A kriminalisztika, mint gyakorlati és elméleti ténytudomány jogi kapcsolatainál azonnal előtérbe kerül kölcsönhatása a büntető eljárásjoggal, illetve speciális viszonya a büntetőjogilag releváns tényeket megfogalmazó büntetőjoghoz. Mindkét jogágnak[1] vannak több száz éve kimunkált alapelvei, amelyek vezérfonalként szolgálnak és általában a kódexek kezdetén mindjárt útbaigazítják, felkiáltójellel jelölik a követendő jogalkalmazói "ösvényeket". Amelyekről az egész ügymenetben letérni nem szabad, és amelyek lámpásként világítják a helyes utat. Mivel a kriminalisztika nem jog-, hanem (alkalmazott) ténytudomány, összefoglaló kódex-el sem rendelkezik, ilyen kőbe vésett princípiumokat alig fogalmaznak meg a tudomány képviselői a kriminalisztikai (forensic sciences) monográfiák, tankönyvek elején. Az általánosság szintjén leggyakrabban a törvényesség és gyorsaság fogalmaival találkozhatunk, de felbukkan néhol a teljesség, rugalmasság, tervszerűség, szakszerűség, ellenőrzöttség (titkos módszereknél pedig még a célszerűség, arányosság, szubszidiaritás)[2] követelménye is. Szerintem azonban ezeken túlmenően is megfogalmazhatók olyan princípiumok, amelyek elvi éllel és több konkrétummal segíthetik a múltbeli tényállások felderítőit, a pontos, torzításmentes detektálást. Bármilyen kézenfekvőknek is tűnnek, nagy szolgálatot tesznek azzal, ha segítségükkel tisztábban látunk. A következő sorokban ezeket igyekszem megfogalmazni és értelmezni, esetleges tendenciájukat feltérképezni.
Logikája szerint úgy épül fel az alapelvi sorunk, hogy a tényállás felderítési fő kérdéseket kell tisztázni (1. A kriminalisztikai hét fő kérdés), ahhoz, hogy a múltat megismerjük, hogy rekonstruálhassuk (2. A múlt megismerhető), mégpedig a nyomok és anyagmaradványok segítségével (3. Minden bűncselekmény hagy nyomot). Ezeket módszeresen össze kell gyűjteni, csakúgy mint a személyi bizonyítékokat (4. Minden kriminalista annyit ér amennyi adata van), az adatok tárháza pedig a helyszín és a hozzá kötődő elsődleges intézkedések (5. Az első csapás jelentősége), amelyekből kinyerhetjük, és amelyekkel megszerezhetjük a végső célunkhoz, az azonosításhoz szükséges adatokat. (6. Natura non facit saltum)
A kriminalisztikai fő kérdés-sor (a "7 W" - MI, HOL, MIKOR, HOGYAN, KI-KIVEL, MIÉRT?) is alapelvi szintű, hiszen ezek megválaszolása nélkül nem mondhatják az elbíráló hatóságok, hogy helyesen ismerik a releváns tényeket, a történeti múltat, az elbírálandó tényállást. Ha pedig nem ismerik hiánytalanul, torzításmentesen, és így próbálnak értékelni, dönteni, akkor ennek legfőbb veszélye ("a legrosszabb forgatókönyve") az esetleges "justizmord"[3] lehet, amelynek elkerülése, megelőzése minden jogalkalmazó elsődleges kötelességei közé tartozik. Bizonyos kérdésekre a válaszadást nem lehet megkerülni a nyomozási szakban, nem kerülhet át az alapfeladat és a felelősség a bíróságra, mivel annak ehhez nincsenek már meg az eszközei, módszertana, apparátusa, stb. Éppen ezért a kriminalistáknak kell mindenekelőtt szem előtt tartaniuk a hét kérdést és a "tiszta" válaszadás elmaradhatatlan szükségét.
