A Szegedi Tudományegyetem centenáriumi éve kapcsán kiemelendő, hogy 1922. október 9-én volt ugyanis 100 éve, hogy Menyhárth Gáspár rektor ünnepélyes keretek között megnyitotta a Ferencz József Tudományegyetem első szegedi tanévét. Szeged már 1792-ben, majd 1834-ben, valamint 1868-ban jogakadémia alapítását kezdeményezte, azonban az osztrák udvar kultúrpolitikája, valamint az anyagi fedezet hiánya miatt nem jártak szerencsével. Szeged polgármestere, Somogyi Szilveszter 1919 májusában azt javasolta a kolozsvári jogászprofesszoroknak, hogy vizsgáikat Szegeden szervezzék meg.[1] A legendás Kolozsvári Egyetem költözése teljesítette be végül a régi szegedi szándékot. Két kívánság teljesült tehát aznap: a kolozsvári hagyományok és örökség mentése iránti vágy; és Szeged régi kívánsága, hogy a Tisza-parton egyetem álljon a magyar kultúra és tudomány szolgálatában.
A kolozsvári karok egyikeként a Jog- és Államtudományi Kar is a napokban ünnepli a Szegedre érkezés 100. évfordulóját. Kezdetben a mai Rektori Hivatal, a Dugonics téri épület első emeletén találtak otthonra a szegedi joghallgatók. A mai főépületet, a Polgári Leányiskola épületét később foglalhatták el. Klebelsberg a püspöki palota melletti telektömböt szemelte ki az egyetemi központ és a jogi kar tervezett új épülete számára, azonban a grandiózus terv végül nem valósult meg.[2]
Képzeljük el, 1921-ben 42 évvel vagyunk a szinte mindent elpusztító nagy árvíz után. Szeged ikonikus épületeit még épphogy megszokták a városiak, a körutak és terek rendszere alig több mint egy generáció óta szervezi a szegediek mindennapjait. Még kilenc évet kell várni a Dóm téri egyetemi épületek elkészültéig. A város életébe hatalmas fordulatot hoz, hogy megérkezik ide az egyetem, professzorok, hallgatók. A Tisza Lajos
- 59/60 -
körúti hajdani polgári leányiskola pedig, amely otthont ad karunknak, bár kupoláját elveszti, lassan "a ló farává" változik a szegediek beszédében. Ma pedig már el sem tudjuk képzelni, hogy volt valaha Szeged jogi kar nélkül.
Két évvel ezelőtt egy viharban a kar főépülete kis híján az enyészeté lett. Akkor megérezhettük, mit jelenthet elveszíteni az alma materünket. A Tisza Lajos körúti épület hamarosan régi pompájában fog ragyogni, visszakapja kupoláját, és modern, az oktatáshoz méltó belső terekkel fogja szolgálni a jövő szegedi jogásztársadalmát. Karunkon stratégiai cél, hogy az oktatás körülményei, a hallgatóinkat fogadó környezet alkalmazkodjon korunk kihívásaihoz, a hallgatók legújabb nemzedékeihez. Ez az alkalmazkodás kulcsfontosságú egy oktatási intézmény sorsában, ahogy 100 éve a hazai kultúrpolitika is készen állt a magyar felsőoktatás Nobel-díjig vezető fejlesztésére. Az 1920-as évek első felének túlélésért vívott harcát ugyanis felváltotta a látványos gyarapodás, az új egyetemi infrastruktúra megteremtése. Tudjuk, hogy minden erőfeszítés, amit a kultúra és a tudás fennmaradásának és növekedésének szenteltek, százszorosan kamatozott.
100 éve a kultúrát menteni kellett, útra kelni, és befogadó országot, várost találni, vezetni a diákokat és a kollégákat egy ismeretlen úton. 100 éve egy hontalan egyetemnek kellett új hazát találni. A legfontosabb azonban rendelkezésre állt: az a szellemi erő, a tudás és hivatástudat, amely fontosabb a falaknál. Az universitas létezett akkor is, a menekülés idején is. A Szegedi Tudományegyetem története arra bizonyíték, hogy az egyetem olyan egész, amely előadótermek nélkül is összetartja polgárait.
