A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX törvény, vagy másnéven csődtörvény biztosítékokra vonatkozó rendelkezései jelentőségüknél fogva mindig a joggyakorlat és a jogirodalom érdeklődésének középpontjában állnak, hiszen a biztosíték valódi funkcióját az adós fizetésképtelensége esetében tudja betölteni. Jelen tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy rövid áttekintést nyújtsak a biztosítékok felszámolási eljárásban történő gyakorlati működéséről.
The provisions of the Bankruptcy Act concerning securities are always at the centre of interest in case law and legal literature, since the real function of securities is to be fulfilled in the event of the debtor's insolvency. In the present study, I will attempt to provide a brief overview of the practical functioning of securities in insolvency proceedings.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a csődtörvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. § tartalmazza a felszámolás kezdő időpontja előtt létrejött zálogjogokra vonatkozó rendelkezéseket.
Jelzálogjog esetében annak létrejöttéhez szükség van zálogszerződésre és erre tekintettel a zálogjog megfelelő nyilvántartásba való bejegyzésére (a zálogjog megalapítására), továbbá, hogy a zálogkötelezett rendelkezési joggal bírjon a zálogtárgy fölött.
Ingatlanok esetében az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel jön létre a jelzálogjog, mégpedig a benyújtásra visszamenő időbeli hatállyal. Ha a zálogkötelezett nem bír rendelkezési joggal - tulajdonjoggal - a zálogtárgy fölött, a bejegyzésre és így a jelzálogjog létrejöttére nem fog sor kerülni.
A visszamenőleges hatályú bejegyzésre tekintettel nem a zálogjog bejegyzési időpontjának, hanem a bejegyzés érdekében történő benyújtásnak kell megelőznie a felszámolás kezdő időpontját.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 5:102. § szerint, ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták meg, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír. Kérdés, hogy ilyen esetben a zálogtárgyon mikor jön létre a zálogjog? A bejegyzési kérelem benyújtásakor? Vagy esetleg a zálogtárgy feletti rendelkezési jog megszerzésekor?
A Cstv. 49/D. § (2a) bekezdés szerint e paragrafus alkalmazásában létrejöttnek kell tekinteni a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött zálogszerződéssel olyan követelésen alapított zálogjogot is, amely követelés a felszámolás kezdő időpontja előtt létrejött jogviszonyból a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett.
Ha a zálogkötelezett nem rendelkezik rendelkezési joggal a zálogtárgy fölött, a Ptk. 5:87. § b) pont alapján nem jöhet létre a zálogjog, így körülírással meghatározott zálogjog esetén is a rendelkezési jog megszerzésekor jön létre a zálogjog, mely szabály alól követelések esetében a Cstv. látszólag kivételt enged, azonban csak látszólag, hiszen, ha már létezik a jogviszony, amelyből később a követelés keletkezik, akkor a követelés már engedményezhető, azaz a zálogjogosult már rendelkezési joggal bír fölötte. Ebből kifolyólag nem értek egyet a Kúriának az EBH2016. G.4. számon közzétett határozatában megjelenő ezzel ellentétes állásponttal.
A Ptk. 6:99. § szerint csak az a kikötés semmis, amelyben fogyasztó vállal kötelezettséget követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására, fogyasztónak nem minősülő személy tehát érvényesen vállalhat ilyen kötelezettséget.
A Ptk. tehát lehetővé teszi meghatározott körben - a fogyasztókkal kötött hitelmegállapodások kivételével - fiduciárius hitelbiztosítékok alapítását. Ezeknek a hitelbiztosítékoknak a csőd- és felszámolási eljárás keretében való kezelése szükségessé tette, hogy azok a hitelbiztosítéki nyilvántartásban is megjelenjenek, hiszen ezeket is biztosítéki célból alapították, így elkerülhetetlen, hogy a zálogjog alapításához hasonlóan harmadik személyek számára is megállapítható legyen e minőségük. A hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény 7. § (1) bekezdés f) pont így le-
- 45/46 -
hetővé teszi tulajdonjog, más jog, követelés biztosítéki célból történő átruházásáról, valamint vételi jog biztosítéki célból történő kikötéséről szóló jogszerzési nyilatkozat megtételét is.
De hogyan is viselkedik a biztosítéki célú vételi jog a felszámolási eljárás során? A Cstv. 38. § (5b) bekezdés szerint a biztosítéki célú vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontját követő hatvan napon belül nyilatkozhat arról is, hogy a vagyontárgyat meg kívánja vásárolni. Ebben az esetben az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell a vagyontárgy felszámolási eljárás alatt történő értékesítése során.
Felmerül a kérdés, hogy a Cstv. csupán a hatvan napos határidővel, vagy egyéb módon is korlátozza a vételi jog gyakorlását az általános szabályokhoz képest?
A vételi jog gyakorlása esetén nem kell a Cstv. nyilvános értékesítésre vonatkozó szabályait alkalmazni. A jogszabály szövege szerint a biztosítéki vételi jog jogosultja "nyilatkozhat" arról, hogy a vagyontárgyat meg kívánja vásárolni. A "nyilatkozhat" kifejezés is arra utal, hogy ebben az esetben nem kell pályázatot benyújtani, vagy árverésen részt venni. A vételi jog általános szabályai szerint is maga a jog gyakorlása hozza létre az adásvételi szerződést, elegendő tehát a jogosult nyilatkozata arról, hogy jogával élni kíván. Az elővásárlási jog jogosultja azonban e jogát ilyenkor is gyakorolhatja.
A vételi jog jogosultja, illetve az elővásárlásra jogosultak is a vételi jogot alapító szerződésben meghatározott vételáron vásárolhatják meg a dolgot.
A Cstv. 38. § (4) bekezdés szerint az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló vételi jog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik, de a vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja után a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja, az adóssal szemben beszámítással azonban nem élhet. A felszámolási eljárás során tehát nem csak a biztosítéki célú vételi jog gyakorolható. Ilyen esetben pedig a hatvan napos határidő sem érvényesül, a speciális szabály folytán ez a határidő csak a biztosítéki célú vételi jog jogosultjára vonatkozik, az adóssal szemben beszámítással azonban nem élhet, így csak akkor áll érdekében a vételi jog gyakorlása, ha azzal a forgalmi érték alatt tudja megszerezni a vagyontárgyat. Megjegyzendő, hogy a felszámoló a vételi jogot alapító szerződést is felmondhatja azonnali hatállyal a Cstv. 47. § (1) bekezdés szerint, így érdemes igyekezni a vételi jog gyakorlásával. A vételi jog jogosultját a felmondás folytán megillető esetleges követelés a felmondás közlésétől számított negyven napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
