A büntetőjogászok már régóta várták, hogy - a jogalkotó lépésének hiányában - a Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi határozatban fogja feloldani az adóra, illetve azzal egy tekintet alá eső közterhekre elkövetett visszaélések minősítése során a joggyakorlatban fellépő anomáliákat, így a csalás-adócsalás elhatárolása egységessé és az állampolgárok számára kiszámíthatóvá válik, elősegítve a jogbiztonságot az igazságszolgáltatás ezen szegmensében is.
Jelen cikk szerzői is bekapcsolódtak az ezt megelőző vitába, amelyre a számtalan eltérő felfogás képviselői ugyan nem replikáztak, de a kérdés ettől függetlenül nyugvópontra jutott, hiszen a Legfelsőbb Bíróság Büntető Jogegységi Tanácsa 1/2006. számú Jogegységi Határozatában (a továbbiakban: BJE) végül is állást foglalt, méghozzá azon jogértelmezés mellett, amelyet csupán egy kreált jogesettel érintettünk, míg puskaporunkat a dr. Krémer László és dr. Mészár Róza nevével fémjelzett koncepcióra pazaroltuk.2
A BJE meglehetősen tömören összefoglalható azzal, hogy a valótlan tartalmú ÁFA-bevallás csalást valósít meg a negatív előjelű elszámolandó adó erejéig.3
A határozat rendelkező része tulajdonképpen ezt járja körül, amikor kifejti, hogy a fenti magatartás eredményeként:
- keletkező negatív előjelű elszámolandó ÁFA mindig csalást valósít meg, függetlenül attól, hogy azt ténylegesen visszaigénylik-e avagy sem,
- kizárólag a negatív előjelű elszámolandó ÁFA erejéig valósul meg csalás, a pozitív előjelű elszámolandó ÁFA csökkentése adócsalásnak minősül.
Vizsgáljuk meg, hogyan jutott a Jogegységi Tanács erre a végkövetkeztetésre.
A BJE meghozatala előtt a tudományos cikkeken kívül ugyan foglalkozott a problémával néhány bírósági határozat (BH)4, de az ítélkezési gyakorlat csak abban volt egységes, hogy nincs egység5. Ennek fényében a BJE indokolásának legelején már a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese indítványának azon kitétele is meglehetősen derűlátó, hogy a valóságos gazdasági tevékenységet nem tükröző, fiktív okmányok alapján történő ÁFA-visszaigénylés csalásként való minősítése tárgyában egységes volt a gyakorlat6. Ezt a megállapítást ugyan expressis verbis senki nem vitatta, viszont gyökeresen eltérő értelmezések láttak napvilágot egyrészt arról, hogy mit tekintünk a tényleges gazdasági tevékenység hiányának, másrészt, hogy ez a jogi minősítésben kulcs- avagy marginális szerepet játszik-e7. De ne legyünk igazságtalanok, hiszen az indokolás későbbi szakaszából kiderül, hogy az egyáltalán semmiféle gazdasági tevékenységet nem folytató tettes jogosulatlan ÁFA-visszaigénylésére vonatkozik, így a megállapítás vitán felül helytálló8.
Most nézzük röviden a BJE-t életre hívó eltérő jogértelmezéseket:
1. Elsőként az általunk már csak kidolgozottsága okán is biztos befutónak várt ún. Krémer-féle9 álláspont került felvázolásra, mely szerint az ÁFA-bevallás fizetendő ÁFA-sorába (jelenleg 0865/650/651/310/320 számú nyomtatvány 38. sora) a ténylegesnél kisebb összeget tartalmazó adat feltüntetése adócsalásnak, a levonható ÁFA-sorába (82. sor) a ténylegesnél nagyobb összeget tartalmazó adat feltüntetése csalásnak minősül, függetlenül attól, hogy annak eredményeként az elszámolandó ÁFA (89. sor) előjele negatív vagy pozitív-e. Ezzel kapcsolatos aggályainkat korábban részletesen kifejtettük,10 így arra nem is térnénk ki, csak utalnánk, hogy nem értünk egyet a koncepció azon kiindulási alapjaival, miszerint:
- a ténylegesnél magasabb levonható ÁFAfeltüntetése az adóbevallásban nem csökkenti az adóbevételt,
- aki a ténylegesnél magasabb levonható ÁFÁ-t vall be, az nem az adókötelezettség megállapítása tárgyában tesz valótlan nyilatkozatot,
- az adóvisszatérítés, illetve az adóvisszaigénylés az adókötelezettség szempontjából nem minősülnek jelentős körülménynek,
- nem adóalany a fiktív számla felhasználásával a ténylegesnél magasabb levonható ÁFÁ-t bevalló, függetlenül attól, hogy folytat-e tényleges gazdasági tevékenységet vagy sem.11
