A politikai közélet nem elhanyagolható kérdése a közszereplők rasszistának, antiszemitának történő beállítása. Ha valakiről azt állítják, hogy rasszista, vagy antiszemita, ez általában véleménynek, értékítéletnek minősül. Rasszistának, vagy antiszemitának történő minősítések kapcsán általában a bíróságok kerülik ennek tényállításként való minősítését. Erre kivételes esetben kerül sor, vagy akkor, ha ebben a vonatkozásban több jelzőt is alkalmaznak, vagy pedig akkor, ha valakit egyben rasszista szervezet tagjaként jelölnek meg.
Rasszistának és antiszemitának való nyilvánítás a közszereplővel szemben azonban nem tartozik az elfogadott és eltűrt véleménynyilvánítások közé.
Sokszor lejárató jelleggel neveznek politikusokat antiszemitának. Abban az esetben ugyanis, ha valakit rasszistának, antiszemitának állítanak be, az a politikai paletta jobbszélére kerül, akitől mind a jobb- és baloldali pártok és politikusok igyekeznek elhatárolódni és így marginalizálódik az érintett személy.
Általában a határozott és a radikalizmust is vállaló, élesen nyilatkozó, továbbá Izrael politikáját bíráló politikusokat szokták - megalapozottan, vagy alap nélkül - szélsőségesnek, intoleránsnak, nacionalistának, olykor nácinak fasisztának, rasszistának, valamint antiszemitának, vagy újnácinak nyilvánítani függetlenül attól, hogy a politikai paletta melyik oldalán helyezkedik el.
A politikai szalonképesség fontos kérdése, hogy egy távlatokban gondolkodó, igényes politikus mindent megtesz azért, hogy pályafutását ne árnyékolja be a rasszistának, antiszemitának történő minősítés.
Ennek megfelelően számos esetben indítottak neves közéleti szereplők polgári pert a rasszista vagy antiszemita megbélyegzés ellen.
A rasszistának, antiszemitának bélyegzéshez hozzájárulhat tényállítás is pl. az, hogy valaki rasszista cselekményeket hajtott végre vagy pedig fasiszta vagy félfasiszta szervezet tagja. Ebben az esetben - a tényállítás valótlansága esetén - semmiképpen sem tartozik a megengedhető nyilatkozatok közé.
Érdemes az üggyel kapcsolatos polgári, bírósági döntéseket áttekinteni.
A rasszizmussal kapcsolatban tett negatív értékítéletek tekintetében személyes érintettség1 szükséges, ennek hiányában nem lehet polgári pert indítani.2,3
M. I. Független önkormányzati képviselő és a P. H. független, közéleti on-line újság lapigazgatója K. L. meghívót tettek közzé mégpedig a P. H., mint a Magyarországon élő kisebbségek tagjának 2001. október 4-i 13 órakor kezdődő bemutató sajtótájékoztatójára. A meghívóban - egyebek mellett - az alábbi mondat szerepelt: "Beszámolunk genetikai kutatásainkról, amely segítség lehet a hazánkban élő legnagyobb számú kisebbség a cigányság boldogulásához." Ezzel a mondattal a felperes a P. Hírlapban megjelenésre szánt vitaindító cikkre kívánta felhívni a figyelmet. A cikkben az szerepelt volna, hogy a roma származásnak a számítástechnikában, informatikában, ill. szoftvergyártásban, szoftverfejlesztésben kiemelkedő eredményeket érnek el, emellett India szoftverfejlesztésben vezető szerepet játszik és miután a magyarországi cigányság az európai cigánysággal egyetemben Nyugat-Indiából származik, ebből az a következtetés vonható le, hogy a magyarországi romákban a számítástechnikához, illetve a szoftverfejlesztéshez szükséges készség genetikailag kódolva van. A cikk azonban nem jelent meg.
Az Sz. Párt a felháborodását fejezte ki egy társadalmi probléma fajelméleti alapon történő kezelése miatt és egy sajtóközleményt adott ki.
"A mondat önmagáért beszél: a képviselő egy komoly társadalmi problémát genetikai aspektusból óhajt kezelni. Ez rasszizmus, alig leplezhető nácizmus, a mondatban olvasható jó szándék ebben az öszszefüggésben nem értékelhető. Kifejtették, hogy felperes senkit sem képvisel, az általa vallott elvek pedig az ordas eszmék közé tartoznak."
A szocialista párt végkövetkeztetése úgy szólt, hogy szervezetük, frakciójuk, valamennyi pécsi és magyar demokráciát szerető polgár nevében felháborítónak tartják és elutasítják a fenti felvetést, valamint felszólították M. I. képviselőt, hogy vonja le a megfelelő konzekvenciát, amely adott esetben a képviselői mandátumról való lemondás is lehet. Az Sz. Párt végkövetkeztetése nácizmusra és rasszizmusra utalt. Pécs város szocialista polgármestere nem engedélyezte M. I. számára a Városháza dísztermében a sajtótájékoztatót és ennek megtartására az utcán került sor.
A fentiekről 2001. október 5-én beszámolt a Magyar Hírlap és az Új Dunántúli napló, valamint 2001. október 8-án a Blikk is, az esettel foglalkozott a Pécsi TV és a Magyar ATV is.
M. I. személyhez fűződő jogainak sérelme miatt pert indított az Sz. Párt alpolgármestere P. B., K. L. az ügyvivő testület tagja, önkormányzati képviselő, továbbá V. K. a B. megyei közgyűlés frakcióvezető helyettese, valamint az Sz. Párt ellen.
M. I. becsületének és jó hírnevének sérelmére hivatkozással perelt, mivel a sajtótájékoztató meghívójában szereplő gondolatokat rasszizmusnak, nácizmusnak és ordas eszméknek minősítették. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket elégtétel adására, sajtóközlemény formájában, annak közzétételét pedig rendelje el a P. TV-ben. A sajtóközlemény tartalmát úgy jelölte meg, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy felperes rasszista, náci, illetve ordas eszméket vall. Nem vagyoni kártérítés iránti igényét 1 400 000 Ft-ban jelölte meg.
