A munkahelyi pszichoterror a munka világából ismert egyik stresszt okozó tényező (más néven stresszor), mely a munkavállaló egészségi állapotára is komoly befolyással lehet. Lényegi fogalmi eleme a cselekmény rendszeressége, gyakorisága, tartóssága és ellenségessége. Ezek a konfliktusok kihatással lehetnek az egyén nemcsak munkahelyi, de családi, baráti vagy akár társadalmi kapcsolataira is. A tanulmány hipotézise szerint a jelenleg hatályos magyar munkajogi és munkavédelmi szabályozás alkalmas a munkahelyi pszichoterror problémájának kezelésére, amennyiben ezeket a rendelkezéseket erre figyelemmel olvassuk. A tanulmány célja az is, hogy olyan javaslatokat fogalmazzon meg, amelyek segítségével közelebb juthatunk a jogalkalmazásban felmerülő problémák megoldásához.[1]
1. A munkahelyi stressz
1.1. Stressz az orvostudomány szemszögéből
1.2. A munkahelyi stresszmodellek
1.3. Stresszorok a munkahelyen
2. A munkahelyi pszichoterror
2.1. Történeti háttér
2.2. A munkahelyi pszichoterror fogalma
2.3. A pszichoterror folyamata
3. Pszichoterror a munkajogban
3.1. Általános magatartási követelmények
3.2. Az egyenlő bánásmód követelménye
3.3. Alapvető kötelezettségek
3.4. A munkavédelem szerepe
4. A munkahelyi pszichoterror szabályozása öt európai országban
5. A mobbing kutatása az Amerikai Egyesült Államokban
6. Következtetések és javaslatok
Mielőtt a munkahelyi pszichoterror bemutatására rátérnék, szükséges tisztázni a munkahelyi stressz fogalmát és elemeit. A stressz olyan kifejezés, melyről nap mint nap hallhatunk, érezzük, hogy jelen van életünkben, és általában negatív jelentést, érzéseket társítunk hozzá. Fontos azonban tudatosítani, hogy a stressz nem minden esetben negatív. Nehéz meghatározni a pontos fogalmát, hiszen az nem csupán magát a konkrét jelenséget jelenti, hanem azokat a folyamatokat, szavakat, érzéseket is, amelyek elvezetnek ehhez. Magában foglalja az erőfeszítést, a fáradtságot, a fájdalmat, a kimerültséget, valamint a váratlan nagy sikert is, amely miatt új szemszögből vagyunk kénytelenek életünkre tekinteni.[2]
Az orvostudomány stressz alatt a szervezet nem specifikus válaszát érti bármilyen igénybevételre. Mit takar a stressz esetében a nem specifikus válasz? Minden igénybevétel meghatározott, specifikus reakciót vált ki az emberi szervezetből, a hidegtől vacogunk, a melegtől izzadunk. Különböző gyógyszereknek, hormonoknak léteznek specifikus hatásai, a vizelethajtó szerek serkentik a vizeletkiválasztást, az adrenalin gyorsítja a szívverést, emeli a vérnyomást és a vércukor szintjét. Attól függetlenül azonban, hogy ezek a szerek milyen természetű szervi változást okoznak, megkövetelik az emberi testtől az alkalmazkodást. Ez az alkalmazkodás nem specifikus követelmény, ugyanis a stressz a kiváltó ok természetétől független alkalmazkodást követeli a szervezettől, ami végső soron a szervezet egyensúlyi állapotának helyreállítását eredményezi. Mindegy tehát a stressz eredete, kiváltó oka, legyen az kellemes vagy kellemetlen, a lényeg az újraalkalmazkodás létében, mértékében található. Azt az eseményt, amely stressz kiváltására alkalmas stresszornak
- 46/47 -
nevezzük, az előbbiek alapján azonban megállapítható, hogy a stresszor nem mindig negatív.[3]
Selye János a stressz kezelésének folyamatát az úgynevezett általános adaptációs szindróma keretében három szakaszra bontja. Az első szakasz az alarm reakció, amelyben rövid időre csökken az alkalmazkodó- és az ellenálló képesség, ezt követően a szervezet azonnal erőforrásai mozgósításába kezd. A második szakasz az ellenállás, mely során a szervezet olyan módon növeli az ellenálló és alkalmazkodóképességet, hogy a hosszú távú adaptáció megvalósítható legyen. A harmadik szakasz a kimerülés, amelynek nevéből is sejthető, hogy a szervezet már nem tud tovább küzdeni a stresszhatásokkal, teljes összeomláshoz vezethet az energiaforrások kiapadása.[4]
