"A cél tehát nem lehet más, mint hogy mindenki az emberi méltósághoz való jogából eredően szabadon, mások emberi méltóságának tiszteletben tartásával élhesse meg a saját nemi identitását, biológiai nemen innen és túl."
"A szexuális irányultság és a nemi identitás minden ember méltóságának és emberi mivoltának szerves része, és nem képezheti hátrányos megkülönböztetés vagy bántalmazás alapját" - rögzíti a Yogyakarta alapelvek[1] bevezető része. A nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazásáról a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban kiadott nemzetközi dokumentum a transzneműséget a nemi identitás keretében értelmezi, és azt a szexuális irányultsággal annyiban tekinti összetartozónak, hogy "számos ország nemi és szexuális irányultságra vonatkozó normákat kényszerít lakosaira a szokások, a jog vagy erőszak útján, és korlátozni próbálja az egyének párkapcsolatait és önazonosságát". A közös stigma köti össze tehát az LMBT(QIA) betűszóval jelzettek sokszínű csoportját, annak ellenére, hogy a nemi identitás alapvetően a szexuális irányultságtól eltérő, azzal nem egy kategóriába sorolható fogalom, hiszen míg az előbbi a szubjektum saját identitásán, önmagáról alkotott képén alapul ("ki vagyok"?), addig az utóbbi az ember vonzalmának tárgya alapján különböztet ("kire vágyom?").
A Yogyakarta alapelvek definíciójával élve, "nemi identitás alatt minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi nemét értjük, amely megegyezhet a személynek születéskor tulajdonított biológiai nemmel vagy eltérhet attól, és amelybe beletartozik az egyén személyes testérzete (amelyhez kapcsolódhat a testi megjelenés vagy működés saját szándékból történő megváltoztatása orvosi, műtéti vagy egyéb úton) és a társadalmi nem egyéb kifejezési eszközei, mint például az öltözködés, a beszédstílus vagy a gesztusok".[2]
A nemi identitáshoz való jog tehát elsődlegesen önazonossághoz való jog, mindemellett a nemek közötti egyenlőséggel is kapcsolatba hozható: az Európai Bíróság a nem szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát vonatkoztatja a transznemű emberek megkülönböztetésével kapcsolatos esetekre.[3]
A transznemű emberek mind a társadalom egészén, mind pedig a szexuális kisebbségek csoportján, illetve az identitásuk szerinti nemük csoportján belül elfoglalt helyüket tekintve kisebbségben vannak, és sok szempontból marginalizált helyzetben kell megküzdeniük azért a jogukért, hogy nemi identitásuknak megfelelően élhessenek. Jogaik érvényesítésével összefüggésben gyakran hangoztatott ellenérv, hogy magukat progresszívnek tartó nőjogi mozgalmak is ellenzik, sőt, kifejezetten károsnak tekintik e törekvéseket. Jelen írásban arra teszek kísérletet, hogy - emberi jogi megközelítéssel - választ adjak arra a kérdésre, hogy van-e, lehet-e valódi ellentét a transznemű emberek identitásvállaláshoz kapcsolódó joga és a nőjogi törekvések között.
A nemi identitás az emberi személyiség lényeges, mások által megváltoztathatatlan vonása, valamiféle nemi identitással valamennyien rendelkezünk. Habár az Alkotmánybíróság a szexuális irányultság vonatkozásában rögzítette kifejezetten, a nemi identitás tekintetében is irányadó tétel, hogy azt - mint az emberi személyiség részét - az emberi méltóság alkotmányos védelme illeti meg.[4]
A nemi identitás tehát alapjogi szempontból az emberi személyiség legbelsőbb magjához tartozó, az emberi méltósághoz való joghoz kapcsolódó, mások által megváltoztathatatlan tulajdonság, amelynek vállalása és kibontakoztatása az érintett személyek alapvető joga. Amikor a nemi identitás nem egyezik meg az érintett személy külső, születési, biológiai nemével, azaz elsődleges, illetve másodlagos nemi jegyeivel, transz emberekről beszélhetünk. A transzneműség tehát identitás: arra utal, hogy az illető nemileg hová tartozónak tartja magát. Az identitásnak pedig számos külsődleges, életvitelbeli folyománya van, ilyen lehet az identitásnak megfelelő név viselése, nemi megerősítő orvosi beavatkozások igénybe vétele, illetve a nemi identitásnak megfelelő közösséggel való teljes vagy részleges azonosulás.
