A vallási alapú megkülönböztetés esetén igénybe vehető jogorvoslati lehetőségek közül első az Alkotmány 70/K. §-a által megteremtett lehetőség: az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. A vallási alapú megkülönböztetést eredményező eljárások nem csak állami szervek döntéshozatala során, közigazgatási vagy bírósági eljárásokban fordulnak elő, ezért további hatóságok létrehozása is szükségessé vált, így pl. az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Munkaügyi és Munkavédelmi felügyelőség, és az országgyűlési biztosok tevékenysége is meghatározó. A magyar szabályozás egyik hiányossága az, hogy az egyházak lelkészei egzisztenciális jogvitáiban az állam nem biztosít hatékony jogorvoslatot, mivel elzárja őket a világi bírósági úttól. Valós példákon látható, hogy az állam által egyházként nyilvántartásba vett, tehát alkotmányos tevékenységet nyilatkozatukkal vállaló egyházak bizonyos esetekben hogyan kényszerítik a szolgálatukban álló lelkészeiket alkotmányellenes vallási alapú megkülönböztetésre. A tanulmány javaslatokat tesz a szabályozási igényekre, különös tekintettel a gyűlöletbeszéd büntethetőségének kérdésére.
Az Alkotmányunk 70/K. § határozza meg legmagasabb szinten a jogorvoslat lehetőségét. A hátrányos megkülönböztetés tilalma mint alapvető jog megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. A 70/A. § (2) bekezdése szerint az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Az eljárások történhetnek, a büntetések, jogkövetkezmények kiszabásra kerülhetnek közigazgatási eljárások és bírósági eljárások keretében. Így jogorvoslati fórum lehet az Egyenlő Bánásmód Hatóság, szabálysértési hatóságként a Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség, a bányakapitányságok, jogorvoslatot adhatnak az országgyűlési biztosok, végül polgári és büntető ügyekben a bíróságok.
Az egyházként bejegyzett szervezetek jogi személyek ellenük per indítható. Hosszú időn keresztül Magyarországon nem volt lehetőség arra, hogy a lelkészi szolgálati viszonyban álló egyházi alkalmazott az őt ért sérelem miatt állami bírósághoz forduljon, így a törvény előtti egyenlőség tekintetében bizonyos jogviszonyokat illetően a lelkészi jogállású személy hátrányos megkülönböztetésben részesült. Az Alkotmánybíróságon 2003. évben született erről az első, az appelatio ab abusu-t részben lehetővé tevő, ekként a hazai állami egyházjogban mérföldkőnek számító 32/2003. (VI. 4.) AB határozat. E határozat az egyházi alkalmazásban álló, lelkészi jellegű személyek világi bírósághoz való fordulásának lehetőségét és annak korlátait állapította meg, alapvetően érintve ezzel a törvény előtti egyenlőség egy sajátos aspektusát. A határozat szerint ugyanis alkotmányos követelmény, hogy egyház és vele jogviszonyban álló személyek közötti, állami jogszabályokon alapuló jogviszonyokból eredő jogvitákat az állami bíróságok érdemben elbírálják. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás alapjog tartalmát az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte.[1] Az Alkotmány-
- 22/23 -
bíróság megállapította, hogy ez az alkotmányi rendelkezés mindenkinek alanyi jogosultságot biztosít ahhoz, hogy jogát független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse. Az alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy a jogok és kötelezettségek (jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson. Az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a bírósághoz fordulás alapvető joga nemcsak a beadványok előterjesztésének jogára szorítkozik, hanem a bírósági eljárásban a fél pozícióját biztosítja a személyeknek. A feleknek Alkotmányban biztosított joguk van arra, hogy a bíróság az eljárásba vitt jogaikat és kötelezettségeiket elbírálja. A bírósághoz fordulás alapjoga - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére figyelemmel - nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra. Törvény azonban az alapjog lényeges tartalmát nem korlátozhatja, és a korlátozásnak elkerülhetetlenül szükségesnek és az elérni kívánt célhoz képest arányosnak kell lennie.[2] A bírósághoz való fordulás alapjoga szerint az egyház szolgálatában álló személynek is Alkotmányban biztosított joga van arra, hogy amennyiben az állami jogszabályok szerint került sor az alkalmazására, akkor az állami bíróságok az alkalmazásával kapcsolatos jogvitát elbírálják. Az állami szerveknek az Alkotmány szerinti jogszabályok alapján kell eldönteniük, hogy egy adott jogviszonyból származó adott kérdés az állami hatóság vagy bíróság hatáskörébe tartozik-e. Az állami jogszabályok alapján kell tehát kialakítaniuk álláspontjukat arról, hogy a konkrét esetben létrejött-e a felek között az állami jog szempontjából értékelhető jogviszony, és annak nyomán milyen eljárás folytatható le. Ha azonban az állami hatóság vagy bíróság egy adott ügy kapcsán az állami jogszabályok alapján a hatáskörének hiányát állapítja meg, akkor ennek során nem foglalhat állást az egyházi normák alkalmazásával arról, hogy az adott jogvita eldöntése mely egyház, milyen szervének, milyen eljárása alá tartozik; azaz nem bocsátkozhat egyházi normák értelmezésébe vagy alkalmazásába. Ugyanakkor az állami igazságszolgáltatás nem vezethet az egyház önkormányzatának kiüresítéséhez. Az állam vallási semlegességére való hivatkozás ugyanakkor nem eredményezheti a bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának sérelmét. Az állam és egyház elválasztásának, illetve a bírósághoz való fordulás jogának együttes értelmezése alapján az állami bíróságok kötelesek az egyház szolgálatában álló személy állami jogszabályokból eredő jogait és kötelességeit érintő jogviták érdemi elbírálására, ennek során azonban az állami igazságszolgáltatás szervei kötelesek az egyház önkormányzatát tiszteletben tartani. Így tehát az egyház szolgálatában álló lelkész - hacsak nem a hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggő jogviszony alapján kíván bírósági jogorvoslattal élni -, bírósághoz fordulhat. A bírósági joghatóság, a törvény előtti egyenlőség, a jogorvoslati jogosultság önkéntes alávetettség alapján történő kizárása, ennek kezdete és végének meghatározása, az ezzel kapcsolatos további problémakörök jelentős mértékben érinti az egyházak lelkészeinek egyenlő méltóságú személyként történő kezelését, amelyek részletes tárgyalására e tanulmány keretében nincs lehetőség.[3]
A vallási alapú diszkrimináció tilalma követelményének érvényesülését a 2003. évi CXXV. tv. (továbbiakban: Ebt.) által létrehozott Egyenlő Bánásmód Hatóság (a továbbiakban Hatóság) mint közigazgatási szerv ellenőrzi.[4] Az Ebt. 14. §-a szerint kérelem alapján, illetve az e törvényben meghatározott esetekben hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, valamint kérelem alapján vizsgálhatja, hogy az arra kötelezett munkáltatók elfogadtak-e esélyegyenlőségi tervet, a vizsgálat alapján határozatot hoz. A Hatóság a közérdekű igényérvényesítés joga alapján pert indíthat a jogaikban sértett személyek és csoportok jogainak védelmében. A perindítás joga magában foglalja a polgári peres eljárás megindításának jogosultságát, tehát perbeli cselekvőképességet keletkeztet, de természetszerűen a Hatóság büntetőeljárást is indíthat, ha olyan magatartást észlel, amely büntetőjogi törvényi tényállást valósított meg. Ha eljárása során a Hatóság megállapította az Ebt.-be foglalt, az egyenlő bánásmód követelményét biztosító rendelkezések megsértését
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