A stressznek lehet pozitív hatása is, amennyiben az ember erőforrásait és alkalmazkodóképességét meghatározott ideig veszik csak igénybe a stresszorok. Ameddig a stressznek csak pozitív hatásairól beszélünk, azt eustressznek hívjuk, amikor azonban már negatív, káros következményekkel jár, akkor distresszről beszélünk. Ezek alapján megállapítható, hogy a munkahelyi stressz nem minden esetben jár negatív következményekkel, hiszen annak pozitív oldala is lehet. Tanulmányom további részében a munkahelyi stressz tárgyalásakor csak a distressz aspektusai értendők.[5]
Miért is jelentős, hogy az ember a munkahelyén stressznek van kitéve? A munkavállalók életük jelentős részét munkahelyükön töltik, így az ott őket ért hatások befolyásolni képesek a mindennapjaik többi részét is. Ha a munkavállaló gondterhelt, munkahelyén stresszhatások érik, ezt a gondot nagy valószínűséggel hazaviszi családjához, ahol lehetséges, hogy beszél róla, azonban a probléma ettől nem szűnik meg, nem szünetel az otthon töltött időre. A stressz az egyén és a környezete közötti nagy feszültségből alakulhat ki.[6] A munkával kapcsolatosan akkor jelentkezik stressz, ha a munkakörnyezet követelményei meghaladják a munkavállaló azon képességét, hogy e követelményeket teljesítse vagy kezelje.[7]
A következőkben a két legismertebb munkahelyi stresszmodellt mutatom be. Az első Robert Karasek követelménykontroll modellje, mely a munkavégzést meghatározó két legfontosabb tény (követelmény és kontroll) egymáshoz való viszonyából vezeti le a munkahelyi stresszt. A követelmények kategóriájába olyan stresszt kiváltó tényezők tartoznak, mint a munkatempó, az időnyomás vagy az egymásnak ellentmondó elvárások. A kontroll két összetevőből áll, az első a készségek feletti kontroll, amely a munkavállaló saját készségeinek alkalmazási lehetőségében áll, a második összetevő a munkakörülményekre vonatkozó döntési képességet, lehetőséget foglalja magában. Karasek kutatásából kiderül, hogy a magas stresszel járó munkákat leginkább a nagy pszichológiai megterhelés és az alacsony döntési szabadság jellemzi. Ezt a modellt később kiegészítették a munkahelyi társas támogatással, amely a modellhez kapcsolja a felettes és beosztottjai, valamint a munkatársak egymás közötti összes segítő interakcióját. A legmagasabb munkahelyi stresszel akkor kell számolnunk, amikor a követelmények magasak, a döntési szabadság, vagyis a kontroll, valamint a társas támogatás szintje pedig alacsony.[8]
A második legismertebb munkahelyi stresszmodell Johannes Siegrist erőfeszítés-jutalom-egyenlőtlenség modellje. E modell lényege, hogy munkahelyi stressz akkor keletkezik, ha a munkavégzés során kifejtett erőfeszítések és az ezért kapott jutalmak aránya nem megfelelő. Erőfeszítésnek minősülnek az olyan munkahelyi jellemzők, mint az időnyomás, a túlóra és a felelősségvállalás. A jutalom három lehetséges forrásának az anyagi juttatások, az elismerések és a karrier támogatása tekinthető. A munkavállaló igyekszik az erőfeszítés és a jutalom közötti egyensúlytalanságot feloldani, akár az erőfeszítések csökkentésével vagy a jutalom valamilyen módú maximalizálásával. Ha ez a próbálkozása eredménytelen és az egyensúlytalanság tartósan fennáll, akkor bizonyos feltételek (például a munkaerőpiaci alternatívák hiánya vagy a túlvállalás magas szintje) fennállása mellett akár krónikus stresszhez is vezethet.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