A Városi Bíróság megállapította felperes becsületének és jó hírnevének sérelmét. A bíróság az Sz. Párt különböző funkcionáriusi vonatkozásában a keresetet elutasította, mivel nevezettek az Sz. Párt nevében és képviseletében jártak el és a sérelmezett nyilatkozatot az Sz. Párt nevében írják alá, ezért az igény csak a párttal szemben volt érvényesíthető.
A bíróság tehát IV. rendű alperest kötelezte a sajtóban történő elégtételadásra, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
A IV. rendű alperes az ordas eszme megjelölésén keresztül közvetve vádolta felperest nácizmussal és rasszizmussal.
Az alperes álláspontja szerint felperes félreérthetően és szerencsétlen módon fogalmazott nem vonhat maga után olyan jellegű minősítést, ami a sajtóközleményben szerepel. Ez felperes becsületét és jó hírnevét nem sértette oly módon, amely indokolná a jelentős nem vagyoni kártérítés megítélését. A többfajta igény érvényesítésének - egy perben - nem volt semmilyen jogi akadálya.
A nem vagyoni kártérítés megállapítása iránti követelését a felperes gazdasági életben való részvéte- lének elnehezülésével indokolta.
Az elmarasztalt IV. rendű alperes a döntést megfellebbezte.
Álláspontja szerint tévesen vonta le ugyanis az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy IV. rendű alperes megsértette a felperes becsületét és jó hírnevét, következésképpen alaptalanul teljesítette az ezen jogok megsértésére alapított polgári jogi igényeket.
Az elmarasztalt IV. rendű alperes álláspontja szerint a felperes által sérelmezett sajtóközlemény kifogásolt része a felperesre vonatkozó tényállítást nem tartalmazott. A jó hírnév sérelme a Ptk. 78. § (2) bekezdése értelmében csak valótlan tényállás esetén valósulhat meg.
Az alperes által közöltek véleménynyilvánításnak tekinthetők. Mégpedig az Sz. Párt azon véleménynyilvánítását közli, miszerint a cigányság genetikai tulajdonságai és boldogulása közötti összefüggés feltételezése rasszizmus, illetve nácizmus. Az Sz. Párt ezúton kifejezetten mint saját véleményét közli, továbbá azt az álláspontját, hogy a felperes által vállalt és idézett mondatból következő elvek az ordas eszmék közé tartoznak.
Szintén kifejtette az alperes, hogy a felperes önkormányzati képviselő, aki ezen közéleti tisztségének feltüntetésével bocsátotta ki azt a meghívót, amelyben a IV. rendű alperes által megbírált mondat szerepel, míg a IV. rendű alperes politikai párt.
A másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak találta. A bírósági döntés4 indokolásából az alábbiakat célszerű kiemelni:
Mindkét peres fél részt vesz a helyi közéletben, azaz közszereplőnek minősülnek. A véleménynyilvánítás az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében biztosított alapjog.
A véleménynyilvánítás fokozott alkotmányos védelmet élvez, még akkor is, ha túlzottak, felfokozottak ezért esetleg igaztalanok és sértőek. Kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek szabad bírálhatósága.
A közélet szereplői becsületeinek védelme kevésbé korlátozhatja a véleménynyilvánítási szabadságot, mint a magánszemélyek esetén a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat alapján.
Mindebből következően a közszereplők tevékenységét érintő véleménynyilvánítás, értékítélet önmagában akkor sem alapoz meg személyiségvédelmet, ha esetleg túlzó, vagy felfokozott. (BH 2001/522.)
Annak ellenére, hogy a IV. rendű alperes által kiadott sajtóközlemény valóban túlzó és megalapozatlan értékítéletet tartalmaz - mivel a jó hírnév sérelme nem állapítható meg - nem történt személyiségi sérelem. A túlzó véleménynyilvánítás két közszereplő között ebben az esetben nem alapozza meg a személyiségvédelmét.
A fentiek alapján a Bíróság nem látta alkalmazhatónak a Ptk. 84. § (1) bekezdésében előírt jogkövetkezmények alkalmazását, ezért a keresetet elutasította és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.5
2001. júliusában B. L. országgyűlési képviselő a MIÉP alelnöke sajtótájékoztatón ismertette a párt elnökségének Fradi-Fotex nemzetellenes tranzakció közleményét.6 Ez a közlemény az alábbiakat tartalmazta: A Fradi, különösen a futballcsapat, nemzeti jelkép volt. A Fradi nemcsak a főváros egyik kerületének csapata volt, lett az idők során, hanem a kisemberek a hazafiúi érzéseiket, szociális nyomorúságaikat egy nemzeti csakazértisben, a csapat mögött felsorakozva élték meg. Azzal, hogy a sportbelileg ezzel egyenértékű, sőt sokszor ezt megelőző, de mindenkor tehetős pesti zsidó polgársághoz kapcsolt MTK-t most ugyanaz a cég a Békési L. által - tehát az úgynevezett reformkommunizmus ész SZDSZ liberalizmus által létrehozott - és több szálon tulajdonolt Fotex Rt. birtokolja a Fradi népe be van csapva. Meg van semmisítve a nemzeti érzület, az a kisemberi vonzódás, ami a Fradit övezte országszerte. Az FTC-t megszerezte az a mohó, gátlástalan üzletcsoport, amelynek semmi köze sincs a Ferencvároshoz és a magyarsághoz."
A MIÉP elítélte ezt a sötét nemzetellenes tranzakciót és felhívja híveit, hogy egy feketével átkötött zöld-fehér szalaggal fejezzék ki gyászukat és tiltakozzanak a Fradi tönkretétele miatt.
B. L. az alábbival fejezte be nyilatkozatát: "A fradisták mindig is úgy érezték, hogy míg ők a nép egyszerű gyermekei, addig a társadalmi ranglétrán fölöttük állók a zsidó fogalma alá tömöríthetők."7
Halmai Gábor több írásában sérelmezi, hogy az ügyben nem került büntetőeljárás indítására sor.8,9 A sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban többen büntető feljelentést tettek, azonban a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal10 bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozás elrendelését. Az ügyben benyújtott panaszt a Legfőbb Ügyészség elutasította.11
A közlemény kapcsán az "N" napilap cikket közölt, amelyben azt írta: "Néha azt hittük, hogy a mindennapos újnáci beszédben már nem tud a MIÉP megdöbbenést kelteni." A szerző a cikk folytatásában a felperes által sajtótájékoztatón elmondottakat "nyíltszíni zsidózásnak" nevezte. A cikk azzal zárul, hogy vajon elnézi-e a Legfőbb Ügyészség "az alkotmányban és a Büntető Törvénykönyvbe ütközés nyílt faji uszítást, vagy csak egy álláspont az, hogy az Európai Unióba tartó országnál az ilyen megnyilatkozások nemcsak megengedhetetlenek, de büntetendők is."
