A törvénykezési szünet megkezdését követően, 2018. július 26-án lépett hatályba a 2018. évi XL. törvény Magyarország 2019. évi központi költségvetésének megalapozásáról. E "salátatörvény" egyebek mellett módosította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 26. §-át. Az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban a (3a) bekezdésben egy szórendet kívántak volna megváltoztatni - a valódi célját e javaslatnak nem lehet megállapítani, mert a szöveg így is és úgy is ugyanazt jelentette volna -, valójában azonban a módosítani javasolt (3a) bekezdéssel lehetővé tették, hogy a törvényalkotás folyamatában új módosító javaslat kerüljön benyújtásra. Ennek eredményeképpen a korábbi (3a) bekezdéshez egyáltalán nem nyúlt a törvényalkotó, hanem beiktatta az új (3b) bekezdést.
A médiában megjelent háttérinformációk a Cstv. 26. § (3b) bekezdése törvénybe építésének indokairól jelen cikk szempontjából érdektelenek, kizárólag azt vizsgálom, hogyan lehet (vagy nem lehet) eljárásjogilag teljesíteni a törvényben írtakat - figyelemmel a hatályba léptető rendelkezésekre is.
A Cstv. 26. § (3b) bekezdésében szabályozni kívánt helyzet csak azokban az esetekben okozhat problémát, amikor már jogerős fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzést követően - még a Cégközlönyben való közzététel előtt - fizeti ki az adós a tartozását és kéri az eljárást megszüntetését. Az ezt megelőzően történt fizetés tényét a bíróság a fizetésképtelenségről szóló határozata meghozatalakor értékeli.
A tényállás tehát a következő: egy hitelező kérelmére a bíróság az adós felszámolását jogerősen elrendelte. A felszámolás megindulása - a Cégközlönyben való közzététel - előtt az adós a felszámolási kérelemben megjelölt tartozását kiegyenlítette, a hitelező azonban nem állt el a kérelmétől. Ha elállt volna, akkor a Cstv. 26. § (3a) bekezdés alapján - arra hivatkozással, hogy a felszámolás kezdő időpontjáig a hitelező az ügy ura, ezért ha nem kéri az eljárás folytatását, azaz eláll a kérelmétől - a felszámolási eljárás megszüntethető. Ez a megoldás a polgári eljárásjogi szabályokkal azonosan szabályozza a felszámolási nemperes eljárás megszüntetését.
Mivel azonban a hitelező nem állt el a kérelmétől, ezért az adós hiába fizette ki a felszámolási eljárás megindításának alapjául szolgáló követelést, mert a fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő jogerős végzés a 2018. július 25-ig hatályban volt rendelkezések szerint nem változtatható meg, az adós felszámolását meg kell indítani, azaz közzé kell tenni a Cégközlönyben a hirdetményt.
Mit mond az új (3b) bekezdés? A korábbi rendelkezésekhez képest valójában az az újdonság, hogy
- a jogerősen megállapított fizetésképtelenség és elrendelt felszámolást követően,
- a hitelező akarata ellenére
- a bíróságnak újra kell vizsgálnia a fizetésképtelenség fennállását.
Ha ugyanis a fizetésképtelenséget megalapozó követelést az adós kiegyenlíti - és ezt bizonyítja -, akkor a bíróság (3b) bekezdés alapján folytatódó eljárása a már jogerősen megállapított fizetésképtelenség fennállását kérdőjelezi meg.
Gondoljuk végig egy elképzelt eljárásban, hogy az eljárás résztvevői mit tehetnek és annak milyen következményei lehetnek!
