A jogfejlődés során egyre inkább elfogadást nyert az a felismerés, hogy a nemzetiségi jogok védelme csak úgy valósulhat meg hatékonyan, ha a jogalkotó tekintettel van azokra az embercsoportokra is, amelyek nemzetiségük, hátrányos társadalmi helyzetük vagy egyéb okok miatt egészükben szenvedhetnek sérelmet, ami az egyének szintjén is lecsapódik. A Ptk. is elismeri, hogy a közösség sérelme összefüggésben állhat a közösség tagjának személyiségi jogával. A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy a társult per tárgyi hatályát ki lehetne terjeszteni a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti perekre is. A kiterjesztéssel nemcsak a párhuzamosan futó hasonló peres ügyek lezárását lehetne segíteni, hanem az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést is, hiszen a társult perek lebonthatnak olyan gazdasági és szociológiai akadályokat, amelyek miatt bizonyos perek el sem indulnának.
Tárgyszavak: nemzetiségi jogok, kollektív jogérvényesítés, bírói jogvédelem, ombudsman
A nemzetiségek jogait érintő normákra is jellemző, hogy annyit érnek, amennyit betartanak vagy betartatnak belőlük. Különösen a nemzetközi dokumentumokban találunk rengeteg programnorma jellegű nemzetiségekre vonatkozó szabályozást, ennek okai pedig leginkább abban a nehézségben keresendők, amely egy nemzetközi szerződés kötelező jellegéből ered.
Véleményünk szerint a nemzetiségi jogok intézményes védelme megvalósul Magyarországon, persze ez nem jelenti azt, hogy a rendszert ne lehetne jobbá tenni, esetleg finomhangolni a kollektív jogvédelem irányába. A jogvédelmi intézmények rendszerét az alapvető jogok biztosa, az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok alkotják. Ezen jogvédelmi intézményeket határozottan elkülönítjük a valamennyi érdek mentén szerveződő politikai képviselet (nemzetiségi parlamenti képviselők), illetve a nemzetiségi érdekképviselet (nemzetiségi önkormányzatok, nemzetiségi szószólók, civil szervezetek) intézményeitől. Ebben az elméleti keretben a nemzetiségek jogvédelmi rendszere és a kollektív jogérvényesítés közötti összefüggések bemutatására teszünk kísérletet, törekedve az alkotmányjogi és polgári (eljárás)jogi elemzések közötti egyensúly megtartására.[1] A nemzetiségek kollektív igényérvényesítésének elméleti megalapozása és kidolgozása során a kritikai-elemző és komparatív módszert alkalmazzuk, a társult per tárgyi hatályának tekintetében pedig de lege ferenda javaslatot fogalmazunk meg.
A tanulmány nem vizsgálja a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényben és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényben (a továbbiakban: Pp.) szabályozott pertársaságot. Habár a pertársaság is biztosítja a többes perlekedés lehetőségét, a modern magyar jogrendszer ennél szélesebb körű lehetőséget is biztosít a többes, immár tömeges igényérvényesítésre.[2] Nem törekedhetünk teljességre, mivel a téma összetettsége megkívánja, hogy súlyozzunk a lehetséges szempontok, kérdések között.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke alapján a "nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek" tagjai számára biztosítani kell a kulturális, vallási és nyelvi jogokat egyaránt. A nemzetiséget mint csoportot a 27. cikk nem tekinti jogalanynak, hanem a "kisebbségekhez tartozó személyeknek" kívánja a felsorolt jogokat megadni. A cikkben azonban csoportreleváns szóhasználat is megjelenik: "csoportjuk más tagjai-
- 514/515 -
val együttesen", amely arra enged következtetni, hogy e jogok kollektív módon is gyakorolhatók, azaz csoportként megjelenő több egyén által. Az előírás azonban attól különleges, hogy a kollektíven gyakorolható jogokat is csak egyének érvényesíthetik, csak ők hivatkozhatnak rá, maga a csoport önmagában nem.[3] A nemzetközi jogirodalomban kialakult felfogás szerint tehát, ha valakinek a jogai valamely csoportjellemző alapján sérülnek, nem a kollektív, hanem az egyéni jogok kerülnek védelem alá a diszkrimináció tilalmának elve jegyében.[4]
A kollektív igényérvényesítési eljárás kezdeményezhető azonos vagy hasonló módon elszenvedett egyéni jogok sérelme esetén, de különösen hatékony mechanizmus lehet a kollektív jogok megsértésének orvoslására. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája (a továbbiakban: nyelvi karta) már kollektív jogként ismeri el a nyelvhasználat jogát, ami komoly előrelépést jelenthet más kollektív jogok elismerése felé. A nemzetközi jog fejlődése egy hagyományosan hosszabb időt igénybe vevő folyamat, éppen ezért a nyelvi kartát egy olyan lépcsőfoknak lehet tekinteni, amely a korábbiakhoz képest óriási előrelépést, egyfajta próbát jelent a következő fokozat előtt.[5] Bár a nyelvi karta nem tekinthető a nemzetiségi jogok érvényesítése hatékony eszközének, a nemzetiségi nyelveket beszélők érdekeit vitathatatlanul szolgálja.
