A védjegyek (árujelzők) védelme Indiában 1940 óta szabályozás tárgya. Az első kodifikáció ebben az évben történt a Trade Marks Act-ben (Kereskedelmi áruvédjegy törvény). Ez Pakisztánban és Bangladesben még ma is hatályban van. Indiában a Trade and Merchandise Act-tel (Kereskedelmi és áruvédjegy törvény; TMMA) az 1940. évi törvényt 1958-ban megreformálták. Ez - többszöri kiegészítés után - ma is hatályban van.
A TMMA 2. § (1) (v) (ii) a védjegy fogalmát olyan jelzésként határozza meg, amelyet a kereskedelmi forgalomban árukra vonatkozóan használnak, és amely ennek a védjegynek a használóját kapcsolatba hozza a termékkel. Lényeges kritérium tehát, hogy a védjeggyel megjelölt termék a piacon megkülönböztethető legyen más termékektől. Lehetségesek védjegyek szolgáltatásokra vonatkozóan is; az ilyen "service marks" nem lajstromozhatók be. Ezekre ezért csupán a common law és a büntetőjog által nyújtott korlátozott védelem terjed ki.
Védjegyként minden név, megjelölés, szó, szám- és betűkombináció vagy egyéb grafikai jel szóba jöhet. Deskriptív szavak (pl. autó, hal stb.) nem lajstromozhatók be, mivel ezek a szavak egy tárgyat, ill. egy állapotot írnak le, és ezért általánosságban nem alkalmazhatók. Nem érvényesül azonban ez a megszorítás, ha egy leíró szót egy olyan termékcsoport számára választanak, amelyhez semmi vonatkozása nincsen. (Így pl. a "hal" szó nem alkalmazható élelmiszereknél, de megengedhető golyóstoll védjegyéül.) Nem részesülhetnek védjegyoltalomban továbbá kémiai elemek, "obszcén" szavak, államok, nemzetközi szervezetek, ismert személyiségek nevei (hacsak ezeket nem maguk az illetők használják), vagy meghatározott indiai - különösen vallási - nevek.
Amennyiben egyes szavakat választanak védjegyül, ezeknek megkülönböztetésre kellőképpen alkalmasnak kell lenniök. Ha nem ez a helyzet, a megkülönböztet-hetőséget adott esetben egy meghatározott design, színezés vagy hasonlók kombinációja útján biztosítani lehet. A Delhi Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint ennél nem minősül elegendőnek védjegyül olyan meghatározott színezésű szót választani, amely önmagában véve még nem kellőképpen alkalmas a megkülönböztetésre. Elegendőnek kell lenni viszont lényeges jegyként egy meghatározott színkombinációnak, ha éppen a színkombináció választása idézi elő a megkülönböztethe-tőséget. Ennél azonban figyelemmel kellene lenni arra, hogy egy meghatározott színben megjelenő, meghatározott fogalom kombinációja szűkítően hat a védjegyre, mivel az oltalom ekkor csak a belajstromozott kombinációra terjed ki, vagyis a fogalom vagy az írásjegy önmagában nem részesülne oltalomban. Ha azonban a fogalom mint ilyen, kellőképpen megkülönböztethető, ésszerűbb azt lajstromozásra meghatározott színekre való korlátozás nélkül bejelenteni.
Védjegyek csak olyan áruk, javak vagy szolgáltatások tekintetében lehetségesek, amelyeket visszterhesen kereskedelmi forgalomban értékesítenek. Ezért olyan áruk tekintetében, amelyeket kizárólagosan ingyenesen juttatnak valakinek, a jelzésnek, illetve a névnek védjegyként oltalma nem lehetséges.
Az indiai jog megkülönbözteti valódi védjegyeket, defenzív védjegyet és textilmárkákat.
A "valódi" védjegy akkor alkalmas lajstromozásra, ha a tulajdonos azt termékek meghatározott osztályára alkalmazza, ill. legalábbis alkalmazni szándékszik. A TMMA 34 - közelebbről körülírt - termékosztályt irányoz elő. Ha egy védjegyet több osztály termékeire vonatkozóan lajstromoztatják, minden osztályra nézve új kérelmet kell benyújtani.
