A képviseleti jog terjedelmére, annak esetleges korlátaira és cégjegyzékbe bejegyezhetőségére nézve a jogi szabályozás lényeges változásokon ment keresztül. Néhány mondattal visszautalva a korabeli szabályokra, az 1990. január 1-jével hatályon kívül helyezett 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet - amely, a cégjegyzékbe bejegyzendő adatokat A-B-C lapon tartotta nyilván, - a C. lapra bejegyzendő adatként jelölte meg a cégjegyzési jog esetleges korlátozását, a korlátozásnak az egyes cégjegyzésre jogosultaknál történő pontos megjelölését. A szocialista típusú gazdálkodási formákat a Pénzügyminisztérium által vezetett törzskönyvekben tartották nyilván [59/1979. (XII. 24.) PM rendelet], bejegyzendő adat volt a képviseleti jog korlátozása, amely a külön vezetett képviseleti könyvben is megjelenő adat volt. E PM rendeletet a rövid életű 63/1988. (XII. 26.) PM rendelet váltotta fel, azonos szabályokat tartalmazva. A törzskönyvi nyilvántartás 1990. január 1-jével megszűnt.
Az ugyanezzel az időponttal, 1990. január 1-jén hatályba lépő és 1998. június 15-ig hatályos 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 11. § (2) bekezdésének ételmében a cégjegyzési mód meghatározásakor a cégjegyzési jog esetleges korlátozását az egyes cégjegyzésre jogosultaknál pontosan meg kellett jelölni. Az ugyan eddig hatályos 1988. évi VI. tv.-nek a képviseleti jog korlátozására vonatkozó kifejezett rendelkezése nem volt, az ekkor hatályos Ptk. - 1959. évi IV. tv. - 221. §-a, a képviseleti jogkör túllépésének jogkövetkezményeit rendezte csak. Az említett törvényeket felváltó 1998. június 16-tól hatályos újabb, az 1997. évi CXLIV. törvény, a 39. §-ban míg a cégnyilvántartás szabályait is tartalmazó 1997. évi CXLV. törvény 17. §-ában viszont már kifejezetten úgy rendelke-
- 2/3 -
zett, hogy mind az önálló, mind az együttes képviselet (cégjegyzési jog) korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan, vagyis az a cégjegyzékben nem jelenhet meg. Az említett törvényeket felváltó újabb törvények - 2006. évi IV., és 2006. évi V. törvény - ezt a rendelkezést megtartották.
Magyarország 2004. május 1-jei, az Európai Unióhoz való csatlakozásának időpontjában a 68/151/EGK Első társasági jogi irányelv volt hatályban, ennek II. Szakasz 9. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a társasági szervek hatáskörének a létesítő okirat vagy az illetékes szervek határozata általi korlátozására harmadik személyekkel szemben nem lehet hivatkozni, még akkor sem, ha ezt korábban közzétették. Ezt az Irányelvet 2009. október 20-ával az Európai Parlament és a Tanács 2009/101/EK Irányelve váltotta fel, kimondva azt, hogy a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok vonatkozásában nem biztosít kivételt a képviseleti jog korlátozásának hatálytalansága alól. A III. Fejezet 10. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy a társasági szervek hatáskörének az alapszabály vagy az illetékes szervek határozata általi korlátozására harmadik személyekkel szemben nem lehet hivatkozni, még akkor sem, ha ezt korábban közölték.
Látható tehát, hogy nem csak a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok, hanem egyéb társasági formákra nézve a magyar jogi szabályozás már 1998. június 16-tól egyezett az uniós szabályozással és ez, az alábbiak szerint sajátosan érvényesül a 2014. március 15. óta hatályos 2013. évi V. törvényben, az új Ptk.-ban is.
