A "Rolex" védjegy jogosultja által a ricardo.de internetes aukciósház ellen indított eljárásban hozott másodfokú, jogerős ítélet ellen a védjegyjogosult nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemnek részben helyt adva a Német Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof, a továbbiakban: a "BGH") 2004-ben a Kölni Felsőtartományi Bíróság (Oberlandesgericht Köln, a továbbiakban: az "OLG Köln") másodfokú ítéletének vonatkozó részét megsemmisítette és egyben új eljárásra utasította a fellebbviteli bíróságot1. Ezt az első, rendkívül nagy érdeklődéssel várt és a későbbiekben is alapvető jelentőségű ítéletet nevezik röviden az "internetes-árverés" döntésnek (Internet-Versteigerung [I]). A megismételt eljárásban az OLG Köln nagyrészt követte a BGH utasításait, de rendkívül tágan értelmezte a védjegyjog egyik központi fogalmát, a kifogásolt megjelölés gazdasági tevékenység körében történő használatát, így az újabb ítélet ellen újabb felülvizsgálati kérelem benyújtására és engedélyezésére került sor, amelynek eredményeként született az "Internet-Versteigerung III" elnevezésű döntés (2008-ban)2. E mellett az eljárás mellett a Rolex által a másik jelentős internetes aukciósportál, az eBay.de ellen indított pere is eljutott a legfelsőbb bírósági szakig, amelynek eredményeként 2007-ben megszületett az "Internet-Versteigerung II" elnevezésű döntés, amely csakúgy, mint az Internet-Versteigerung I részben új eljárásra utasított a fellebbviteli bíróságot (ezúttal az OLG Düsseldorfot). A jelen tanulmány negyedik szerkezeti egysége (IX-X. pontok) alapvetően a három legfelsőbb bírósági ítéletet mutatja be, de röviden ki fog térni az OLG Düsseldorf időközben született új ítéletére is3.
a) Nem magasabb rangú jog. A BGH - a vonatkozó jogirodalom egyöntetű álláspontja szerint helyesen - elutasította az OLG Köln álláspontját, miszerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló német törvény, a Teledienstegesetz4 ne lenne alkalmazható a (közösségi) védjegy-irányelvet5 átültető német védjegytörvény6 mellett. A legfelsőbb bíróság az egyértelműség kedvéért rögzítette azt is, hogy ez nem csak a döntés időpontjában hatályos TDG-re (amely addigra már szintén közösségi jogot, az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvet7 ültetett át), hanem még a korábbi jogállapotra is igaz volt. A TDG és a MarkenG egymás mellett és egymástól függetlenül alkalmazandó törvényeknek tekintendőek, mivel a Vj-ie. nem tartalmazott rendelkezéseket a német joggyakorlat által kidolgozott közvetett, másodlagos felelősségi forma, a Störerhaftung vonatkozásában8.
b) Idegen információ. A BGH helyesnek ítélte ugyanakkor az OLG Köln álláspontját, miszerint egy aukciósportálon regisztrált eladó áruk eladására vonatkozó ajánlata az aukciósház szempontjából alapvetően a TDG 11. §-a (~Ekertv. 10. §-a) értelmében vett "idegen" (az Ekertv. szóhasználatával az "igénybe vevő által biztosított") információ, mivel az eladó ajánlatait az aukciósház egy automatizált eljárással, külön vizsgálat nélkül teszi közzé az interneten9.