Ezt az elmúlt másfél évben, a járvány idején mindannyian megtapasztalhattuk. Számítógépen, okos eszközökön keresztül tartottuk a kapcsolatot egymással, a hallgatókkal. Azt mondják, az a jó tanóra, ahol egy pillanatra megakad a lélegzet, amikor megérezzük egy-egy gondolat erejét átsuhanni a tantermen. Másfél évig nem volt kedvenc tanterem, ahová jó megérkezni előadást vagy szemináriumot tartani, nem volt véletlen találkozás a sarki kávézóban. És mégis volt egyetem, mert voltak elhivatott tanárok, tudni vágyó hallgatók, akik ebben a másfél évben életben tartották az oktatást. Nem hasonlítható a mi helyzetünk a 100 évvel ezelőtti honkereséséhez, ugyanakkor egykori elődeink kiállásából példát és erőt meríthetünk, amikor a jövő jobbításáért építkezünk. A történészek talán jobban értik, mint bárki más, hogy elődeink sorsa hogyan táplálja jelenünket és jövőnket. Hogy a régi döntések következményei meddig érnek, és a régi korok hősei hogyan bátorítanak bennünket is. Generációk óta éljük, hogy a Szegedi Tudományegyetem történetéből gyarapíthatjuk hitünket. Professzoraink nem egyszerűen remek tudósok, a jogtudományra felesküdött kiválóságok voltak, de olyan emberek, akik a vész idején tudták, mi a helyes cselekedet, akik nemcsak tanítani, hanem vezetni is tudták a hallgatókat: tisztességből, emberségből, hazaszeretetből adva leckét.
"Az egyetem élete a csendes hétköznapoké. De néha meg kell állanunk egy-egy ünnepnapon. Főleg olyan ünnepeken, amelyek szervesen beletartoznak az egyetemi gondolat körébe." 1939. június 7-én este hangzottak el ezek a szavak a Tisza Szálló emeleti termében, ahol a tudósítások szerint bensőséges ünnepségen búcsúztatták a nyugdíjba vonuló Menyhárth Gáspár professzor urat. Azt a Menyhárth Gáspárt, aki még Kolozsvárról
- 60/61 -
hozta a tudományt, az osztrák és a magyar magánjog professzorát, akit Csekey István dékán így méltatott: "Menyhárth Gáspár volt az, aki a jelent összekötötte a múlttal. Ő volt, aki bölcs szavát mindig felemelte "a kolozsvári tradíció" nevében, ő volt a kolozsvári egyetemnek utolsó jogkari dékánja, a szegedi egyetemnek pedig első rektora[3]
Aki a jelent összekötötte a múlttal - így jellemzik azt, aki a kolozsvári universitast Szegedre menekítette és új otthonában első évét igazgatta. A nagy történelmi fordulatok nagy embereket kívánnak meg, és a Szegedi Tudományegyetem története bővelkedik ilyenekben: Báthory, Klebelsberg, Szent-Györgyi neve mellett ott áll Menyhárth Gáspáré, a Ferencz József Tudományegyetem első szegedi rektoráé is.
1931-ben jelent meg a Magyar magánjogi jegyzetek: tekintettel a részszerű magánjogra című kötet, amelyet Németi Sándor és Karamán Ferenc állított össze Menyhárth Gáspár előadásai és engedélye alapján.[4] A kötet előszava akár Menyhárth ars poeticája is lehetne: "Valóban intelligens jogász csak az lehet, aki a maga jogműveltéségét az erkölcsi szabályok szemmeltartása mellett igyekszik megszerezni, s nem annyira a tételes jog szabályait tanulja meg, hanem inkább a jog szellemét igyekszik megtanulni." Ezen erkölcsi szabályok zsinórmértéke volt Menyhárth professzor úr élete, a "talpig ember és talpig professzor", ahogy Csekey dékán nevezte őt. Kolozsváron ügyvédként kezdett dolgozni, majd az egyetem magántanára, később nyilvános rendes tanára lett. A Jog- és Államtudományi Kar budapesti évei alatt és 1927-28-ban a kar dékánja, 1921-22-ben a szegedi egyetem rektora. 1936-tól szerkeszti a Jog című folyóiratot.[5], 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. "Halkan és előkelően távozol körünkből, mint ahogy egész életedet folytattad"[6], jellemzi Csekey dékán 1939-ben, és nehezen találni ennél megtisztelőbb jelzőket egy ilyen életmű után, amit már 1894-ben, "A kártérítés tanához" című, a Jogtudományi Közlönyben megjelent folytatásos cikkében megalapozott. 26 éves ekkor: "Nem árt pedig soha, ha a törvény ott, a hol lehet, kellőleg ügyet vet az emberi érzésekre is. Mert emberek számára iratik, a kik ha azt látják, hogy életviszonyaik kellőleg számba vétetnek és mérlegeltetnek általa, nagyobb tiszteletben tartják s jobban vérökbe veszik."[7] Besenyei Lajos professzor úr 2010-ben, Menyhárth Gáspár hamvainak szegedi elhelyezésekor emlékezett ezzel az idézettel egykori dékánunkra, rektorunkra.
