A közelmúltban jelent meg az a Prof. Ddr. iur. habil. Németh János tiszteletére összeállított tanulmánykötet, amely oktatói tevékenységének jubilálását célozza. A tiszteletadás időszerű, mert az Alkotmánybíróság nyugalmazott elnöke visszatért a katedrához és tanítványok újabb generációjának világíthatja meg a polgári eljárásjog tudományának megkapóan logikus rendszerét.
A terjedelmes tanulmánykötet az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a jubiláns alma matere Eötvös Kiadójának gondozásában jelent meg, igen szép kiadásban. A könyv három nagyobb részre tagolódik: az első fejezetben a jubileumi emlékülésen neves egyetemi oktatók által megtartott előadások kapnak helyt, a II. fejezet kollégái és tanítványai tanulmányait tartalmazza, a záró III. fejezetben pedig a Professzor úr életrajza található több nyelven.
A kötetben nem csak a polgári eljárásjog európai dimenziójáról ejtenek szót a szerzők, hanem szép számmal találhatók benne érdekes elméleti vagy gyakorlati kérdéseket megvilágító cikkek, történeti tárgyú tanulmányok. Elsőként ezeket villantjuk fel recenziónkban, majd a kifejezetten európai jogi tárgyú esszéket is bemutatjuk.
2.1. Az azóta elhunyt Újlaki László két tanulmánnyal is jelentkezett e kötetben, mindkettő példázta a címzetes egyetemi tanári titulussal rendelkező szerző elméleti érdeklődését és igényét a fogalmi tisztaságra. Az "obligatio iudicati"-ról, vagyis az ítéleti kötelemről írott cikke egy évszázados vita fonalát veszi fel újra: kötelemnek minősíthető-e a bíróság ítélete? Feltárja a fogalom tartalmát egyes szerzők véleményén keresztül: Grosschmidtól Magyaryn át Farkas Józsefig. Elméleti alapvetése nem szakad el a tételes jog realitásától, elemzi a Ptk. és egyes "fióktörvényei" olyan szabályait, amelyek a bírói ítélet kötelem-keletkeztető jellegéről tanúskodnak. Végül azonban elveti azt az álláspontot, amely szerint a iudicatum azonosítható lenne az obligatioval, az ítélet és kötelem közé egyenlőségjel lenne tehető. Éppen a végrehajthatóság az, ami "nem az ,obligatio iudicati’ mögött gondolt kötelem velejárója, hanem a bírósági ítélet elválaszthatatlan attribútuma".
A szerző másik tanulmánya a békítés, kiegyeztetés és közvetítés fogalmi zavarait kísérli meg eloszlatni. A vitarendezés alternatív módjai manapság felértékelődni látszanak és egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek (lásd: Papp Zsuzsanna e kötetben megjelent tanulmányát 2.6. pont alatt). Épp ezért elengedhetetlen, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó tisztán elválasztott eljárásokkal váltsa ki szükség esetén a polgári pert. Bár a szerző kérdésére (ti.: szükség van-e a közvetítés tárgyában külön törvényre) a jogalkotó ellentétes választ adott és megalkotta a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényt, nem lehet figyelmen kívül hagyni a szerző figyelmeztetését: a "kényszer-momentum" "megölője volna az autonómia szabad érvényesülését biztosító kötetlenségnek", ami a mediáció alapgondolatával ellentétes.
2.2 Gáspárdy László sziporkázó stílusú előadása a polgári eljárásjog harmadik évezred kihívásait vázolja fel. Felteszi a kérdést: vajon szükséges és lehetséges-e új polgári eljárásjogi kódex alkotása? Az első részkérdésre adandó igenlő választ megalapozni látszik a szerző véleménye, mely szerint "[a] számos változás következményeként hiányzik a Pp.-ből egy koherens jogalkotói filozófia". S talán a lehetőség is meglesz e nagy jelentőségű lépésre, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozással felszálló ágba kerülhet jogrendünk, ami a szerző megállapítása szerint az új eljárási kódexek megalkotásának történelmi pillanata lehet.