A Ptk. 3:29. § (1) bekezdése értelmében a jogi személy törvényes képviseletét a vezető tisztségviselő látja el. A 3:30. § (1) bekezdés szerint, ha a jogi személy létesítő okirata vagy szervezetére és működésére vonatkozó belső szabályzata a jogi személy szervezetén belül képviseleti joggal járó tisztséget határoz meg, e tisztség betöltője a jogi személy önálló képviselője. A 3:31. §-a úgy rendelkezik, hogy jogi személynek a jogi személyek nyilvántartásába bejegyzett képviselője képviseleti jogának korlátozása és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik személyekkel szemben nem hatályos, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról vagy a feltétel bekövetkeztének vagy a jóváhagyásnak a szükségességéről és annak hiányáról tudott vagy tudnia kellett volna. A 3:116. § (1) bekezdésnek megfelelően a gazdasági társaságot vezető tisztségviselői és képviseletre feljogosított munkavállalói írásban cégjegyzés útján képviselik.
A képviselet más személy útján történő jognyilatkozat tétel, melynek következtében a képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi, vagyis joghatást vált ki. A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat, amelynek korlátozása jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan, ha e törvény eltérően nem rendelkezik (Ptk. 6:11-6:12. §).
A 2006. évi V. tv. (Ctv.) 8. § szerint a cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság. A képviselet, valamint a cégjegyzés módja csak azonos lehet.
A cég képviseletének fogalma tehát tágabb, mint a cégjegyzés fogalma, mert abba mind a szóban, mind az írásban történő képviseletet, jognyilatkozatot is érteni kell, míg cégjegyzés alatt csak a cég írásbeli képviselete értendő. Aki képviseleti joggal rendelkezik, annak cégjegyzési joga is van és fordítva.
Az egyes képviseletre feljogosítottak képviseleti és cégjegyzési módja - a képviselő önállóan vagy valaki mással együttesen járhat-e el - a Ctv. 24. § (1) bekezdés g) pontja értelmében cégjegyzéki adat. Azt, hogy a cégjegyzékbe milyen adatokat lehet bejegyezni, a Ctv. III. Fejezet 1., és 2. Címei tartalmazzák, az ott szereplő adatokon kívül egyéb adatok, körülmények, tények nem jegyezhetők be.
A Ctv. 8. § (4) bekezdéséből következik, hogy a cégjegyzési jog korlátozható, tehát a létesítő okiratban úgy is lehet rendelkezni, hogy például meghatározott érték felett a szerződés megkötéséhez a legfőbb szerv előzetes hozzájárulását be kell szerezni. Ez a korlátozás azonban a cégjegyzékbe nem jegyezhető be, és kifelé, harmadik személyek vonatkozásában hatálytalan. A korlátozásba ütköző ügylet a cég ügyletének fog minősülni és a cég helytállni tartozik az abban foglaltakért. Az más kérdés, hogy egy ilyen ügylet miatt a képviselő társaság felé fennálló felelőssége megállapíthatóvá válhat (Ptk. 3:117. §).
A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését szabályozó Ptk. 3:196. § (1) bekezdése szerint, az ügyvezető képviseleti jogának korlátozása, megosztása, és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Ugyan ez a szabály köszön vissza részvénytársaságok esetében a 3:282. § (3) bekezdésében, mely szerint az igazgatóság tagjai képviseleti jogának korlátozása, megosztása, és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik személyekkel szemben ugyan csak nem hatályosul. E két társasági formát érintő képviseleti szabály nem fedi teljesen a 3:31. §-át, e §-ban ugyanis sajátos, a hatálytalanság alóli kivételi szabályokat találunk. Az eltérő szabályozás indoka, hogy korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok esetében a jogalkotásnak igazodni kellett a korábban ismertetett 2009/101/EK Irányelvhez, amely a korlátozás hatálytalanságát illetően nem engedett eltérést. Ezért a Ptk. 3:196. § (1) bekezdése és a 3:282. § (3) bekezdése már a kivételi szabályokat nem tartalmazó módosított tartalommal lépett hatályba.