A transznemű emberek esetében az identitásuk szerinti életvitel iránti igény vonatkozásában az egyén
- 86/87 -
általános személyiségi jogából folyó cselekvési szabadságnak és önrendelkezési jognak éppen az ad különös súlyt, hogy az igény a személyiség lényeges vonásának tekinthető, az emberi mivolt érinthetetlen lényegét képező identitás (nemi identitás) érvényesítésére irányul.[5] A transzneműség alapjogi megközelítésben tehát a nemi identitás belső és külső megéléséhez való alapvető jogként jelenik meg - nem csupán nyelvi szempontból van jelentősége annak, hogy nem a "nemváltáshoz", vagy a "nem megváltoztatásához", esetleg a "nem megválasztásához" való jogról, hanem "a nem jogi elismeréséhez való jogról" beszélünk.
A nem jogi elismeréséhez való jog érvényesülése mindazonáltal egy adott társadalmi közegben történik, és a jogérvényesülést befolyásolják egyrészt az adott közeg társadalmi szokásai, hagyományai, másrészről pedig kétségkívül hatással van a jogérvényesülésre - különösen a transznemű nők esetében - az adott közegben a nemi egyenlőség ügye, különösképp a nők helyzete, az azzal kapcsolatos diskurzus, a nemi diszkrimináció helye az alapjogi palettán.
Ciszneműként a nemünk születésünktől kezdve adott, természetes, alapvetően konfliktusmentes vonásunk, amelyben milliókkal osztozunk, habár ennek megélését tekintve a spektrumon eltérő helyet foglalnak el a (mindenkori) társadalmi sztereotípákkal békében élő, a nemi szerepek biológiai és társadalmi determinációját meg nem kérdőjelező, illetve a nemüket a társadalmi konvencióktól szabadon megélni kívánó emberek. Transzneműként azonban a nem már önmagában véve konflikusokkal, vágyakkal és szenvedéssel, identitásválsággal kapcsolódhat össze.[6] A transzneműség a jelen írás megközelítésében elsődlegesen alapjogi kérdés: az érintettek alapvető, az emberi méltósághoz való jogból eredő emberi joga arra, hogy önmagukat hitelesen vállalva tudjanak -a nemi identitásuknak megfelelően, nyíltan - teljes életet élni. E megközelítésben a transzneműek joga az identitásuk megéléséhez teljes mértékben összhangban áll bizonyos feminista eszmékkel. Judith Butler feminista filozófust idézve ugyanis: "Az egyetlen dolog, amit a gender eszméje igazából képvisel, az a nyitottság egy olyan politikai szabadság felé, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy diszkrimináció és félelem nélkül élhessenek az »adott« vagy épp a »választott« nemüknek megfelelően."[7]
Egy adott alapjog érvényesítése, valódi elfogadása mindig komplex folyamat - annak a formális jogi szabályozás megteremtése ugyan elengedhetetlen előfeltétele, de önmagában nem elegendő tényezője. Szükséges hozzá egy olyan társadalmi közeg, amelynek tagjai döntő mértékben jogosnak ismerik el, de legalábbis nem kérdőjelezik meg az adott alapjogi igényt. Jelentősen visszaveti az adott alapjog érvényesülését, ha az emberi jogi diskurzus egyes szereplői, jog- és érdekvédő szervezetek - jelen esetben egyes (bizonyos nézetek szerint marginális[8]) feminista csoportok[9] - éppen az adott alapjogi igény érvényesítésével szemben foglalnak állást.
