https://doi.org/10.59851/jk.80.06.4
2008 óta Magyarországot több válság érte el, ami folyamatos válaszlépésekre kényszeríti az államot. 2020 után a különadók alkalmazásának és az árstop intézményének bevezetése után szükségessé vált az egyes fogyasztási és vagyonadók inflációkövetővé tétele. Az intézkedés a tételesen meghatározott "bűnös-" és luxusadókat érintette, amelyek esetében az adótárgy erkölcsileg elítélendő termék (szeszes ital, dohánytermék, üzemanyag) vagy nem mindenki számára elérhető luxuscikk (gépjármű). Bár a fő cél az állami bevételek stabilizálása, a folyamatos adóemelés társadalmi és gazdasági feszültségeket generálhat, különösen ha elmaradnak a válság hatásait kompenzáló intézkedések, így többek között a jövedelmek inflációkövető emelése.
Tárgyszavak: válság, adó, infláció, költségvetés, állami beavatkozás
Since the 2008 financial crisis, Hungary has faced a series of economic challenges, prompting the state to adopt ongoing response measures. Following the introduction of special taxes and a price cap system in 2020, the government found it necessary to implement inflation-linked adjustments to certain consumption and wealth taxes. These adjustments primarily affect "sin" taxes on socially harmful goods (alcohol, tobacco, fuel) and luxury taxes on items not accessible to everyone (vehicles). While the main objective is to stabilize state revenues, the continuous increase in taxes may create social and economic tensions, particularly if compensatory measures, such as inflation-adjusted wage increases, are not implemented.
Keywords: crisis, taxation, inflation, budget, state
A közösségi döntések, amelyek az állampolgárok igényeit tükrözik, a kormányzati politikát is formálják. A modern kormányzás egyik legnagyobb kihívása, hogy az állam hogyan hozhat olyan döntéseket, amelyek figyelembe veszik a lakosság sokféle érdekét, miközben megőrzik a közszolgáltatások minőségét és a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát. Az állam a döntéseivel befolyásolhatja és sokszor befolyásolnia is kell az emberek magatartását. Ez különösen akkor fontos, amikor a társadalom nagy része érintett egy kérdésben, és a közjó érdekében szükség van arra, hogy az emberek választásait megfelelő irányba tereljék.[1]
A tanulmány célja, hogy bemutassa és elemezze az inflációkövetővé tett magyarországi adókat és hatásaikat az állami bevételekre, valamint a piaci szereplők viselkedésének befolyásolására. A 2008-as gazdasági válság óta Európát polikrízis jellemzi. A 2020-as Covid-19 járvány és a 2022-ben kezdődő orosz-ukrán háború Magyarország gazdasági helyzetére is súlyos következményekkel járt. A gazdasági helyreállítás lassúsága jelentős nyomást gyakorol hazánk költségvetésére. Az elmúlt években a gazdasági nehézségek tovább csökkentették az adóbevételeket, miközben az emberek ellenzik azokat a javaslatokat, amelyek közvetlenül a közkiadások csökkentésére vagy a jövedelemadók emelésére irányulnának. Ez arra készteti az államot, hogy új bevételi forrásokat keressen. A kormányzati szint fokozott és unikális beavatkozásainak sora 2020 után az árstop intézményének[2] és a különadók harmadik hullámának bevezetésével vette kezdetét,[3] majd a költségvetési hiány további növekedésével új megoldások váltak szükségessé. Kérdés, hogy az egyes termékek után fizetendő adók inflációkövetővé tétele mennyire alkalmas a költségvetési bevételek növelésére, valamint a piac szereplőinek befolyásolására. Álláspontunk szerint az árstop intézménye és a különadók bevezetése a piacon tevékenykedő vállalatokat érintette közvetlenül (sokszor tulajdonátrendeződést okozva), míg az inflációkövető közterhek a lakosságra (kivétel: cégautóadó) vannak - indirekt - hatással. További különbség, hogy amíg az előző kettőt a kormány veszélyhelyzetben kiadott kormányrendelettel, addig az utóbbit az Országgyűlés törvénymódosítással vezette be.
Magyarországon 2025-től automatikus, inflációkövető adóemelést vezettek be, amely a szeszes italok, üzemanyagok és dohánytermékek jövedéki adóját, valamint a gépjármű-, cégautó- és regisztrációs adót, továbbá a va-
- 283/284 -
gyonszerzési illetéket érinti (cégautóadó és dohánytermék esetében 2026-tól).[4] Ezeknek az adóknak a célja, hogy a költségvetési bevételek lépést tartsanak az inflációval, miközben a folyamatos adóemelés ilyen módon való bitosítása elkerülhetővé teszi a folyamatos törvénymódosítást. Az automatikusan emelkedő jövedéki adót az érintett termékek esetén gyakran bűnösadóként hivatkozzák, mivel a kormányzat így próbálja csökkenteni a társadalomra gyakorolt negatív hatásokat (fogyasztásokat), például a dohányzást vagy az alkoholfogyasztást. A cégautó-, gépjármű- és regisztrációs adót pedig luxusadónak tekinthetjük, mivel azok a luxuscikknek és nem alapszükségletnek számító gépjárműhöz (vagyontárgyhoz) kötődnek. Az inflációkövető adóemelés előnye, hogy biztosítja az adók valós értékének megőrzését azzal, hogy az infláció hatására változó gazdasági környezethez igazítja őket. Ugyanakkor a változásoknak vannak hátrányai is, mivel az adók folyamatos emelése széles körben fogyasztott termékek esetében társadalmi és gazdasági feszültségeket generálhat. A fogyasztók, különösen a szegényebb rétegek számára az egyre magasabb adók egyre megterhelőbbek lesznek, ami társadalmi igazságtalanságokhoz vezet. Továbbá meglehet, hogy az inflációs adóemelés egyesek számára előreláthatóvá teszi az árak emelkedését, de ennek közvetett következménye - a vagyonadók esetében - a fogyasztás csökkenése lehet, miközben ez a megoldás hosszú távon a termékek jelentős áremelkedéséhez vezethet. Igaz, az állam ebben az esetben a recesszió elkerülése érdekében az anticiklikus gazdaságpolitika jegyében - fiskális és/vagy monetáris politikai eszközökkel - beavatkozhat, és ezáltal mérsékelheti a gazdasági fejlődés ütemét, fenntartható mederben tartva azt.
Álláspontunk szerint az inflációkövető adóemelés célja a korábbi beavatkozásoktól (árstop és különadók) eltérően inkább a költségvetési bevételek növelése, és kevésbé a fogyasztói viselkedés befolyásolása (a tulajdonátrendeződés közvetett célja itt nem jelenik meg), mivel az ebből származó bevételeket nem az externáliák kezelésére fordítják. Tehát a "bűnösadók" inflációkövető emelése nem fogja a kívánt fogyasztáscsökkentő hatást eredményezni, mert egyrészt ezek az adók rugalmatlan termékeket érintenek, másrészt nem céladóként funkcionálnak. A "luxusadók" esetén viszont az áremelkedés következtében, a rugalmas kereset miatt redukálódhat a fogyasztás, különösen a kevesebb jövedelemmel rendelkezők és a kisebb vállalkozások körében. Az infláció és az adók okozta áremelkedés leginkább a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat érinti rosszul, ami a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez vezethet. Ennek következményeként, bár az adók célja a fogyasztás mérséklése és a költségvetési bevételek növelése, a vártnál nagyobb társadalmi és gazdasági feszültségek is keletkezhetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
