A polgári jogi szerződések érvénytelenek lehetnek a szerződési akarat, a szerződési nyilatkozat, illetve a szerződési tartalom hibájából. A szerződés érvénytelensége azt jelenti, hogy az ilyen ügyletnek nincs kötelem-keletkeztető hatálya, az ilyen szerződés joghatás kiváltására alkalmatlan. Az érvénytelenség általános joghatása tehát az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatás nem érhető el. A Ptk. 198. § (1) bekezdés terminológiáját használva: az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére.
A Ptk. semmis és megtámadható szerződések között különböztet. Az érvénytelenség e két fő formája között az az alapvető különbség, hogy míg a megtámadható szerződések csak - a törvényben meghatározott határidőn belül történő - eredményes megtámadás következtében válnak ex tunc hatállyal érvénytelenné, addig a semmis szerződések ex tunc hatályú érvénytelensége a törvény erejénél fogva következik be: a semmiség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. A bírói gyakorlat ezt mindig is akként értelmezte, hogy a semmisséget a bíróságnak hivatalból észlelnie kell, és az új Ptk. ezt már tételes szabályként is kimondja [2009. évi CXX. törvény 5:69. § (3) bekezdés]. Míg azonban korábban a hivatalbóliság bírói gyakorlatban kialakult tartalma kiterjedt az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a hivatalbóli alkalmazására is (7. számú irányelv 4. pont) addig a kb. 2000-től - az eljárási szabályok módosulásának hatására - megváltozott bírói gyakorlat az érvénytelenség hivatalból figyelembe vehető jogkövetkezményének már csak azt tekinti, hogy a bíróság nem adhat jogsegélyt a semmis szerződéssel elérni kívánt joghatás eléréséhez. A civilisztikai kollégiumvezetők 2005. évi értekezlete tulajdonképpen már csak konstatálta a kialakult gyakorlatot, amely szerint: "Semmis szerződés esetén a bíróság hivatalból csak a semmisség megállapítására szorítkozhat, a jogkövetkezmények hivatalbóli alkalmazására nem kerülhet sor. A hivatalból alkalmazott jogkövetkezmény annyi lehet, hogy a felek által célzott joghatás nem érhető el, tehát a bíróság az érvénytelen szerződés alapján előterjesztett igényt, mint alaptalant elutasítja. Ez következik a Ptk. 234. §-ának előírásából, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdésében írtakból és a Pp. 2000. január 1. napjától hatályos módosított 1. §-ában foglaltakból is." (Emlékeztető, BH 2005/5.) A felek jogviszonyában az érvénytelenség jogkövetkezményeit a bíróság tehát csak kérelemre (kereset, viszontkereset alapján) vonhatja le. Az új Ptk. 5:85. § (1) bekezdés ezt már tételes szabályként is megfogalmazza.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a felek jogviszonyában kérelemre történő levonására akkor kerül sor, ha az érvénytelen szerződés alapján már teljesítés történt.
Az érvénytelenség jogkövetkezményei a hatályos Ptk.-ban:
- az eredeti állapot helyreállítása [237. § (1) bekezdés]
- a szerződés érvényessé nyilvánítása [237. § (2) bekezdés második mondat]
- a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítása [237. § (2) bekezdés első mondat]
- az állam javára marasztalás [237. § (4) bekezdés].