2.3. Több tanulmány is foglalkozik örökölési jogi, hagyatéki eljárási kérdésekkel. Bókai Judit, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke a túlterhelt hagyaték anyagi és eljárási jogi problémákat felvető esetét vizsgálja. A gyakorló közjegyző tapasztalatát, a bírósági gyakorlatot és a nemzetközi irodalom eredményeit felhasználó tanulmány de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg többek közt a cum viribus felelősség szűkebb érvényesítésére: akkor illesse meg e korlátozott felelősség az örököst, ha élt a "leltározás kedvezményével" vagyis a hagyaték teljes körben feltárásra került. Javaslatai érintik a hagyatékból való kielégítés szabályainak differenciálását, a hitelezők felhívásának szélesebb körben való lehetővé tételét, a hagyatéki eljárás esetleges újraszabályozását a Ptk. rekodifikációjával együtt.
Tóth Ádám az utóöröklés hatályos jogi szabályozásunkban tiltott, pontosabban csak utóhagyományként megengedett, de a gyakorlatban holt intézményével foglalkozik. Igen alapos elméleti, történeti és nemzetközi összehasonlító elemzést követően de lege ferenda javaslatot tesz e jogintézmény korlátozott bevezetésére. Meglátása szerint az utóöröklés klasszikus szabályai túlságos kötöttséget eredményeznének. Mégis, a házastársak számára további választási lehetőséget teremtene, ha "egymás javára akként is végrendelkezhetnének, hogy az egyik a másiknak előörököse legyen". A másik kívánatos eset a "magyarul gyámhelyettesítésnek nevezett jogintézmény, [ami] szerint a felmenő végrendelkezésre képtelen leszármazójának utóörököst rendelhet arra az esetre, ha a leszármazó végrendelkezésre képtelen korban vagy állapotban hal meg". Mind két esetben az örökös-nevezésnek határozottnak kell lennie, utóbbi esetben pedig a vagyon biztosításáról is gondoskodnia kell a jogalkotónak.
2.4. Több tanulmány is elemez a bizonyítással kapcsolatos kérdéseket. E körben kiegészíti egymást Bujdosó Györgyi természettudományi bizonyítékokról szóló előadása és Osztovits András tanulmánya az apaság megállapítása iránti perekben alkalmazott szakértői bizonyításról. Bujdosó Györgyi széles igazságügyi szakértői tapasztalatából is merítve igen képletesen mutatja be az apaság megállapításánál alkalmazott szakértői módszereket, amik megértése nem csak az orvosszakértők kiváltsága, hanem az ezzel foglalkozó jogászok számára is elengedhetetlen. Csak sajnálni tudjuk, hogy a tanulmánykötet terjedelmi korlátai miatt az előadáshoz fűzött szemléltető anyag nem kerülhetett bemutatásra. Osztovits András e szakértői vélemények perbeli felhasználásának kérdéseit elemzi, olyan problémákra irányítva a figyelmet, mint a szakértői vélemények felülvizsgálata, egymásnak ellentmondó szakvélemények közti ellentmondás feloldása.
Az Internet és az okirati bizonyítás kérdéseit elemzi tanulmányában Sántha Ágnes. A globalizálódó világ egyik legdinamikusabban fejlődő fenoménja hat a jogfejlődésre is, többek közt az elektronikus okiratok bevezetésével; a kapcsolódó elméleti és gyakorlati kérdéseket mutatja be a szerző tanulmányában. Kitér az elektronikus közokirat törvényileg szabályozatlan kategóriájára, és kimutatja annak lehetségességét. Részletesen elemzi az elektronikus aláíráshoz kapcsolódó nemzetközi és hazai jogalkotási eredményeiket. Következtetéseiben a még előttünk lévő feladatokra is rámutat: sokat kell tenni még pl. az eljárásbeli közvetlenség elvének érvényesülése érdekében az elektronikus okiratok tekintetében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
