Ez az értekezés - az ez idő szerint világszerte igazán fellendülőben lévő igazságszolgáltatási, ill. eljárási harmonizáció1 hátterében - oly jellegű igazságszolgáltatási problémáknak, valamint igazságszolgáltatási reformoknak egyes olyan alapvető kérdéseivel foglalkozik, amikhez inkább transz-, ill. szupranacionális szempontból fűződik jelentőség. Rámutatunk még arra, hogy Németország a maga saját jelenlegi igazságszolgáltatási problémáival és reformjaival - sok egyéb mellett - csupán nemzeti egyedi példaként jöhet szóba.
Idevonatkozóan megjegyzést igényel, hogy - figyelemmel az időközben rendelkezésre álló idevágó jogál-lam-tani vizsgálódások,2 jogszociológiai megállapítások3 és tudományos-jogpolitikai közlemények4 óriási tömegére - a tisztára csak német viszonyokat feltüntető beszámoló csupán egy felettébb futólagos és emellett hézagos áttekintést volna képes nyújtani. Mindazonáltal az itt célba vett transznacionális ki- és áttekintés után mégis hozzá fognak tudni jutni az olvasók, egyhez-más-hoz és pontosabb adatokhoz a német igazságszolgáltatás jelenlegi állapotát illetően, ha másként nem is, mint meghatározott problémák felmerülésének példáiként, avagy ezek orvoslásához való segítségként.
I. Ha mostanában körültekintünk a világban, azt a benyomást nyerjük, hogy a politikusok, gyakorlati szakemberek és tudósok között az "igazságszolgáltatás" vonatkozásában valóságos válsághangulat tört ki, összekapcsolódva ezzel - meg kell már mondanunk -egy valóságos reformbuzgólkodás. Nem vonatkozik ez csupán Németországra, hanem ugyanígy Magyarországra és ez idő szerint még a világ számos egyéb régiójára és nemzetére. Sok egyéb mellett elegendő lehet bizonyítékul erre egy éppen most megjelent ,"Civil justice in Crisis" (Válságban a polgári igazságszolgáltatás) címet viselő gyűjteményes kötet (kiadója Adrian Zuckermann, Oxford, Nagy-Britannia). Ez három földrészről származó 16 országjelentést tartalmaz, telve a szerzők panaszaival saját hazai igazságszolgáltatási rendszerük állapotáról és tévedéseiről. Ha tanulmányozzuk ezeket a jelentéseket és az egyéb későbbi és legfrissebb kiadványokat e témáról, könnyen megállapítható, hogy az ezekben minden oldalról panaszolt igazságszolgáltatási problémák minőségükben, meny-nyiségükben és súlyukban felettébb különbözőek, és hogy a mindenkori igazságszolgáltatási reformtörekvések terjedelmükben, tartalmukban és mélységükben egymástól mértékadóan különböznek.
Az úgynevezett "reformklíma", ill. a politikai cselekvési szükségletet maga után vonó reformnyomás or-szágról-országra is teljesen különbözik egymástól, aminél bizonyosan nem csupán az egyes országokban mindenkor kialakult, gyakran már régen meglévő, fokozódóan élesedő vagy politikummá magukat kinövő igazságszolgáltatási hiányosságok mint ilyenek azok, amik a mostani reformklímát kitermelték. Itt biztosan még valami további járul hozzá, éspedig az a körülmény, hogy éppen most van mögöttünk az 1999/2000. év fordulója és a megkezdődött 2001. évben még továbbra is egy szinte már mágikus időfordulónál vagyunk, éspedig - az 1999. évi Bécsi Eljárásjogi Világkongresszus megjelölése szerint - "egy új évezred küszöbén".5
Nyilvánvalóan ez az "évezredváltás" sem hagyta befolyásolatlanul az igazságszolgáltatási reformerek körében a mentalitásokat és az érzésvilágokat, akik egy bizonyos felfelé törekvési hangulattól vezetetten, éppen ebben az időben különleges eufóriával szentelik magukat a reformtörekvéseknek. Az lebeg a szemük előtt, hogy vagy - hibáik kiküszöbölésével - működésképesen fenntartsák az igazságszolgáltatást, vagy pedig azt előre megtervezetten a jövő céljait kielégítővé tegyék, amennyiben talán nem csupán homályos sejtések és aggodalmak táplálják azt a feltevést, hogy az igazságszolgáltatási rendszerek jelenlegi állapotukban nem képesek megállni a helyüket egy, szívesen "információs korszak"-nak nevezett "new age" (új korszak) kihívásaival szemben.
