Ma egy formabontó citátummal indítunk, amelynek forrásáról még szakmai körökben is megoszlanak a vélemények. A sokak által ismert, igen elterjedt mondás a következőképpen szól: "Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben éli le az életét, hogy hülye."
A fenti idézet elsőként Matthew Kelly The Rhytm of Life című könyvének 80. oldalán jelent meg Albert Einstein nevével. A hozzáértők szerint ez azért vitatható, mert a gondolat Einstein halála után látott csak napvilágot, és egyéb jelentős bizonyíték sem támasztja alá azt, hogy a fenti bölcsesség tőle származna. De mivel kicsire nem adunk, a nagyvonalúság jegyében ezúttal is koncentráljunk a lényegre! Jelesül: egy halat soha ne próbáljunk meg annak alapján megítélni, hogy képes-e fára mászni. Mivel, ha ezt tesszük, akkor könnyen úgy járhatunk, mint az alábbi képen látható magánszorgalmú önjelölt fiatalember:
E kissé erősnek és távolinak tűnő indítás után ezúttal olyan élethelyzetek ellen próbálunk orvosságot találni, amikor - a tudat alatt szerzett, ösztönös mintáink alapján gyakran - magunk alatt vágjuk vagy fűrészeljük azt a bizonyos fát.
Mert ebbe a körbe sorolható az, amikor - indokkal, vagy kellő indok nélkül - másokkal hasonlítjuk össze magunkat. Mindezt köz- (vagy népi) mondásaink is kellően reprezentálják például azzal, amikor azt halljuk, hogy:
• A szomszéd fűje mindig zöldebb, vagy
• A szomszédasszony tyúkjának nagyobb a tojása.
Azt most ne firtassuk, hogy ebben sokaknál megbújik a természetes emberi irigység, elégedetlenség vagy kisszerűség. Mindezek mögött talán az van, hogy egyesek a mások boldogulását kívánatosabbnak látják a sajátjuknál.
Pedig, ha a szövegértést nézzük, akkor a fenti mondások is inkább arra figyelmeztetnek, hogy próbáljuk megbecsülni azt, amink van és ne másokhoz mérjük saját egyéni helyzetünket és boldogulásunkat.
De mindezt persze akkor még nem tudhatjuk, amikor megtesszük kezdeti lépéseinket és innen útnak indulunk:
S mindehhez a szakirodalomból segítségül kell hívni Leon Festingert, aki 1954-ben foglalta össze az ún. összehasonlítási elmélet (social comparison theory) alapvetését. Álláspontja szerint az emberek folyamatosan viszonyítják magukat másokhoz, hogy meghatározzák saját képességeiket. Ezt természetes igénynek kell tekinteni, hiszen mindenki tudni szeretné, hogy hol és hogyan áll másokhoz képest. Mindez a későbbiekben az önértékelés és a társadalmi helyzet meghatározásának is fontos eszköze. Ennek kontextusában kell tudnunk elhelyezni és reálisan megítélni azt, amikor felfelé és amikor lefelé irányuló összehasonlítással találkozunk. S innen már csupán egy ugrás, hogy később rájöjjünk és szembesüljünk azzal, hogy a felnőttkori elégedetlenség egyik biztos receptje, ha fiatalon - a fentiek jegyében és keretében - nagyon nehezen elérhető célokat tűztünk ki magunk elé.
S itt lépnek be a képbe az ún. belgák, akik sohasem tudják, hogy hová álljanak. Mert évek óta azzal szembesülnek, hogy általában kétféle ember és személyiségtípussal számolnak. Ezen állítás és Jung kutatásai szerint: az emberek egy része introvertált (befelé forduló), míg a másik részük extrovertált (kifelé forduló). Viszont napjainkban a tudomány képviselői egyre inkább kezdik elismerni és felfedezni az ún. otrovertáltakat, akiknek jellemzőivel dr. Rami Kaminski pszichiáter kezdett el elsőként igényes megalapozottsággal foglalkozni A kívülállás ajándéka című könyvében. Az új pszichológiai fogalomnak is tekinthető ún. outrovertáltak a hagyományos introvertált-extrovertált skálába immár nem illeszthetőek be, mivel azon túli, sajátos kívülálló személyiségtípust képviselnek.
Még az AI/MI is azt emeli ki velük kapcsolatban, hogy ők azok, akik:
• nehezen (vagy csak éppen, a szükséges mértékben) állnak be a sorba,
• az igénytelen tömegízlés ismétlése helyett hajlamosak a mély, egyéni gondolkodásra,
• függetlenedni akarnak a tömegnyomástól (közös hisztériától, a túlzó közös lelkesedéstől),
• társaság nélkül is képesek magukat jól érezni,
• a felszínes csevegések (kötelező csapatépítők, ún. muszáj-érettségi találkozók) helyett a tartalmas, egyediséget részesítik előnyben,
• ha lehet, igyekeznek kivonni magukat a társadalmi elvárások és a tömegviselkedés hatásai alól,
• a fősodorral szembe menve is (az önelfogadás jegyében) határozottan felvállalják a véleményüket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
