Az Európai Unióhoz való csatlakozás eddig a távoli jövő volt, s valamennyien úgy tekintettünk rá, mint valami ködös, egyszer talán bekövetkezendő eseményre, ami talán nem is érint minket, s ha igen, akkor is csak évek múlva, amikor már tudjuk, hogy mit kell csinálnunk. Ezt az érzést erősítették a bírák uniós felkészítését célzó elő-adássorozatok is, ahol arról hallottunk, hogy az Európai Bíróság - amely tőlünk még oly messze van - milyen eseti döntéseket hozott; hogyan kell kezdeményezni az Európai Bíróság döntését. Ugyanakkor az európai uniós tagság már nagyon közeli, s a belépés pillanatától alkalmazni kell a rendeleteit, ugyanúgy, mint a saját jogszabályainkat. Számtalan területen születtek rendeletek, vannak, ahol többé-kevésbé kidolgozott rendszerrel találjuk majd szembe magunkat (mint például a munkajognál), s vannak, ahol még csak megkezdődött az uniós jogszabályalkotás (például a polgári bírósági eljárásokra vonatkozóan).
Az Európai Unió Tanácsa által alkotott rendeletek mint tudjuk - a törvény erejével rendelkeznek minden tagállamban, sót, ha ütköznek a nemzeti állam valamelyik törvényével, akkor azt felülírják, tehát a rendeletet kell alkalmazni az adott tagállam jogalkotó szervei által hozott jogszabályok helyett.
A fizetésképtelenségi jogban - néhány érintőleges munkajogi rendeleten kívül - eddig egyetlen rendelet született: az 1346/2000 számú, mely 2002. május 31-én lépett hatályba, és az ezt követően indult eljárásokban kell alkalmazni. Ennek a rendeletnek az volt a célja, hogy megpróbáljon a több országot is érintő fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozóan valamilyen rendező elvet kidolgozni. Már most látszik - a tagállamokban eddig felmerült esetekben is -, hogy változtatásra szorulna, számunkra azonban az a legnagyobb baj, hogy a Csődtörvénnyel együtt nem alkalmazhatóak azok a rendelkezései sem, amelyek előnyösek lehetnének a magyar vállalkozók számára.
Bár a rendelet anyagi és eljárásjogi szabályokat is tartalmaz, először csak az eljárásjogi és azon belül is csak az eljárás megindításával kapcsolatos kérdésekben vizsgálódjunk, mert ez lesz az első megoldandó probléma, az anyagi jogi gondok úgyis a megindult eljárásokban kerülnek majd elő.
Alapvetően kétféle eljárást különböztet meg a rendelet: a főeljárást és a területi eljárást. A főeljárást az adós fő érdekeltségeinek a központja szerint illetékes bíróság indíthatja meg, társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell ennek tekinteni. A főeljárás megindításának a feltételeit a nemzeti jogszabályok határozzák meg (nálunk tehát a Csődtörvény rendelkezései szerint kell megvizsgálni a fizetésképtelenséget). A főeljárás megindítását (nálunk a fizetési haladék kezdő időpont-ját csődeljárásnál, illetve a felszámolás elrendelését a felszámolási eljárásban) valamennyi másik tagországnak is el kell ismerni minden külön eljárás nélkül, s ebből következően a főeljárás fizetésképtelenségi szak-értője eljárhat az adós vagyonával kapcsolatban a többi tagállamban - természetesen azzal a jogkörrel, amit a saját nemzeti jogszabálya enged neki. (Így például a jelenleg hatályos Csődtörvény vagyonfelügyelője az adós nevében külföldön nem járhat el, hiszen csak ellenőrző, tanácsadó funkciója van.). A vagyonnal kapcsolatos jogosítványa valamennyi tagországra kiterjed.
Ez azt jelenti, hogy 2004. május 1-jétől a Csődtörvény rendelkezései alapján megindított felszámolások (általában) főeljárások lesznek - mivel a létesítő okirat szerinti székhely alapján indítják meg a bíróságok a felszámolásokat - , s ha a felszámoló a vagyon felmérése során észleli, hogy az adósnak külföldön van vagyona, az ott hatályos jogszabályok alapján minden további nélkül eljárhat a vagyonnal kapcsolatban. (A főeljárási minőséget ki is kellene mondani magában a végzésben, és ezt közzé is kellene tenni, hiszen a továbbiakban nem mindegy, hogy csak Magyarország területén járhat el a felszámoló, vagy pedig az egész Európai Unió területén. Mivel nem tudható előre, hogy egy gazdálkodó szervezetnek hol található a vagyona, ezt minden egyes esetben ki kellene mondani - az igaz, hogy az esetek nagy többségében valószínűleg nem lenne jelentősége, abban a néhányban azonban, ahol ez elmarad, komoly anyagi következményei lehetnek.)
A területi eljárás olyan tagállamban indítható meg, amelyben az adósnak telephelye van. A területi eljárás fizetésképtelenségi szakértőjének joga csak az abban az országban levő vagyonra vonatkozik, amelyben a területi eljárást megindították, továbbá visszakövetelési pereket indíthat, ha korábban a vagyont másik tagállamba vitték át.
Területi eljárást kétféle módon lehet megindítani:
1. a főeljárás előtt csak abban az esetben,
A) ha ahol az adós fő érdekeltségei vannak, ott a fő-eljárást nem lehetne megindítani. Ilyen helyzet az, ha jogszabály kizárja fizetésképtelenségi eljárás megindítását az adóssal szemben. Magyarországon például jelenleg az egyéni vállalkozó ellen nem lehet felszámolási eljárást indítani, ezért ha a jogszabályok a belépésünk után is így maradnak, és egy magyar egyéni vállalkozónak Ausztriában lesz telephelye, az osztrák bíróság az adós hitelezőjének a kérelmére megindíthatja a területi eljárást az Ausztriában levő vagyonra vonatkozóan (főeljárást pedig Magyarországon senki nem fog indítani az adóssal szemben).
B) ha a területi eljárás megindítását
a) olyan hitelező kérte, akinek abban az államban van lakóhelye, székhelye, ahol a telephelye van az adósnak (bár lehet, hogy a követelése nem a telephely működéséből fakadt),
b) olyan hitelező kérte, akinek a követelése a telephely működéséből fakadt (bár lehet, hogy ez a hitelező nem abban az államban rendelkezik lakóhellyel, székhellyel, ahol a telephely van).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
