https://doi.org/10.59851/jk.79.03.4
A tanulmány Ződi Zsolt Platformjog című monográfiája apropóján arra vállalkozik, hogy röviden áttekintse az online platformok által okozott szabályozási kihívásokat és a körvonalazódó szabályozási megoldásokat. Ezeknek a megoldásoknak az együttesét nevezhetjük platformjognak. A tanulmány kitér arra a kérdésre, hogy a platformszabályozás eléri-e a sui generis jogterület szintjét és külön szól a szabályozás, különösen a Digital Services Act alapjogvédelmi mechanizmusáról mint alkotmányjogi újdonságról.
Tárgyszavak: platformjog, online platformok, digitális szolgáltatások
In light of Zsolt Ződi's monograph entitled "Platform Law," this study aims to provide a brief overview of the regulatory challenges posed by online platforms and the emerging regulatory solutions. The collective set of these solutions can be referred to as "platform law". The study addresses the question of whether platform regulation reaches the level of a sui generis field of law and focuses in particular on regulation, especially the Digital Services Act's constitutional protection mechanisms, as a constitutional novelty.
Keywords: platform law, online platforms, Digital Services Act
Platformjog címmel 2023 májusában megjelent Ződi Zsolt legújabb monográfiája.[1] A szerző kötete nem előzmény nélküli, hiszen Ződi Zsolt utóbbi években kifejtett munkásságának a platformokat érintő része jelentős,[2] de meg kell említeni öt évvel ezelőtt megjelent Platformok, robotok és a jog című, megalapozó munkáját is.[3] Nem tagadom, hiszen arra a szerző maga is utal a kötet bevezetőjében, hogy nem csupán a Platformjog című monográfiát, illetve annak szerkesztett kéziratát ismerhettem meg, de az alkotás folyamatában is többször lehettem útitársa Ződi Zsolt platformjogról szóló elméleti kalandozásainak.
Ződi Zsolt munkája sok tekintetben nevezhető alapműnek: nemcsak azért, mert a magyar jogirodalomban elsőként foglalja össze rendszerező alapossággal a platformok támasztotta jogi-szabályozási kihívásokat és mutatja be a körvonalazódó megoldási modelleket, de a nemzetközi tudományos diskurzusban is egyedi elméleti konstrukciót fogalmaz meg. Emellett dogmatikailag alátámasztott, meggyőző érveléssel vázolja fel egy új jogterület, a platformjog rendszertani jellegzetességeit, sajátosságait. S bár lehet vitánk Ződivel abban a tekintetben, hogy létezik-e olyan elkülönült, tudományos módszerekkel azonosítható és saját rendszertannal, dogmatikával rendelkező jogterület, amit platformjognak nevezünk, monográfiája tagadhatatlanul igen meggyőző érveket sorakoztat fel a címben határozottan rögzített tézise mellett.
Jelen tanulmány a Platformjog című monográfia apropóján fűz reflexiókat, észrevételeket, kiegészítéseket a szerző gondolataihoz, elsősorban azzal a feltett ambícióval, hogy hozzájáruljon egy, az alapul fekvő kötet kapcsán kibontakozó tudományos diskurzushoz.
