A magánjogi igények köre feltérképezhetetlen, azonban egyes pertípusok tekintetében az érvényesíteni kívánt jog helyes feltüntetése különös kihívás elé állítja a feleket. A tanulmánynak nem célja, hogy az érvényesíteni kívánt jog feltüntetésének egyetlen helyes módját meghatározza. Jelen írás azzal az elhatározással született, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezéseken alapuló gondolatmenettel és két gyakorlati példán keresztül szemléltetve egy értelmezési alternatívát nyújtson az érvényesíteni kívánt jog azonosításához. Az új polgári perrendtartás a polgári per alapmodelljének a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó peres eljárást tekinti, ahol a jogi képviselet kötelező, ezért az tanulmány a törvényszéki modellt alapul véve, a Fővárosi Törvényszék bírói gyakorlatára alapított gondolatmenet átadására vállalkozik.[1]
Tárgyszavak: keresetben érvényesíteni kívánt jog, jogalap, személyiségi jogok sérelme, jogellenes adatkezelés
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) az érvényesíteni kívánt jogot a keresetlevél kötelező tartalmi elemeként határozza meg [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja]. Az érvényesíteni kívánt jog feltüntetésének hiányában a keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. §-ában foglalt kötelező tartalmi elemet, ezért - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - visszautasításának van helye [Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja].
Az érvényesíteni kívánt jog feltüntetése a keresetlevél kötelező tartalmi eleme, azonban annál több: az érvényesíteni kívánt jog a kereset központi eleme. A Pp. 170. § (2) bekezdése, a 7. § (1) bekezdés 12. pontja és a 342. § (1) és (3) bekezdése alapján a Pp. háromtagú pertárgyfogalmat szabályoz: a kereset az érvényesíteni kívánt jogból, a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelemből, valamint az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényekből áll. Az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján kell feltüntetni [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont], a jogalap pedig az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont].
A kereset egy anyagi jogszabály (a tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént tények megfelelnek a tárgyi jog által meghatározott alanyi jogot megnyitó tények összességének, és az így megnyílt alanyi jogból a bekövetkezett tények alapján azt a követelést támaszthatja, melyet kereseti kérelmében megjelölt. A kereset központi eleme tehát az érvényesíteni kívánt jog: annak a kereseti kérelemnek a teljesítését lehet alappal követelni, ami az alanyi jogból következik, és azokat a tényeket kell állítani, amik valóságuk esetén megnyitják az alanyi jogot és megalapozzák a kereseti kérelmet. A bíróság pedig a felperes által választott és érvényesített joghoz kötve van [Pp. 342. § (3) bekezdés].[2]
A Pp. 170. § (2) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján. A jogalap megjelölésének módjával összefüggésben azonban a Pp. nem rögzít szabályokat. A polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat)[3] az érvényesíteni kívánt jog feltüntetéséhez azonban külön értelmezési segédletet nyújt. A Javaslathoz való fordulás nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség a bíróság számára. Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása kiegészítette az Alaptörvény 28. cikkének normaszövegét. A módosítás indokolása[4] szerint a teleologikus jogértelmezés keretében a bíróságoknak elsősorban a jogalkotó által meghatározott célt kell figyelembe venniük. A jogszabályok preambuluma, illetve a jogszabály megalkotására irányuló javaslat indokolása megfelelő és autentikus forrása a jogalkotói cél feltárásának. A törvény ezen források feltárását, értelmezési segédletként való használatát teszi kötelezővé a bíróságok számára a jogalkalmazási tevékenység során.[5]
- 113/114 -
A Javaslat a fél rendelkezési jogára hangsúlyosan építő koncepció szellemével összhangban kötelezővé teszi az érvényesíteni kívánt jognak, az igény anyagi jogi jogalapjának az egyértelmű nevesítését, ami azt jelenti, hogy a keresetlevélben meg kell jelölni, hogy melyik felperes melyik alperessel szemben milyen jogalapon, milyen jogot kíván érvényesíteni. A Javaslat ezzel is azt juttatja kifejezésre, hogy a felperesnek kell a bíróság felé egyértelműen kijelölnie azon jogvédelmet, amelyet a bíróságtól kér, és amitől a bíróság - a fél rendelkezési joga folytán - nem térhet el. A keresetlevélben egyértelműen és kifejezetten megjelölt jogállítás azonos kiindulási alapot ad a bíróság és az alperes számára is, valamint kiszámíthatóvá teszi a pert. A Javaslat az érvényesíteni kívánt jog fentiek szerinti felfogásától a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálya alatt jelentős jogirodalmi vitákat[6] kiváltó "jogcímhez kötöttség" és a "meglepetés-ítéletek" problémakörének megoldását várja.[7]
Az érvényesíteni kívánt jog feltüntetése a jogalap egyértelmű nevesítése útján valósítható meg. E tekintetben a jogalap fogalma a kiindulópont. A jogalap
1. egy anyagi jogi jogszabályi rendelkezés,
2. amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza,
3. és az alapján az igény támasztására feljogosít [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont].
A Javaslatban írtak szerint a jogalap fogalmának meghatározása a jogi képviselővel eljáró fél jogállításával szembeni elvárás egységes értelmezését és alkalmazását szolgálja.[8] A magánjogi anyagi jogi jogszabályok azonban a legritkább esetben szabályozzák egyetlen helyen az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket, valamint az azok alapján támasztható igényeket. A polgári jogra különösen jellemző, hogy a tényállás-rendelkezés-jogkövetkezmény (mint a jogszabály elméleti modelljének elemei) széttagoltan, elszórtan jelennek meg.[9] A jogirodalom külön nevesíti az ún. "nem önálló jogi normákat", amelyek más jogszabályi rendelkezésekkel együtt határoznak meg követendő magatartást.[10] A magánjogi szabályok szerkesztési technikája tehát a nagyfokú absztrakció. Ez azáltal történik meg, hogy a jogalkotó tipizálja a vagyoni kapcsolatokat, azok zavarait, és a lényegi ismérveit a jogszabály tényállás részében megjelenítve körülírja.[11] A jogalkalmazók feladata, hogy az eléjük tárt életviszonyból, annak érdekállásaiból kiindulva kivonják a lényegi elemeket, amelyek ezáltal megfeleltethetőek a tételes jogi norma absztrakt tartalmának.[12]
De miként nevesíthető egyértelműen a jogalap, amikor dogmatikai fogalmának több jogszabályi rendelkezés kizárólag együttesen felel meg? Valamennyi jogszabályhely feltüntetése szükséges, vagy csupán egyetlen paragrafus beidézése elegendő?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
