Az Európai Parlament megbízásából készült, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008. május 21-én kiadott EP/ET 2008/52/EK irányelv (továbbiakban: irányelv)[1] tagállami átültetésének tapasztalatait bemutató hatástanulmányról[2] már esett szó e lap hasábjain.[3] Jelen írás három ország mediációs gyakorlatát elemzi a bírák szerepe és a mediáció összefüggésében abból a szempontból, hogy az irányelv tagállami átültetésének tapasztalataiból milyen következtetések vonhatók le a mediációs eljárás bírósági eljárásokban való alkalmazhatóságára.
Lengyelországban 2018-ban vizsgálták[4] a mediáció vártnál kisebb népszerűségének okait a bíróságokon és az ügyészségeken.[5] A statisztikai adatok szerint a lengyel körzeti bíróságok által közvetítésre utalt gazdasági ügyek aránya 2014-ben az összes bírósági eljárás 0,25%-át (a regionális bíróságokon 2,1%-át), míg a családjogi ügyeké 0,17%-át, a polgári ügyeké 0,023%-át (a regionális bíróságokon 0,68%-át), a munkajogi eseteké 0,21%-át, a büntető eljárásoké 0,16%-át tette ki. A közvetítés népszerűbbnek bizonyult az ország déli részén, a gazdasági közvetítést gyakrabban alkalmazták az ország északnyugati részén. A kutatás rámutatott, hogy a közvetítésre utalt ügyek alacsony százalékos aránya nemcsak Lengyelországban, hanem az egész Európai Unióban megfigyelhető. Az EU 28 országában végzett elemzések azt mutatták, hogy a közvetítést, vitathatatlan előnyei ellenére az EU-ban a polgári és üzleti jog területén az ügyek kevesebb mint 1%-ában alkalmazzák. A közvetítések számát tekintve Lengyelország 2018-ban a negyedik helyen állt (Magyarországgal együtt) Németország, Hollandia, Anglia, illetve azon országok mögött, amelyek bizonyos esetekben törvényi kötelezettséget vezettek be a közvetítő bevonására (például Olaszország). A közvetítésre utalások abszolút száma azonban nem szavatolja a helyzet átfogó megértését. Ha a bíróság elé vitt ügyek számának összefüggésében vizsgáljuk a közvetítői eljárások számát, akkor kiderül, hogy Lengyelország csak az első húsz között volt. Ebben az időben az első öt helyen Németország, Olaszország, Hollandia, Anglia és Magyarország állt.
A bírák és a bíróságok a közvetítés népszerűsítésének akadályait kilenc pontban foglalták össze. Az első akadály az a tény, hogy a bírák szilárdan hisznek saját békéltető képességeikben,[6] sematikus gondolkodásmódjuk és eljárásuk akadályozza az ügyek közvetítésre utalását. A második a szerepfelfogásokban mutatkozó versengés, a harmadik a bírák képzésének az elégtelensége. A tanulmány negyedik akadályként említi a közvetítői megállapodások
- 36/37 -
minőségét, amely kulcsfontosságú a bírák számára. Az EU-ban is úgy értékelték, hogy az egyéb, jogszabályi változtatásokat nem igénylő megoldásokkal összehasonlítva[7] ez járul hozzá a legjelentősebb mértékben a közvetítés előmozdításához. Az ötödik akadály az ügyek közvetítésre való alkalmassága, az ügyeket közvetítésre utaló személyek egységes megközelítésének hiánya. A hatodik akadály a közvetítésre terelő eljárás eredménytelensége, a hetedik a közvetítésre irányítás nem kellő hatékonysága: a közvetítővel való gyors kommunikáció hiánya, a hiányos információk, adatok (például a felek telefonszámának hiánya) meghosszabbítják a közvetítés időtartamát. A tanulmány nyolcadik akadálynak tekinti, hogy a bírákat nem ösztönzik az ügyek közvetítésre utalására. A bírák közel fele észlelte csak a közvetítés nyilvánvaló statisztikai előnyeit, például az eljárás rövidülését. A bírák egy része (16,5%-a) azzal érvelt, hogy a közvetítés meghosszabbítja az ügyek elbírálási folyamatát. Egy per átlagos időtartama Lengyelországban 480 nap, míg a per átlagos költsége a pertárgy értékének 23,5%-a. Az EU-ban a bírósági eljárások költségeiről és idejéről végzett kutatások szerint a közvetítői eljárások átlagos időtartama Lengyelországban 42 nap, míg uniós összehasonlításban a peres eljárások költségei a pertárgyérték mindössze 5%-át teszik ki. A kutatás kilencedik akadályként említi, hogy a bírák véleménye szerint a gyakorlatban nehéz végrehajtani a közvetítői megállapodásokat, kivéve, ha azt a bírósági ítéletbe beépítik.
