Megrendelés
Jegyző és Közigazgatás

Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!

Előfizetés

Dr. Cseh Balázs - Prof. Dr. Lentner Csaba: Az önkormányzati tulajdonú gazdasági táraságok működésének egyes jogi és gazdasági vetületei (Jegyző, 2020/3., 21-23. o.)

A tanulmány abból indul ki, hogy a köztulajdonú gazdasági társaságok közszolgáltató szerepének felértékelődése pozitívan előremutató lehet a német, francia példák alapján Magyarországon is. Éppen ezért érdemes foglalkoznunk az önkormányzatok által történő alapítás jogi és gazdasági kérdéseivel. Cikkünk aktualitását érzékeltetik a járványügyi helyzet során tapasztalt önkormányzati és kormányzati intézkedések, amelyek a folyamatos közszolgáltatás biztosítása érdekében hozott rendeleti szabályozásokban, illetve az önkormányzati tulajdonban lévő társaságok tovább működésében manifesztálódtak.

A köztulajdonú gazdasági társaságok meghatározása és jogi háttere

A 2008-2009-es gazdasági-pénzügyi válságot követően megérett a felismerés a köztulajdon jelentőségére és válságtompító hatására. Új szabályozás vette kezdetét Magyarországon is, amelynek első lépése a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény volt. A jogalkotó célja a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működésének előmozdítása, amelynek érdekében definiálta a jogszabály 1. §-ában a köztulajdonú gazdasági társaságok fogalmát, mely szerint: "a köztulajdonban álló gazdasági társaság az a gazdasági társaság, amelyben a Magyar Állam, helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat jogi személyiséggel rendelkező társulása, többcélú kistérségi társulás, fejlesztési tanács, nemzetiségi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat jogi személyiségű társulása, költségvetési szerv vagy közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva többségi befolyással rendelkezik". Ezen társaságok nemzetgazdasági jelentőségét és fokozott védelmét a 2011-es év hozta meg, hiszen a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény, illetve Magyarország Alaptörvénye [38. cikk (1) bekezdés] jelentette ki expressis verbis, hogy "Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon." és "A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele." Háttérjogszabályként pedig természetes módon érvényesül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, ezáltal pedig híd képződik a köztulajdonú gazdasági társaságok esetében az állam és a gazdasági társaságok jogi személyisége között is (Harmathy, 2018). A köztulajdonú gazdasági társaságokra vonatkoznak és érvényesülnek a gazdasági társaságokat jellemző közös szabályok (Török, 2013). Mindezeken felül 2020. január 1-jén hatályba lépett a köztulajdonban álló gazdasági társaságok belső kontrollrendszeréről szóló 339/2019. (XII. 23.) Korm. rendelet, amely kodifikálta a belső kontrollrendszer kialakításának és működtetésének kötelezettségét, ami az általuk kezelt állami vagyon és a felhasznált közpénzek hatékony felhasználása miatt indokolt. Fentebbiek szerint a magyar jogalkotó olyan jogszabályi környezetet teremtett a köztulajdonú gazdasági társaságok számára, amely - a jog lehetőségei és korlátai között - megteremthetik a társaságok hatékony működését és a globális vagy makroszintű negatív gazdasági hatások tompításának lehetőségét.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény 38. cikke generálisan szabályozza a nemzeti vagyon kataszterét. A törvényi szabályozás kiemeli, hogy a nemzeti vagyonnal történő gazdálkodás hatékonyan történjen, a működés fenntartható legyen, vegye figyelembe a jövő nemzedék szükségleteit is. Magyarország Alaptörvénye mellett a Nemzeti vagyonról szóló törvény (2011. évi CXCVI. törvény, továbbiakban: Nvt.) fektette új alapokra a nemzeti vagyon struktúráját, szabályozta a vagyongazdálkodást. A nemzeti vagyon kizárólag meghatározott feladatokra használható fel, azaz a közfeladatok ellátására, a közcélok elérésére, előmozdítására. Az Alaptörvény hangsúlyozza továbbá, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdasági szervezeteknek önállóan és törvényesen kell feladatai-kat ellátniuk, a célszerűséget és az eredményességet előre helyezve. Az állami vagyonhoz kapcsolható vállalkozások szabályozása az Nvt. keretében történt, míg az önkormányzati tulajdonban álló vállalatok feladataira a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) is hatást gyakorol.

