmének, illetve a rend megőrzésének törvényes célját követte. A beavatkozás arányosságát tekintve a Kamara az ügyet négy aspektusból vizsgálta: a) a beszéd természete; b) a kifogásolt kifejezés hatása az Országgyűlés rendjére és tekintélyére; c) az alkalmazott eljárás; és d) a kiszabott szankció. A döntés értelmében a politikai véleménynyilvánítást érintő beavatkozásnak nem volt indoka, mivel Országgyűlés rendje és tekintélye nem forgott számot-
- 114/115 -
tevő veszélyben, nem bizonyosodott be továbbá, hogy az adott ügyben ezen érdekek nagyobb súllyal estek volna latba az egyik oldalon, mint a szólásszabadság a másik oldalon. A szankciókat a kevésbé erőteljes eszközök - mint figyelmeztetés vagy rendreutasítás - figyelembe vétele nélkül alkalmazták. Ezen felül az alkalmazott szankciók miatt a beavatkozásnak visszatartó hatása volt a parlamenti ellenzékre nézve, egy olyan eljárásban, amelyben az eljárási garanciák elégtelenek voltak. Éppen ezért a beavatkozás nem tekinthető "szükségesnek egy demokratikus társadalomban".[4]
Magyarország Kormánya a döntéssel nem értett egyet, ezért 2014 decemberében kérelmezte az ügy Nagykamara elé terjesztését.
A Kormány előzetes kifogásában hivatkozott arra, hogy a kérelmezők nem merítették ki a hazai jogorvoslati lehetőségeiket, holott ezt a Bíróság Eljárási Szabályzata kötelezővé teszi. Álláspontja szerint ezt megtehették volna úgy, hogy az országgyűlési törvény vonatkozó szabályaival szemben alkotmányjogi panaszt nyújtanak be. Utaltak arra, hogy az Alkotmánybíróság szerint[5] az alkotmányjogi panasz elsődleges célja éppen az, hogy védje az egyének alapvető jogait és jogorvoslatot nyújtson azon esetekben, amikor egy törvényi szabályozás ellentétben áll az Alaptörvénnyel. Hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság két másik, hasonló tárgyban hozott határozatára, melyekben a testület először foglalkozott a parlamenti fegyelmi jog kérdéskörével.[6] A kérelmezők ezzel szemben akként érveltek, hogy a fenti alkotmánybírósági döntések éppen azt állapították meg, hogy a tárgybeli törvényi fegyelmi jogkörök összhangban vannak az Alaptörvénnyel, így esetükben elméleti jogorvoslatot sem nyújthatott volna egy újabb alkotmányjogi panasz a számukra.[7]
A Nagykamara egyetértett a kérelmezőkkel az utóbbi érvelésükben, megállapítva, hogy a 2013-as alkotmánybírósági döntések a jelen üggyel egy időben zajló parlamenti események következtében születtek. A kérdés nyitva maradt, miszerint ezek a döntések precedensként szolgálhattak volna-e a kérelmezők által esetlegesen benyújtott panaszok esetén, azonban kétségtelen, hogy még egy sikeres alkotmányjogi panasz is csupán a jogszabályhely alkotmányellenességének megállapítását eredményezhette volna, de ez alapján nem lett volna jogi lehetőség az egyedi döntések érvénytelenítésére. Az országgyűlési
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