Amennyiben elfogadjuk a transzneműség alapjogi megközelítését, illetve identitás-voltát, akkor számot kell vetni azzal, hogy mi következik ebből a csoportképzést illetően. Ennek a tranzíció különféle fázisaiban különféle esetkörei lehetségesek, amelyek - a homogén befogadó csoport szemszögéből - különféle kihívásokat hordoznak. Az identitás és a biológiai nem, illetve a külső jegyek és a hagyományos vagy éppen felvállalt szerepek közötti eltérések nem csupán az identitás vállalása, hanem a felvállalt identitás megélése során is nehézséget, súrlódásokat okozhatnak. Szociálpszichológiai tény, hogy egy homogén csoportba való beilleszkedés jellemzően nehézségekkel jár[10] - különösen így van ez, ha egy identitásában azonos, de külső testi jegyeiben vagy akár vállalt szerepfelfogásában jelentős eltéréseket hordozó személy aspirál a csoporttagságra. A transz nőket egyes feministák részéről olyan kritikák érik, hogy olyan, a feminista gondolkodók által meghaladottnak ítélt "nőies" külső attribútumokkal jelennek meg a külvilág előtt, amelyek végső soron éppen a nemi sztereotípiákat erősítik. Szintén felmerülő "vádpont" a prostitúcióval szembeni, állítólagosan megengedőbb attitűd a transzmozgalom részéről,[11] amely a félelmek szerint a feminista szervezetek törekvései ellen hathat. Van, aki eleve elfogadhatatlannak tartja azt a felfogást, hogy a nők (különösen a leszbikus nők) közösségének részei lehessenek biológiai értelemben vett férfiak is. Sőt, egyesek a cisz-, illetve transzneműség szerinti megkülönböztetést is sértőnek tartják, mert ezzel "a nők" kvázi a saját csoportjuk alkategóriájává válnak, amikor "cisznőként" tekintenek rájuk.[12]
Speciális csoportja az elvi-gyakorlati aggályoknak az, amikor a különféle okból kiszolgáltatott női csoportokat (például a szexuális abúzus áldozatainak kríziscsoportjait, anyaotthonok lakóit) "féltik" a transz nőktől. Különösen élesek az ellenérzések azokban az esetekben, amikor a nemi megerősítő beavatkozásokon át nem esett, kizárólag identitásuk vonat-
- 87/88 -
kozásában transz emberek befogadásáról van szó.[13] A fenti, elvi kérdéseken túlmenően számos további gyakorlati szempont is van, amelyek - megközelítéstől függően - problémaként vagy megoldandó kérdésként jelentkeznek. Ezek az elhíresült mosdó-, öltöző- vagy akár sportversenykérdések, amelyek a transz- és a ciszneműség találkozásainak szimbolikus feszültségpontjaiként is értelmezhetőek.
Megjegyzendő, hogy - a transz nőkkel szembeni távolságtartás tekintetében - a gendert alapvetően identitásnak tekintő feminista szervezetek éppen azokkal a konzervatív gondolkodókkal kerülnek egy platformra, akik a nem biológiai meghatározottságából indulnak ki, így kizárólag a ciszneműeket fogadják el egy adott nem hiteles képviselőiként. Elismerik ugyan minden ember jogát arra, hogy zaklatás és diszkrimináció nélkül élje az életét, azonban a nemi identitás puszta önmeghatározáson alapuló, biológiai-fizikai adottságoktól elszakadó, a külvilág számára is irányadó meghatározását nem tartják elfogadhatónak. Holott a feminizmussal általában asszociált gondolat annyiban biztosan azonos a transznemű emberek törekvésével az identitásuk megélését illetően, hogy - eltérő szempontokból ugyan, de - a nem puszta biológiai meghatározottságát tagadják. Úgy tűnik azonban, hogy azok a feministák, akik a transznemű identitás legitimációjára irányuló törekvésekkel szemben óvatos, szkeptikus vagy akár kirekesztő álláspontot foglalnak el, eleve figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy a nemi identitás nem csak a cisznemű nők, hanem a transz emberek esetében is alapjogi tény, amelynek a tartalma nem, csupán az elismerése alapjogi kérdés.