Fontos kiemelni, hogy az önkormányzati feladatellátás történhet költségvetési szerv útján, de önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságon keresztül is, tehát köztulajdonú társasági formában. Magyarországon 2006 óta jelentősen megnőtt az önkormányzati tulajdonban

- 21/22 -

lévő vállalkozások száma, a helyhatóságok főképp 2006 és 2008 között alapítottak számos társaságot közfeladataik ellátása érdekében, 2011 után azonban ez a lendület mérséklődött. Ez visszavezethető arra, hogy a gazdasági társaságok szabályozása korábban kevésbé volt szigorú az államháztartási gazdálkodás szabályainál, illetve a munkajogi szabályok is enyhébbek voltak a közszféra normáinál. A szabályozást tekintve a 2011. évi CXCIV. törvény (Stabilitási törvény) 2015-ben kiterjesztésre került az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok hitelfelvételiengedélykötelességére vonatkozóan is. Az önkormányzatok és vállalataik is erősebb törvényi kontroll alá kerültek. 2011-től az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogosítványait szintén kiterjesztették az önkormányzatok közüzemi vállalataira is, amely napjainkra átláthatóbb gazdálkodást biztosít. Az új állampénzügyi rendszer centralizáltabb és ellenőrzöttebb vállalati gazdálkodást jelent.

A közüzemi vállalatok gazdálkodására lényeges hatást gyakorol, hogy 2013-tól hatósági árszabályozás lépett életbe a fizetőképes kereslet és a közszolgáltatás-nyújtás optimalizálása érdekében. A kormány első körben a villany-, a gáz-, illetve a távhő- szolgáltatás, majd a víziközmű, hulladékszállítás és kéményseprő-ipari közszolgáltatás lakossági fogyasztói árát csökkentette. A hatósági árszabályozás ("rezsicsökkentés") eredményeképp a lakosság anyagi tehertétele mérséklődött, a hátralékkal bíró fogyasztók száma és összege jelentősen csökkent. Számszerű adatokkal igazolva, ezen intézkedések hatására a magyar lakosság háztartásonként éves szinten már 2014-ben kb. 85 ezer forinttal (cca. 300 EUR) kevesebbet fizetett energiaszolgáltatásért, mint a szabályozás életbe léptetése előtt, 2012-ben. A 2013. július 1-jével bevezetett víz- és csatornaszolgáltatás, hulladékszállítás, kéményseprés, valamint PB-gáz díjainak csökkentése a fogyasztóknak kb. 100 ezer forint megtakarítást eredményezett éves szinten. Az energiaszolgáltatók 30 napon túli valamennyi kintlévősége 21 százalékkal, a hátralékkal rendelkező villamosenergia-fogyasztók száma 35 százalékkal, a földgázfogyasztóké 38 százalékkal, míg a távhőfogyasztóké 22 százalékkal csökkent. Elmondható, hogy ezen intézkedések a lakosság jövedelmi helyzetére pozitívan hatottak, s ezzel párhuzamosan a közüzemi vállalatok lejárt követelései is csökkentek, ugyanakkor érdemes vizsgálni a bevételkiesés hatásait, a közüzemi szolgáltatók jövőbeni működőképességét, azok rentabilitását. Lentner (2020) kutatásai szerint a kieső árbevétel ellensúlyozására a fegyelmezettebb, költségtakarékosabb, illetve az Állami Számvevőszék által erősebben kontrollált gazdálkodás került előtérbe. Ahol korábban ezeken a területeken az önkormányzati tulajdon volt előtérben, ott átvette ennek helyét az állami tulajdon, avagy vegyes (állami-önkormányzati) köztulajdon jött létre és ilyen módon működnek jelenleg is a társaságok (ilyen ágazat volt a vízügy terület, a vízgazdálkodás). Hasonló folyamat volt megfigyelhető a hulladékgazdálkodás terén is, amely önkormányzati kötelező közfeladat biztosítására köztulajdonú gazdasági társaságok működnek. Illetve létrejött több önkormányzati holding társaság (példának okáért a Hajdúnánási Holding Zrt.), amelyek már modern vállalati menedzsmenttel fogják össze a különböző tevékenységeket végző önkormányzati tulajdonú társaságokat. Kuriózumnak számít, hogy a társaságok tevékenységéhez nemcsak a közszolgáltatások tartoznak, hanem például közösségi (és így köz)célt szolgáló helyi pénzek kibocsátása és rendszerek működtetése is (Varga 2018).

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére