2. Amennyiben a jogelőd kötelezettségének jogi sorsa a szétválási szerződésben nem került rendezésre, akkor valamennyi jogutód egyetemleges és korlátlan felelőssége állapítható meg a kötelezettség teljesítéséért, azonban a társaságok egymás közötti viszonyában minden jogutód olyan arányban köteles viselni a tartozást, amilyen arányban egyébként a szétválási szerződésben a jogokból és a kötelezettségekből részesedett.[1]
A határon átnyúló egyesülések vonatkozásában abban az esetben, ha az átalakulási folyamatban csak olyan gazdasági társaságok vesznek részt mind a jogelődi, mind pedig a jogutódi oldalon, ahol a tag főszabály szerint nem felel a társasági vagyon által nem fedezett tartozásokért, az általános jogutódlás követelményéből és a nemzeti rendelkezések alkalmazásából fakadóan a részvénytársaságok egyesüléséhez kapcsolódóan kifejtett megállapításokat tartjuk irányadónak. A több tagállam területét érintő fúzió lehetősége azonban nem csupán a mögöttes tagi felelősségű társaságok számára áll nyitva, hanem az egyesülésben betéti részvénytársasági formában működő jogalanyok is részt vehetnek. Tekintettel arra, hogy a bolgár társasági jog önálló társasági formaként nevesíti a betéti részvénytársaságot, így határon átnyúló kontextusban mind a tagállamból kifelé irányuló egyesülési folyamatokban, mind pedig abban az esetben is megjelenhet ez a társasági forma, ha a jogutód a bolgár jog fennhatósága alá kerül.[2] A jogelődi és a jogutódi oldalon történő részvétel lehetősége a tagot terhelő felelősségi rendelkezésekben kétirányú változást idézhet elő, amelyet a nemzeti szabályok alapján az alábbiak szerint jellemezhetünk (bHG 263l cikk):
Ha a betéti részvénytársaság jogelődi pozícióban áll az átalakulási folyamatban, akkor elmondható, hogy a jogelőd gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjait terhelő, a teljes magánvagyonnal történő helytállási kötelezettség az egyesülés hatályosulása előtt keletkezett tartozásokért a hitelezők felé továbbra is fennmarad abban az esetben, ha a felelősségi előírások változása következtében a tag helytállási kötelezettsége mérséklődne. Igaz ez akkor is, ha mind a jogelőd, mind pedig a jogutód betéti részvénytársasági
13/14
formában működik, azonban a korábbi beltag a későbbiekben betéti részvényesként kíván a társasághoz csatlakozni. A másik oldalról megközelítve pedig, amennyiben a tag felelőssége korábban korlátozott volt, azonban az átalakulás következtében korlátlanná vált (azaz ha a jogutód ölti magára a betéti részvénytársasági formát, vagy a jogelőd betéti részvénytársaság korábbi kültagi részvényese az átalakulás következtében a jogutód betéti részvénytársaság beltagjává válik), akkor ez az utóbb keletkezett korlátlan helytállási kötelezettség nem terjed ki az egyesülés bejegyzése előtt keletkezett jogelődi tartozásokra. A megváló tagok vonatkozásában a korlátlan tagi felelősséggel működő gazdasági társaságokra már találunk kifejezett törvényi rendelkezést, amely kimondja, hogy a tag az átalakulás bejegyzésétől számított öt éves elévülési határidőn belül továbbra is korlátlan felelősséggel tartozik a kilépése előtt keletkezett tartozásokért [bHG 98. cikk (1) bek.].
A részvénytársaságok egyesüléséhez kapcsolódóan megjelenő felelősségi rendelkezések vonatkozásában elmondható, hogy sem az irányelv normaszövege, sem pedig a tagállami jogok nem nevesítik kifejezetten a jogutód gazdasági társaság helytállási kötelezettségét, hanem azt az univerzális jogutódlás folyományának, az egyesülés joghatásának tekintik.[3] Igaz ez a hazai szabályozásra is, hiszen a Gt. 70. § (1) bekezdése szerint az átalakulással létrejövő társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja; a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik kötelezettségei.
Az átalakulás esetében tehát a jogutód felelőssége a jogutódlás tényéből fakadó követelményként jelenik meg, és nem minősíthető külön tipizált vagy nevesített felelősségi alakzatnak.[4] Ez a megállapítás azonban már nem tekinthető irányadónak a volt tagok helytállási kötelezettségére nézve, hiszen a tagok felelőssége csak abban az esetben áll fenn, ha a jogutód vagyona a jogelőd tartozásait nem fedezi, vagy a tartozásokat esedékességkor nem egyenlíti ki.[5] A mögöttes tagi felelősség az átalakulás esetében összemosódik és nem kezelhető elkülönítetten az egyes gazdasági társasági formákhoz fűzött tagi felelősség meglététől vagy hiányától,[6] hiszen a volt tag helytállási kötelezettsége attól is függ, hogy a megtérítési kötelezettség megváló tag esetén hogyan alakult a jogelődben, míg a résztvevő tag vonatkozásában milyen volt a jogelődben, és milyen lett a jogutódban.[7] A részvénytársaságok egyesülése esetén a felelősségi rezsim megváltozása nem következhet be, így csak a megváló tagok vonatkozásában vizsgálhatjuk az átalakulás esetén felhívható rendelkezéseket. A tagállamok gyakorlata divergál aszerint, hogy az átalakulás normaanyagában a tag (részvényes) kilépésének az esetkörére tartalmaznak-e kifejezett rendelkezéseket. A hazai szabályozás expressis verbis rendezi a kérdéskört, míg más tagállamok gyakorlata a tagsági jogviszony megszűnéséhez (Ausztria) vagy a gazdasági társaságok általános tagi felelősségéhez (például Románia) köti a helytállási kötelezettség megítélését; egyedül a cseh szabályozás nem tartalmaz megengedő klauzulát a részvénytársaságok egymás közötti egyesülése esetén a tag kilépésére vonatkozóan. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