Ezeket a szabályokat a gyakorlat teljes egészében magáévá tette, kérdés azonban az, hogy ezek az előírások miként érvényesülhetnek abban az esetben, ha egy adott cégnyilvántartásban szereplő jogi személy felszámolás alá kerül.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 10. § (1) bekezdése alapján, a bíróság hivatalból, a csődeljárás elrendeléséről szóló végzésben a felszámolók névjegyzékéből vagyonfelügyelőt rendel ki. A 10. § (2) bekezdés e) pontja tiltja az adósnak a Cstv.-ben írt kivételektől eltekintve az adósi vagyonból történő kifizetéseket, az f) és a g) pont pedig kimondja, hogy az adós új kötelezettséget csak akkor vállalhat, ha ahhoz a vagyonfelügyelő hozzájárult, és az adós vagyona terhére kifizetések csak a vagyonfel-
- 3/4 -
ügyelő ellenjegyzésével teljesíthetők. 13. § (2) bekezdés alapján az adós gazdálkodó szervezet vezetői, továbbá a gazdálkodó szervezet legfőbb szerve, tulajdonosai jogkörüket csak a vagyonfelügyelő részére biztosított jogok megsértése nélkül gyakorolhatják.
A csődeljárás elrendelése és a cég elnevezésének változása a cégnyilvántartásba bejegyzésre kerül, a kirendelt vagyonfelügyelő személye azonban nem cégjegyzéki, hanem közzétételi adat. A csődeljárás nem szünteti tehát meg a korábbi tisztségviselők, képviselők képviseleti jogát, de anélkül, hogy ezt a cégjegyzék feltüntethetné, e jogukat, csak a fent felsorolt törvényi korlátozással gyakorolhatják.
A felszámolási eljárás azonban más képet mutat.
A Cstv. 27. § (1) bekezdés értelmében a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A 28. § (1) bekezdés alapján a bíróság a jogerőre emelkedést követően haladéktalanul kirendeli a felszámolót, majd elrendeli a felszámolást elrendelő és a felszámolót kirendelő végzés kivonatának a Cégközlönyben való közzétételét.
A Cstv. 34. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. A (2) bekezdés szerint továbbá a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ebből egyértelműen következik, hogy vagyoni tartalmú, ilyen következményekkel járó ügyleteket a volt képviselő nem köthet.
A Cstv. szabályai leképződnek természetszerűen a Ctv.-ben is. A Ctv. 26. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokat, - eljárások kezdő és befejező időpontja - valamint a cég neve (rövidített neve) mellett a "felszámolás alatt" ("f. a.") toldat bejegyzését, (...), a képviselet módja változásának bejegyzését, a korábbi képviseletre jogosultak törlésének mellőzése mellett a felszámolóra, illetve a felszámolóbiztosra vonatkozó adatokat - (...) - a csődeljárást, illetve a felszámolási eljárást lefolytató bíróság végzése alapján elektronikus úton kell rögzíteni a cégjegyzékben, a csődeljárást, illetve a felszámolást elrendelő jogerős végzés Cégközlönyben történő közzétételével egyidejűleg. A Ctv. 26. §-át módosító 2013. évi CCLII. tv. ide fűzött indokolása szerint: "A törvény továbbá rendez egy koherencia problémát is, és a felszámoló (felszámolóbiztos) képviseleti jogának bejegyzésével egyben nem rendeli törölni a korábbi képviselőket. A rendelkezés oka az, hogy a Cstv. értelmében a felszámoló csak az adós vagyonával kapcsolatosan tehet jognyilatkozatokat, ugyanakkor a felszámolás alatt álló cég életében felmerülhetnek olyan események, amelyek nem az adós vagyonával függnek össze." Az kétségtelen, hogy a volt vezető tisztségviselőknek maradhatnak olyan feladatai, amelyek nem igénylik az adós vagyonát érintő jognyilatkozatok megtételét, de azokat el kell végezni. Ilyen például a Cstv. 31. § (1) bekezdésben írt adminisztrációs feladatok sora, az egyezség előkészítésével kapcsolatos Cstv. 41. § szerinti teendők. A megmaradt jogkörök alapvetően az adós belső viszonyaira vonatkoznak, anélkül, hogy cégjegyzési, képviseleti jogkört igényelnének. A képet azonban bonyolítja a Ctv. 2018. július 1-jével, a 2017. évi CLXXXVI. törvénnyel módosított 24. § (1) bekezdés g) pontja, amely szerint a cégjegyzéknek tartalmaznia kell a képviselet módját (önálló, együttes vagy ha a vezető tisztségviselő képviseleti jogot nem gyakorol, ezt a tényt). A módosító törvény ide vonatkozó indokolást nem tartalmaz.
