Az új Büntető Törvénykönyv sajátos új vagyon elleni bűncselekményi tényállást alkotott az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás megalkotásával. A tanulmány az új bűncselekmény problematikus, a korábbi joghelyzettől eltérő megítélést igénylő kérdéseit veszi górcső alá. A bűncselekmény jogi tárgya, a tényállás felépítése és terminológiája mellett vizsgálat tárgyává teszi a bűncselekményi tényállás alkalmazásának időbeli hatályára vonatkozó törvényi rendelkezéseket, az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás és a csalás elhatárolási kérdéseit, valamint a delictum elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel elkövethető változatának [Btk. 375. § (5) bekezdés] jogértelmezési kérdéseit.
Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás
Új Büntető Törvénykönyvünk kodifikátorainak számos társadalmi, szakmai és nemzetközi igénynek kellett megfelelniük munkájuk megalkotásakor. Elsősorban ennek tudható be, hogy a különös részi tényállások megfogalmazásának módozatai is sokfélék. Egyes korábbi törvényhelyek nem vagy csak alig módosult formában történő átemelése mellett teljesen új tényállások kreálására is bőven találhatunk példát a büntető jogalkotásban. Ezúttal egy olyan új(szerű), "hibrid" bűncselekményt veszünk górcső alá, amely ötvözi az imént említett két jogalkotói lehetőséget: ebben a formában újításnak is tekinthető, tényállási elemeit azonban az 1978-as régi Btk.-ból már jól ismert delictumokból eredeztethetjük. Témaválasztásunk indokolásaként kiemeljük, hogy az ilyen újszerű törvényi tényállások a tapasztalt jogalkalmazót is korábbi bevett megoldásainak újragondolására kell sarkalnia.
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül igyekszünk összefoglalni azokat a gondolatainkat, amelyek az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás kapcsán merültek fel. Tanulmányunkban elsősorban olyan kérdések felvetésére törekedtünk, amelyek felmerülésére kifejezetten a tényállás újszerű volta miatt került sor. Ezért olyan kérdésekkel, amelyek megítélése az új Btk. hatálybalépése óta is változatlan, nem foglalkoztunk.
1.1. Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás a 2012. évi Büntető Törvénykönyv XXXVI. Fejezetében, a 375. §-ban, vagyon elleni bűncselekményként került szabályozásra.1 E rendszerbeli elhelyezkedés alapján nem lehet kétséges, hogy a jogalkotó ezúttal már nem elvont gazdasági érdekeket kívánt elsősorban büntetőjogi védelemben részesíteni e tényállás megalkotásával, hanem a társadalom egyes tagjainak vagyoni jogosultságát. Ezek a vagyoni érdekek pedig már nem feltétlenül tárgyiasult, materiális formában, hanem például értékpapírszámlákon vannak nyilvántartva, ami önálló szabályozást tesz szükségessé.
Garanciális jelentőséggel is bír e bűncselekményi tényállás megalkotása: az információs társadalom mind szélesebb körű kiteljesedésének éveiben már legalább akkora jelentőséggel bírhatnak a konkrét tévedésbe ejtett sértett nélkül - például az internet segítségével - megvalósított csalárd, visszaélésszerű magatartások, mint a "klasszikus", természetes személy sérelmére elkövetett csalási cselekmények.2
1.2. A tényállás egyrészt a korábbi számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény károkozó adatvisszaéléssel járó változatából [régi Btk. 300/C. § (3) bekezdés], másrészt egy speciális formájára figyelemmel a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés egyik korábbi alakzatából [régi Btk. 313/C. § (1) bekezdés] építkezik.3 Ki kell emelni, hogy ez a megoldás jobban megfelel az Európa Tanácsnak a nem készpénzes fizetőeszközöket érintő csalás és hamisítás elleni fellépésről szóló 2001/413/IB kerethatározata fogalomrendszerének, az ugyanis a két delictumtípust egységesen kezeli.4 Hátrányaként említhető azonban, hogy az újonnan felmerülő elhatárolási problémák a jogalkalmazóknak komoly fejtörést okozhatnak.5
1.3. A fúzió egy terminológiai módosítással is együtt járt: a jogalkotó már nem a számítástechnikai, hanem a nyelvtani/technikai szempontból tágabb információs rendszert tekinti tevékenységi tárgynak. Utóbbi fogalmát a Btk. 459. § (1) bekezdés 15. pontja határozza meg. E szerint az információs rendszer az adatok automatikus feldolgozását, kezelését, tárolását, továbbítását biztosító berendezés, vagy az egymással kapcsolatban lévő ilyen berendezések összessége. Látható tehát, hogy e meghatározás megegyezik az 1978. évi régi Btk. 300/F. § (3) bekezdéséből ismert fogalommal, jelentősége tehát inkább szemantikai, nem érdemi. Lényeges azonban kiemelni, hogy ez a tényállás továbbra is csak a számítástechnikai jellegű, szoftveres úton elkövetett támadások ellen biztosít büntetőjogi védelmet. Magának a számítógépnek a mechanikus védelmét tehát ma is a rongálás törvényi tényállása látja el.6
