A jog akkor tudja betölteni társadalmi rendeltetését, ha a jogszabályokban megfogalmazott normát annak címzettjei betartják. A jogviszonyok a jogalanyok magatartása által determináltak. A jog érvényesülésülésének két típusa a Jogi lexikon meghatározása szerint a jogalanyok önkéntes jogkövető magatartása és a jogalkalmazás.[1] Amennyiben a jogalanyok magatartása megfelel a normában megfogalmazott előírásoknak, akkor jogkövetésről beszélhetünk, ellenkező esetben jogsértésről, amely különböző állami reakciót válthat ki, melyek közül a legsúlyosabb joghátrányt a büntetőjogi következmények jelentik. A súlyosabb jogsértések elkövetőinek a felelősségre vonása, a jogviták eldöntése a bíróság feladata, amely által hozzájárul a jog előírásainak érvényre juttatásához.[2] Szilágyi Tibor Jogi alaptan című művében rámutatott arra, hogy a jogkövetés kérdésére a jogtudomány sokáig nem fordított kellő figyelmet.[3] "Ennek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy a jogsértésekben, az azokkal járó konfliktusokban látványosabban, a köznapi tudat számára is nyilvánvalóan jelenik meg a jogi jelleg."[4] Az elmúlt évtizedben azonban változás figyelhető meg ezen a területen. Jelen tanulmány a hazánkban még kevésbé ismert fogalommal foglalkozik, a büntetőjogi compliance témaköre áll a vizsgálódás középpontjában, amely a jogérvényesülés egyik új eszközének is tekinthető.
Életviszonyaink, mind a természetes személyek magatartása, mind pedig a jogi személyek működése számos norma által körülhatárolt vagy meghatározott. A társadalmi-gazdasági fejlődés, különösen a globalizáció és a technikai fejlődés a jogi normák változását, a szabályozási környezet komplexebbé és bonyolultabbá válását hozta magával. Ehhez természetesen a jogalanyok magatartásának is igazodnia kell. Nem mindig könnyű azonban meghúzni a határvonalat a jogszerű és a jogellenes magatartás között, a jogalanyok magatartása könnyen "átfordulhat" jogsértéssé. A jogszabályokkal összhangban álló magatartás tanúsítása egyre nagyobb kihívás elé állítja a gazdasági élet szereplőit. Ezt a változást csak fokozta a pénzügyi világot megrengető botrányok sora, amelynek hatására számos területen szigorúbb felügyeleti intézkedéseket vezettek be.[5] Mindez nélkülözhetetlenné tette új eszközök "bevetését" a jogszabálykövető magatartás elérése érdekében.
A társadalmi együttélés biztosításához, a közösség védelme érdekében nélkülözhetetlen bizonyos magatartások tilalmazása, amelynek köre koronként változik. A nemzeti Büntető törvénykönyvekben[6] meghatározásra kerülő büntetőjogi norma részeként a diszpozíció - hazánkban a Büntető törvénykönyv rendelkezései - írja le a bűncselekménnyé nyilvánított emberi magatartást.[7] Megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több büntetőjogi tényállásra jellemző a keretdiszpozíciós jogalkotási technika, így gyakorta más jogághoz tartozó jogszabályok töltik meg tartalommal és határozzák meg a természetes személyek által "elkerülendő" magatartást. A határokon átnyúló szervezett bűnözés és ahhoz gyakorta felhasznált jogi személyek határokon átívelő tevékenységeire tekintettel nélkülözhetetlenné vált a jogi személyekkel szembeni büntetőjogi fellépés megteremtése és a szabályozás egységesítése is. Ma már több nemzetközi és európai uniós dokumentum[8] is előírja a jogi személy felelősségre
- 271/272 -
vonásának integrálását a nemzeti büntetőjogi szankciórendszerbe.[9] Mindemellett a büntetőjogi rendelkezések egyes elemeinek fogalma megjelenhet a nemzetközi vagy uniós jogban is.[10] Megemlítendő, hogy hazánkban - jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget téve - a 2001. évi CIV. törvény által a büntetőjogi szankciórendszerbe bevezetésre kerültek a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedések.[11] E körben kell még utalnunk a gazdasági vezetők speciális büntetőjogi felelősségére, amely hazánkban jelenleg két bűncselekménnyel (költségvetési csalás[12] és hivatali vesztegetés[13]) összefüggésben büntetendő.[14] A vezetői felelősség bevezetésével is jogharmonizációs és nemzetközi kötelezettségének tett eleget a magyar jogalkotó.
