A COVID-19 világjárvány következtében egyre fontosabbá vált, hogy az egyes országok kihasználják a digitalizáció és a modern technológiák nyújtotta előnyöket. Ez egyúttal a központi bankok érdeklődését is felkeltette a digitális jegybankpénzek (central bank digital currency, CBDC) bevezetése iránt.
A CBDC olyan digitális fizetőeszköznek tekinthető, amelyet a nemzeti elszámolási egységben denominálnak, vagyis a központi bank közvetlen kötelezettsége. Fogalmának meghatározását többen megkísérelték az elmúlt években, azonban nincs egy általánosan elfogadott definíciója.[2] Egy 2018-as tanulmány a következőképpen határozza meg a CBDC fogalmát: "a központi banki pénz digitális formája, amely különbözik a hagyományos tartalék- vagy elszámolási számlákon lévő egyenlegektől".[3]
A decentralizált pénzügyek (decentralised finance, DeFi)[4] vagy a blokklánccal[5] kapcsolatos kezdeményezések világát követve egyre többször találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. A központi bank által kibocsátott digitális pénzekkel kapcsolatos projektekre utal, amelyeket a blockchain technológia inspirált, mely technológia meghatározó a kriptovaluták esetében is. Kialakításától függően egy ilyen digitális pénz a lakosság számára lehet elérhető, kamatozó, anonim, illetve lehet blokklánccal biztosított vagy épp egyik sem.
A Bank for International Settlements (BIS) közzétett új felmérése azt mutatja, hogy a megkérdezett központi bankok 86%-ánál folyamatban van CBDC-kezdeményezés.[6] 2020 októberében hét nagy központi bank közreműködésének eredményeképpen kerültek meghatározásra a CBDC tervezésének főbb alapelvei.[7] 2021 februárjában az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Pénznemellenőrző Irodája (OCC) levelet adott ki, miszerint a bankok részt vehetnek egy blokkláncrendszer csomópont-ellenőrzésében, amely gyakorlatilag legitimálja a blokkláncot mint globális pénzügyi hálózatot.[8] A Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss tanulmánykötete pedig részletesen foglalkozik a digitális jegybankpénz koncepciójával.[9]
A CBDC új pénzformát és fizetési módot biztosítana a háztartásoknak és a vállalkozásoknak, amely rendelkezésre állhat más pénzformák és fizetési rendszerek (például a fizikai készpénz és bankbetétek) mellett. Ezért kulcsfontosságú annak mérlegelése, hogy a CBDC miként illeszkedhet a tágabb fizetési környezetbe, és hogy vannak-e olyan további előnyei, amelyeket más fizetési rendszerek vagy szolgáltatások nem nyújtanak. Ezenkívül a fő kérdés, hogy jogilag hogyan sorolható be, figyelembe véve a jelenlegi szabályozási környezetet.
Különösen fontos felmérni a CBDC "kibocsátásával" kapcsolatos problémaköröket: ki fogja ellenőrizni, ki a felelős, ha rendszerhiba vagy adatszivárgás történik.[10] A központi bankok és más döntéshozók egyaránt felhívják a figyelmet arra, hogy a CBDC bevezetése fontos jogi kérdéseket is felvet. Ezek egy része a pénz, az állam és a jog kapcsolatát érinti. Van-e hatásköre a központi bankoknak a digitális pénz bevezetésére? A digitális pénz legyen-e törvényes fizetőeszköz? Ezeken kívül még számos megválaszolandó kérdés merül fel, például, hogy a digitális jegybankpénzt kik érik el, kötelező-e elfogadni, kik használhatják.[11] Ezek a kérdések relevánsak, hiszen egyértelmű válasz hiányában a monetáris rendszer küzdeni fog a CBDC széles körű elfogadásáért, és a digitális tér a privát alternatívákkal lesz telítve.[12]
Elméletileg a CBDC teljes mértékben helyettesítheti (fokozatosan kiválthatja) a készpénzt. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy egyetlen központi bank sem gondolkodik ezen a forgatókönyvön, a legtöbb kísérleti projekt a kéttípus, a fizikai és digitális pénz egymás mellett alkalmazására (és így az átválthatóságára) összpontosít.
