https://doi.org/10.59851/mj.73.03.10
Helmut Koziol osztrák professzor Harmathy Attila emlékére tartott előadásában a kártérítési jog egyik alapelvét, a vétkességen alapuló felelősséget vonta kritikai vizsgálat alá a "balszerencsés" káresemények kapcsán. Elemzését több jogeseten keresztül fejtette ki, rámutatva arra, hogy a casum sentit dominus elvének merev alkalmazása gyakran igazságtalan eredményre vezet. Koziol hangsúlyozta, hogy a jelenlegi szabályozások egyoldalúan a károkozó magatartását értékelik, miközben a károsult helyzetének figyelmen kívül hagyása sérti az egyenlő elbánás és az igazságosság elvét. Álláspontja szerint indokolt lenne a kármegosztás és a vétkesség nélküli, legalább részleges kártérítési felelősség szélesebb körű elismerése. Az előadás végkövetkeztetése szerint a magánjognak a helyreállító mellett az osztó igazságosság követelményeinek is meg kell felelnie, akár jogértelmezési, akár jogalkotási eszközökkel.
Kulcsszavak: kártérítés; kármegosztás; vétkesség; vétkesség nélküli felelősség; kártelepítés
In his memorial lecture held in honor of Attila Harmathy, Professor Helmut Koziol critically examined one of the fundamental principles of tort law, namely fault-based liability, in the context of "bad luck" cases. He developed his analysis through several legal cases, demonstrating that the rigid application of the casum sentit dominus principle often leads to unjust outcomes. Koziol emphasized that current legal regimes assess primarily the conduct of the tortfeasor, while disregarding the position of the injured party, thereby undermining the principles of equal treatment and justice. According to his view, broader recognition of loss-sharing and fault-independent, at least partial, liability would be justified. The lecture ultimately concluded that private law must satisfy not only the requirements of corrective justice but also those of distributive justice, whether through judicial interpretation or legislative intervention.
Keywords: Compensation; apportionment of damages; fault; no-fault liability; allocation of loss
2025 novemberében harmadik alkalommal rendezte meg az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszéke az Attila Harmathy Memorial Lecture előadássorozatot. 2025. november 26-án Helmut Koziol professzor, osztrák jogtudós, a European Centre of Tort and Insurance Law tiszteletbeli igazgatója tartott előadást "Bad Luck and Liability for Harm" címmel Harmathy Attila professor emeritus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara volt dékánjának a tiszteletére és emlékére.
Az emlékelőadás Somssich Réka tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE ÁJK dékánjának, valamint Szeibert Orsolya egyetemi tanár, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének vezetőjének a megnyitójával vette kezdetét. Mindketten köszöntötték Koziol professzort és a hallgatóságot, majd kiemelték, hogy Harmathy Attila évtizedeken keresztül volt a polgári jog ikonikus személyisége, így az emlékelőadás célja Harmathy Attila munkássága, érdemei, tudományos hagyatéka előtti tisztelgés és emlékének a megőrzése.
Koziol professzor előadása során a kártérítés egyik legfontosabb alapelvét, a vétkességen alapuló felelősséget kérdőjelezte meg. Gondolatébresztő felvetései az egész hallgatóságot kritikus gondolkodásra sarkallták - az előadás ennek megfelelően felidézte Harmathy Attila emlékét és munkásságának szellemiségét is. Álláspontja és érvrendszere alátámasztásaként három jogesetet mutatott be, és ezek mentén tartotta meg az előadását.
Az első jogeset történeti tényállása szerint egy villamosmegállóban várakozó férfi elájul, és a mellette várakozó nőre rádől, akit ezzel feldönt. A nő a baleset miatt eltöri a karját, a férfi azonban nem szenved sérülést, hiszen a nő teste az ő sérülését megakadályozta. Koziol e jogeset kapcsán rögzítette, hogy az osztrák és a magyar jog alapján a casum sentit dominus elv miatt a "balszerencsét" - s így a kárkövetkezményeket - a károsult nőnek kell viselnie, hiszen az elájult férfit nem lehet felelősségre vonni. Ez következik abból, hogy kárfelelősséget csak akaratlagos magatartás eredményezhet, a szóban forgó jogeset kapcsán azonban ilyenről nem lehet beszélni. Kiemelte azonban, hogy bár a német jogrendszer is hasonlóan kezelné ezt a helyzetet, a német jog szerint méltányossági alapon is meg lehet állapítani a kárfelelősséget. A francia jog ezzel szemben a teljes (objektív) felelősség elvét vallja, és a beszámítási képességgel nem rendelkezők is felelősségre vonhatók.
Az előadó álláspontja szerint a casum sentit dominus elvnek csak akkor kellene irányadónak lennie a kártelepítésnél, ha a kár emberi magatartáson kívüli körülményből ered (például egy természeti katasztrófából). Amennyiben a káresemény olyan "balszerencsés" esetből származik, amelynél azonosítható az emberi - jóllehet nem tudatos, s adott esetben nem beszámítható - magatartás, a casum sentit dominus elve szerinti kártelepítés nem feltétlenül eredményez igazságos végeredményt.
Koziol kifogásolta, hogy az egyes kártérítési rendszerek kiindulópontja a vétkességen alapuló felelősség. A "balszerencsés" esetekben ugyanis a károkozó oldalán aligha lehet vétkességet azonosítani, és így felelősséget megállapítani, hiszen a káresemény a károkozó részéről nem előrelátható, s így nem elkerülhető. A károsult oldalán felmerülő méltánytalanságot csak az objektív felelősség (helytállás) küszöbölhetné ki, a legtöbb jogrendszer azonban elveti az ilyesfajta szigorított felelősségi alakzatok általánossá tételét. Kitért arra is, hogy a magyar veszélyes üzemi (objektív) felelősség nem alkalmazható az ilyen "balszerencsés" káresemények kapcsán.