A MIÉP személyi jogi pert indított az N. újság, annak főszerkesztője és a cikk írója ellen egyaránt.
A felperes úgy ítélte meg, hogy őt alaptalanul bűncselekmény elkövetésével (újnáci beszédmód alkalmazása, nyílt faji uszítás) vádolták meg, így kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogai megsértését. Továbbá kérte az alpereseket a további jogsértéstől eltiltani, elégtétel adó nyilatkozat közzétételére kötelezni az alpereseket; és nem vagyoni kártérítésre is kérte őket kötelezni.
Az alperesek álláspontja szerint a cikk szerzője a sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban erőteljes véleményét fogalmazta meg, amellyel nem lépte túl a véleménynyilvánítás jogilag még megengedhető határait - így kérték a kereset elutasítását.
A bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében hivatkozott a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra, amely szerint a közügyek vitatása a demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének a nélkülözhetetlen eleme, amely vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intézhetnek a közhatalom gyakorlói ellen, és ennek során olyan közlések is nyilvánosságra kerülhetnek, amelyek a közéleti szereplők becsületének a csorbítására alkalmasak.
A bíróság az "újnáci beszédmód" kapcsán az elnökségi állásfoglalás, illetve a sajtótájékoztató tartalmát történelmi, politikai, sportszociológiai szempontból nem minősítheti, de álláspontja szerint a téma történelmi érzékenységeket érintett, és a konkrétan elhangzottak alkalmasak lehettek arra, hogy a véleményalkotás szintjén valaki a zsidóság, illetve egy zsidó származású üzletember és a magyarság erőteljes szembeállását kritizálhatja. A bíróság szerint itt az alperesek vagy a szerző nem lépték túl a véleménynyilvánítás még megengedett határait.
"A konkrét megfogalmazás kétséget kizáróan igen éles, erőteljesen elmarasztaló, de a bíróság szerint egyértelműen véleménynyilvánításnak tekinthető. Tekintettel arra, hogy a felperes politikai közszereplő, ezt a véleményt el kell tűrnie."12
A "nyílt faji uszítás"-sal kapcsolatban a bíróság itt is azt állapította meg, hogy a szerző véleményéről, a felperes által képviselt nézetek értékeléséről, kétséget kizáróan erőteljes kritikáról van szó. A bíróság "nem dönthet arról, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, észérveken vagy csak az érzelmeken alapul-e vagy sem. (...) itt nem lehet arról beszélni, hogy a szerző által alkotott vélemény eleve ellentétes lenne a véleményalkotás elemi szabályaival, a politikai közszereplő felperesnek pedig még a kifejezetten erős megfogalmazásokat tűrnie kell különösen akkor, ha az általa képviselt álláspont sem mentes az éles, sőt kategorikus megfogalmazásoktól." Így tehát e pont tekintetében is elutasította a bíróság a felperes keresetét.
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a bírósági gyakorlat manapság valaki "leantiszemitázását" lehetőség szerint értékítéletnek, véleménynek minősíti. Ez különösen így van akkor, ha egy politikai közszereplő kerül "górcső" alá. Ha közéleti szereplőről van szó, a bíróságok aránytalannak találják a tényállítás megállapítását, és csak végletes esetekben tekintenek egy kifejezést tényállításnak (például akkor, ha a kifejezés jelzőkkel társuló szövegösszefüggésben van elhelyezve).
H. I. 2001. július 21. Az M. újságban az alábbiakat írta "A kirekesztés módszertanához" címmel megjelent cikkében: "Tudom is, vagy legalább nagy meggyőződéssel tudni vélem, hogy mi a teendő a többségi magyarságukra, kereszténységükre és heteroszexuális mivoltukra apelláló harciaskodókkal, a másságukat levetni nem tudó kisebbségek elleni békebontókkal. A húszezer szélsőségessel és az őket különösebb meggyőződés nélkül követő bagázzsal. Ki kell rekeszteni őket, ki kell szavaznunk őket - a hatalomból."13
Erre a cikkre reagált L. református lelkész az Ébresztő c. újságban, aki akkor a MIÉP parlamenti párt képviselője volt.
A per a Magyar Igazság és Élet Pártja I. rendű és H. L. II. r. alperes ellen folyt.
Egy politikai párt XVI. kerületi szervezete "É" címmel újságot jelentetett meg. A 2001. évi 5. szám címlapján megjelent H. L. írása "Keresztény Magyar Állam" címmel. Az írás a következőket tartalmazta: "De még azt is kivédte volna a keresztény magyar állam, ha nem jön a kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek akik megtestesült óemberként rágták és rágják szét romjaiban, a hősök csontjain, mégis, csak azért is, mindig, újra meg újra feltámadásra képes hont. Ha már az ószövetségi, sionuk elveszett bűneik, Isten ellen lázadásaik miatt, hát vesztett az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata: a magyar Sion is (...) Miután pedig nem lehet minden palesztint kifüstölni, nácikat is nemegyszer megszégyenítő fasiszta módszerekkel a Jordán partja mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán, még egyet rúgni a magyarba." Az írás ezzel a mondattal zárult: "Hát halld meg magyar és ezredik keresztyén magyar állami és ősi jussán és a jogfolytonosságon alapuló egyetlen életre vezető üzenetet: Rekeszd ki őket, mert ha nem teszed meg, ők teszik meg veled."
