Etikai normák és dilemmák az egészségügyben címmel 2019-ben, a Medicina Könyvkiadó Zrt. kiadásában, az Orvos-beteg jogviszonyok az egészségügyben sorozat hatodik köteteként jelent meg Hidvéginé Adorján Lívia (I-II. rész) és Sáriné Simkó Ágnes (III. rész) 282 oldalas, jelentős, komplex (fogyasztóvédelemre[2] is kiterjedő), aktuális témakört érintő könyve, amely a következő nagyobb egységekre oszlik: I. Jog, erkölcs, etikai normák, etikai kódexek (11-58. o.); II. Etikai, bioetikai, orvosetikai, jogi dilemmák (59-135. o.); III. Üzleti etika, verseny és reklám az egészségügyben (137-240. o.).
A szerzői előszóban olvasható: "A szerzők [...] Kiemelten tárgyalják az etikai dilemmák - sokszor a mai napig is megoldatlan - ellentmondásait." (9. o.) "A könyv célja a szerzők által bevallottan elsősorban a jogi ismeretterjesztés, a hivatásetikai és bioetikai normák, valamint az egészségügyben folyó gazdasági verseny legfontosabb szabályaira történő figyelemfelhívás, útmutatás az orvosok, egészségügyben dolgozó jogászok és a betegek számára." (10. o.)
Az I. rész a jog és erkölcs viszonyával (pl. szoros kapcsolatával, a jóerkölcs Ptk.-beli fogalmával, a jóerkölcsbe ütköző magatartásról szóló ítéletekkel), az európai etikatörténet nagy korszakaival és jelentős gondolkodóival (Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Immanuel Kant), az orvoslás etikai normáival, alapelveivel (pl. autonómia tisztelete, ne árts, jótékonyság, igazságosság), a betegek (Eütv.-s) jogaival, valamint nemzetközi és magyar etikai kódexekkel (Nürnbergi Kódex, Helsinki deklaráció, MOK, MESZK, MGyK Etikai Kódex) - Florence Nightingale betegápolói munkásságára is kitérve - foglalkozik.
Az erkölcs és a jog viszonyát illetően a magam részéről kiemelném, az erkölcsön alapul a jog, jelentős különbség, hogy az erkölcs alapvetően "belső", a jog "külső" kategória, a jogalkotó is először belső (erkölcsi) - lelkiismereti - döntést hoz.[3] Arról, hogy a jogot "megelőzi" az erkölcs, a könyv - joggyakorlatban is hasznosítható - 16-21. oldalain is - ítéletekkel - olvashatunk: ld. pl. Ptk. 6:96. § (jóerkölcsbe ütközés), 7:78. § (1) bek. e) pont (erkölcstelen), jóhiszeműség és tisztesség követelménye, tisztességtelen magatartás, visszaélés tilalma. A jog fogalmával kapcsolatban hangsúlyozandónak tartom, hogy a lényegi elem a kötelező erő,[4] akkor is, ha e tekintetben is jelentős hasonlóság áll fenn az erkölccsel.
A MOK Etikai Kódexével kapcsolatban - a probléma súlyánál fogva - érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a Kódex contra legem tartalommal bír. A Kódex II. 10. pontjának (4) és (5) bekezdése tartalmazza: "Minden orvos joga, hogy lelkiismereti okból elzárkózzék a nem orvosi javallat alapján kezdeményezett terhesség-megszakítás végzésétől, vagy abban közreműködéstől." "Az anya életét veszélyeztető, vagy súlyos betegségét okozó terhesség, illetve a magzat életképtelensége vagy gyógyíthatatlan betegsége esetén felmerül az ún. orvosi javallatra történő abortusz lehetősége." Ennek értelmében az "orvosi javallat" körébe tartozik az anya életveszélye, súlyos betegsége, a magzat életképtelensége és gyógyíthatatlan betegsége. A (4) bekezdés idézett mondata - figyelemmel az (5) bekezdés ugyancsak kifogásolt[5] részére - a mai magyar állami szabályozáshoz képest is, az orvosok jogait sértve helytelen. Egész pontosan annyiban, hogy az orvosoknak nem csak a Kódex szóban forgó, idézett "orvosi javallatá"-n kívüli esetekben van joguk megtagadni a művi abortusz végzését, illetve az abban való közreműködést. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. tv. (Mvt.) 14. §-a ugyanis a következő rendelkezést tartalmazza: "A terhességmegszakítás elvégzésére, illetve az abban való közreműködésre - az állapotos nő életét veszélyeztető ok kivételével - orvos és egészségügyi szakdolgozó nem kötelezhető."[6] A Kódex II. 2.2. pontjának (16) bekezdése szerint: "A különleges kezelési helyzetekkel - így különösen [...] az
- 617/618 -
abortusszal [...] kapcsolatos jogszabályi rendelkezések vétkes megszegése egyben etikai vétségnek is minősül."