II. Ha felidézzük magunk előtt, hogy a világban mi mindent neveznek "problémá"-nak, "nyomorúság"-nak, vagy "válság" -nak, részesítenek e szavakkal kritikában és vitatnak, illetve mi az, ami ténylegesen megfelel az e szavakkal ábrázolt rendkívüli helyzetnek, rögtön világossá kell válnia a probléma- és a reformhelyzetek imént említett különbözőségének: így küzdünk mi például Németországban a leghevesebben azon, hogy a bírósági testületi szerveken belül mennyire tágítsuk az egyesbírák jogosítványait (ami egyre érthetetlenebbé teszi, hogy miért nem jutottunk el végre valamennyi elsőfolyamodású bíróságnál és első fórumnál az egyesbírák alapvető intézménykénti rendszeresítéséhez). Küzdelem van akörül is, hogy a jelenlegi fellebbezésnek elfogadáshoz vagy engedélyezéshez kötött fellebbezésre átalakításánál el nem fogadás vagy engedélyezés-megtagadás miatti panaszra lesz majd szükség. Ezzel szemben egyéb országokban, mint például Angliában, úgy mint azelőtt, másról van szó. Így: a "Contempt of Court"6 (a bírósági eljárás akadályozása) esetén alkalmazott szankciókkal kapcsolatos szélsőséges kinövésekről, az itt-ott egyenesen egzisztenciális romlásba döntő igazságszolgáltatási költségekről, vagyis különösen a végletekig fokozott ügyvédi díjakról és törvénykezési illetékekről, vagy pedig - mint jelesül az USA-ban - az ügyvédek felfokozott hatalmáról, különösen az úgynevezett, manapság egyes országokban még ma is utánzandónak érzett és ajánlott "Pre-trial" (előzetes tárgyalás)-intézményről. Számos ország számára a továbbiakban még most is nyomós problémaként jelentkezik a bírósági eljárások időtartama. Ez - ami vonatkozik például a legtöbb latin-amerikai államra - gyakran már első fokon évekre terjed. Ide vonatkozóan, amint ezt az ottani reform-tervezetekbe való korábbi bekapcsolódásom során szerzett személyes tapasztalatom alapján tudom, az általam ismert legrikí-tóbb negatív példa - Costa Rica. Itt egy normális elsőfokú polgári per átlagos időtartama - írd és mondd -hét esztendő.
Az ilyen hosszú időtartamú eljárásokon és évekre elhúzódó pereken mérve, Németország egyenesen "speedy justice"-nak (gyors igazságszolgáltatásnak) örvend. A legújabb hivatalos igazságszolgáltatási statisztika szerint például az elsőfokú járásbírósági polgári eljárások 77%-át és az elsőfokú járásbírósági büntető eljárások 80%-át négytől hat hónapig terjedő időtartamon belül intézik el. Ebben az összefüggésben legyen szabad utalnunk arra, hogy nálunk Szövetségi Alkotmánybíróságunk és ugyanígy az Európai Bíróság, egyetértő megítélése szerint egy évekre elhúzódó pert az igazságszolgáltatás alkotmányos jogába ütközőként minősítenének [vö.: Europäische MenschenrechtsKonvention (EuMRK) 6. cikkelye].
A világ sok részében panaszkodnak még mindig, hogy nem lehet eljutni az igazságszolgáltatási intézményekhez, azok - ha nem is ellenségesek, de - távol vannak a polgároktól, noha ezekben a vonatkozásokban, hála az "Access to Justice" (A bírósághoz jutás) - világot behálózó és már régóta működő - mozgalmának, több minden jelentősen megjavult. Több helyütt panaszolják - éspedig különösen a nyugati vagy a tőkés világban - jelenleg is az igazságszolgáltatási rendszer annak folytán bekövetkezett átláthatatlanságát, hogy áttekinthetetlen a belső szervezettség, és hogy mértéktelenül szétforgácsolódnak a jogi utak, a jogi fórumok, a hatáskörök, az eljárási módozatok és az ítélkező testületek. És mindenfelé kipellengérezik mindenekelőtt az igazságszolgáltatási intézmények hatékonyságának hiányát, mint következményét az eljárás síkján elavultságának, ésszerűtlen ügymeneteinek; túlzott szabályozási tömörségének, és értelmüket vesztett történelmi formalizmusainak vagy mint következményét a nem kielégítő vagy teljesen hiányzó bírósági belső irányító apparátusnak, vagy következményét a bírák, a segédszemélyzet, az ügyvédek és a felek közötti, régóta meghaladott munkamegosztásnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
