https://doi.org/10.59851/gj.34.5-6.5
A sérelemdíj szabályozásával a jogalkotó jelentős változtatást léptetett életbe a nem vagyoni károk megtérítésének elméleti kereteiben és gyakorlati megvalósulásában. Az új jogintézmény bevezetése óta letelt több mint két évtized bírói gyakorlata kikristályosodni látszik. Jelen tanulmány főleg az összegszerűség megítélésének szempontjait vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy a jogsértés tényén kívüli hátrány bizonyításának kötelezettsége alóli felmentés mennyiben teszi lehetővé az úgynevezett bagatell igények sikeres érvényesítését, illetve hogy mennyire egységes a joggyakorlat az ilyen igények elbírálásakor.
Kulcsszavak: sérelemdíj; személyiségi jogok; nem vagyoni sérelem; hátrány bizonyítása; összegszerűség; bírói mérlegelés; bagatell igények; bírói gyakorlat; kompenzáció; magánjogi felelősség
By regulating compensation for pain and suffering, the legislator has introduced a significant change in the theoretical framework and practical implementation of compensation for non-pecuniary damage. More than two decades of judicial practice since the introduction of the new legal institution seem to have crystallized. This study examines mainly the aspects of assessing the amount of damages, with particular regard to the extent to which the exemption from the obligation to prove the disadvantage beyond the fact of the infringement enables the successful enforcement of so-called trivial claims, and the extent to which legal practice is uniform in adjudicating such claims.
Keywords: compensation for non-pecuniary harm; personality rights; non-pecuniary harm; proof of harm; assessment of damages; judicial discretion; trivial claims; judicial practice; compensation; civil liability
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban Ptk.) a személyiségi jogok új szankciójaként határozza meg a sérelemdíjat, és egyúttal megszünteti - a jogszabály miniszteri indoklása szerinti - elméleti vitáktól kísért és jogalkalmazási nehézségekkel terhelt nem vagyoni kártérítést. A személyiségi jogi perek sajátosságai folytán a sérelemdíj intézményével kapcsolatban ezen pertípusban számos bírósági ítélet - köztük másodfokú, illetve felülvizsgálati ítélet -, továbbá elvi jellegű állásfoglalás is született.
A sérelemdíj bevezetésével a Ptk. nem szűnteti meg azokat a kérdéseket, amelyek a kár mértékének megállapítását érintik, hiszen annak összegének meghatározása - bár a jogszabály szolgáltat egy kihangsúlyozott szempontrendszert - a bíróságok részére ugyanolyan széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosít. A jogszabály rögzíti, hogy jogsértés megállapítása esetén a sérelemdíj jár, így a jogalkotó a nem vagyoni hátrány bizonyítására vonatkozó kötelezettséget kiküszöböli azáltal, hogy a személyiségi jogi sérelem bekövetkezését a jogsértés megvalósulásával mintegy vélelmezi. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy a személyiségi jogsértés ténye automatikusan kiváltja-e a joghátrányt, így minden esetben megalapozott a sérelemdíj, vagy a bíróság megállapíthatja-e, hogy a jogsértés megtörtént, azonban nem okozott életminőség-romlást vagy okozott, de annak mértéke oly csekély, hogy nem indokolja sérelemdíj szankciójának alkalmazását (bagatell sérelem).
Az, hogy mekkora összegű legyen a sérelemdíj, továbbra is az eset összes körülményei alapján dönthető majd el. A bíróság által mérlegelendő szempontok különösen: a jogsértés súlya, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatása. A különösen szóhasználat azt sugallja, hogy a felsorolás példálózó jellegű, és egyéb más körülményt is mérlegelési körébe vonhat a bíróság a sérelemdíj mértékének megállapításánál. Az "ismétlődő jelleg" szempontja az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága által a zárószavazás előtt benyújtott módosító indítvány alapján került be a végleges törvényszövegbe.[1] A Ptk. Kommentár szerint ez a kimondottan büntetőjogi körülmény téves irányt ad a sérelemdíj jogintézményének, azzal, hogy annak magánjogi büntetés jellegét erősíti, szemben az eredeti koncepcióval, mely a kompenzációs funkciót kívánta előtérbe helyezni. A jogsértés ismétlődő jellegénél a törvényszövegből ráadásul nem tűnik ki, hogy a jogsértő által korábban mások terhére elkövetett jogsértő magatartásokat, vagy ugyanazon károsult oldalán ismételten felmerülő jogsérelmeket kell figyelembe venni, mely utóbbi töltené be igazán a sérelemdíj kompenzációs funkcióját.[2]
A jogsértés súlyossága tekintetében figyelembe kell venni, hogy a károsultnak mely személyiségi joga sérült, és milyen mértékben. Azonban meg kell jegyezni, hogy a személyiségi jogok között nem lehet különbséget tenni, mindegyik személyiségi jogot ugyanolyan védelem illeti meg. A sérelemdíj megállapításakor annak is jelentősége lehet, hogy a jogsértő magatartással mi volt a célja a jogsértőnek, súlyosabb megítélés
- 34/35 -
alá eshet a jogsértés, ha például haszonszerzési céllal követték el.[3]
A felróhatóság mértékénél értékelendő tényező lehet, hogy a jogsértő magatartást szándékosan követték-e el, mivel a károsult nagyobb sérelemként élheti meg, hogy ellene szándékosan követtek el személyiségi jogi jogsértést, például szándékos testi sértés esetén.
A sérelmet szenvedett félre és környezetére gyakorolt hatás mérlegelésekor azt kell vizsgálni, hogy a jogsértés milyen hatással volt a károsult életvitelére, foglalkozására, családi körülményeire, társadalmi pozíciójára.
További változást hoz, hogy a sérelemdíj kifejezetten egyszeri kártérítési formaként definiálja az új Ptk. Míg a nem vagyoni kártérítést lehetőség volt járadék formájában nyújtani - bár az esetek többségében nem ez volt a jellemző -, addig a sérelemdíjat kizárólag egy összegben lehet megállapítani, így a jogalkotó kizárta a járadék formában történő alkalmazást.
A jogalkotó azzal a lépésével, hogy sérelemdíj törvényi szabályozását kivette a kártérítési szabályok közül, és azt a személyiségi jogokkal egy részben szabályozza, nem szűntette meg a sérelemdíjnak a kártérítési joghoz való kötöttségét. Az új Ptk. kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a sérelemdíjra kötelezés feltételeire, különösen a kötelezett személy meghatározására és a kimentés módjára a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni.
A Polgári Törvénykönyv koncepciója számot vetett a nem vagyoni kártérítés gyakorlatának elvi problémáival, és tartalmilag megújítva, sérelemdíj elnevezéssel kívánta szabályozni, így a 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. - kiemelve a kötelmi jog rendszeréből - a személyiségi jogok megsértésének szankciói között szabályozza a jogintézményt. A Ptk. 2:52. § (1)-(3) bekezdése a sérelemdíj intézményéről így rendelkezik: "Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