A fentiektől némiképp eltérő, sajátos elvi aggályként jelentkezik a nemi identitás fogalmához kapcsolódó egyes, jellemzően az akadémiai szférában megjelenő gyakorlatok (például a "preferált" névmás megjelenítésének általános gyakorlata - pl. "she/her") kapcsán az, hogy az objektív valóságot semmibe vételéről, tagadásáról van szó.[14] További, ehhez kapcsolódó kritika, hogy az ilyen jellegű gyakorlatot megkérdőjelezőket intoleránsnak, kirekesztőnek bélyegzik, és így - éppen az elfogadás jegyében - kialakul az elnyomás, illetve az elhallgattatás kultúrája. Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy a kritikusok számára leginkább az jelentheti a problémát, hogy az említett gyakorlatok szorgalmazói a kivételt tekintik főszabálynak. A kritikusok azonban nincsenek figyelemmel arra, hogy a transznemű, queer és nem bináris emberek a cisznemű személyekhez képest társadalmi kisebbséget alkotnak, esetükben az identitásuknak megfelelő névmás használata a nemük elismerésére irányuló, konkrét emberi jogi követelésként jelenik meg. Jelentősen túllép azonban a "nem jogi elismerésének" fogalmi körén az a megközelítés, amely nemcsak válaszhatónak tekinti a nemi identitást, de kifejezetten el is várja mindenkitől a választást a nemi hovatartozást illetően. Egy ilyen megközelítés az emberi méltósághoz való jogból eredő, a nem jogi elismeréséhez való jogot a nem megválasztásához való joggá inflálja, és így magát az alapjogi igényt teheti akár hiteltelenné. Emberi jogi nézőpontból tekintve ugyanis nem az a cél, hogy - a nem biológiai meghatározottságának főszabálykénti megközelítését teljesen elvetve - minden cisznemű embert a biológiai nemének megkérdőjelezésére vagy éppen megerősítésére késztessünk, hanem az, hogy a kisebbségben lévő transz emberek számára biztosítsuk a nemi identitáshoz fűződő alapvető jogot, annak minden járulékos vetületével együtt.
Alapvetően tehát egy kisebbségi közösség emberi jogi problémája szorul megoldásra: az identitás és a gyakran azzal nem teljesen összhangban álló megjelenés, látszat, biológiai-testi adottságok ellentmondásaira szükséges emberi jogi választ adni.
Szigorú alapjogi megközelítéssel arra juthatunk, hogy az azonos nemi identitással rendelkező személyeket cisz- vagy transznemű voltuktól függetlenül homogén csoportba tartozóként tételezzük, és ekként minden megkülönböztetést csak akkor tartunk megengedhetőnek közöttük, ha annak legalábbis észszerű oka van. Ez az elvi szinten helyes megközelítés azonban nem vet számot a kérdés szociálpszichológiai vetületével; azzal, hogy egy csoporthoz való tényleges tartozás kérdése kétoldalú: nem csak jogosultság, hanem a másik oldal nyitottságának kérdése is, azaz legfeljebb csak elvi szinten ad megoldást a problémára, ha diszkriminatívként bélyegzünk egy, a saját, adott esetben küzdelmesen kivívott identitását óvó csoportot.
Megoldást jelenthet, ha a transznemű identitást egy kisebbségi csoporthoz kapcsolódó alapvető jogként tételezzük, és annak tiszteletben tartása érdekében a társadalomtól (és annak egyes, identitásalapú csoportjaitól, e körben a nők jogainak előmozdítására létrejött szerveződésektől) észszerű alkalmazkodást várunk. Az észszerű alkalmazkodás (amelyet hagyományosan például a vallási kisebbségek esetében alkalmaznak[15]) jelentheti a sokszínű társadalmakban a
- 88/89 -
megoldást arra, hogy a többségtől bizonyos, meg nem változtatható, illetve meg nem változtatandó tulajdonság tekintetében eltérő kisebbségek igényeit elismerje az a többségi társadalom/társadalmi csoport, amelynek olyan normái vannak, hogy azoknak a kisebbséghez tartozók egyáltalán nem, vagy csak jelentős nehézség árán tudnak megfelelni.