Az Új Btk. hatálybalépése miatt kiemelkedő jelentőséggel bír a büntetőtörvény időbeli hatályának kérdése. Ennek oka, hogy várhatóan még hosszú évekig lesznek folyamatban olyan büntetőperek, amelyekben a bűncselekmény elkövetési ideje még 2013. június 30. napját megelőző időszakra esik. Ezekben az esetekben a Btk. 2. §-ára tekintettel határozottan állást kell foglalnunk abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény elkövetésekor, avagy az elbíráláskor hatályban lévő büntetőtörvény kerüljön alkalmazásra.7
A Fővárosi Ítélőtábla 2013. július 3. napján 6.Bf.21/2013/7. számú végzésével helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék 2012. november 8. napján kihirdetett 5.B.687/2012/1 számú, folytatólagosan elkövetett számítógépes rendszer és adatok elleni bűncselekmény miatt hozott ítéletét. A végzés indokolásában a bíróság az időbeli hatály problematikájával is foglalkozott. A döntés 4. oldalán kiemelte, hogy a "bűncselekmény törvényi tényállási elemei és a minősített eseteket megalapozó kárösszegek nagysága, továbbá az ezekhez igazodó büntetési tételek mindkét Btk.-ban teljesen megegyeznek, ezért tehát a fenti alapokon nem dönthető el, hogy melyik Btk. kedvezőbb a vádlottra." A konkrét esetben a bíróság végül azért az elkövetéskor hatályos Btk.-t alkalmazta, mert álláspontja szerint "az új Btk. kétharmados feltételes szabadságra bocsátási lehetősége nem enyhébb (anyagi jogi) rendelkezés, mint a korábbi háromnegyedes szabályozás."8
Mindezt in abstracto annyiban indokolt kiegészíteni, hogy a bűncselekmény lentebb érintett egyes korábbi esetei dekriminalizálásra kerültek, továbbá a jogirodalom egyes esetekben a halmazati értékelés helyett egy
- 73/74 -
rendbeli bűncselekmény megállapítását támogatja. Ez a két körülmény a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbíráláskori Btk. alkalmazását igényelheti, mivel a terheltre kétségkívül kedvezőbb jogi helyzetet teremt.
3.1. A két bűncselekmény büntetési tételei kapcsán törvényhozói következetlenség érhető tetten. A csalás alapesetét két évig, az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás alaptényállását azonban már három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény. Előbbi tehát vétségként, utóbbi bűntettként nyert értékelést. Ezt a Btk. Miniszteri Indokolása az alábbiak szerint magyarázza: "a törvény az információs rendszer jogosulatlan használatát, illetve az információs rendszer vagy adat megsértését két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti. Ez utóbbi szükségszerű eszközcselekménye az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásnak, így indokolt, hogy a csalási cselekményektől eltérően az alapesetben ennél súlyosabb, három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett legyen." Ez a megoldás azonban a két bűncselekmény lehetséges tevékenységi tárgyainak köre miatt problematikus. A Btk. 375. § (5) bekezdése szerinti információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás ugyanis csak elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz [Btk. 459. § (1) bekezdés 20. pont] vonatkozásában követhető el. Ha azonban az elkövető hamis, hamisított vagy jogosulatlanul megszerzett, de nem elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz [Btk. 459. § (1) bekezdés 19. pont] felhasználásával, vagy ilyen eszközzel történő fizetés elfogadásával okoz kárt, nem információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást, hanem csalást követ el.9 Ha tehát valaki a jogosulatlanul megszerzett bankkártya vagy SZÉP-kártya felhasználásával okoz kárt, alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettet követ el. Amennyiben ugyanezt a cselekményét például Erzsébet-utalvánnyal követi el, alapesetben csalás vétségéért, sőt ötvenezer-egy forint alatt [Btk. 459. § (6) bekezdés a) pont] csupán csalással megvalósuló tulajdon elleni szabálysértésért [Btk. 462. § (2) bekezdés a) pont és 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről 177. § b) pont] felel.10 Ez pedig nyilvánvaló szabályozási aránytalanságot eredményez két, lényegében azonos társadalmi veszélyességet tükröző büntetendő cselekmény minősülése és büntetéssel fenyegetettsége tekintetében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
