A tanulmány az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 13. cikke által garantált hatékony jogorvoslathoz való jogot és annak magyarországi és lengyelországi végrehajtását tárgyalja, különös tekintettel a bírósági eljárások elhúzódása miatti jogorvoslatokra. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Lengyelországgal és Magyarországgal kapcsolatos közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata jól szemlélteti az EJEB, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és a nemzeti hatóságok közötti folyamatos párbeszédet, amelynek célja a hatékony jogorvoslathoz való jog szerepének megerősítése és az EJEE rendszere hosszú távú hatékonyságának biztosítása. Ez a párbeszéd figyelemre méltó kísérleteket eredményezett, azzal a céllal, hogy az EJEE-nek jobban megfeleljenek ezen államok.
The paper discusses the right to an effective remedy, guaranteed under Article 13 of the European Convention on Human Rights (ECHR), and its implementation in Hungary and Poland, with particar regard to the remedies against excessive length of proceedings. Recent case law of the European Court of Human Rights (ECtHR) concerning Poland and Hungary illustrates the continuing dialogue between the ECtHR, the Committee of Ministers of the Council of Europe and the national authorities, with the view of strengthening the role of the right to an effective remedy and ensuring the long-term effectiveness of the ECHR system, a dialogue which led to noteworthy attempts to improve these countries' compliance with the ECHR.
Tárgyszavak: Emberi Jogok Európai Egyezménye, a hatékony jogorvoslathoz való jog, az eljárások elhúzódásával szembeni jogorvoslatok, Lengyelország, Magyarország
Jóllehet, nem a leggyakrabban vizsgált emberi jogok egyike, a hatékony jogorvoslathoz való jog az európai emberi jogi rendszer egyik legfontosabb garanciája, minthogy - kissé leegyszerűsítve - biztosítja a nemzeti hatóságok előtti hatékony jogorvoslatot mindazok számára, akiknek az Emberi Jogok Európai Egyezményében (a továbbiakban: EJEE)[1] védett jogai és szabadságai csorbultak. Amellett, hogy az Európa Tanács tagállamai kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogokat, és végrehajtani az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB vagy Strasbourgi Bíróság) döntéseit, a hatékony jogorvoslathoz való jog az EJEE-re épülő emberi jogvédelmi rendszer egyik olyan kulcseleme, amely annak gyakorlati hatékonyságát biztosítja. Hozzájárul emellett a szubszidiaritás elvének érvényre juttatásához, megkövetelve azt, hogy az EJEE-ben biztosított jogok védelme és alkalmazása nemzeti szinten valósuljon meg, mielőtt az egyének az EJEB-hoz fordulhatnának.[2] Amint az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága rámutatott, a hatékony hazai jogorvoslatok elérhetősége különösen fontos az EJEB-hez benyújtott és folyamatosan növekvő számú kérelmet tekintve, hiszen ez utóbbi veszélyezteti a rendszer hosszú távú érdemi működését.[3] A hazai jogorvoslatok fejlesztése mennyiségi és minőségi változást hozhat a Strasbourgi Bíróság ügyterhére nézve. Egyrészt csökkenti a megvizsgálandó kérelmek mennyiségét (hiszen kevesebb kérelmező érezne indíttatást arra, hogy ügyét az EJEB elé vigye, ha panaszait a nemzeti hatóságok alaposabban vizsgálnák ki); másrészt pedig a kérelmek EJEB általi kivizsgálását is megkönnyíti, ha a hazai jogorvoslatok fejlesztésének köszönhetően a hazai hatóságok már folytattak vizsgálatot az ügy érdemére nézve.[4]
Az Európa Tanács intézményei és a nemzeti hatóságok közötti folyamatos párbeszéd célja a hatékony jogorvoslathoz való jog szerepének megerősítése és az EJEE mechanizmusa hosszú távú hatékonyságának biztosítása. Ezt jól illusztrálja az EJEB Lengyelországot és Magyarországot érintő közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata. Jelen tanulmány a hatékony jogorvoslathoz való jogot előbb az EJEE perspektívájából, majd nemzeti kontextusban elemzi: az első rész a hatékony jogorvoslathoz való jog EJEE szerinti jelentését és alkalmazási körét vázolja fel, a második rész e jog magyarországi és lengyelországi szabályozására és alkalmazására összpontosít, különös tekintettel az eljárások elhúzódása elleni jogorvoslatokra.
- 478/479 -
A hatékony jogorvoslathoz való jogot az EJEE 13. cikke rögzíti, amely kimondja, hogy "bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg." Az EJEE 13. cikke megköveteli, hogy az Egyezményt valószínűsíthetően megsértő intézkedést sérelmező személynek joga legyen a hazai hatóságok előtti jogorvoslathoz, "ahhoz, hogy panaszát elbírálják és adott esetben megfelelő jogorvoslatot nyerjen".[5] Amint az EJEB esetjoga számos alkalommal megerősítette, a hazai jogorvoslat hatékonysága nem függ a kérelmező számára kedvező kimenetel bizonyosságától. Az EJEB szerint a 13. cikk értelmében a "jogorvoslat" fogalma nem jelent szükségszerűen kedvező kimenetelt, hanem egyszerűen a panaszt érdemben elbírálni illetékes hatóság előtti elérhető jogorvoslatot.[6]
A 13. cikk eljárási alanyi jogot biztosít az EJEE-ben garantált jogok és szabadságok lényegének nemzeti szinten történő érvényre juttatására, a nemzeti jogrendben biztosított valamennyi jogorvoslati formát beleértve.[7] Közvetlenül juttatja kifejezésre az államoknak az EJEE 1. cikkéből és a szubszidiaritás elvéből származó kötelezettségét, azaz, hogy az emberi jogokat elsősorban saját jogrendjükön belül védelmezzék.[8] Az EJEE-ben felállított emberi jogi keret szubszidiárius jellegét nem csupán az EJEE 13. cikke és 1. cikke tükrözi, hanem az EJEE 35. cikkének (1) bekezdése is, amely az EJEB-hez benyújtott kérelmek elfogadhatósági kritériumai között előírja a hazai jogorvoslatok kimerítésének követelményét.[9] Amennyiben a 13. cikk érvényesülése nem teljes körű, az egyének rendszeresen arra kényszerülnek, hogy olyan kérelmekkel forduljanak az EJEB-hez, amelyeket a nemzeti jogrendszeren belül kellene megoldani. Hosszú távon pedig ez nemzeti és nemzetközi szinten is gyengítheti az EJEE által létrehozott emberi jogvédelmi mechanizmus működését.[10]
A korai esetjogban az EJEE szervei [az Emberi Jogok Európai Bizottsága (a továbbiakban: EJEBiz) és az EJEB] nem szenteltek túl nagy figyelmet a 13. cikknek, de az évek során az EJEB felismerte e rendelkezés önálló jelentőségét[11] A paradigmaváltás 2000-ben, a Kudła kontra Lengyelország ügyben hozott, mérföldkőnek számító ítélettel következett be, amelyben az EJEB újraértelmezte az EJEE 6. cikk (1) bekezdése (azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog) és a 13. cikk közötti kapcsolatot, és kiemelte azok különállóságát.[12] Amint azt Kuijer is megállapította, az EJEB esetjogában a 13. cikk "felértékelődése" közvetlenül a túlzott eljárási késedelmekkel kapcsolatos ügyek számbeli növekedésének tudható be,[13] hosszú évekig ugyanis az EJEB-hez benyújtott panaszokban felvetett leggyakoribb probléma valóban az eljárások észszerűtlen elhúzódása volt.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