A CBDC központi banki és monetáris törvények szerinti jogi szabályozása jelentős mértékben függ annak működési és műszaki jellemzőitől. Az amerikai jegybank (US Federal Reserve),[13] az Európai Központi Bank (EKB)[14] és más jegybankok elkezdték felmérni a saját digitális pénz kibocsátásának lehetőségeit. A kínai jegybank egyes városokban már teszteli a digitális jüant,[15] a Bahama-szigetek jegybankja pedig a megvalósítás kapcsán továbblépett, teljeskörűen kibocsátott egy digitális jegybankpénzt, a "sand dollar"-t.[16]
Több központi bank áttér az általános kutatásról a konkrétabb koncepciók (proof-of-concept) kidolgozására és a gyakorlati kísérleti projektekre (pilot project). Nincs egységes állásfoglalás az egyes koncepcionális megoldások alkalmazása között, ezekkel még a központi banki és az akadémiai közösség is szélesebb körben foglalkozik. Példaként említhető a svéd jegybank (Sveriges Riksbank), amely 2017 óta vizsgálja a készpénz mellett a digitális jegybankpénz bevezetését, hogy megakadályozza a jövőben a társadalom egy részének a fizetési rendszerből történő kiszorulását. 2020-ban indult az e-korona pilot projekt, aminek keretében egy elosztott főkönyvi (distributed ledger technology, DLT) infrastruktúrára épülő, tokenizált digitális koronát bocsát ki a svéd jegybank a rendszert tesztelő lakossági ügyfelek számára. A tesztelők mobil, kártya vagy okosóra tárcájukban tudják tárolni a tokeneket és onnan képesek utalni. A litván központi bank eközben digitális emlékpénzt (LBCOIN) kezdeményezett. A pilot projektek mindenképp előrelépésnek tekinthetők, azonban hiányzik a CBDC bevezetésének megfelelően kidolgozott jogi alapja. Egyes országok azonban, például Kína, elkezdte előkészíteni a CBDC-kibocsátás szabályozásának jogi hátterét.[17]
Megállapítandó, hogy alapvetően a CBDC-rendszer tervezésekor két fő elem van, amivel foglalkozni kell a bevezetése kapcsán: maga a digitális jegybankpénz (azaz hozzáférés a digitális jegybankpénz új formájához) és annak jogi besorolása, illetve a CBDC infrastruktúrája, amely lehetővé teszi az átutalását és felhasználását a fizetésekhez. A CBDC számos lehetőséget kínál arra, hogy a jegybank elérje a monetáris és pénzügyi stabilitás fenntartására vonatkozó célkitűzéseit.[18] A CBDC növelheti a központi banki pénz elérhetőségét és felhasználhatóságát, segítve ezzel a monetáris politika és a pénzügyi stabilitás támogatását, ezzel együtt csökkentve a magánpénzteremtés új formáinak - például a stablecoin - kockázatait. Támogathatná a rugalmas, innovatív és versenyképes fizetési környezetet, segítve a jövőbeli fizetési igények kielégítését a digitális gazdaságban. Hozzájárulhatna a készpénzhasználat csökkenésének következményeinek kezeléséhez is. Végezetül a hazai CBDC-eszköz lehet a jövőben a határokon átnyúló fizetések javításához (cross border payments).[19]
A központi bankok által tervezett jellemzők alapján a CBDC-nek négy típusa különböztethető meg:
- wholesale vagy retail,
- számlaalapú vagy tokenalapú,
- közvetlen vagy közvetett, és
- centralizált vagy decentralizált.
E kettősségek jellemzően eltérő jogi kérdéseket vetnek fel.
- 15/16 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