2. Ezzel szemben a Zala Megyei Bíróság Bf. 666/202/27. számú ítélete szerint a csalás és az adócsalás közötti elhatárolás alapja az, hogy annak eredményeként az államot éri-e büntetőjogi értelemben vett12 kár, avagy sem. Eszerint: "Ha az állami adóbevételből ténylegesen kifizetés történik - ideértve a más adónembe átvezetést is - károkozás is van, így ebben a körben csalás bűncselekmény megállapításnak van helye(...) A fiktív számlák olyan elszámolásával azonban, amikor (az elkövető) befizetendő adóját csökkentette, de tényleges kiutalás nem történt, a már befolyt állami adóbevételben értékcsökkenés ténylegesen nem történt. Az elkövető megtévesztő magatartása folytán az adókötelezettség megállapítása körében valótlan adat közlése történt meg és ennek eredményeként az adóbevételben nem értékcsökkenést, kárt okozott eredményként, hanem az adóbevétel elmaradását. A kárfogalom alapul vételével szükséges elhatárolni a csalás és az adócsalás cselekményi tényállásokat, lényeges jelentősége van annak, hogy az általános forgalmi adó tényleges kiutalást, illetőleg más adóra beszámítást, vagy a befizetendő forgalmi adóból való levonást eredményez. Így ezen tevékenységet egységesen kezelni azzal, hogy csupán pénzügyi műveletet, elszámolásokat egyszerűsítő technikai eljárásról van szó, nem lehet."13
Ezen okfejtés eredményeként a Zala Megyei Bíróság álláspontja, hogy a hamis ÁFA-bevallás mindig csalást valósít meg a negatív előjelű elszámolandó ÁFA erejéig, viszont amennyiben a hamis bevallás eredményeként az ÁFA egyenlege pozitív (azaz befizető pozícióban marad az adóalany), úgy a cselekmény minősítése egységen adócsalás.
3. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság is ugyanerre a konklúzióra jut, viszont meglepő módon abból a gyökeresen eltérő kiindulási alapból, hogy a (fizetendő) adó összegének csökkentésével14 is büntetőjogi értelemben vett kár éri az államot. Sajnos az ítélet nem tér ki arra, hogy a jogtalan visszaigénylés - ami ugyanúgy kárt okoz - miért nem az adócsalás törvényi tényállását valósítja meg, hisz az eredmény mindkét esetben ugyanaz.15
4. Az Egri és Miskolci Városi Bíróság, valamint a Heves, Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság hivatkozott ítéletei, - szembehelyezkedve a Legfelsőbb Bíróság Bfv. IV.1.1228/2000/5. számú végzésével - a negatív előjelű elszámolandó ÁFA vonatkozásában különbséget tesznek a jogi minősítés szempontjából a ténylegesen visszaigényelt, illetve a máshová beszámított ÁFA között, csupán az előbbit tekintve a csalás elkövetési tárgyának.
5. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság hivatkozott ítélete a cselekmény rendbelisége tekintetében képvisel külön álláspontot, ami témánk szempontjából irreleváns.
6. ABJE indokolásának azon része, amely a jelen kérdésben kialakult eltérő nézeteket sorolja fel ugyan nem tér ki rá, de létezik egy további jogi álláspont is, mely szerint16 az ÁFA vonatkozásában elkövetett csalás és adócsalás elhatárolási alapja kizárólag az elkövető adóalanyisága. Ezen értelmezés szerint az ÁFÁ-ra elkövetett adócsalás egy olyan delictum proprium, amelyet csak az követhet el, aki az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi ÁFA törvény) 4. § szerint anyagi jogi értelemben vett adóalanynak tekintendő. Azaz amennyiben ténylegesen is folytat ÁFA-köteles tevékenységet, úgy cselekménye adócsalásnak minősül, függetlenül attól, hogy az elszámolandó ÁFA egyenlege pozitív vagy negatív előjelű-e. Amennyiben viszont nem, azaz a valótlan tartalmú ÁFA-bevallás célja kizárólag az ÁFA jogosulatlan visszaigénylése, úgy cselekménye csalás. Ez utóbbi esetben értelemszerűen nem is merülhet fel problémaként az elszámolandó ÁFA egyenlege, hisz az mindig negatív. Eszerint marginális kérdés, hogy a valótlan tartalmú ÁFA-bevallások következtében éri-e a költségvetést büntetőjogi értelemben vett kár, avagy sem. A Btk. 310-310/A. §-ainak ugyan nem tényállási eleme a kár, viszont az adóbevétel csökkentése és a kár okozása nem egymást kizáró fogalmak, így azok semmi esetre sem képezhetik az elhatárolás alapját. Azaz amennyiben az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot teszünk, vagy ilyen tényt (adatot) a hatóság elől elhallgatunk és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkentjük, úgy cselekményünk az adócsalás vonatkozásában tényállásszerű. A magunk részéről mindenesetre indokoltnak tartottuk volna ezen értelmezés felvázolását is BJE-ben, már csak elterjedtsége okán is. Ehhez képest viszont véleményünk szerint a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének ezt követően kifejtésre kerülő indítványa pontosan ezen legutóbbi értelmezéssel mutat rokonságot, olyan kiindulási alapjait vállalva fel, amelyeket a többi koncepció elutasít, mégpedig, hogy:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