Az I. rendű alperes pártelnöke Cs. I. a M. F. nevű hetilap hasábjain 2001 nyarán cikksorozatot jelentetett meg amelyben részletesen kifejtette azt az álláspontját, hogy az izraeli és a világon működő zsidó tőke a globalizmus kihasználásával Magyarországon ingatlanokat, földterületeket szerez meg "hazai szálláscsinálóik" segítségével. "Csonka Magyarországot a maga fogyatkozó népével, türelmével és egyéb alkalmasságaival célországnak tekintik a saját átmentésük érdekében."
Cs. I. másodrendű alperes írását teljes egészében helyénvalónak tartotta és demonstratív módon kifejezte azonosulását a cikkben foglaltakkal a Magyar Fórum hetilap 2001. október 1-jei számában "Magyar szemmel" című cikkében.
A fenti nyilatkozatok miatt Sz. G. izraelita vallású zsidó származású magyar állampolgár személyhez fűződő jogainak megsértésére hivatkozással keresetet indított a MIÉP I. r. és H. L. II. r. alperes ellen.
A keresetet a PPKB elutasította személyes érintettség, a kereshetőség hiányára tekintettel, az ítélet jogerős.14
A bíróság abból indult ki, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 54. § (1) bek., a Ptk. és az Alkotmánybíróság döntései (pl. 8/1990 AB hat.) védik az élethez, emberi méltósághoz való jogokat és tiltják a diszkriminációt.
A PKKB állásfoglalása szerint a jogi előírások alkotmányos eljárásjogi szabályok mellett érvényesülnek. Az anyagi jogi előírások nem teremtenek egyben eljárásjogi lehetőséget a közvetlen jogérvényesítésre.
A bíróságnak az alperesek álláspontára figyelemmel azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes saját nevében rendelkezik-e azzal a közvetlen érintettséggel, amely a perindításhoz, illetve az igény érdemi elbírálásához szükséges.
A Ptk. 85. § (1) bekezdése előírja, hogy a személyhez fűződő jogokat személyesen kell érvényesíteni. Ezen fő szabály alól maga a Ptk. határozza meg a kivételeket. Így:
- cselekvőképtelen személy helyett,
- ismeretlen helyen lévő személy helyett,
- elhunyt magánszemély helyett,
- megszűnt jogi személy esetében a sértett személyen kívül más személy is eljárhat.
További kivételre a személyes eljárás alól nincs eljárási lehetőség.
A Ptk. 13. sz. állásfoglalás értelmében a kereshetőségi jognak az a feltétele, hogy kizárólag az a személy járhat el, az a személy indíthat személyiségi jogi keresetet, akinek személyére a sajtóközlemény nevének megjelölésével, vagy egyéb módon utal, vagy akinek a személye a közlemény tartalmából egyébként felismerhető.
A bíróság a zsidóságot vallási-történelmi származási közösségként határozta meg. A bírósághoz for-duló személy kétségkívül e közösséghez tartozott.
A bíróság álláspontja szerint a zsidóságot a történelemben a XX. században ért kataklizmák, az üldözöttség, a vallási, illetve nemzetiségi csoporthoz tartozás egyidejűsége vitathatatlan közösséget képező erők, ugyanakkor a bíróság szerint jogbizonytalansághoz, illetve az önkényes értelmezés lehetőségéhez vezetne, ha a bíróság mérlegelési körébe tartozna annak megítélése, hogy mely csoportok, közösségek méltók arra, hogy az azokhoz tartozás megalapozza a perben való fellépés lehetőségét.
A bírósági gyakorlat a személyiségi jogok védelme körében a közösségen keresztül történő érintettséget nem ismeri el. Ez azt jelenti, hogy jelen perben felperesnek nem volt kereshetőségi joga. Ugyanakkor a közösségek méltósága a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátja lehet.15
T. L. ismert politikus egy tv műsorban kritikát gyakorolt T. J., az ismert kisgazda politikussal szemben, azt állította, hogy nevezettnek antiszemita megnyilvánulásai vannak, ezért T. J. beperelte a személyiségi jogai sérelmére hivatkozással a tv adás műsorvezetőjét M. I.-t és T. L.-t.
Az elsőfokú bíróság T. J. keresetét elutasította. A kereset elutasítására16 azért került sor, mert az alperes által előadottakat az eszmecsere teljes szövegkörnyezetben, tartalmi összefüggésben vizsgálva megállapítható, hogy a politikai stílus és tartalom ismérveit feszegetve, mintegy következtetésként jutott el T. L. alperes a sérelmezett kijelentésekig. Ez azonban nem ment túl a való tényeken alapuló következtetéseken, mint értékítéleten. Nincs jelentősége, hogy ugyanazon tények alapján másokkal ellentétes következtetésekre jutott és ezt nyilvánosságra hozta még akkor sem, ha azt T. J. sértőként, meghökkentőként értelmezte.
A felperes fellebbezett, fellebbezésében kifejtette, hogy alperes értékelte, értelmezte az általa elmondottakat, de azt téves logikával, téves irányban, hamis színben tette. Túlment a véleménynyilvánítás szabadságának határán, amikor azt állította róla, hogy ő antiszemita. Ez az állítása pedig valótlan, túlment azon a határon is, mely kritikát közszereplőként eltűrni tartozik, így személyiségi jogainak megsértését a bíróságnak kell megállapítania. Még azt is előadta, a másodfokú tárgyaláson, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság ítélete nem kerül megváltoztatásra, az azt jelenti, miszerint a bíróságnak is az a véleménye róla, hogy ő antiszemita.
A másodfokú bíróság jóváhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.17
A másodfokú bíróság megítélése szerint is a felperes által kifogásolt szövegrész alperes részéről nem tényállításként hangzott el, hanem az - bár kétségtelenül erős hangú kritika - a véleménynyilvánítás körébe tartozik.
Azt is megállapította a bíróság, hogy nem arról van szó, hogy T. L. T. J.-t ilyen irányú személyiségi jegygyel illetve - nyilvánította volna antiszemitának, hanem bizonyos nyilatkozatait értékelte ilyenként. Amellyel pedig - politikusi megnyilvánulást értékelve, és lényegében politikai vita körében - valóban nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás határait.
