1. Az Európai Unió közjoga napjainkban hatalmas változások előtt áll, a megközelítőleg ötven évig működő kormányközi struktúra lépésről-lépésre egy centralizáltabb, demokratikusabb és föderalizáltabb berendezkedés irányába mozdul el. Az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmánnyal az európai integráció folyamata minőségileg átalakult, mivel a gazdasági integráció céljai mellett megjelentek a politikai természetű célkitűzések is, egyes esetekben akár egyenrangú célként. Az 1992-es Maastrichti Szerződés megteremtette a politikai együttműködés kereteit a külpolitika és az igazságügy szférájában, valamint hozzákezdett a döntéshozatali mechanizmusok fokozatos demokratizálásához. Ezt a folyamatot folytatta az Amszterdami és a Nizzai Szerződés, mely az előbbi területeket fejlesztette tovább fokozva a politikai együttműködés és a demokratikus elem jelentőségét a szervezetrendszer működésében. Ebben az átalakulásban nyitott új fejezetet a 2005-ben elfogadott Alkotmánytervezet, mely közjogi koncepciója már egyértelműen egy föderális Unió képét vetítette előre.
E hatalmas és viszonylag rövid időszakon belül végbemenő közjogi változásokat látva érthető, hogy hazai kutatók is egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Elméleti nézőpontból kiemelkedő jelentőségű a közjogi struktúra hátterében álló, az európai közjog által megjelenített és védett értékek természetének és szerepének minél átfogóbb vizsgálata, mivel a változások lényegi tartalma csak ennek segítségével érhető meg. E témában már több tanulmány is megjelent az elmúlt időszakban,[1] és e rövid szemlecikk is szintén e kérdéskörhöz kíván hozzászólni egy nemrég megjelent értékszociológiával foglalkozó kötet gondolatmenetének bemutatásán keresztül.
2. 2006-ban jelent meg a párizsi Armand Colin kiadónál Rezsőházy Rudolf Értékek szociológiája című könyve.[2] Rezsőházy neve viszonylag kevésbé ismert hazánkban, ezért érdemes őt és életművét röviden bemutatni. A Belgiumban élő szerző már több mint fél évszázadot töltött a tudományos pályán a nyugati magyar tudományos élet egyik doyenjeként. Rezsőházy 1929-ben született Szegeden, 1949-es emigrációját követően egyetemi tanulmányait a Leuveni Katolikus Egyetemen végezte az ötvenes évek elején, majd oktatóként folytatta pályafutását a közgazdasági és társadalomtudományi karon. A Leuvenben működő, magyar diákokat tömörítő Mindszenty Diákotthon egyik alapítója volt - ez az intézmény volt a mai napig folyamatosan működő leuveni Collegium Hungaricum[3] elődje - és a Muzslay István SJ professzor által vezetett, 1983-ig működő Közép-Európa Kutató Intézet (Institut de Recherches de l'Europe Central)[4] alapító igazgatótanácsának is tagja volt. Napjainkban a Louvainla-Neuve-i francia nyelvű katolikus egyetem társadalomtudományi karának emeritált professzoraként oktat és kutat. Több volt leuveni diáktársával együtt - a legismertebb közülük minden bizonnyal Lámfalussy Sándor - az MTA külső tagja.
Főbb kutatási területei a szociológia, a történelem- és a politikatudomány. Életművének központi kérdése az értékek világa, a hetvenes évek óta foglalkozik e rendkívül kiterjedt problémakörrel. Érdeklődésének fókuszában az értékek változása áll, korábbi műveiben részletesen foglalkozott a hithez és a politikához kapcsolódó meggyőződések átalakulásával - leginkább frankofón környezetben folyatott vizsgálatok alapján.[5]
- 206/207 -
3. A kötet, mint azt címe is sugallja, az értékek átfogó társadalomtudományi elemzésére vállalkozik, célja az értékekhez kapcsolódó fontosabb problémák szociológiai szemléletű megismertetése. Módszertani szempontból nem tekinthető teljesen egységesnek, mivel az értékek különféle dimenzióinak bemutatáshoz a szerző több eltérő kiindulópontot is felhasznál. Ezért találhatunk a kötetben többek között elméleti, kutatás-módszertani, gyakorlati vagy esettanulmányokkal foglalkozó részeket.