c) Az abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó igény. A BGH a védjegyjogosult abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó igénye kapcsán sem adott igazat a fellebbviteli bíróságnak, és megállapította, hogy a védjegyjogosult az aukciósháztól is követelheti a jogsértő ajánlatok közzétételének abbahagyását, és az aukciósház eltiltását ilyen ajánlatok (jövőbeli) közzétételétől. Alapvető jelentőségű a BGH megállapítása e téren, miszerint a TDG 8-11. §§-aiban (az Ekertv. 7-10. §§-aiban) foglalt szolgáltatói felelősségkorlátozás nem akadálya az abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó igény érvényesítésének - erre ugyanis az általános szabályok, mégpedig a mindenkori ítélethozatalkor érvényes szabályok10 alkalmazandóak11. A BGH szerint ez a következtetés az alkalmazandó jogszabályi háttér együttes mérlegeléséből ered. Így az Eker-ie. 14. cikk (3) bekezdéséből, valamint 46. preambulum-bekezdéséből a bíróság szerint az következik, hogy a közösségi jogalkotó az abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó igény(eke)t nem akarta az enyhített felelősségi alakzat alá vonni12. A BGH szerint a TDG 11. § 1. mondata13 a tárhelyszolgáltató felelőssége, illetve felelősség-enyhítésének tekintetében csak a büntetőjogi felelősséget és a kártérítési igényt öleli fel14. Ez a BGH álláspontja szerint közvetett módon vezethető le abból, hogy ha - a kártérítési igény mellett - az abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó igény is a TDG 11. § 1. mondat 1. pont 1. fordulata alá lenne vonható, akkor erre az egyébként objektív jellegű, tehát kevesebb feltétel teljesülése esetén (is) érvényesíthető igényre - az 1. és a 2. fordulatban szabályozott eltérő tudatállapoti szint miatt - szigorúbb követelmények lennének alkalmazandóak, mint a kártérítési igényre15. Végezetül utalt a BGH még a régi TDG törvényi indokolására is, amelynek értelmében a TDG a.F. 5. § (4) bekezdése - amely lényegét tekintve a TDG 8. § (2) bekezdés 2. mondatának és az Ekertv. 7. § (5) bekezdésének felel meg - "abból a célból született, hogy az objektív, tehát a szolgáltató felróható magatartásától független abbahagyásra és eltiltásra vonatkozó igények (...) változatlanul alkalmazandóak maradhassanak"16.
Határozottan kritizálja a BGH fenti álláspontját, miszerint az Eker-ie. a tagállamok mérlegelésére bízta azt, hogy ki kívánják-e terjeszteni a szolgáltatók felelősség-enyhítésének körét az abbahagyásra és eltiltásra irányuló igényre is, a Berger-Janal szerzőpáros. Véleményük szerint ez az Eker-ie. mind rendszertani, mind nyelvtani, mind történeti, mind pedig telelológikus (céltételezési) elemzése alapján BGH-nak ez a következtetése helytelen, mivel az Eker-ie. vonatkozó 14. cikk (3) bekezdése csak azt engedi meg a tagállamoknak, hogy abbahagyásra és eltávolításra vonatkozó igényeket (Beseitigungsanspruch) tegyenek lehetővé a szolgáltatókkal szemben17. Ebből következően azonban a TDG 8. § (2) bekezdés 2. mondata is csak az ilyen korlátozott igényeket engedélyez(het)i a német jogban18. Ezzel szemben a BGH-t támogatva nyilatkozott újabb tanulmányában Lehment, aki nem csak teljességgel összeegyeztethetőnek tartja a legfelsőbb bírósági döntést az Eker-ie. 14. cikk (3) bekezdésével, hanem odáig megy, hogy - hivatkozva az Eker-ie. 42. preambulum-bekezdésére - tagadja azt is, hogy az internetes aukciósházak kizárólag technikai szolgáltatásokat biztosítanának (a hivatkozott preambulum-bekezdés ugyanis csak az ilyen szolgáltatók vonatkozásában látja a felelősséget enyhíthetőnek). Az internetes aukciósházak - a szerző szerint - sokfajta módon befolyásolják az ajánlatok tartalmát és kialakítását, szervezik és bonyolítják a teljes piaci forgalmat és ezért a termékek értékesítése minden esetben az eladó és az aukciósház együttes magatartásának tekintendő - amelyre azonban értelemszerűen nem alkalmazható az Eker-ie. által biztosított felelősség alóli mentesülés tényállása19.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
