1. Az első kérdés, amely számomra a felszámolási eljárás körében jogértelmezési problémákat vet fel, a hitelező részére történő illeték visszatérítés gyakorlata. Véleményem szerint az érvényesülő joggyakorlatot a hatályos jogszabályokban foglalt rendelkezések nem támasztják alá, ellentétes az illetékfizetés rendeltetésével, emellett jelentős és indokolatlan bevételkiesést okoz az államháztartásnak. A bíróságok sok esetben "ingyen" dolgoznak a hitelező és az adós részére. Feltehető, hogy ez a gyakorlat még abból az időből ered, amikor a felszámolás alá kerülő szervezetek és a hitelezőik is túlnyomórészt állami vállalatok voltak, így az illetékfizetési kötelezettség végső soron mindenképp az államot terhelte.
Az érvényesülő bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha más bíróság az adós fizetésképtelenségét már jogerősen megállapította és emiatt a folyamatban lévő ügyben a bíróság akár első fokon, a Pp. 157. § a) pontja alapján, akár másodfokon, a Pp. 251. §-a alapján az eljárást megszünteti, az eljárást megindító hitelezőnek az elsőfokú eljárás illetékét, a fellebbező félnek pedig a fellebbezési illetéket vissza kell téríteni. (lásd a Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 44.602/2004/4., a Debreceni Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.356/2006/5., a Győri Ítélőtábla Fpkf. II. 25.432/2005/2. és a Legfelsőbb Bíróság Fpk. XI. 30.363/2006/2. számú határozatait). A határozatokban kifejtett jogi álláspont a következő:
A 2006. évi VI. törvénnyel módosított, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény hatályos (de tartalmát tekintve a korábban hatályos) 6. § (3) bekezdése szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak azzal, hogy - a 6/A. § esetén kívül - a csődeljárásban felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek, a felszámolási eljárásban pedig félbeszakadásnak nincs helye. Így abban az esetben, ha más bíróság az adós fizetésképtelenségét már jogerősen megállapította, alkalmazandó a Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja, illetve a Pp. 157. § a) pontja. A Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, ha megállapítható, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt a per már folyamatban van, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak. Ha a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani, de ez nem történt meg, a bíróság a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszünteti.
Az illetékekről szóló 1991. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdésének a) pontja szerint illetékmentes a polgári ügyekben az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása - nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása - nélkül, hivatalból elutasítja vagy a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszünteti. Az állandó bírói gyakorlat értelmében az Itv. 57. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt illetékmentesség kedvezményét alkalmazni kell a másodfokú eljárásban is. Abban az esetben tehát, ha más bíróságnak az adós fizetésképtelenségét megállapító végzése az adós ellen folyamatban lévő másik ügy másodfokú eljárási szakaszában emelkedik jogerőre, és erre tekintettel ezt az ügyet a másodfokú bíróság a Pp. 251. §-a alapján megszünteti, a hitelező jogosulttá válik az elsőfokú eljárásban általa megfizetett illeték visszaigénylésére, illetve a fellebbező fél a fellebbezési illeték visszatérítésére tarthat igényt.
Álláspontom szerint a kialakult joggyakorlat túlságosan kiterjesztően értelmezi az idézett jogszabályi rendelkezéseket, ugyanis jogi relevanciája van annak, hogy az adós ellen folyamatban lévő másik eljárás megszüntetésére az elsőfokú eljárási szakaszban vagy a fellebbezési eljárás alatt kerül-e sor. Az Itv. 57. § (1) bekezdése a) pontjának értelmezése és alkalmazása során figyelemmel kell lenni az illetékfizetés céljára és rendeltetésére. Erről dr. Magyary Géza: A Magyar polgári perjog című művében (Franklin Társulat kiadása Budapest, 314. oldal) a következőképpen ír:
"Az állam költségei leginkább abból állanak, hogy a bíráskodás céljából közegeket kell alkalmaznia, és megfelelő helyiségekről kell gondoskodnia. Igazságos, hogy ezek a kiadások mindenkit terheljenek, minthogy a bírói hatalom gyakorlása mindenkinek érdekében áll. Ebből az okból a bíráskodással járó költségekért közadók alakjában mindenki tartozik megtérítéssel, habár tényleg az állam jogvédelmét nem is vette igénybe. De igazságos az is, hogy azok, akik az állam bírói oltalmát tényleg igénybe veszik, e kiadások viseléséhez fokozottabb mértékben járuljanak és ez az oka annak, hogy valahányszor a felek az állam bíróságaihoz fordulnak, még külön is tartoznak megtérítéssel, amelyet törvénykezési illetékek alakjában rónak le".
A fenti szavak ma is minden tekintetben helytállóak, így az illeték visszatérítése kérdésében annak kell a szabályozási elvnek és így a jogértelmezési elvnek is lennie, hogy csak az kaphassa vissza az általa megfizetett illetéket, aki a szolgáltatást nem vette ténylegesen igénybe. Az Itv. 58. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályozás az illeték 10, 30, vagy 50%-ra való mérséklését annak megfelelően teszi lehetővé, hogy az eljárás amelyik szakaszában történik meg a felek részéről a keresettől, kérelemtől való elállás, illetve a per megszüntetésére irányuló kérelem előterjesztése. Ehhez logikusan igazodik az Itv. 57. § (1) bekezdésének a) pontja, amely az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás vagy az ehhez kapcsolódó permegszüntetés esetére az eljárás teljes illetékmentességét állapítja meg. Ez az illetékmentesség akkor terjeszthető ki jogszerűen a másodfokú eljárásra is, ha mindkét fokú bíróság esetében megvalósul az a jogszabályi feltétel, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására kerül sor, vagy az eljárást azért kell megszüntetni, mert a kérelmet már korábban, érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. Tehát akkor áll fenn az eljárás illetékmentessége mindkét eljárási szakaszban, ha az elsőfokú bíróság a felszámolás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy a felszámolási eljárást a Pp. 157. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú eljárásban megszünteti és a fellebbezés e döntés jogszerűségének elbírálására irányul. Az ügy érdemében ilyenkor sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem foglal állást.
A felszámolási eljárásokban azonban az a tipikus helyzet, hogy az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséget érdemben megvizsgálja és az adós fizetésképtelenségét megállapító végzést hoz, amellyel szemben az adós fellebbezéssel él. A másodfokú eljárás folyamatban léte során derül arra fény, hogy valamely más bíróság az adós fizetésképtelenségét már jogerősen megállapította, így a folyamatban lévő ügyet a Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja és a 157. § a) pontja megfelelő alkalmazásával a Pp. 251. §-a alapján a másodfokú bíróságnak meg kell szüntetnie. A Pp. 251. § szerint, ha a másodfokú bíróság a pert a tárgyalás alapján a 157. § értelmében megszünteti, az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
