Az emberek a végrehajtás, végrehajtási eljárás szavakat hallva általában az adósságokra, végrehajtást kérőkre, követeléskezelő cégekre és a végrehajtók személyére asszociálnak. Az esetek többségében a válófélben lévő házastársak, a szülői felügyelet rendezése iránti per felei sem gondolják végig, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó megállapodásuknak vagy a bírósági, gyámhatósági határozatnak alapvető követelménye, hogy végrehajtható legyen. Találkoztam már tárgyalóteremben hosszú mediációs folyamaton átesett szülőkkel, akik értetlenül álltak az eljáró bíró azon kijelentése előtt, hogy a mediáció során kínkeservesen összehozott egyezségük nem végrehajtható. Ugyanakkor a hosszú ideje zökkenőmentesen működő kapcsolattartások kötelezettje és jogosultja sem számol rendszerint azzal a lehetőséggel, hogy az idő múlásával egy jól működő kapcsolattartási rendszer is felborulhat. A kapcsolattartás szabályozása és végrehajtása korántsem problémamentes terület, és ezt csak tovább komplikálta a Covid-19 járvány.
Jelen tanulmány célja, hogy ezt a bonyolult - érzelmekkel átszőtt - családjogi területet a végrehajtás aspektusából vizsgálja, a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetek időszakaira fókuszálva. A dolgozatban feldolgozásra kerültek egyes, a szolgálati helyem szerinti járásbíróságra[1] érkezett beadványok és az azok alapján indult eljárásokban hozott döntések, továbbá a saját bírósági titkári gyakorlatomban eddig felmerült észrevételek, tapasztalatok, valamint személyes környezetem impulzusai is.
Az igazságügyi miniszter 2019. november 12. napján nyújtotta be a T/8016. számú törvényjavaslatot.[2] Az ehhez fűzött részletes indokolás a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásnak új, nemperes eljárásként a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvénybe (a továbbiakban: Bnpt.) való beemelésének szükségességét azzal magyarázta, hogy e megoldás útján a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában hatékonyabban és fokozott eljárási garanciák mellett születhet döntés, különös tekintettel arra is, hogy a bíróság végrehajtás elrendelése tárgyában hozott végzése külön végrehajtható okirat kiállítása nélkül, közvetlenül végrehajtható.[3]
A bíróságok (az ügyfélsegítő és ügyfélközpontokban), a gyámhatóságok, továbbá a média igyekezett az ügyfelek megfelelő tájékoztatásával hozzájárulni az átálláshoz. A hatálybalépést öt nappal megelőzően benyújtott, két jelentős módosítást tartalmazó törvényjavaslatot[4] 2020. február 25. napján kivételes tárgyalásban fogadta el az Országgyűlés, és ebben rögzítésre került, hogy az eredetileg javasolt vagylagos illetékességi szabály helyett a kapcsolattartással érintett gyermek belföldi lakóhelye, illetve tartózkodási helye alapozza meg az illetékességet, továbbá a módosítás értelmében a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti nemperes eljárás tárgyi költségfeljegyzési jogossá vált.[5]
Mintegy tíz napja került a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárás bírósági hatáskörbe, amikor az eljárás valamennyi résztvevőjének egy
- 23/24 -
újabb nehézséggel kellett szembenéznie. A Magyar Kormány 2020. március 11. napján az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki.[6]
2020 folyamán kétszer került kihirdetésre veszélyhelyzet hazánkban. A tavaszi, "első hullámként" is emlegetett időszak 2020. március 11. napjától 2020. június 18-ig tartott, a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet 2020. március 28. napján lépett hatályba, és a korlátozások az országban legutolsóként Budapesten, 2020. május 17-én éjfélkor szűntek meg, a "második hullám" pedig 2020 őszén érte el hazánkat.
A veszélyhelyzet idején a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény egyes rendelkezései vonatkozásában a kormány eltérő alkalmazást írt elő, azonban kivételként rendelte kezelni a "gyermek átadása kapcsolattartásra" vonatkozó határozatot, amelynél nem tartotta indokoltnak az eljárási cselekmény, intézkedés veszélyhelyzet megszűnését követő időszakra "halasztását".[7]
A kapcsolattartási szabályokat érintette a 2020. március 28. napján hatályba lépett, a kijárási korlátozásról szóló 71/2020. (III. 27.) Korm. rendelet is, amelyet a tapasztalatok szerint a kapcsolattartásra jogosultak és kötelezettek rendszerint eltérően értelmeztek, továbbá szintén ezen időszak alatt született a 176/2020. (V. 4.) Korm. rendelet, amelynek 1. §-a a kapcsolattartásra vonatkozó eltérő rendelkezések alkalmazását írta elő a veszélyhelyzet idejére.[8]
A 2020. március 11. napjától kezdődő veszélyhelyzet időszaka alatt meghiúsult kapcsolattartási alkalmak okán indított kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásokban a saját szolgálati helyem szerinti járásbíróságon azt tapasztaltam, hogy szinte kivétel nélkül az volt a gondozó szülők kérelmezettkénti védekezése, hogy a Covid-19 járvány miatt nem kerültek átadásra a kapcsolattartással érintett gyermekek.
Gyermekjogi alapítványok, jogvédő szervezetek sorra kezdtek el a témában cikkeket írni. Ügyvéd kollégák jelezték, hogy a járványhelyzetre való hivatkozás témakörében kialakult ellentétes álláspontok miatt nem tudtak ügyfeleiknek megnyugtató tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy egyáltalán érdemes-e eljárást indítani a Covid-19 járványra hivatkozó kapcsolattartásra kötelezett szülő ellen. Nemzetközi szinten 2020 tavaszán gyermekjogi, gyermekvédelmi és családjogi ajánlásokat tett közzé, többek között az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága, a Hágai Nemzetközi Konferencia és a Nemzetközi Szociális Szolgálat a határokat átlépő családjogi konfliktusok, valamint a jogellenes gyermekelvitel témakörében. Ezek az állásfoglalások és útmutatók szintén felhívták a figyelmet arra, hogy a Covid-19 járvány idején is hatékonyan kell védeni a gyermeki jogokat.[9]
A koronavírus-járványtól, veszélyhelyzettől függetlenül kijelenthetjük, hogy ezekben az eljárásokban a gyermek legfőbb érdeke az elsődleges, az egyediesítés nem mellőzhető. A felróhatóságot az adott egyedi tényállás vizsgálata alapján szükséges megítélni. Egyedi mérlegelést nélkülöző sablonhatározatok - például kizárólag járvány miatti elutasító döntések - meghozatalának véleményem szerint ezekben az eljárásokban nem lehet helye, hiszen ez a kapcsolattartás ellehetetlenítéséhez vezetne.
Kétség sem fér ahhoz, hogy a veszélyhelyzet köztudomású tény, ezért azt a bíróságnak figyelembe kell vennie, függetlenül attól, hogy hivatkozott-e rá a kérelmezett vagy sem. Tekintettel az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről (II.) szóló 45/2020. (III. 14.) Korm. rendelet 1. §-ával elrendelt rendkívüli ítélkezési szünetre, valamint a 35.SZ/2020. (III. 15.) OBHE határozat 4. pontjára, meghallgatás a rendkívüli ítélkezési szünet alatti időpontra nem volt kitűzhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