A II. rész az orvosetika, biomedicinális etika, bioetika elkülönítését, a biomedicinális praxis modelljeit, a bioetika alapelveit, a hálapénz témáját, az eutanázia kérdéskörét, a nem konvencionális medicina (pl. komplementer terápiák, homeopátia, természetgyógyászat) etikai és jogi kihívásait, a művi abortusz, a művi meddővé tétel, a mesterséges megtermékenyítés, a géntechnológiák alkalmazásának dilemmáit, ellentmondásait - hivatásetikai-bioetikai összevetéssel, szabályozással összehasonlítandó módon[7] - tárgyalja.
A könyv figyelemre méltó állásfoglalásként tartalmazza, hogy: "Az életmentő beavatkozás visszautasítás nem egyenlő az eutanáziával." (73. o.) "[...] a terminális palliatív medicina nem azonos az eutanáziával." "Nem eutanázia az sem, ha a beteg kellő felvilágosítás után jogszabályokban rögzített feltétel mellett életfenntartó kezelést utasít vissza, mert így a halála a betegség természetes lefolyásának következtében jön létre. Nem eutanázia, ha a betegség végstádiumába jutott szenvedő betegnek a legkisebb, de hatékony dózisú kábítószert adja az orvos, és a szenvedés fokozódása esetén a dózist fokozatosan, akár olyan mértékben növeli, ami a halál bekövetkezésének idejét vélhetően előbbre hozza. Ez a lehetőség abból fakad, hogy az orvosnak kötelessége a szenvedés enyhítése, és a cél nem a beteg halálának előidézése, hanem a beteg szenvedéseinek enyhítése." (75. o.) Ugyanakkor a 83. oldal második bekezdésében az Eütv. 20. § (3) bekezdése szerinti "természetes" szó elmaradt, és a "passzív eutanázia" fogalmával kapcsolatos vegyes kép a 84-85. oldalon is tükröződik.
A 85. oldal első bekezdés azon mondatát, hogy "A passzív eutanázia - a halál előidézése mulasztással - tehát lehet jogos, indokolt, és természetesen erkölcsileg is igazolható, de attól még büntetőjogilag nem menthető.", önellentmondásosnak tartom. Véleményem szerint, ha mulasztásról van szó, akkor az nem jogos, erkölcsileg nem igazolható, másrészt, ha büntetőjogilag nem menthető, akkor különösen nem jogos, erkölcsileg nem igazolható.[8]
Figyelemreméltó, a könyv 103. oldalán, Lábady Tamás alkotmánybíró jogalanyisággal, abortuszszabályozással kapcsolatos véleményének az idézése. A könyvben található kisebb-nagyobb elírásokra, hibákra az is példa, hogy Lábady Tamás a 48/1998. (XI. 23.) AB határozathoz nem párhuzamos, hanem különvéleményt fűzött [Lábady Tamás a témában - ugyancsak megismerendő - párhuzamos véleményt a 64/1991. (XII. 17.) AB határozathoz fűzött (vö. e határozat rendelkező része)].
A III. rész - "a gyógyító, megelőző tevékenység és a gazdasági érdek ütközése" (138. o.) dilemmájának mentén (az egészségügyre vonatkozó relevanciára rámutató módon) - a tisztességes piaci magatartásról, a tisztességtelen verseny, az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának (Tpvt.-s), a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat (hiánypótló Fttv.-s) tilalmáról - jelentős, betegek számára is hasznosítható GVH-gyakorlattal, a fogyasztóvédelmi törvény egyes (árfeltüntetésről és csomagolásról szóló) rendelkezéseiről, a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről, egyes korlátairól - GVH-gyakorlattal, reflektálható (pl. 178., 183-185. o.) reklámetikai kódexrészekkel, továbbá a gyógyszerek, a tápszerek, a gyógyászati segédeszközök, a gyógyhatású készítmények értékesítéséről, reklámozásáról, a gyógyítással kapcsolatos tisztességes piaci magatartás szabályozásáról - jelentékeny, termékbemutatós példákat is tartalmazó GVH-gyakorlattal, illetőleg a MESZK, az MGyK és a MOK Etikai Kódexének vonatkozó, versenyt és reklámot érintő - reflexióval ellátható (pl. 233. o.) - szabályairól szól.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