A platformjog elméleti kérdései közül kiemelendő Ződi Zsolt saját elméletalkotása, amely a platformot sajátos koordinációs (kontroll)mechanizmusként fogja fel. Az elmélet leitmotívja, hogy a platform értelmezhető és működése megmagyarázható úgy, mint egy általános koordinációs, illetve kontrollmechanizmus, hasonlóan más társadalmi kontrollmechanizmusokhoz, mint például az igazgatást szervező bürokratikus koordináció (vö. Max Weber), a gazdaságot átható piaci koordináció, vagy éppen az életvilág működését
- 134/135 -
meghatározó etikai koordináció. A platformot jellemző koordinációs mechanizmust Ződi algoritmikus koordinációnak nevezi és azt állítja, hogy ez az új koordinációs mechanizmus bizonyos szempont(ok)ból a másik három (hagyományos) kontrollmechanizmusnál hatékonyabb, s bár magában egyesíti azok számos tulajdonságát, mégis sui generis jellemzői révén minőségileg több is azoknál. A szerző az algoritmikus koordinációs mechanizmus elméletének eszmetörténeti előzményeként számos kiváló gondolkodó tézisét foglalja össze.[5] Az információs társadalommal összefüggésben az elmúlt évtizedekben megjelenő kontrollmechanizmusokat értelmező jelentős teóriákat, így James Beniger információs társadalom kialakulásáról szóló nézeteit követően, Lawrence Lessig kódelméletét,[6] amely a hagyományos (jogi, piaci és szokásokon alapuló) kényszerek viselkedésbefolyásoló mechanizmusa mellett az interneten azonosította az új viselkedésszabályozó mechanizmust, a kódot, és Julie Cohen információs kapitalizmus teóriáját.[7] Ezek az elméletek szervesen illeszkednek Ződi Zsolt saját elméletalkotásához, hiszen azokból építkezik, egyes téziseikre alapoz, másokkal vitába száll.
Az algoritmikus koordináció teóriája az a horgony, amely elméleti konzisztenciát ad a kötet gondolatmenetének és ez az, amelyet a reménybeli tudományos reflexiókban vélhetően a legtöbben vitatni fognak.
Az algoritmikus koordináció információátviteléről (információs mechanizmusáról) az elmélet azt állítja, hogy nem feleltethető meg más koordinációs mechanizmusok alá-fölé rendeltségi, vagy mellérendeltségi paramétereinek, mivel a platform a felhasználókat és az erőforrásokat harmadik félként összeköti, "közvetítő" mechanizmus és sajátos viszonyrendszereket alakít ki, a felhasználók között többnyire horizontális (mellérendeltségi) viszonyokat, míg a platform és a felhasználó között sui generis vertikális (alá-fölé rendeltségi) kapcsolatokat hoz létre. Ződi Zsolt meggyőzően bizonyítja, hogy az új típusú, algoritmikus koordinációs mechanizmuson keresztül a platformok a hatalom egy új, a korábbi hatalmi struktúráktól különböző variánsát hozták létre (platform power), amely a hatalom(gyakorlás) sui generis jellemzőit hordozza, vagyis a platformok szabályozása nem csupán szakjogági kérdésként vizsgálandó, hanem egy igen komplex hatalmi problémaként is, amelynek egyéni és társadalmi, fogyasztói és demokratikus dimenziója egyaránt azonosítható. A platformok magánhatalmát számos szerző[8] már a nemzetálamok kormányai közjogi hatalmának konkurenseként azonosítja, ám ahogy Ződi, úgy magam sem értek egyet ezekkel a nézetekkel. A szembeállítás ugyanis alapvetően mesterséges és bizonyos téves előfeltevéseken és következtetéseken alapul. Bár a platformok hatalma kétségkívül jelentős, kényszereszközei ugyanakkor mások, többnyire szofisztikáltabbak és közvetettebbek, mint azon instrumentumok, amelyek az államok rendelkezésére állnak, nem beszélve arról, hogy utóbbiak rendelkeznek a legitim erőszak monopóliumával is. A platform nem tud erőszakszervezetet mozgósítani, például rendőröket igénybe venni egy gyülekezés fegyveres erővel történő feloszlatására, nem képes határokat lezárni, személyi szabadságától az egyént megfosztani, vagy éppen egy másik szuverén entitás ellen háborút indítani, de képes egyéneket és csoportokat kibergettóba zárni, diszkriminálni, véleményszabadsága gyakorlásában korlátozni, a munkaerőpiacon vagy éppen más magánjogi ügyletek során kiszolgáltatott helyzetbe hozni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
