Az egyes kereskedelemi és közigazgatási szolgáltatások terén egyre szélesebb körben tapasztalható a digitalizációra törekvés, fokozatosan terjednek a mobiltelefonokra, táblagépekre optimalizált funkciók, amelyekkel sorban állás nélkül, akár percek alatt is elintézhetővé válnak közigazgatási ügyek - okmányigénylések, bejelentések stb. - és megrendelhetők termékek, igénybe vehetők szolgáltatások.
Globalizált világunkban vannak olyan régiók - például Kína -, ahol az ilyen szolgáltatások és funkciók egy adott mobiltelefonos applikációban - WeChat, Alipay[1] - koncentráltan elérhetőek és a mindennapok részévé váltak, kényelmesebbé téve a felhasználók életét. Sőt, tekintve a kínai turisták - Covid-járvány után ismét meglóduló - utazási kedvét, számos más országban - például a kínai "szépségápolási turizmus" egyik vezető desztinációjának tekinthető Dél-Koreában - a fenti fizetési applikációk a külföldi (kínai) utazók számára is használhatóak. Fentiekre tekintettel úgy véljük, érdemes górcső alá vennünk, hogy hazánk hol tart e digitalizációs versenyben, vagyis Magyarországon milyen szabályozási és szolgáltatási környezet működik ezzel összefüggésben.
In the field of commercial and public services digital methods and techniques are becoming more abundant, digital functions specialized for mobile phones and tablets are continuously expanding. These services enable customers to arrange their administrative businesses (applications for documents, submitting reports etc.) within minutes and without the need of queuing as well as purchasing goods and placing orders becomes 'a piece of cake'. In our globalised world order there are regions (e.g. China) where such services are available in centralised 'super applications' like Alipay and WeChat, which are now part of everyday life and make the life of citizens remarkably easier and more comfortable. What's more, given the recurring waves of Chinese outbound 'beauty tourism' to South Korea after a 3-year-long pandemic-related pause, the above financial apps are available there to foreign (Chinese ) tourists for use. In consideration of the above-mentioned factors I think it is worth reviewing the actual state of play in Hungary in terms of digital competition, therefore we should have a look on the characteristics of the legal and technological environment in Hungary.
Ahhoz, hogy a magyarországi mobil digitális szolgáltatási környezet hátterét, annak jogszabályi alapjait felderíthessük, célszerű definíciós kísérletet tennünk, mit is értünk applikációs élettér alatt. Célszerűnek tűnik azt a meghatározást alapul vennünk, miszerint a mobil-applikációs környezet "olyan gazdasági alapú, al-applikációk sorozatából felépülő pénzügyi alapú keretapplikáció, amely a felhasználó számára biztosítja, a mindennapi életvitelhez szükséges általános gazdasági és társadalmi szolgáltatások elérését, valamint azok készpénzmentes kiegyenlítését, egyben pedig lehetőséget ad a fogyasztói szokások felmérésére, illetve a széleskörű társadalmi kontrollra"[2]. Az applikációs-élettér kifejezés is arra mutat, hogy a felhasználók - elsősorban Kínában - számos olyan funkciót használnak, szolgáltatást vesznek igénybe és fizetési műveleteket teljesítenek ezen applikációk révén, amelyek a mindennapi életvitelhez elengedhetetlenek vagy ahhoz nagymértékben szükségesek. Megjegyzendő, hogy a fentieken túl ezek a programok természetesen interperszonális kommunikációra is használatosak, sőt ez az egyik alapvető szerepük.