A bíróság nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a bíróság, amennyiben valamilyen megnyilvánulást véleménynek tekint, illetőleg azt állapítja meg, hogy azzal az azt kifejtő nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás határait, az semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a bíróság egyben állást foglal abban, hogy a véleménnyel egyetért-e vagy sem. A bíróság ugyanis soha nem vizsgálja - nem is feladata - a vélemény érték- és igazságtartalmát, hanem csak azt, hogy valóban véleményről van-e szó és a véleményt nyilvánvaló nem lépte-e túl a szabad véleménynyilvánítás határait, és az adott vélemény nem indokolatlanul bántó vagy lealacsonyító.
Mindezek alapján a személyiségi jogok sérelme nem volt megállapítható.
A Nógrád megyei kis faluban, Patvarcon az egyetlen vendéglátó ipari egységben - sörözőben - az üzemeltető romákat nem szolgált ki.
Két roma lakos panasza alapján a Nemzeti Etnikai és Jogvédő Iroda két munkatársa próbavásárlást végzett, és meggyőződtek a patvarci kocsmáros diszkriminatív magatartásáról. Alperes jogsértő magatartását jelezték a helyi önkormányzat polgármesterének és jegyzőjének, azonban érdemi intézkedésre nem került sor.
I. r. felperes azt sérelmezte, hogy 1999 tavaszán nem szolgálták ki arra hivatkozva, hogy cigányokat nem szolgálnak ki. Többször megkísérelte azt követően is, hogy betérjen a kocsmába, de már az ajtóból kiküldték, hogy nem szolgálják ki. Elmondása szerint egyáltalán nem iszik, csak üdítőt akart inni és játékgépen biliárdozni.
II. rendű alperes nem Patvarcon él, hanem Varsányban, mert oda ment férjhez. Előadta, hogy 1999 februárjában disznót vágtak és az édesapja elküldte, hogy hozzon cigarettát és kólát. Őt sem szolgálták ki.
A diszkriminációt tanúk is megerősítették, akiket - bár józanok voltak - a kocsmáros nem szolgált ki. A diszkriminációs tevékenység több éve folyt.
Az alperesek a Balassagyarmati Városi Bíróságon perelték a kocsmárost. Kérték a jogsértés megállapítását, abbahagyását, alperes eltiltását a további jogsértésektől, valamint 100 000 Ft közérdekű bírság kiszabását.
A Balassagyarmati Városi Bíróság a felperesek keresetének egészében helyt adott és az alperest 50 000 Ft perköltségben is marasztalta. A bíróság ítéletében a Ptk. általános személyiségvédő rendelkezésére [Ptk. 75. § (1) bek.], valamint a Ptk. 76. §-ára18, továbbá a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. tv. 25. §-ára,19 valamint az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. Korm. rendelet 23/A. §-ára20 hivatkozott.
Cs. I. a M. F. című újságban cikket jelentetett meg "A cigányok rémuralma Pándon." címmel. E cikkben a következő szerepelt. "Pándon a cigányok gyilkolják, kegyetlenül megkínozzák, majd földönfutóvá teszik, a legváltozatosabb és gyakran kegyetlen bűntettek elkövetésével rettegésben tudják tartani a magyarokat."
Az ügyben a Pándon lakó 300 cigány egyike beperelte a M. F. c. újságot. A felperes egy olyan közösség tagjaként érezte a cikket rá vonatkozónak, mely kis közösség körülhatárolható például földrajzilag.
Az első fokon eljáró PKKB elismerte a felperes perbeli jogképességét, mondván, hogy ő nem Pánd község roma lakosai nevében terjesztette elő kérelmét, hanem saját nevében hivatkozott arra, hogy személyhez fűződő joga sérült meg. A bíróság elismerte, hogy az olvasók a felperesre is vonatkoztathatók a cikk állításait, s ezáltal a róla alkotott kép torzul, és így személyhez fűződő joga sérült. Az elsőfokú bíróság a keresetnek érdemben helyt adott:
- megállapította, hogy megsértették a felperes emberi méltóságát és jó hírnevét,
- eltiltották alperest a további jogsértéstől,
- írásbeli elégtétel adására kötelezték a M. F. újságot a következő számban,
- 80 000 Ft nem vagyoni kártérítést is megítéltek a felperesnek.21
A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság érdekesen indokolta a felperes érintettségét. "Volt egy olyan személyi kör - a felperest névről, lakóhelyről, illetve kisebbségi önkormányzati tevékenysége kapcsán ismerő, de pándi helyi viszonyokban kevésbé tájékozott személyek - aki a cikket megismerve kifejezetten a felperest azonosították azok egyikével, akikről az alperesi újság a sértő és valótlan állításokat tett.22,23
Az elmúlt évtizedekben szélsőséges nézetek terjesztésével közszereplővé vált M. Á. személyiségi pert indított az őt kritizáló Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetsége ellen, mert számára elfogadhatatlan kijelentéseket tulajdonítottak neki. A MAZSIHISZ által megjelentett "Új Magyarország" című lap "M. a Kinn, padon" című sajtóközleménye szerint:
- "M. hírhedtté vált író" (első tényállítás).24,25
- "M. a nyilvánosság előtt nem kevesebbet állított, minthogy a vész, vérkorszakot maga a zsidóság idézte elő, divatos szóval élve: menedzselte." (második tényállítás).
- "Lényegében így van ez napjainkban Magyarországon is, ahol a bíróságon bejegyzett, s az egész országot átszövő, zsidó befolyású szabadkőműves hálózat végzi dolgát" (harmadik tényállítás).
- "M. Á. Nap TV-beli megnyilatkozása teljes mértékben kimeríti a közösség elleni uszítás fogalmát, ami ha megtorlatlan marad, veszélyezteti azt a megbékélést, amelyet éppen H. Gy. miniszterelnök kezdeményezett" (negyedik tényállítás).
A felperes ebben az esetben nem a sérelmes közleményt nyilvánosságra hozó újságot perelte be, hanem magát az írást jegyző szervezetet, vagyis a MAZSIHISZT, azaz a Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetségét.