A defenzív védjegy azzal szemben nyújt védelmet, hogy ismert védjegyeket jogosulatlanul más termékekre vonatkozóan használják fel, mint amilyenekre azokat "valódi" védjegyként lajstromozták; oltalmat akar nyújtani a jogosultnak a védjegyéhez tapadó "goodwill" jogosulatlan kiaknázásával szemben. A TMMA 47. §-a ilyen defenzív lajstromozásnak akkor enged teret, ha egy kitalált fogalomból álló bejegyzett védjegy magas ismertségi fokot ért el azoknak a meghatározott termékeknek a tekintetében, amelyekre vonatkozóan a bejegyzés történt. Kitalált szavakon vagy fogalmakon kívül egyebek - különösen személynevek - defenzív márkákként nem jegyezhetők be.
A kérelmezőnek a lajstromozás során bizonyítania kell mindenekelőtt a "valódi" védjegyként való bejegyzést, és annak Indiában való tényleges felhasználását, majd valószínűsítenie kell, hogy a megjelölés magas fokon ismert, úgyhogy más irányú felhasználás esetében azt a terméket a tulajdonossal hoznák kapcsolatba.
A textilmárka textíliáknál elvileg egy "normális" védjegy. Egy meghatározott szövésmintát nem lehet bejegyeztetni, éspedig, szavakkal, betűkkel kísérten sem. A külföldről származó textilimportnál ezeknek a szabályoknál gyakorlatilag nincs jelentőségük.
A TMMA elvileg mindenki számára lehetőséget nyújt - tehát külföldi személyeknek is - arra, hogy védjegyeket Indiában lajstromoztassanak. Azt a korábbi jogszabályi rendelkezést, hogy ehhez szükség van az Indiai Központi Bank engedélyére, az 1993. évben hatályon kívül helyezték. A továbbiakban ilyen engedélyre üzlet vagy telep létesítésénél van szükség.
Annak a meggátlása érdekében, hogy egy bejelentés előtt álló védjegyet egy régebbi védjeggyel való ütközése miatt visszautasítsanak, ajánlatos előzetes kutatás a védjegy-lajstromban. Mivel a védjegy-lajstrom Indiában még nincs elektronikus adatfeldolgozásra átállítva, az ilyen kutatások nem nyújtanak abszolút biztonságot arra nézve, hogy nincsenek-e korábbi védjegyek.
Ami a lajstromozási eljárást illeti, a kérelmet a helyileg illetékes ahhoz a cégjegyzék-hivatalhoz kell benyújtani, amelynek körzetében a kérelmező székhelye van (TMMA 18. §). Külföldieknél ott, ahol a megbízott szabadalmi ügyvivő székhelye van. A kérelemben elő kell adni, hogy miképpen gondolják a védjegyet felhasználni.
A cégjegyzék-hivatal köteles a védjegy bejelentését a "Trade Marks Journal" (Védjegy-közlöny) c. hivatalos védjegy-orgánumban közzétenni. A közzétételtől számított 3 hónapon belül harmadik személyek a kérelemmel szemben kifogást terjeszthetnek elő (TMMA 21. §). A harmadik személy a kifogásban nem köteles különleges jogi érdekre hivatkozni. A kifogást közölni kell a kérelmezővel. A Védjegy-hivatal maga dönt a kifogás felől. Határozata ellen rendes bírói úton lehet fellépni.
Az eljárás a bejegyzésig legalább két évet vesz igénybe. Ez olykor még tovább is tart, különösen, ha léteznek hasonló védjegyek. A védjegyek lajstromozása 7 év tartamára szól (TMMA 25. §).
Kérelemre ez mindannyiszor további 7 évre meghosszabbítható. Amennyiben a védjegytulajdonos a lajstromozás meghosszabbítását és a megfelelő díj megfizetését elmulasztja, a védjegyet legkésőbb egy év után hivatalból törlik. Az utolsó lajstromozás lejártát követő egy éven belül kérelmezni lehet a törlés visszavonását. Ennek a záros határidőnek a letelte után a megfelelő eljárás rendjén csak új bejegyzésre van mód.
Ha egy lajstromozott védjegyet a bejegyzés óta ötéves időtartamon túl Indiában nem használnak, a lajstromozást a TMMA 46. §-a alapján törlik. A bírósági joggyakorlat a nem használat fogalmát azonban megszorítva alkalmazza olyankor, amikor import-korlátozások miatt a védjegy Indiában való használata, noha a használó ezt akarná, ténylegesen nem lehetséges. Ilyen esetben nem törlik a védjegyet, amennyiben a használó akaratát továbbra is fenntartja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