A tanulmány felmérése szerint számos eljárásjogi akadály is lassítja a közvetítés fejlődését az előkészítő eljárásokban, ami jogszabályok módosítását igényli. A közvetítői szakma presztízsét az alacsony díjazás is csökkenti. A közvetítésre rendelkezésre álló idő túl rövid, az ügyvédek gyakran versenytársuknak tekintik a közvetítőket, az ügyek közvetítőhöz való terelése gazdaságilag nem előnyös számukra. A vitában részt vevő felek vonakodnak a vitájuk alternatív megoldási lehetőségeitől, azt várják, hogy az igazságszolgáltatási rendszer döntsön helyettük. Lengyelországban nem voltak elegendőek az Olaszországban alkalmazott gazdasági és adózási ösztönzők sem. (Olaszországban a felek 500 euró összegben adókedvezményben részesülhetnek, ha a közvetítés mellett döntenek és a közvetítés békéltető megállapodással zárul, és 250 euró összegben, ha a felek nem állapodnak meg). A kutatás a közvetítéssel kapcsolatos társadalmi tudatosság szintjét alacsonynak értékelte, ezért hangsúlyozta a közvetítést népszerűsítő események fontosságát (például a 2013 óta évente megrendezett, a közvetítés világnapjával[8] kezdődő közvetítési hét, az Igazságügyi Minisztérium, a Sziléziai Egyetem "Facultas Iuridica" Jogi és Közigazgatási Kar Alapítványának és a Legfelsőbb Ügyvédi Tanács közvetítő központja által végrehajtott kampányok és egyéb kommunikációs tevékenységek). A kutatás megállapította, hogy a képzésen részt vevő, ezáltal a mediációról részletesebb ismeretekkel rendelkező bírók szélesebb körben alkalmazták a közvetítésre utalást a saját ügyeikben azokhoz a bírókhoz képest, akik semmilyen forrásból nem kaptak tájékoztatást az alternatív vitarendezésről.[9] A bírósági közvetítési koordinátorok szerepének megerősítése érdekében javasolták, hogy a koordinátorok formális felhatalmazással rendelkezzenek, funkcionális juttatást kapjanak, és egyéb szakmai feladataikat csökkenthessék a bírósági struktúrában.
A rövidtávú forgatókönyv célja 2020-ig a közvetítésre utalt ügyek országosan 1,1%-os szintjének elérése volt egyrészt megfelelő képzési és kísérleti programokkal, másrészt a nagyközönség számára rendezendő társadalmi kampányokkal.
A középtávú forgatókönyv 2030-ig a közvetítésre utalt esetek 3%-os szintjének elérését feltételezi országos szinten. A forgatókönyv abból indul ki, hogy a korábbi években végrehajtott kísérleti programok pozitív hatásai nyomán a közvetítés országszerte népszerűbbé válik a bírák, ügyészek és közvetítők körében, és társadalmi kampányok révén tovább kell népszerűsíteni azt a tömegmédiában. Ez a forgatókönyv magában foglalja a közvetítésről és a közvetítői szakmáról szóló törvény kidolgozását és hatálybalépését is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
