Kiss Károly : A Választottbíróság perben nem álló személyre kötelezettséget nem róhat (GJ, 2007/5., 23-24. o.)

A peres felek 2005 februárjában hatéves határozott időre szóló szerződést kötöttek, amelyben alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a felperes tulajdonában álló pénznyerő automatákat folyamatosan üzemelteti az alperes által bérelt vendéglőben, illetve elszámol a gépekkel kapcsolatos bevétellel. A szerződés a felperesi automaták üzemeltetési kötelezettségének megszegése esetére a nem üzemeltetett felperesi automaták darabszáma után napi 6000 Ft kötbér megfizetésére kötelezte alperest. A szerződés arról is rendelkezett, hogy a vendéglátóhely üzemeltetésének más személy részére történő átadása nem eredményezi a szerződés megszűnését, alperes ebben az esetben köteles gondoskodni a további működés biztosításáról. A szerződésben jogvita esetére kikötötték a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság kizárólagos hatáskörét azzal, hogy egy választottbíró (egyesbíró) járjon el.

Az alperes 2005 októberében írt levelében arról tájékoztatta felperest, hogy a vendéglátó egységre vonatkozó bérleti jogviszonya e hónapban megszűnik, mert neki a tulajdonos felmondott, ezért nem tudja tovább üzemeltetni felperes automatáit. Felperes erre felszólította alperest, hogy - tekintettel arra is, hogy az új üzemeltető alperes élettársa - az automatákat üzemeltesse tovább. A felhívás sikertelenségére tekintettel felperes az automatákat 2005 október végén elszállította és pár hónapos, de eredményre nem vezető egyeztetés után keresettel fordult a Választottbírósághoz.

Felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a felek közötti közvetítői szerződés továbbra is érvényben van, hiszen a vendéglő üzemeltetésének átadása azt nem szünteti meg. Kérte továbbá alperes kötelezését 1 308 000 Ft kötbér megfizetésére, végül kérte az eredeti birtokállapot visszaállítását, és azt, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest ennek tűrésére. Kérelmének indokolásában arra hivatkozott, hogy az alperes és élettársa összejátszottak az üzemeltetés meghiúsítása érdekében, így alperes megszegte a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakat ("a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott esetben általában elvárható"). Felperes hivatkozott továbbá a Ptk. 5. §-ára, mely szerint a "törvény tiltja a joggal való visszaélést".

Alperes válasziratában arra hivatkozott, hogy azáltal, hogy neki, mint az üzlethelyiség bérlőjének, az üzlethelyiség tulajdonosa felmondott, megszűnt az a jogosultsága, amelyre tekintettel ő a szerződést felperessel megkötötte, így a szerződés lehetetlenné vált. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Ptk. 312. § (1) bekezdésére ("ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik"). Álláspontja szerint az objektív lehetetlenülés miatt a szerződés megszűnt, ezért annak felmondására sem volt szükség. Arra az esetre, ha felmondásra mégis szükség lett volna, úgy nyilatkozott, hogy korábbi levele tartalmilag annak tekintendő. A szerződést sem szegte meg, mert nem "adta át" más személynek az üzemeltetést, hanem felmondtak neki. Erre tekintettel kérte felperes keresetének elutasítását.

A Választottbíróság tanúként meghallgatta a vendéglő tulajdonosát, aki az alperessel korábban fennállott bérleti szerződés felmondásának indokaként a közöttük a bérleti díj felemelésének kilátásba helyezése miatti nézeteltérést jelölte meg (alperes nem volt hajlandó magasabb bérleti díjat fizetni, míg élettársa igen). Úgy nyilatkozott, hogy nem volt tudomása arról, hogy alperes kivel állt szerződéses kapcsolatban az automaták üzemeltetése vonatkozásában. Elismerte, hogy felperes telefonon megkereste a felmondást követően, de ő nem kívánt vele tárgyalni, mert az nem tűnt hivatalosnak. Szintén tanúként került meghallgatásra alperes élettársa, aki tagadta, hogy tudomása lett volna a peres felek közötti szerződésről, s amikor a vendéglő üzemeltetését átvette, a felperes automatái már nem voltak ott.