Az elsőfokú bíróság 1995-ben hozott ítéletében megállapította, hogy a sajtóközlemény mind a négy állítása tényállítás, és mint ilyen megsértette a felperes jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. A bíróság eltiltotta az alpereseket a további jogsértéstől, bocsánatkérő közlemény közzétételére kötelezte őket a Népszabadságban, továbbá nem vagyoni kártérítést is megítélt a felperes számára.26
Az 1998-ban hozott másodfokú ítélet az 1-3 tényállítások tekintetében mellőzte a jogsértés megállapítását és a nem vagyoni kártérítésre kötelezést. A nem vagyoni kártérítésre kötelezést azért mellőzte a bíróság, mert megítélése szerint a felperes az egyetlen jogsértőnek minősített kijelentés nyomán nem érte olyan nem vagyoni hátrány, amely indokolttá tette volna a kártérítést.
A "hírhedtté vált író" (első tényállítás) kitételt a másodfokú bíróság is tényállításként értékelte, mint ilyet igaznak minősített, és bár pejoratív tartalmát is elismerte, de úgy ítélte meg, hogy az az adott közlésben nem bírt indokolatlanul durva, gyalázkodó tartalommal. Sőt a bíróság álláspontja szerint a sajtóközlemény e kifejezés használatával nem teljesen önkéntes, minden alapot nélkülöző véleményt fogalmazott meg, ugyanis az ítélet indokolása szerint köztudott, hogy a felperes által hangoztatott nézetekre a társadalom egy része indulatosan reagált.
A közlemény második állításával "azaz a vérkorszak zsidók által történő menedzseléséről" kapcsolatban a bíróság azzal az érveléssel utasította el a jogsértés megállapítását, hogy "aki nézeteit publikussá teszi, számolnia kell azzal, hogy kritizálják, értelmezik, sőt akár szándéka ellen való értelmet tulajdonítanak a nyilvánosság elé tárt gondolatainak, azaz félreértik, félremagyarázzák. (...) A véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja ugyanis az arra való jogosultságot is, hogy mások nézeteiről bárki kialakíthassa a személyes véleményét, és a logika alapvető szabályainak ellent nem mondóan a megismert gondolatokat a saját logikája szerint értelmezhesse, magyarázhassa, abból levonjon következtetéseket, és ezeket szabadon kifejthesse."
A harmadik - azaz a zsidó szabadkőműves hálózat nemkívánatos működéséről szóló - állítással kapcsolatban a bíróság szerint az alperesek azért nem sértették meg M. Á. személyiségi jogait, mert a közlemény által neki tulajdonított gondolatok valóban előfordultak a szerzők által bírált tv-interjúban, vagyis az alperesek nem állítottak az adott mondatban valótlanságot.
Tehát a bíróság csak a - negyedik, azaz a bűncselekmény elkövetéséről szóló - állítás tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Eszerint a felperes tv-nyilatkozata tartalmának az az alperesi minősítése, miszerint az kimeríti a közösség elleni uszítás törvényi tényállását, és mint ilyen nem maradhat megtorlatlanul, megsértette a felperes személyiségi jogait. Az elsőfokú bíróságéval megegyező érvelés szerint miután M. Á.-t "Összeesküvés: a Nietzschei Birodalom" című könyvében kifejtett, lényegében a tv-interjúban elhangzottakkal azonos állításai miatt ellene közösség elleni izgatás miatt emelt vád alól 1993-ban jogerősen felmentették, azaz M. Á. semmiféle bűncselekményt nem követett el.27
A Fővárosi Bíróság a fentiek alapján megállapította a MAZSIHISZ részéről a jogsértést28 és kötelezte annak illetékeseit, hogy kérjenek bocsánatot a Népszabadságban M. Á.-tól. Az ügy érdekessége, hogy ugyanazon tényállás alapján M. Á. rágalmazási pert is indított, amelyben másodfokon a Fővárosi Bíróság jogerős döntést hozott, amelyben elmarasztalta a MAZSIHISZ illetékeseit.29
Az ügy utóéletéhez hozzátartozik, hogy sem a MAZSIHISZ, sem annak képviselője nem volt hajlandó a bocsánatkérésre. M. Á. holokauszt tagadása miatt. Ezért a PKKB 150 000 Ft bírságot szabott ki.30
K. L. képviselő a Parlament 2000. december 19-i ülésén az azonnali kérdések és válaszok órája keretében azt szerette volna megtudni a miniszterelnöktől, miért nem rendelt el vizsgálatot T. J. földművelésügyi miniszternek a sajtó által tárgyalt szélsőjobboldali amerikai kapcsolatai ügyében, hisz azok - a képviselő szerint - nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.
A kormányfő válasza szerint nem látta indokát a vizsgálatnak.
K. L. képviselő erre viszontválaszában azt jelentette ki, hogy a vizsgálat elmaradásában közrejátszott az, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter apja tagja annak a hungarista mozgalomnak, melyet szerinte a külföldi szélsőjobboldali szervezetek T. támogatására biztatnak.
Először D. E. indított sajtó-helyreigazítási pert az újság ellen, amely másnapi számában - minden érintett által elismert korrekt módon - beszámolt a T. házban történtekről. A pert jogerősen megnyerte D. E. és a Magyar Hírlap az alábbi helyreigazítást tette közzé: "Valótlanul híreszteltük, hogy H. D. D., D. E. nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter édesapja részt vett a hungarista mozgalomban."
Ezen túlmenően H. D. D. és D. E. személyiségi jogaik megsértése miatt kártérítési eljárást indított K. L. ellen a Budaörsi Városi Bíróság előtt.31
H. D. D. saját személyes jó hírnevének megsértésére D. E. pedig arra hivatkozott, hogy K. L. megsértette jó hírnevét annak feltételezésével, hogy személyes érintettsége miatt maradt el a nemzetbiztonsági vizsgálat.