Az észszerű alkalmazkodás előnye, hogy nem igényel egy kaptafára készült megoldásokat; optimális módozatai az adott közösség lehetőségeire, illetve az érintett személyi körre tekintettel, rugalmasan dolgozhatóak ki. Figyelemmel arra, hogy egy valóban kis létszámú csoport tagjai számára kell a társadalomnak (illetve egyes társadalmi csoportoknak) elősegítenie a nemi identitásuknak megfelelő, teljes élet lehetőségét, tere lehet egy olyan megközelítésnek, amely eseti jelleggel, vagy legalábbis differenciált standardok alapján talál megoldást a felmerülő gyakorlati problémákra, és megoldandó kérdésként tekint a cisz- és transzneműség egyes vetületeinek összeegyeztethetőségére. A gyakorlatias, differenciált megközelítésre - és egyben annak az érintett személyek általi elfogadhatóságára - példa az a jogeset, amelyben egy transznemű nő kérelmező munkahelyi öltöző- és mellékhelyiséghasználattal kapcsolatos panasza ügyében hozott döntést az egyenlő bánásmód érvényesítéséért felelős magyar hatóság, több lehetőséget kínálva fel a sérelem orvoslására. Az alternatívák között szerepelt a női öltöző- és mellékhelyiség használatra bocsátása a kérelmező számára, gendersemleges öltözők és mellékhelyiségek kialakítása, a kérelmező számára kizárólagos használatú öltöző és mellékhelyiség biztosítása, továbbá, a döntés nem zár ki "a fentiektől eltérő bármilyen olyan megoldást a kérelmező öltöző- és mellékhelyiség-használatára, amelyet a kérelmező elfogad".[16] A beadványozót a jogérvényesítésében segítő Háttér Társaság a döntést pozitívan értékelte. A cél tehát nem lehet más, mint hogy mindenki az emberi méltósághoz való jogából eredően szabadon, mások emberi méltóságának tiszteletben tartásával élhesse meg a saját nemi identitását, biológiai nemen innen és túl. ■
JEGYZETEK
[1] Yogyakarta alapelvek. Alapelvek a nemzetközi emberi jogi szabályok alkalmazásáról a szexuális irányultsággal és nemi identitással kapcsolatban [a magyar fordítás a 2007 márciusában közzétett hivatalos angol változat alapján készült], 8, https://hatter.hu/sites/default/files/dokumentum/kiadvany/yogyakartaalapelvek.pdf.
[2] Yogyakarta alapelvek, Preambulum 10.
[3] Vö. például: P. v. S & Cornwall County Council (1996); K. B. v. National Health Service Pensions Agency, Secretary of State for Health (2004); Richards v. Secretary of State for Work and Pensions (2006).
[4] Vö. 14/1995. (III.13.) AB határozat; 21/1996. (V. 17.) AB határozat; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat; 6/2018. (VI. 27.) AB határozat.
[5] Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-883/2016. számú ügyben, 24, https://www.ajbh.hu/documents/10180/2500969/Jelent%C3%A9s+a+nem+%C3%A9s+n%C3%A9vv%C3%A1ltoztat%C3%A1s+szab%C3%A1lyaival+%C3%B6sszef%C3%BCgg%C3%A9sben+883_2016/c3e95e9a-b1f3-4a55-a9f8-e0c14fff0773?version=1.0&fbclid=IwAR0dBQbHJkVhk7B0cuBQPEKboAfVGcMBrlHPf3MdHArAIg3jJVm4YScZ16Q.
[6] Jól illusztrálja a nemi identitás megélésével kapcsolatos belső küzdelmeket például Lana Wachowski híressé vált beszéde: Lana Wachowski's HRC Visibility Award Acceptance Speech (Transcript), The Hollywood Reporter, 2012. október 24., https://www.hollywoodreporter.com/news/general-news/lana-wachowskis-hrc-visibility-award-382177/.
[7] Judith Butler: The backlash against "gender ideology" must stop, The New Statesman, 2019. január 21., https://www.newstatesman.com/culture/2019/01/judith-butler-backlash-against-gender-ideology-must-stop.