1. Ha a jogerőt követően - még a közzététel előtt - az adós benyújt egy kérelmet az eljárás megszüntetésére,
- 4/5 -
és igazolja a felszámolási kérelmet megalapozó követelés kifizetését, akkor az elsőfokú bíróságnak meg kell nyilatkoztatnia a hitelezőt, hogy valóban megtörtént-e a tőke, kamat, és költség kifizetése. A tőke és a költség összege egyértelmű - a tőkét a fizetési felszólítás [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont], illetve a bírósági határozat, fizetési meghagyás, a végrehajtás alapjául szolgáló határozat, egyezség [Cstv. 27. § (2) bekezdés b)-d) pontok] egyértelműen tartalmazzák; a költséget pedig a fizetésképtelenséget megállapító jogerős végzés határozza meg [Cstv. 27. § (1a) bekezdés] -, a kamat számítása azonban vitás lehet. Nem biztos, hogy a felek egyformán számítják a késedelem idejét, a kamat mértékét.
2. Nincs probléma eljárásjogi szempontból akkor, ha a hitelező nem vitatja, hogy az adós a teljes tartozását megfizette a számára. Nyilvánvalóan ilyenkor - figyelemmel az új Cstv. 26. § (3b) bekezdésre - el is fog állni a kérelmétől, illetve ha ez nem történik meg, akkor a bíróság az eljárást megszünteti a Cstv. 26. § (3b) bekezdés alapján.
Gond csak akkor van, ha a hitelező nem áll el a felszámolási kérelmétől, és esetleg vitatja, hogy az adós a teljes tartozását megfizette volna. Mit kell ilyenkor tennie a bíróságnak? Vizsgálnia kell újból az adós fizetésképtelenségét? Itt arra kell figyelemmel lenni, hogy a Cstv. a fizetésképtelenség fennállása körében nem az adós vagyontalanságának vizsgálatát írja elő, hanem azt kell megállapítani, hogy az adott követelés vonatkozásában fennállnak-e azok a feltételek, amelyek alapján az adós fizetésképtelen. Ha egyszer a bíróság már górcső alá vette a feltételek fennállását, és azt elbírálva jogerősen megállapította az adós fizetésképtelenségét, akkor lehet-e ezt a jogerős - a res iudicata hatályával bíró - határozatot gyakorlatilag meg nem történtnek tekintve a feltételeket újravizsgálni?
Álláspontom szerint ilyen esetben - ha tehát a felek között a felszámolási eljárást megalapozó kérelem kielégítése vonatkozásában vita van - a bíróságnak csak egyetlen lehetősége van: közzé kell tennie a felszámolást elrendelő végzését és ezzel meg kell indítania a felszámolást. Nincs ugyanis lehetőség a res iudicata - anyagi jogerőhatás - miatt a fizetésképtelenség újbóli vizsgálatára, és az esetleges kamattal kapcsolatos vita ide vezethetne. Az új Pp. 360. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy az érdemben elbírált jog tárgyában hozott határozat jogereje kizárja, hogy "ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek ....egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék." A Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. ezen szabályának megfelelő alkalmazásával tehát kizárt, hogy vita esetén az elsőfokú bíróság újravizsgálja a fizetésképtelenség fennállását.
3. Úgy vélem, hogy ha az adós nem tudta igazolni valamennyi tartozása kiegyenlítését, a bíróságnak nem kell végzést hoznia az adós eljárás megszüntetésére irányuló kérelmének elutasításáról, hanem a jogerős végzésnek megfelelően közzé kell tennie a felszámolás elrendelését. A Pp. 241. § (1) bekezdése az eljárás kérelemre történő megszüntetése során a Cstv. 26. § (3b) bekezdésében írt esetet - vagy hasonlót - nem tartalmaz. A Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontban a felperes elállása miatti, a b) pontban a felek közös kérelmére történő megszüntetést szabályozza, s a (4) bekezdés szerint e két esetben a kérelmet elutasító végzés ellen van külön fellebbezésnek helye. Miután a Cstv. 26. § (3b) bekezdés nem rendelkezett arról, hogy a kérelemnek helyt nem adó végzés esetén kell-e külön végzést hozni és az ellen van-e helye fellebbezésnek, ezért álláspontom szerint ilyenkor nem kell külön kérelmet elutasító végzést hozni, hanem azonnal a felszámolást kell közzétenni a jogerős fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés alapján.
