Egyre több szó esik napjainkban az Európai Unió marginalizációjáról és válságáról. Európa-szerte számos tanulmány fejtegeti ezt a témát a kiút keresésének szándékával. Ezzel összefüggésben célszerűnek láttam - a teljesség igénye nélkül - néhány gondolatomat felvetni ebben az írásban.
Az Európai Unió vezetésének szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az EU számos tekintetben lemaradóban van a világban. A visszaesés és lemaradás tényét legtalálóbban az Európai Bizottság Fehér könyv Európa jövőjéről. A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek című dokumentuma [COM(2017)2025/F1] szemlélteti, amely rögzítette az alábbiakban hivatkozott statisztikai adatokat.
Alapvető probléma, hogy az Európai Unióhoz tartozó államok népességének részesedése a világ népességében fokozatosan csökken: 1900-ban 25, 1960-ban 11, majd 2015-ben 6 százalékot tett ki. Az Európai Unió részaránya a világ nemzeti jövedelme (GDP) megtermelésében a 2004. évi 26 százalékról 2015-re 22-re csökkent. Az Európai Unióban 2017-ben a munkanélküliségi ráta 8,22 százalékos, a huszonöt éven aluliak körében 18,6 százalékos volt. Szintén az EU gyors visszaszorulását jelzi, hogy az euró mint globális valuta elfogadása a világban 2015 és 2017 között 33 százalékról lecsökkent 30-ra. Az EU marginalizálódását talán a legvilágosabban a védelmi kiadások alacsony volta mutatja meg. Az Európai Uniónak integrációs szinten nincs védelmi költségvetése. A 2012-es adatok szerint míg az Amerikai Egyesült Államok 682 milliárd dollárt, Kína pedig 251 milliárd dollárt fordított fegyverkezésre, addig Európa legfejlettebb nagy országai együtt csak 155 milliárd dollárt (Egyesült Királyság 58 milliárd, Franciaország 51 milliárd, Németország 46 milliárd dollárt).
Az Európai Unió mély válságban van, amit felszínre hozott a GDP-jének 16 százalékát megtermelő Egyesült Királyság kilépése. A jelenlegi EU nem alkalmas arra, hogy a világban jelentkező globális kihívásokra választ adjon. A válság leglátványosabb megnyilvánulási területeit az alábbiakban veszem végig.
Habár a versenyképesség sokféle módon értelmezhető, általánosan elfogadott az innovatív versenyképességre hivatkozás. Az Európai Innovációs Eredménytábla (European Innovation Scoreboard) adatai egyértelműen bemutatják az Európai Unió versenyképességét legjelentősebb versenytársaihoz képest, illetve az EU államainak egymáshoz viszonyított versenyképességét az innováció terén. Az EU innovációs összteljesítménye a 2019-es Európai Innovációs Eredménytábla adatai szerint nagyon is középszerű: Dél-Korea 37, Kanada 18, Ausztrália 12, Japán 11 százalékkal teljesít jobban az Európai Uniónál. Az EU viszont egy százalékkal teljesít jobban az Amerikai Egyesült Államoknál.
Gazdasági-termelékenységi válságról beszélhetünk számos területen. A gazdasági-termelékenységi problémák bemutatására alkalmas az ún. DESI-index (Digital Economy and Society Index). Ez az index a világ legfejlettebb államai és az EU, valamint az uniós államok egymáshoz viszonyított digitális versenyképességét veti
- 22/23 -
össze. Az EU 2019-ben világviszonylatban csak a 11. volt, mind Dél-Korea, mind Japán, mind az Amerikai Egyesült Államok megelőzte.
Az EU-ban 2017-ben összesen csaknem hatmillió 15-24 éves fiatal nem állt foglalkoztatásban, illetve oktatásban és képzésben sem részesült. Az ifjúsági munkanélküliség 2018-ban 30 százalék fölött volt Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban.
A probléma ellentmondásosságát jelzi, hogy ugyanakkor az EU tagállamaiban munkaerőhiány van. A munkaerőpiaci és a demográfiai problémák másképpen jelentkeznek a Visegrádi Együttműködés államaiban és a nyugati államokban. A probléma gyökere az alacsony születési ráta. Az EU keleti felében egyrészt öles léptekkel fejlődik a gazdaság, másrészt dinamikusan nő az innovatív megoldások, így a robotok száma és a mesterséges intelligencia alkalmazása. Az EU nyugati államai egy részét, így Spanyolországot, Olaszországot és Franciaországot a fiatal munkanélküliek tömege jellemzi. A nyugati államok politikusai továbbra is az alacsonyan képzett bevándorlók foglalkoztatásával kívánják áthidalni a demográfiai problémákat.
Hosszú ideje csődben van Görögország, amely 2010-ben a tartósan száz százalék fölötti államháztartási deficit miatt már nem jutott szabadpiaci finanszírozáshoz és nem tudta az államadósságát kezelni, amely 2012-re meghaladta a nemzeti jövedelem 165 százalékát, ezért hitelezőivel részleges adósságleírásról állapodott meg. Görögország GDP-arányos államadóssága folyamatosan tovább nőtt, 2018-ban 180 százalékot tett ki. Riasztó jelenség, hogy 2018-ban Olaszország eladósodottsága is elérte a 134,8 százalékot, Franciaországé a 98,4, Spanyolországé pedig a 97,6 százalékot. Az EU-tagállamok átlagos államadóssága 2018-ban 80,4 százalék volt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