Egyes államok idegenkednek attól, hogy a nemzetiségi jogokat, különösen a kollektív jogokat a szó szoros értelmében vett jogként elismerjék és biztosítsák, ezek inkább harmadik generációs programnormaként jelennek meg az alkotmányokban.[6] Az érvényesíthetőség szempontjából azonban különös jelentősége van a nemzetiségi jogok alkotmányban való megfogalmazásának és a szabályozás jellegének is. Ezek döntő mértékben befolyásolják a jogok "számonkérhetőségét", illetve az állami feladatvállalás mértékét. A nemzetállami ideológia magától értetődően az egyéni jogokat favorizálja, és bár itt-ott megenged néhány kollektív jogot (például nemzetiségi oktatás), "irtózik" az önrendelkezési jog biztosításától, szemben Magyarországgal, ahol a kollektív nemzetiségi jogok[7] alkotmányos elismerése és biztosítása is megvalósul.
A nemzetiségi jogok egyéni vagy kollektív voltát nem az adja, hogy gyakorlásukra egyénileg vagy közösségben kerülhet sor (ahogy a vallásszabadság esetében), hanem az, hogy a nemzetiséghez tartozó személy mint egyén vagy a nemzetiségi közösség tekintendő a jog alanyának. A közösséget mint kollektív jogalanyt megilletnek bizonyos nemzetiségi jogok, viszont ennek a tényleges alanya valamiféle intézmény vagy jogi személy lehet, amely további kérdéseket vet fel. Ki gyakorolja a nemzetiségi közösség nevében a kollektív jogokat, ha a nemzetiség több szervezettel is rendelkezik? Ha azonban csupán egyetlen szervezete van a közösségnek, hogyan garantálható a demokratikus döntéshozatal a szervezeten belül? Hogyan állapítható meg, hogy ki a közösség tagja és ki nem? Ezen kérdések megválaszolásában támponttal szolgálhatnak a nemzetiségek jogait meghatározó nemzetközi szerződések, dokumentumok.[8]
Hazánkban a bírói védelem magukkal a nemzetiségi önkormányzati jogokkal kapcsolatban is fennáll: "A nemzetiségi önkormányzatok által ellátott feladat- és hatáskörök jogszerű gyakorlása bírósági és alkotmánybírósági védelemben részesül."[9] Például a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény (a továbbiakban: Njtv.) a nemzetiségi jogok sérelmére való hivatkozással közvetlenül a bírósághoz fordulás lehetőségét is biztosítja, amikor - a korábbi jogorvoslati rendszert továbbgondolva - az illetékes kormányhivatal megkeresése mellett lehetővé teszi a nemzetiségi önkormányzatoknak olyan bírósági eljárás kezdeményezését, amely a megtámadott helyi önkormányzati döntés végrehajtására halasztó hatályú.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