A perben a Pest Megyei Bíróság jogerős ítélete - lényegében helybenhagyva az elsőfokú és az alperesek ellen hozott döntést, megállapította, hogy K. képviselő feltételezése megsértette D. E. személyiségi jogait, mert burkolt formában azt a tényállítást tartalmazta, miszerint a miniszter személyes indítékú mulasztásával súlyosan megszegte hivatali kötelezettségét.32
Az ügyben H. D. D., a sajtóban az alábbiakat nyilatkozta: "K. L. egy olyan tanút hozott, aki nem tudta hány éves vagyok, csak azt látta, hogy van egy nagy fiam, aki az O. kormányban titkosszolgálati miniszter. Az egész lejáratási akció a fiam, D. E. ellen irányult, hiszen ő jó ügyet szolgál és azért támadják. Ez a tanú, aki hírszerző volt, azt állította, hogy engem 1945-ben ............... hírszerzői tevékenységemért. A bírósági tárgyalás röhejbe fulladt, hiszen én akkor 11 éves voltam."33
A fentiek ellenére akadt, aki megkérdőjelezte az ítélet szakmai megalapozottságát. Halmai Gábor szerint egyrészt a bírói verdikt egyértelműen tényállításnak minősítette a képviselő szavait, holott azok feltételezés formájában hangzottak el. Másrészt a bíróság nem fogadta el K.-nak azt a védekezését, miszerint a kérdést a miniszterelnökhöz intézte és tőle kérte számon a vizsgálat elmaradását is, vagyis mondanivalójával nem a miniszter, legfeljebb a kormányfő hivatali mulasztására utalt.34
A Fővárosi Bíróság jogerős ítélete kötelezte K. L.-t, hogy a Magyar Hírlapban saját költségén tegye közzé az ítélet rendelkező részét és fizessen meg D. E.-nek 700 000 Ft nem vagyoni kártérítést.
Az ítélet indokolásában figyelmet érdemel az, hogy K. L. feltételes állítását egyértelműen tényállásnak minősítette a bírósági döntést.
A bíróság nem fogadta el K. L.-nek azt a védekezését, miszerint a kérdést a miniszterelnökhöz intézte és tőle kérte számon a vizsgálat elmaradását, és legfeljebb a kormányfő hivatali mulasztására utalt.
Az ügyben a bíróság megállapította, hogy bár a M. H. korrektül tudósított, azonban olyan információkat adott közre, amelyek valótlannak bizonyultak. Ezek valódiságát az újságnak ellenőriznie kellett volna. A valótlan információ változatlanul továbbadó valótlan tényállításnak, híresztelésnek minősül, amely közszereplő személyiségét súlyosan sértette.
A B. bulvárlap 2000. november 26-i számában azt írta "Tízezer perc" c. cikkében a vezető kisgazda politikusról, hogy zsidózik.
T. J. vonatkozásában nem lehetett "zsidózásnak" értelmezni azt a tényt, hogy a politikus nem határolódik el minden egyes, sajtóban vagy közéletben elhangzott véleménytől, vagy tényállítástól, másrészt pedig azon a rendezvényen, amelyen K. L.-lel együtt vett részt, nem tett olyan kijelentéseket, amelyek az újságíró által leírtakat megalapozhatták volna, az pedig, hogy T. J. a zsidóságot is érintő jogszabálytervezetről negatív értékítéletet közölt, önmagában nem tekinthető azonosulásnak a zsidózás fogalomkörébe tartozó nézetekkel.
A bíróság a jogsértést megállapította, és azt is, hogy T. J. nem zsidózott alperest eltiltotta a további jogsértéstől és a B. újságot helyreigazításra35 kötelezte, valamint 200 000 Ft. nem vagyoni kártérítést ítélt meg.36
A PKKB elvi éllel leszögezte, hogy a "zsidózik" kifejezés a közbeszédben is aktív jellemzőre verbális megnyilvánulást feltételez, cselekvő jelen idejű igealak, továbbá azt, hogy a "zsidózás" a magyar közéletben erősen negatív tartalmú elterjedt kifejezés.
A felperes és alperes egyaránt fellebbezett felperes fellebbezésének részben helyt adtak, alperes fellebbezését elutasították. A felperesnek járó kártérítést 500 000 Ft-ra emelték fel.
A személyiségsérelem súlya
A személyiségsérelem súlyáról az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.
Az alperesi cikk közzétételekor a felperes a kormány tagja volt - földművelésügyi- és vidékfejlesztési miniszter - az akkori koalíciós kormány egyik pártjának (FKP) volt országos elnöke. Ilyen minőségében széles nyilvánosság előtt közismert személyiség volt. a "zsidózás" kifejezés a mai magyar közbeszédben erősen negatív tartalmú elterjedt szóhasználat, amelynek politikai vagy közéleti szereplőre való valótlan alkalmazása azt a hamis képzetet alakítja, hogy az érintett közszereplő egy erkölcsileg roppant elítélhető eszme, az antiszemitizmus megtestesítője, amely fokozottan alkalmas a közszereplővel szembeni negatív értékítélet kialakítására és ez értelemszerűen közvetlenül befolyásolhatja a közszereplő emberi és politikusi szerepének megítélését, nem kétségesen politikai pályafutását is hátrányosan befolyásolhatja.
A kártérítés mértéke
A fentiek alapján az elsőfokú bíróság a másodfokú döntésében elengedhetetlennek tartotta a személyiség erőteljesebb reparációját. A jogsértésnek így keresett országos napilap cikkén keresztül történő megvalósítása olyan körülmény, amely nem szankcióiban - a kártérítés mértékében is - kifejezésre kell jutnia, ezzel is előmozdítva az önkéntes jogkövetést.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a jogellenes magatartás alperesi részről megvalósult, a személyhez fűződő jog megsértésével, a felperesnél bekövetkezett hátrány pedig egyértelműen körvonalazható annak következtében, hogy jó hírneve sérült, a jogsértő magatartás objektíve alkalmas a felperes politikai pályafutásának hátrányos befolyásolására, figyelemmel arra is, hogy a felperes személyét köztudottan számtalan támadás érte e perbeli cikktől függetlenül.
A másodfokú bíróság a személyiségsértés súlyosságáról
A felperes zsidózással való vádolása köztudomásúan olyan hamis következtetések levonására ad alapot, mely T. J. mint közszereplő politikus - megítélését hátrányosan befolyásolhatja. A közéletben kialakult viták egyik érzékeny, mindenkit foglalkoztató területei az antiszemitizmus jelensége, az ehhez való hozzáállás. Ilyen felfokozott közéleti helyzetben az a tény, hogy valakit "zsidózással" vádolnak, így közvetve antiszemitának titulálnak, olyan súlyos következményeket idézhetnek elő, amely az adott személy megítélését - minden további bizonyítás lefolytatása nélkül is megállapíthatóan - rendkívül hátrányosan befolyásolhatja.