A Jog- és Államtudományi Kar több rektort is adott a Ferencz József Tudományegyetemnek: Tóth Károly, a polgári törvénykezési jogi tanszék vezetője, 1926-27-ben az egyetem rektora. Kiss Albert, a szegedi Magánjogi Tanszék, majd a Római Jogi Tanszék vezetője, 1934-35-ben rektor, Ereky István, a szegedi közigazgatási és pénzügyi jogi tanszék vezetője 1938-1939-ben vezeti az egyetemet. A nemzetközi jogász Buza László
- 61/62 -
1943-44-ben, vészterhes időkben állt az egyetem élén Kolozsváron, maj d miután elhagyni kényszerült Erdélyt, 1948-tól 1966-ig a Szegedi Tudományegyetem tanára volt.
Karunk professzori arcképcsarnokának jeles tagjai ők, akik a tudománynak szentelték életüket, de maradt alkalmuk, hogy "talpig emberként" szolgálják a közjót, szerepet vállalva az egyetem formálásban, az egyetemi társadalom megértésében és segítésében. Olyan feladat ez, amire a kollégák bizalma hív, és ezt a bizalmat százszorosan illik megszolgálni, bátorsággal és kitartással, sokszor pedig lemondással. Az egyetem egykori jogász rektorai hozzátettek a történelemhez egy-egy fejezetet, egyetemet menekítettek, hatóságokkal alkudoztak, hogy új otthonuk megfelelő legyen, építkezéseket terveztek, egy hányatott sorsú intézmény jó sorsán munkálkodtak - túllépve a jogász professzorok feladatain vállaltak kötelezettséget kortársaik és utódaik érdekében.
"Talpig ember és talpig professzor" - mondja Csekey dékán Menyhárth Gáspárról. Ahogy 100 éve, ma sem kisebb a feladatunk, emberként és professzorként szolgálni a közjót. Az egyetemet, az oktatást úgy újraértelmezni, hogy jobb és értékesebb legyen, mit eddig valaha. Úgy építeni, hogy az eredmény, akár épület, akár az a közösség, ami még az épületnél is fontosabb, kapaszkodó lehessen, zsinórmérték. Az egyetem, az általa közvetített értékrend életre szóló iránytű, melyet mágneses erőként befolyásol a múlt, az elődök viselkedése és sors-vállalása.
It is profoundly important to examine and look after our historical past, to preserve and communicate our values, which provide a strong foundation for education and research in the 21st century, both at a scientific and international level.
The centenary commemoration is also important because it allows us to pause for a moment and look back on our past in order to shape our future. The pages of the history of the University of Szeged are those that mark the most important stages and milestones of our memory.
In connection with the centenary of the University of Szeged, it is worth noting that on October 9, 1922, it was 100 years ago that Rector Gáspár Menyhárth ceremoniously opened the first academic year of the Ferencz József University of Science in Szeged. This study serves as a useful addition to the history of the Faculty of Law and Political Science at the University of Szeged. It provides insight into the process of transformation and reorganization that took place 100 years ago, amid the circumstances of turbulent times. ■
JEGYZETEK
[1] Kiss Róbert: Az egyetemi infrastruktúra kiépülése a Ferencz József Tudományegyetem Szegedre kerülését követően. Per Aspera ad Astra (1)2014/2. https://epa.oszk.hu/02600/02696/00002/pdf/EPA02696_Per_Aspera_Ad_Astra_2014_02_062-076.pdf
[2] Uo.
[3] A szegedi egyetem tudományos színvonalának bizonyítéka, hogy Nobel-díjas es akadémiai nagydíjas professzorai vannak. Délmagyarország 1939. június 8. http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/8865/1/dm_1939_129.pdf
[4] Németi Sándor - Karamán Ferenc (Szerk.): Magyar magánjogi jegyzetek: tekintettel a részszerű magánjogra http://misc.bibl.u-szeged.hu/60388/1/xd_3791.pdf
[5] Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon II. (L-Z). Akadémiai. Budapest, 1969.
[6] Délmagyarország, http://dmarchiv.bibl.u-szeged.hu/8865/1/dm_1939_129.pdf
[7] Menyhárth Gáspár: A kártérítés tanához. Jogtudományi Közlöny 1894/20. 159. p.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, dékán, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Civilisztikai Tudományok Intézete.
Visszaugrás