A büntetőjogi szempontból releváns "jogsértések" - azaz a büntető jogellenes cselekmény tanúsítása - esetére az állam büntetés kiszabását helyezi kilátásba. A büntetés jogalapja, az állam büntetéshez való joga ma már adottnak tekinthető, az állam létéből, feladataiból, a büntetés szükségességéből, a büntetéssel elérhető célból egyaránt levezethető.[15] A társadalmi-politikai változások idején azonban mindig felmerül a kérdés, hogy meddig terjed az államnak a büntetéshez való joga, az állampolgárok életébe történő legsúlyosabb beavatkozásnak hol húzódnak a határai, illetve milyen új lehetőségekkel érhető el a társadalmi együttélés szabályainak a betartatása, azaz a jogkövetés és ezáltal a jog érvényesülése. Az elmúlt években egyre inkább az érdeklődés fókuszába került az a kérdés is, hogy az állam büntető hatalmának érvényre juttatása mellett milyen más eszközök állnak rendelkezésre a büntetőjogi szabályok betartatására, hogyan érhető el a büntetőjog területén az állampolgárok jogkövető magatartása, különösen a gazdasági, pénzügyi bűncselekmények területén.
Jelen tanulmány célja a (büntetőjogi) compliance fogalmának és jelentőségének felvázolását követően egy "jó gyakorlat" bemutatásán keresztül rávilágítani arra, hogyan előzhetők meg a szervezetek keretében megvalósuló bűncselekmények és valósulhat meg a büntetőjogi compliance területéhez tartozó instrumentumokkal a jog érvényesülése.
A compliance kifejezése az angol-amerikai jogrendszerből származik, megfelelést, betartást, engedelmességet, egyetértést, szabályoknak való megfelelést jelenti. E fogalom kezdetben csak a pénzügyi és a gazdasági jogi gyakorlatban, később pedig a gazdasági büntetőjogban is egyre inkább használatossá vált.[16] Fontos azonban hangsúlyozni, hogy e fogalmat ma már nemcsak jogi oldalról közelíthetjük meg, sokkal többet jelent, mintsem a jogszabályoknak megfelelő magatartás tanúsítása, hiszen arra a kérdésre is választ kell adnia, hogy ez hogyan érhető el.
Bock megfogalmazása szerint "compliance" legáltalánosabb értelemben - szervezeti megközelítésből - a jogkövető magatartás tanúsítását, a jogszabályi előírásoknak, belső szabályoknak, illetve egyéb követendő ajánlásoknak megfelelő magatartás elérését szolgáló intézkedések gyűjtőfogalma.[17]
A compliance a (gazdálkodó) szervezetek hatályos (jog)szabályoknak megfelelő működését jelenti (külső compliance). Elsősorban azokra a vállalatokra gondolhatunk, amelyeknél a komplex és bonyolult szabályozás miatt a jogkövető magatartás tanúsításához általában külön szakértelem szükséges (pl. nemzetközi kereskedelmi tevékenyéget folytató vállalatok). Szervezeti értelemben compliance alatt a jogi személyek és egyéb szervezetek azon szervezeti egységét értjük, amelynek a feladata a vonatkozó (jog)szabályok betartása, illetve betartatása és ezzel a felelősségre vonás és negatív következmények elkerülése vagy minimalizálása. Rotsch[18] megközelítése szerint a fogalom harmadik jelentéstartalma a compliance tevékenység vagy compliance funk-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