Ezt követően az előadó kiemelte, hogy a magánjog egyik általános elve a bilateral justification, melynek megfelelően mindkét fél magatartását jogi értékelés tárgyává kellene tenni, ellenkező esetben ugyanis sérül az egyenlő elbánás és az igazságosság elve. A hatályos kártérítési
- 199/200 -
szabályok azonban csak a károkozó magatartását értékelik, és vétkesség hiányában a károkozó kárfelelősségét nem tekintik megállapíthatónak. Ezzel szemben álláspontja szerint az a megközelítés lenne a magánjog említett elvével összeegyeztethető, ha a károsult magatartása is értékelésre kerülne, méghozzá minden esetben. Ha pedig a károsult oldalán nem fedezhető fel jogi "hibáztathatóság", a kárigényét adott esetben legalább részben megalapozottnak kellene tekinteni.
Koziol álláspontja szerint a károsult magatartása nemcsak kármegosztást eredményezhet, hanem önmagában kártérítési felelősséget alapozhat meg bizonyos "balszerencsés" káresemények esetén, amelyeknél - pusztán a károkozó magatartását értékelve - a kárfelelősség megállapíthatóságának a feltételei hiányoznának.
A második jogeset tényállása szerint egy innsbrucki utcán súlyos baleset következik be: az utcán lévő egyik magas fa rádől egy ott várakozó nőre. A baleset következtében a nő életveszélyes sérüléseket szenved, heteken át van kómában, és a felébredését követően azt állapítják meg, hogy maradandó testi fogyatékosságot szenvedett. A balesetet szenvedett nő kártérítési pert indít a várossal, vagyis a fa tulajdonosával szemben. A perben kirendelt szakértő azonban arra a megállapításra jut, hogy a város a balesetet megelőzően minden lehetséges intézkedést megtett annak érdekében, hogy a fát megvizsgálja, ezért a bekövetkezett baleset nem a város hibájára vezethető vissza. A bíróság ezért a károsult felperes keresetét elutasítja, és 15 ezer euró perköltség megfizetésére kötelezi. Koziol e jogeset kapcsán a korábban kifejtett érveire hivatkozott, és a végeredmény igazságtalanságát hangsúlyozta.
A harmadik jogeset történeti tényállása szerint egy páciensnek fémötvözetből készült csípőprotézist ültetnek be, majd három évvel a műtétet követően a páciensnél nehézfém-mérgezést azonosítanak, amelyet egyértelműen a testében elhelyezett csípőprotézis fémötvözete okozott. A csípőprotézis gyártója megtagadja, hogy kártérítést és egyéb kompenzációt fizessen a károsult páciensnek - a gyártó érvelése szerint a tudomány és a technika akkori állása szerint nem volt ismert az a körülmény, hogy a fémötvözet nem megfelelő és biztonságos.
Koziol e jogeset kapcsán rögzítette: igazságtalan eredményre vezet, ha a gyártó, aki a kár bekövetkezésének a veszélyével fenyegető helyzetet a saját érdekkörében fejtette ki, és a tevékenysége gazdasági hasznát élvezi, a tevékenységéből eredő negatív (kár)következményeket nem köteles viselni. Véleménye szerint az is kifogásolható, ha a károkozó pusztán az alapján mentesülhet a felelősség alól, hogy az adott kár vagy annak kockázata általa a kár természete miatt nem volt előrelátható. Koziol álláspontja szerint az előre nem láthatóságból eredő teljes kockázatot nem lehet kizárólagosan a károsultra telepíteni.
Összegzése szerint a károsodás és a kárviselés terhét nem lehet kizárólagosan az egyik félre - a károsultra - helyezni, hanem lényegesen több esetben kármegosztás és vétkesség nélküli (legalább részleges) kártérítési kötelezettség megállapítása lenne indokolt. Ez a jogalkalmazás és jogértelmezés többek közt az osztó igazságosság és az egyenlő elbánás elvének is jobban megfelelne.
Az igazságosság elvének ennek megfelelően az a jogértelmezés és jogalkalmazás felelne meg, amely "balszerencsés" esetekben kölcsönös kárviselést és kármegosztást eredményezne, és a magánjog nem tehet eleget csupán a helyreállító igazságosságnak: az osztó igazságosság elvének is meg kell felelnie. Végezetül Koziol azt a kérdést vizsgálta, hogy ezen eredmény eléréséhez szükséges-e jogalkotói beavatkozás, avagy megfelelő jogértelmezés is elégséges lehet.
Az Attila Harmathy Memorial Lecture 2025 gondolatébresztő előadását hasonlóan érdekes kérdések követték. Felmerült, hogy az objektív alapú felelősség helyett nem lenne-e célszerűbb mégiscsak a károsultra helyezni a "balszerencsés" káresemények következményeit, tekintettel arra, hogy minden potenciális károsultnak lehetősége van kárbiztosítást kötni, valamint az is, hogy az arányos felelősség mennyiben eredményezne megfelelő megoldást a felvetett problémákra, s nem járna-e további veszélyekkel.
Az esemény a felvetett aktuális szakmai kérdések megvitatása mellett Harmathy Attila professzor emlékének közös felidézésére is alkalmat adott. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvédjelölt. https://orcid.org/0009-0007-3589-615X
Visszaugrás