Az applikációs-életterek olyan mobiltelefonokon használatos alkalmazás-keretrendszerek, amelyek a mindennapi élet teljes egészének lefedésére törekednek, úgy, hogy ezáltal a felhasználó az általános életviteléhez szükséges összes szükségletét a mobiltelefonjának egyetlen generális applikációján keresztül tudja intézni. Ennélfogva az ebédrendeléstől kezdve a tömegközlekedési jegyvételen keresztül, a szakorvosi szolgáltatások igénybevételéig a mindennapok lehetséges humántevékenységének legszélesebb tárházához kap asszisztenciát. A széleskörű kényelmi szolgáltatások pedig annak ellenére, hogy az applikációs-életterek nagyfokú kormányzati társadalmi ellenőrzést tesznek lehetővé, mégis igen gyorsan, és igen népszerűvé tették ezeket a szolgáltatásokat, elsősorban "az alacsonyabb fizetésű munkavállalókat, a főiskolai hallgatókat és a teljes munkaidős háziasszonyokat"[3] hódítva meg. A terjeszkedés megállíthatatlannak mutatkozik, így napjainkra már "a vásárlók 96%-a telefonos applikációkon keresztül vásárol akár metrón vagy kávészünet alatt"[4]. A két legjelentősebb platform, a WeChat és az Alipay szolgáltatásbővítése lehetővé tette, hogy az általános fogyasztói igények kielégítésének egy teljesen új formája valósuljon meg, amelyben gyakorlatilag az online tér foglalja el a központ egészét. Ugyanakkor az élettér-platformok jellemzője, hogy azok az "egyszerű, felhasználóbarát, költséghatékony, többcélú kommunikációs, kevesebb erőforrást igénylő alkalmazás"[5] jellem-
- 52/53 -
zőivel bírnak, amely rendkívül széles körben elérhetővé és felhasználhatóvá teszi az alkalmazásokat. Az applikációs életterek gyakorlatilag a legszélesebb körű felhasználó igény kielégítésre alkalmasak, a hivatalos ügyintézéstől, a banki és egészségügyi szükségletek kielégítésén keresztül a bevásárlásig és a közösségi kapcsolattartásig. Az Alipay és a WeChat használatának eredményeként Kínában a készpénzhasználat a minimális szintre esett vissza, miközben a bank- és a hitelkártya használata gyakorlatilag kimarad a társadalom pénzügyi evolúciójából.
Jelen tanulmány elsődleges célja, a magyar jogi környezet applikációs-életterek megvalósíthatóságával kapcsolatos szabályozó rendszerének ismertetése, a főbb gátak és lehetőségek bemutatása. Lényeges kérdésként fogalmazódik meg, hogy Magyarország, mint az Európai Unió tagállama ezen a téren mennyire bír önálló szabályozási lehetőségekkel, és amennyiben léteznek ilyenek, akkor melyek azok. A szerzők törekvése, hogy feltárják azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyeknek megvalósulását - az azokból származó előnyök kiaknázását a felhasználók és szolgáltatók vonatkozásában - a jogszabályi keretek lehetővé teszik az applikációs életterek vonatkozásában.
2021-ben, a Forsense intézet reprezentatív közvélemény-kutatást[6] végzett, amelyben az internethasználat eszközeit, célját vizsgálta, különös tekintettel két fontos területre: a koronavírus-járványnak az internethasználatra gyakorolt hatására, valamint az okos város-megoldásokkal kapcsolatos kompetenciákra és tapasztalatokra.
A felmérés szerint a felnőtt magyar lakosság 71%-a okostelefonon használja az internetet, de jelentős arányt képviselnek a laptopon (53%) vagy asztali számítógépen (43%) világhálóra kapcsolódók is. Elmondható ugyanakkor, hogy táblagépet (tablet, iPad) csupán a felhasználók 17%-a használ az internetezők közül. Érdekes információkkal szolgál a közvélemény-kutatás azzal összefüggésben is, hogy a felhasználók mennyire használják hivatalos ügyeik intézése céljából az internet nyújtotta lehetőségeket. A megkérdezettek közel kétharmada (64%) úgy nyilatkozott, hogy rendelkezik ügyfélazonosítóval a kormányzati ügyfélkapuhoz, általánosságban pedig egy olyan kép rajzolódik ki, hogy a magasabb iskolai végzettségűek, a fiatalabbak, a nagyobb településeken, fővárosban élők, illetve a jobb anyagi helyzetű emberek sokkal nagyobb arányban használják az online lehetőségeket az ügyintézés, és a közszolgáltatások igénybevétele során. A Forsense kutatásából az is kiderül, hogy noha Magyarország a digitalizációt illetően az európai átlagnak megfelelő mértékben fejlődik, az alapvető és a magasabb szintű digitális készségek birtoklása terén azonban elmaradunk az uniós átlagtól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