[8] "A legtöbb feminista szerintem támogatja a transzjogokat és ellenzi a transzfóbia minden formáját. Úgy látom, hogy valójában egy szélsőséges kisebbségi csoport próbál a feminista többség nevében megszólalni, a mi felelősségünk pedig az, hogy ezt megakadályozzuk" - nyilatkozta Judith Butler egy interjúban. Alona Ferber: Judith Butler on the culture wars, JK Rowling and living in "anti-intellectual times", The New Statesman, 2020. szeptember 2., https://www.newstatesman.com/long-reads/2020/09/judith-butler-culture-wars-jk-rowling-living-anti-intellectual-times.
[9] A radikális feminizmus egy marginális, ún. transzkritikus (vagy genderkritikus) ágáról van szó - akiket a "TERF" ("trans exclusionary radical feminist", az az a transzneműeket kirekesztő radikális feminista) betűszóval szoktak illetni -, képviselői például Sheila Jeffreys és Janice Raymond. Lásd bővebben: Antoni Rita: Feminizmus és transzneműség - avagy hogyan lettem rossz feminista, Nőkért.hu, 2016. augusztus 27., https://nokert.hu/szo-20160827-0125/1529/6/feminizmus-es-transznemuseg-avagy-hogyan-lettem-rossz-feminista. A radikális feminista megközelítés kritikáját lásd például Antoni Rita: "A közös ellenség mégiscsak a patriarchátus" - Interjú Dr. Barát Erzsébettel, Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat, 2020/2, 184-201, https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/tntef/article/view/34177.
- 89/90 -
[10] Vö. például Henry Tajfel és John Turner szociális identitáselméletével: Henry Tajfel - John Turner: The social identity theory of intergroup behaviour, in Psychology of intergroup relations, eds. Stephen Worchel - William G. Austin, Chicago, Nelson-Hall, 1986 (2. kiad.), 7-24. Hivatkozik rá: Serdült Sára: A csoportközi viszonyok rendszerszintű megközelítése, PhD értekezés, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2020, 30-32, https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/23550/serdult-sara-phd-2020.pdf?sequence=1&isAllowed=y.
[11] Feminizmus és transzneműség 2.: Transz nők a szexmunka/prostitúció vitában, Nőkért.hu, 2016. szeptember 12., https://nokert.hu/h-20160912-1403/1532/1/feminizmus-es-transznemuseg-2-transz-nok-szexmunkaprostitucio-vitaban.
[12] "Aggaszt a leszbikusok eltűnése az LMBT-ernyőben" - Gulyás Márton interjúja Kathleen Stock filozófussal a Partizán Youtube csatornáján, 2022. október 19., https://www.youtube.com/watch?v=mmbhV0TmIr0.
[13] Uo.
[14] Kováts Eszter politológus utalt erre a gyakorlatra a Társadalmi Reflexió Intézet és az Eötvös Csoport által szervezett, "A gender fogalmával kapcsolatos viták a politikában" című beszélgetés során, amelynek másik résztvevője Fodor Éva szociológus volt. A 2022. november 10-én online formában tartott beszélgetés megtekinthető az Eötvös Csoport Youtube csatornáján: https://www.youtube.com/watch?v=Kt2I7DuF-KE.
[15] Vö. például: Emmanuelle Bribosia - Julie Ringelheim- Isabelle Rorive: Reasonable Accommodation for Religious Minorities: A Promising Concept for European Antidiscrimination Law?, Maastricht Journal of European and Comparative Law, 2010/2, 137-161, https://www.researchgate.net/publication/228297904_Reasonable_Accommodation_for_Religious_Minorities_A_Promising_Concept_for_European_Antidiscrimination_Law.
[16] Az Alapvető Jogok Biztosa Egyenlő Bánásmódért felelős Főigazgatóságának EBF-AJBH-187/2021. számú döntése, https://www.ajbh.hu/documents/10180/4041334/EBF_AJBH_187_2021_nemi_identitas_foglalkoztatas.pdf/6b61ec91-c386-c92c-df83-e1e2b31e9c81?version=1.0&t=1658225947886.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogász.
Visszaugrás