A bíróság szerint ugyanis a jogalkotásnak kellene lépnie abban a vonatkozásban, hogy egyértelművé váljon az, hogy egy közösséget egészben, vagy jelentős részben ért támadás (személyiségi jogi jogsértés) esetében ki és milyen formában jogosult fellépni.
A bíróság szerint jogbizonytalansághoz vezetne, illetve az önkényes értelmezés lehetőségéhez vezetne, ha a bíróság mérlegelési körébe tartozna annak megítélése, hogy mely csoportok, közösségek méltók arra, hogy azokhoz való tartozás megalapozza a perben való fellépés lehetőségét.37
Egészében azt lehet megállapítani, hogy a rasszizmus térhódításával nem lehet számolni Magyarországon. Két esetet (patvarci italbolti diszkrimináció és a pándi romák megsértése) kivéve a polgári jog szabályai alapján szankcionált jogsértést nem lehetett fellelni. Ez a megállapítás összecseng az Európai Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságnak38 azon megállapításaival, hogy Magyarország az utóbbi években jelentős haladást ért el a rasszizmussal, idegengyűlölettel, antiszemitizmussal és intoleranciával kapcsolatos kérdések kezelésében.39 ■
JEGYZETEK:
1 A Polgári Törvénykönyv 85. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat kizárólag személyesen lehet érvényesíteni.
2 Sajtó helyreigazítást az is követelhet, akit név szerint nem jelöltek meg, ha a közlés személyére vonatkozik, a személyét érinti, feltéve, hogy személye a sajtóközlemény tartalmából valamilyen módon felismerhető.
3 A Pk. 13. állásfoglalás értelmében az 1. pont személyes érintettség feltétlenül szükséges. A Pk. 13 állásfoglalást kiterjesztették személyiségvédelmi perekre is.
4 Baranya Megyei Bíróság 1 Pt. 21 179/2002/3 sz. ítélete.
5 Az esetet ismerteti a Bírósági Döntvények Tára 2001/7.
6 A nyilatkozatot részletesen ismerteti Fundamentum 2001/4 .
7 A Párt alelnöke ezen túl közleményét az alábbiakkal egészítette ki: B. L. többek között az alábbiakat is mondta: "Az önmagát magyarnak érző kispolgár (rendes magyar ember) identitása áll szemben az MTK-t pártoló üzleties szellemű, idegen gyökerű nagypolgárral." (Lásd MTI 2001. július 25-én keltezett BD 01104130 MTI 6. 2002. sz. közleményét.)
8 Halmai Gábor: Közszereplők személyiségvédelme kontra közügyek vitathatósága. Fundamentum, 2000/2.
9 Halmai Gábor: Becsületvédelem és sajtószabadság. Fundamentum, 2004/4.
10 Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Nyom. 101/2001. sz. határozat.
11 Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti Főosztály NF 3577/2001/12-1. sz. határozata.
12 PKKB 29. P. 89 252/2001/3.
13 Demokrata 2002/51-52. sz.
14 Jogerős PKKB 29. P 90 907/2001. sz. ítélet. A Fundamentum folyóiratban közlést nyert 2002/3-4.
15 Lásd az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) és 57/2001 (XII. 17.) sz. határozatait.
16 Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1997. év január hó 16. napján kelt 17. p. II. 21559/1996/9.
17 A Fővárosi Bíróság 1997. november 6-án kelt 47. Pt. 22 321/1997/2. sz. ítélete.
18 .A Ptk. 76. §-a kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti, különösen magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük és felekezetük szerint. Továbbá a becsület és az emberi méltóság sérelme.
19 Az 1978. évi I. tv. 25. § (2) bekezdése szerint tilos a vásárlót jogosulatlanul hátránnyal sújtani.
20 A 4/1997. korm. rendelet 23/A. § úgy rendelkezik, hogy az üzlet dolgozói munkavégzésük során tevékenységükkel nem sérthetik a vásárlók személyiségi jogait.
21 Pkkb. 37. p. 50. 951/2001. sz. ítélet.
22 Fővárosi Bíróság 52. Pt. 25841/2003. sz. ítélete.
23 A jogesetet ismerteti továbbá: Halmai Gábor: Becsületvédelem és sajtószabadság c. tanulmányban. Fundamentum, 2004/4.
24 M. Á. a '90-es években többször is megjelentette saját kiadásban az Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom c. könyvet.
25 M. Á. könyvében kifejti, hogy a II. világháborúban a zsidó burzsoázia összejátszott a nácikkal.
26 PKKB 9. P. 91 059/1995/14.
27 Halmai Gábor részletesen ismerteti az ügyet a közszereplők személyiségvédelme kontra közügyek vitathatósága.
28 Fővárosi Bíróság 47 Pt. 23 888/1998. sz. ítélete.
29 Fővárosi Bíróság 20 Bt. 6948/2000. sz. végzése.
30 Magyar Nemzet 2004. XII. 3-i cikke: Megbírságolták a MAZSIHISZT. Szerző: Kulcsár Anna.
31 Budaörsi Városi Bíróság 7 P 20 196/2001. sz. ítélete.
32 Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 4 Pt. 23. 254/2001. sz. ítélete.
33 Stefka István: A régi ügynökök tovább dolgoznak. Magyar Nemzet, 2004. június 15.
34 Halmai Gábor: A bírói jogértelmezés elvett szabadsága. Fundamentum, 2002/3-4.
35 PPKB szeptember 17-én kelt 20. p. 87. 077/2002/2. sz. ítélet.
36 Fővárosi Bíróság 48 Pt. 630 635/2002. sz. ítélet.
37 A Fővárosi Bíróság a Ptk. 339. § (1) továbbá 355. § (4) bekezdésein túlmenőleg az Alkotmánybíróság közszereplőkre vonatkozó 34/1992. (VI. 1.) AB határozatra hivatkozott.
38 Az Európa Tanácshoz tartozó testület
39 Az Európai Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottság második jelentése Magyarországról. Elfogadták 1999. június 18. Fundamentum 2000/2.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tattay Levente egyetemi docens, PPKE-JÁK
Visszaugrás