A Ptk. eredetileg az eredeti állapot helyreállítását tekintette az érvénytelenség alapvető és elsődleges jogkövetkezményének. Az eredeti állapot helyreállítása nem csak természetben történhet, hanem a Legfelsőbb Bíróság PK 32. számú állásfoglalása értelmében pénzbeli megtérítés útján is. Az 1977. évi IV. törvénnyel történt novelláris módosítás 1978. március 1-jével történt hatályba lépése óta a Ptk. általános jelleggel (vagyis elvileg bármely érvénytelenségi ok esetén alkalmazható jogkövetkezményként) fogalmazza meg a bíróságnak azt a jogát, hogy az érvénytelen szerződést az érvénytelenség okának kiküszöbölésével érvényessé tegye. A szerződés érvényessé nyilvánítása ezáltal az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú lehetőséggé vált (BH 1991/2/63.). Ha tehát mindkét lehetőség alkalmazható, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség amelyik jogkövetkezményét alkalmazza. Sőt a bírói gyakorlat odáig is hamar eljutott, hogy ha mindkét lehetőség alkalmazható, a bíróságnak azt kell elsősorban vizsgálnia, hogy van-e mód a szerződés érvényessé tételére, és amennyiben ennek a jogi feltételei fennállnak, a szerződés hibáját orvosolni kell (BH 1995/5/275.). Ha a két elsődleges jogkövetkezmény egyike sem alkalmazható, akkor a bíróság a szerződést a határozathozatalig hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről [Ptk. 237. § (2) bekezdés]. Az állam javára marasztalás - csak ügyészi indítványra alkalmazható - jogkövetkezménye a 13. számú irányelvvel módosított 7. számú irányelvnek a 21. számú irányelvvel történt hatályon kívül helyezése óta (BH 1990/2.) nem tekinthető ténylegesen élő jogintézménynek.
Az új Ptk. az érvénytelenségi jogkövetkezmények előbbiekben vázolt rendszerében jelentős változtatásokat hajt végre.
Az érvénytelenség jogkövetkezményei az új Ptk.-ban:
- a szerződés érvényessé nyilvánítása visszamenő hatállyal (5:86. §)
- az eredeti állapot természetben történő helyreállítása [5:87. § (1) bekezdés]
- pénzbeli megtérítés elrendelése [5:87. § (2) bekezdés].
Megszűnik tehát a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás lehetősége, valamint az állam javára marasztalás jogintézménye. A két elsődlegesen és egyenrangúan választható jogkövetkezmény változatlanul a szerződés ex tunc hatályú érvényessé nyilvánítása és az eredeti állapot helyreállítása, változás azonban, hogy ez utóbbi csak természetben történhet. Az új Ptk. indokolása utal rá, hogy amennyiben arra lehetőség van - elsősorban az üzleti élet szerződéseinél - célszerűbb, ha a bíróság az eredeti állapot elrendelése helyett az egyébként jól működő szerződést "megszabadítja az érvényességi hibájától", és érvényessé nyilvánítja. Ha a két elsődlegesen választható jogkövetkezmény alkalmazására nincs tényleges lehetőség (az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, illetve a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet természetben nem lehet, vagy nem célszerű visszaállítani) a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését [5:87. § (2) bekezdés]. Az új Ptk. kifejezett szabállyal utal arra a bírói gyakorlatban kialakult elvre, hogy: "A bíróság a jogviszony rendezésének módját a kérelemtől eltérően is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást amely ellen valamennyi fél tiltakozik." [5:85. § (2) bekezdés második mondat] (Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében a kérelemhez kötöttség alakulásával az eljárásjogi kérdések között foglalkozunk.)
Mivel az új Ptk. vonatkozó szabályai várhatóan legkorábban 2011. január 1-jétől lesznek hatályosak és csak az azt követően megkötött szerződésekre lesznek irányadóak a bírói gyakorlatban - aszerint, hogy a konkrét ügyre a hatályos Ptk.-t vagy az új Ptk.-t kell alkalmazni - hosszú éveken keresztül egymás mellett fog élni az érvénytelenségi jogkövetkezmények két rendszere. Ez felveti azt az alapvető kérdést, hogy mi a célszerűbb: a hatályos Ptk. bírói gyakorlatát a jelenlegi formájában változatlanul hagyni az alkalmazásából még hátralevő néhány évre, vagy a hatályos Ptk. gyakorlatát is már az új Ptk. elveihez, megoldásaihoz igazítani, természetesen csak annyiban, amennyiben ezt a hatályos tételes szabályok megengedik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