A bíróságok korábbi gyakorlata szerint a felszámolási eljárás elrendelésével és a felszámoló bejegyzésével egy időben a volt vezetőt és annak cégjegyzési jogát törölték. Ez a képviseleti jogot illetően tiszta helyzetet teremtett. A Cstv. módosítás után kialakult gyakorlat szerint azonban vagy már a felszámolás elrendelésével együtt visszajegyzik a volt vezető tisztségviselőt, bejegyezve emellett azt is, hogy cégjegyzési joga van, vagy erre az intézkedésre a folyamatban lévő felszámolási eljárás alatt, pótlólag kerül sor. Nem nehéz elképzelni, hogy egy felszámolás alatt álló adós cég esetében, ez milyen súlyos következményekkel járhat. A felszámolás előtt még teljes jogkörrel rendelkező vezető tisztségviselő a cégadatok alapján igazolni tudja eljárását, vagy a hatóságok az adós helyzetét érintő hivatalos iratokat a felszámoló helyett a részére kézbesítik stb. Miként egyeztethető ez össze, a Ctv. 22. §-ában megfogalmazott közhitelesség elvével.
Ha alaposan megnézzük a Ctv. ide vonatkozó rendelkezéseit, megállapíthatjuk, hogy ennek az új gyakorlatnak nincs jogszabályi alapja, sőt a jogszabályi rendelkezésekkel kifejezetten ellentétes.
A fent ismertetett Ctv. 26. § (2) bekezdése bejegyezni rendeli a képviselet módjának a megváltozását, a felszámolóra, illetve felszámolóbiztosra vonatkozó adatokat, de nem törli azokat a személyeket, akik korábban képviseletre voltak jogosultakat. Értelemszerűen azonban, a képviselet módja megváltozásának a bejegyzése a korábbi cégjegyzési mód megváltozását, törlését is jelenti egyben, akkor is, ha a korábbi képviseleti joggal rendelkezők személy szerint nem kerülnek törlésre. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy képviseleti, cégjegyzési joguk a vagyoni viszonyokban a Cstv. szerint nem lehet, esetükben a cégjegyzés módjára vonatkozó bejegyzésnek sem lehet helye. A kép akkor válik teljessé, amikor a Ctv. 26. § (2) bekezdését összevetjük a Ctv. 24. § (1) bekezdés g) pontjával. Ez az új, sajátos szabály lehetővé teszi a képviselő oly módon történő nyilvántartását, hogy ahhoz képviseleti jog nem társul. A Ctv. 26. § (2) bekezdésének önálló, vagy a 24. § (1) bekezdés g) pontjával történő együttes alkalmazásával is tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a felszámolás alatt álló adós volt képviseleti joggal rendelkező személyei cégjegyzési joggal nem rendelkezhetnek, ilyen adat a cégjegyzékbe nem jegyezhető be.
Ezt a szabályt akkor is irányadónak kell tekinteni, ha a Ptk., illetve Ctv. értelmében a cégjegyzési jog esetleges korlátozása a cégjegyzékben nem szerepelhet. Nem csak azért, mert ez esetben nincs cégjegyzési joga a volt képviselőnek, hanem azért is, mert törvényi rendelkezés alapján lehet az említett bejegyzést mellőzni. Felszámolás alatt álló vállalkozás esetében egy működő képes cégnél előadódó képviseleti, cégjegyzési jog esetleges
- 4/5 -
korlátozásával járó forgalmi és hitelező védelmi anomáliák nem jöhetnek szóba, miután a vagyoni viszonyokat illetően csak a felszámolónak van intézkedési joga. Bár a felszámolás alatt álló adósok képviseletének problematikája álláspontom szerint a Ctv. 24. § (1) bekezdés g) pontja és 26. § (2) bekezdése alapján megoldott, nem ütközne sem a Ptk.-ba, sem a Ctv.-be, illetve uniós Irányelvi rendelkezésekbe olyan törvénymódosítás, amely lehetővé tenné felszámolási - esetleg csőd - eljárás alatt álló cégek esetében a korlátozás bejegyzését. ■
Visszaugrás