4. Ha az elsőfokú bíróság megítélése szerint az adós a teljes tartozását kiegyenlítette, és erre hivatkozással a felszámolási eljárást megszünteti, a Pp. 241. § (4) bekezdése alapján ez ellen a végzés ellen van helye fellebbezésnek.
Tegyük fel, hogy az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséget megállapító, felszámolást elrendelő jogerős végzést követően az adós igazolása alapján - a hitelező tiltakozása ellenére - megszünteti az eljárást. A végzést a hitelező megfellebbezi. Ha a másodfokú bíróság úgy ítéli meg, hogy az adós nem a teljes tartozását fizette meg, úgy megváltoztatja az elsőfokú bíróság végzését és utasítja az eljárás folytatására, amely csak a közzététel lehet. Ellenkező esetben helybenhagyja az elsőfokú bíróság határozatát.
5. Mi van azonban akkor, ha azt az utasítást adja, hogy folytatni kell az eljárást? Van-e lehetősége az adósnak ismét és ismét előállni azzal, hogy ő kifizette a tartozását, esetleg egy újabb részletet fizetett ki, amivel továbbra sem történt meg a teljes kifizetés? Hányszor lehet "eljátszani" ezt a játékot? Jóllehet a törvény nem határozta meg ezt sem, álláspontom szerint nem engedhető meg, hogy az adós folyamatos jogi trükkökkel élve megakadályozza a felszámolás megindulását.
Jogilag igencsak elképesztő megoldást tartalmaz a 83/U. §. Eszerint a rendelkezéseket "a hatálybalépésekor folyamatban lévő - ideértve a hatálybalépéskor már elrendelt azon felszámolási eljárásokat is, amelyek esetében a felszámolást elrendelő jogerős végzés még nem került közzétételre - ügyekben is alkalmazni kell, akkor is, ha a megszüntetés tárgyában az elsőfokú határozatot már meghozták." A másodfokú bíróság - ahogyan azt fentiekben részleteztem - csak úgy találkozhat a Cstv. 26. § (3b) bekezdéssel, ha az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette és a hitelező ez ellen fellebbezést terjesztett elő. Azokban az eljárásokban, ahol az elsőfokú bíróság már a Cstv. 26. § (3b) bekezdés alapján hozta meg a határozatát, a másodfokú bíróság nyilvánvalóan képes elbírálni a fellebbezést.
A hatályba léptető rendelkezés azonban az olyan eljárásokban is kötelezően alkalmazandónak rendeli ezt a szabályt, ahol az elsőfokú határozatot már meghozták, mégpedig teljesen más szabályok alapján. A Pp. 369. § (3) bekezdése szerint "a másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való meg-
- 5/6 -
felelőségét". Ha azonban más volt az anyagi jog akkor, amikor az elsőfokú bíróság a határozatát hozta, hogyan kérhető számon rajta, hogy miért nem az utóbb módosított jogszabálynak megfelelően döntött, különös tekintettel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdését és 15. § (1) bekezdés b) pontjára is?
A felszámolás megindítása igen drasztikus lépés az adóssal szemben, de tudomásul kell venni, hogy a gazdaság tisztítása - és a hitelezők érdekei - miatt van egy olyan időpont, amikor le kell zárni az adós további próbálkozásait. Nem jelenti ez azt, hogy az adós feltétlenül felszámolásra kerül, mert ha életképes a vállalkozás, akkor a felszámolási kényszeregyezség segítségével befejezhető a felszámolás és az adós folytathatja a tevékenységét.
A jogalkotó természetesen dönthet az adósok támogatása mellett, de a szabályokat egyértelműen kell megfogalmaznia, mert a feleknek előre kell látniuk tetteik következményeit. A felszámolási eljárás szigorú szabályok szerint indul és folyik, mely szabályok fentiekben részletezett bizonytalanná tételének egyelőre beláthatatlanok a következményei. ■
Visszaugrás