Ezeket az eltérő természetű fejezeteket a szerző szemlélete fűzi szoros egységgé, Rezsőházy szerint ugyanis az értékek az élet minden területét befolyásolják és így a minket körülvevő világot is csak az értékeket és az azokra épülő mechanizmusokat megismerve érthetjük meg. Az átfogóság célkitűzéséből szervesen következik a kötet szerkezete, mely alapvetően négy nagyobb egységre - I. rész Az értékek bemutatása, II. rész Az értékek elemzése, III. rész Esettanulmányok, IV. rész Az értékítéletek - épül.
Az első rész három fejezetből áll, mindhárom az értékekkel kapcsolatos elméleti kérdéseket járja körül. E fejezetekben a szerző részletesen ír arról, hogy valójában mit tekinthetünk értéknek, hogyan változnak az értékek, és az értékek milyen csoportosításai vagy osztályozásai lehetségesek. Érdekes módon a szerző nem ad pontosan lehatárolt definíciót az értékekről, hanem azt állapítja meg, hogy szerinte bármi értékké válhat, az eszményektől a tárgyi dolgokig, ami az emberek egy része számára vonzó lehet.
Az értékek valójában mindig a preferencia fogalmával állnak kapcsolatban, ami arra utal, hogy döntéseink során előnyben részesítjük a preferált jelenséget egy másikkal szemben. Amit tehát preferálunk, azaz más dolgokkal szemben előnyben részesítünk, az életünk során számunkra értékké válik. Rezsőházy szerint az értékek négy legfontosabb dimenziója a következő: (i) az értékek mindig valamilyen jelenségre irányulnak, (ii) értékítéletek kapcsolódnak hozzájuk, (iii) hatnak az emberi cselekedetekre, és (iv) ún. értékhordozók, azaz egyének vagy csoportok jelenítik meg őket.[6]
A szintén három fejezetből álló második rész az értékek kutatásával foglalkozik és ezért alapvetően módszertani jellegű. E részben a szerző bevezeti az olvasót az értékkutatás részletkérdéseibe. A kutatás módszertani részletkérdéseinek vizsgálata azért rendkívül lényeges, mert az értékeket nem lehet a minket körülvevő tárgyi világhoz hasonló közvetlenséggel érzékelni, hanem csak az azokat megjelenítő jelenségeken keresztül juthatunk el hozzájuk.
Az értékeket tehát mindig "ki kell bontani" azokból a jelenségekből, melyekben testet öltenek, és mivel számtalan ilyen jelenség létezik - a szerző példálózva megemlíti többek között a beszédet, az írott szöveget, a rajzot, a viselkedésformákat, a tárgyakat, és úgy összegez, hogy gyakorlatilag bármi vonatkozhat egy értékre - a precízen kialakított kutatásmódszertan kiemelkedő fontossággal bír.[7]
Az értékek szempontjából a kutatónak az általa vizsgált jelenségeket valójában mindig értelmeznie kell, azaz a bennük rejlő, nagyon gyakran rejtett értékvonatkozásokat kell feltárnia és kézzelfoghatóvá tennie. Ebben több módszer is a rendelkezésére áll, Rezsőházy részletesen ír a kontextuális vizsgálatról, a dokumentumelemzésről, az összehasonlító kutatásról, az interjú módszeréről és a kvantitatív megközelítésről.[8]
Az elméleti és módszertani kérdések tisztázását követően a szerző a harmadik részben két esettanulmány segítségével konkrét problémaköröket mutat be. Mindkét esettanulmány igen érdekes, mivel Magyarországon kevéssé kutatott területekhez kapcsolódó kérdéseket jár körül. E rész első fejezetében az európai társadalmak hatvanas éveket követő átalakulását ismerteti a szerző az általa képviselt értékszociológiai megközelítés prizmájának felhasználásával. Sokan ezt a folyamatot forradalminak tartják - 'hatvannyolcas' vagy posztmodern forradalomról beszélnek - Rezsőházy azonban arra mutat rá, hogy nem beszélhetünk forradalomról, noha a történések a társadalmi együttélés alapjait érintették. Az Európát alapjaiban megrengető hatvannyolcas változásokat nem egy homogén csoport vezette és egységes tervet sem találhatunk mögötte. Sokkal inkább egy spontán happening-hez lehet hasonlítani, melynek nem voltak tudatos céljai a jövővel.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
