Az irodai szintű informatikai megoldások az átlagember számára is elérhetővé váltak a XXI. században Európában is. A legmodernebb irodai informatikai eszközök is megfizethetők, bárki otthon teljes értékű irodai munkát folytathat néhány informatikai hardver és szoftver beszerzése által. E fejlődés hatására a munkáltatók könnyebben elérhetik azt, hogy a munkavállalóik az irodán kívül végezzék el munkájukat, és így elkerülhetik azt a költségtényezőt és a vírus terjedésére tekintettel veszélyfaktort, hogy minden egyes munkavállaló jelen legyen a munkáltató telephelyén a munkavégzés során. Emiatt is választották a munkáltatók a home office lehetőségét akkor, amikor a vírus terjedését megakadályozandó, a munkavállalóik otthoni munkavégzése mellett tették le a voksukat. E döntés, azaz a home office egyre gyakoribbá válása miatt tisztában kell lenni azzal, hogy mit is jelent a divatos home office kifejezés a munkajog szempontjából. A tanulmány célkitűzése ennek vizsgálata desk research módszer alkalmazásával, feldolgozva számos szakirodalmat, így törekedve a lehető legszélesebb kép bemutatására a home office bizonytalanságaival kapcsolatban.
A kritikus pontok alapvetően home office meghatározása kapcsán a munkavégzés helyének mikéntje, az otthoni munkavégzés mértékének kérdése és a megállapodás szükségességének problematikája, amely kérdések meghatározzák a kutatás főbb sarokpontjait is. E kérdések vizsgálatára kifejezetten szükség volt és van, hiszen a munka törvénykönyvéről szóló a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) nem rendelkezett explicit a home office-ról. Ebből fakadóan azt is kijelenthetjük, hogy home office elnevezésű önálló munkajogi jogintézmény ez ideig nem létezett a magyar jogalkotó dogmatikai eszköztárában, a gyakorlat mégis megkívánja a helyzet pontos megragadását, hiszen egyre több munkáltató dönt amellett,[2] hogy a munkavállalók heti néhány napot otthonról dolgoznak,[3] vagy akár többhetes beosztásban váltogatva otthonról történik a munkavégzés (például három hétig otthonról dolgozik a munkavállaló, három hétig a munkahelyéről). E döntéseket nemcsak a vírus elleni védekezés indokolja, hanem a pandémia után a rugalmasítás egyik eszköze is lehet az otthoni munkavégzés engedélyezése, sőt akár mint motivációs eszköz is bevethető a munkáltató részéről. Az említett rugalmassághoz azonban szükséges társulnia a biztonságnak. A biztonságot mind munkajogi, mind egyéb,[4] mint például infokommunikációs szempontból is garantálni kell. Nem felejthetjük el, hogy a számítástechnikai eszközökön végzett munka távoli veszélyekkel is övezett. A munkáltató vélhetőleg felkészült belső zárt informatikai hálózattal az ilyen típusú fenyegetésre az irodai munka során, de a távolról, akár otthonról végzett munka biztonságát külön kell kezelni, vizsgálni, amivel nem feltétlenül van tisztában a távmunkát először alkalmazó munkáltató.[5] Megállapíthatjuk, hogy a pandémia hatására a távoli munkavégzés egyre gyakoribbá vált, amelyre a kiberbűnözés is reagált: magasabb számú és más minőségű kiberbűnözéssel[6] kell számolnia az információs technológiai eszközöket használóknak, így a távolról dolgozó munkavállalóknak és munkáltatóknak is. Amennyiben nem kellően felkészült a munkáltató a munkavállaló minden szempontból biztonságos munkavégzésének biztosítására,[7] akkor a megfelelő védelem hiánya kiszolgáltatott célponttá teszi[8] a kiberbűnözés számára[9] a munkavégzést és ezáltal a munkavállalót és a munkáltatót is. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint hogy az egyik vezető informatikai cég felmérése alapján 2020 utolsó negyedévében 37%-kal nőttek a támadások a vállalati hálózatokat távolról elérő otthoni munkavállalókkal szemben.[10] A kiberbűnözés a nem kellően felkészített munkavállaló közreműködésével is megvalósulhat,[11] például hamisan a munkáltató nevében spam üzenetek munkavállaló általi végrehajtásával, amely ellen a védekezés a munkáltató kötelezettségei közé tartozik,[12] kapcsolódva a biztonságos munkavégzés biztosításának elvéhez.[13]
Ennek ellenére az otthoni munkavégzésről szóló megállapodások, már ha készülnek, a gyakorlatban nem szóltak általában sem a (digitális) eszközhasználatról, sem bizonyos költségek viseléséről, sem a megfelelő munkakörülményekről.[14] Mindezek miatt meg kell ismernünk és vizsgálnunk a hazánkban eddig kiforratlan home office intézményét, fogalmát, a kapcsolódó kérdéseket,[15] amelyet árnyal az, hogy 2021 decemberében a parlament elé terjesztették a T/17671. számú törvényjavaslatot a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről, amely alapján megszületett a távmunkavégzést érintő új szabályozás, a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.), amely a veszélyhelyzet megszűnésekor kezdődő hatállyal módosítja az Mt. távmunkára vonatkozó szabályait. E szabályozás felülírja az eddigi tudományos diskurzus sarokpontjait, a távmunkától történő elhatárolás lehetőségét. A következő sorokban törekszünk bemutatni azt, hogyan építkezett a magyar munkajogi gondolkodás a teljes bizonytalanság idején a home office kapcsán, miként határolta el az akkor hatályos távmunkavégzés szabályai alapján a távmunkától, majd bemutatjuk, hogy ezt a hosszas diskurzust a jogalkotó miként zárta le az új jogszabállyal, amely talán még több kérdést vet fel, mint amennyit megold.
A home office jogintézményének kibontásához szükséges kiindulási alapként a távmunkavégzést kell megemlítenünk, amely kiindulási alapot, mint elhatárolandó jogintézményt a magyar munkajogászok nagy többsége is helyesnek vélt és követett is vizsgálata során.[16] Ugyan van olyan szakirodalom, amely nem tartotta indokoltnak a home office elkülönítését a távmunkától, hanem annak távmunkaként kezelését javasolta,[17] vagy épp a home office-t a távmunka egyik alfajának látta.[18] A korábbi szabályozás alapján ezt azonban téves álláspontnak véltem,[19] és magam is szükségesnek tartottam a home office elhatárolását.[20] A tipikus munkaviszonyban a munkavégzés helye a munkáltató székhelye, telephelye, amellyel szemben már meglehetősen kiforrott szabályanyag testesíti meg a távmunka nevezetű atipikus munkaviszonyt. A korábban, a módosító törvény előtt hatályos Mt. 196. §-a értelmében a "távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják". A távmunka kulcsmomentumai a számítástechnikai eszközön történő munkavégzés, a munka eredményének elektronikus továbbítása,[21] a rendszeresség és a munkáltató telephelyétől elkülönült munkavégzési hely.[22] Ez a hely lehet a munkavállaló otthona is, de nem kizárólagosan csak otthoni munkavégzés folyhat a távmunka alatt. Ahogy az egyik kommentár fogalmaz, "a tipikus a távmunka
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