Áttekintve az eddigi tételeket, logikai sorrendben ezt - a nem is igazán kriminalisztika által kidolgozott és bizonyított tételt - kell előre vennünk, hiszen a múlt (a múltbéli világ és események) megismerésének képessége, tudása (és hozzátesszük hite) nélkül nincs értelme felderítésről, bizonyításról, rekonstrukcióról, igazságról beszélnünk és akkor értelmetlenné válnának a kriminalisztikában megfogalmazott ajánlások, metódusok.[4] A múltbéli világ, és azok történéseinek megismerésére alkalmas az emberi tevékenység, gondolkodás, eszközrendszer, amelyekkel az alapkérdésekre (7) választ kaphatunk. A múltbéli igazság (hű tényállás) kiderítése ugyanis nem mítosz, nem illúzió, hanem tudományos eszköztárra épülő, tudatos emberi tevékenység. Az emberre jellemző érzéki (érzékszervi) tényezők (pl. megtekintés, szemlélődés) mellett a racionális tényezők is szerepet játszanak, sőt, jönnek előtérbe, mivel ezek teszik lehetővé a jelenség mélyére való hatolást, a belső tulajdonságok feltárását, az adatok magasabb szinten való feldolgozását. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ahol az érzéki megismerés véget ér, ahol a korlátja van, ott kezdődik a racionális, végső soron - sajátos, részben más tudományágakból megszerzett, részben maga által kidolgozott - kriminalisztikai eszköztárra épülő gondolkodás. Persze a kettő között nincs merev határvonal, együttesen, természetes komplexitásban jelennek meg az emberi, így a kriminalista szemléletben (szemlélődésben), gondolkodásban és gyakorlatban is. Mindkettő, mindegyik tevékenységi formában a bűncselekménnyel összefüggő, (sok esetben elsőre jelentéktelennek tűnő) adekvát adatokat (fizikai és
- 37/38 -
pszichikai "emlék"nyomokat, anyagmaradványokat) keresi és a sok apró pici darabokból, részjelenségekből ("nyomokból") állítja össze a lényeget, a múltbéli eseményt, röviden a múltat. Ahogyan a kriminalisztika elméletben ismert váza-modell is mutatja, a korábban ép vázát kell összeállítani (visszaépíteni) újra a módszeresen, speciális (nyílt-titkos) eszközökkel végrehajtott mozaik darabok felkutatásával, releváns szelekciójával, helyes következtetésekre alapuló összeillesztésével. Egy modern értelemben vett "puzzle", kirakósdit folytat minden kriminalista, amikor a múltbéli "morzsákat" gyűjti össze és rendszerezi, majd "gyúrja" össze szépen formázott "cipóvá". A folyamat közben megfigyeli, illetve kifürkészi, hogy mi a múlt eredetiségéhez képest a változás, mi az ok és okozat,[5] mi az oksorozat,[6] mi a lehetőség, a reális összefüggés és mi a véletlen terméke. Feltételezéseket, hipotéziseket állít fel, hogy magyarázatot adjon a múltban, általa nem észlelt módon - a rejtőző tettes által eltitkolva vagy arra törekedve - végrehajtott eseményekre, majd ezeket a - műszóval verzióknak nevezett - sejtéseket[7] ellenőrzi. Kizárja azokat, amelyek nem reálisak, amelyek maradnak csak teóriák ("ötletek"), és megtartja, felmutatja azt a következtetést, amely a valós múltat tükrözi, magyarázza - ellenőrizett formában. Gondolkodásában gazdag az eszköztár, hiszen segítséget nyújthat a más tudományágak (pl. filozófia, logika, pszichológia) által kidolgozott indukció, dedukció, analógia, analízis, szintézis és tegyük hozzá az intuíciót és az "egészséges" kételkedés képességét. Nem áll rendelkezésre a természettudományban szokásos és gyakori (mesterséges) kísérletezés,[8] itt a leggyakoribb a dedukció (szillogizmus), mivel a múltban lezajlott bűncselekmények esetében az általánosból kell a különösre (vissza)következtetni és mindig közvetett módon, mások vagy más tárgyak által. A folyamathoz az említett intuíció is segíthet, de nem hatalmasodhat el, mert a gyors megoldási érzékenység, a "jó érzék" (beleérzés, megérzés képessége és adottsága) könnyen átcsaphat hibás, túlzottan szubjektív következtetésbe. Csakúgy nem kaphat túlsúlyos szerepet a kételkedés, mert az meg teljes elbizonytalanodáshoz vezethet. Viszont hiánya meg a túlzott magabiztosságot, az önkontroll és a tények ellenőrzésének elvesztését, elmulasztását vonhatja maga után. Kellő mértékű kételkedés nélkül megvan a veszélye a perszeverantikus verzióhoz való ragaszkodásnak is, amelynek pedig súlyos, (pl. torz múltkép, nagy "lyukas váza") mindenképpen elkerülendő következményei lehetnek.
A szükségszerűen múltbeli cselekmény jelenbeli megismerésének tervezhető és szervezhető lehetősége és egyben követelménye (alapelvi "parancsa") - a kutatási tapasztalatok alapján gyakran töredékes, pontatlan, megbízhatatlan (tévedő) forrásokon keresztül - nem kis feladat, sem tartalmában, sem céljában. Tendenciájában viszont azt látjuk, hogy a kriminalisztikai szemléletű múltmegismerés - a sokféle tudományág lendületes eredményeire való támaszkodással, és saját módszertanának szüntelen fejlesztésével - minden nap tesz egy lépést a racionális múltlátás élesítésére, a múlt minél pontosabb megismerésére. És végül ez a feladata, kötelessége is a kriminalisztikának.
A gondolatmenetünk a francia Edmond Locard által megjelenített elvre épül,[9] amely látásunk szerint napjainkra kifejezett alapelvvé érett,[10] figyelemmel a természettudományra épülő krimináltechnika erősödésének tendenciájára. A múlt megismerése a "principe de l'échange" (theoretical exchange, magyar fordításaiban találkozhatunk: "minden érintkezés nyomot hagy", "cserehatás", "nyomkereszteződés", "anyagcsere" elve) alapján kezdődik, hiszen a detektálás az egymással kölcsönhatásba lépett személyek és tárgyak közötti (transzfer) nyomokat és anyagmaradványokat vizsgálja. Lényege szerint nem lehet úgy megváltoztatni a világban bármit is, hogy az az anyagi világban ne járjon valamiféle leképeződéssel, valamiféle (akár mikroméretű és nem is látható vagy idő múltával eltűnő) elváltozással. Azért is használjuk az alcímben a (az egyszerű fogalmazás érdekében használt) "nyom"-nál az idézőjelet, mert a nyomnál (és "emléknyomnál") sokkal szélesebb a változási tárház, különös tekintettel a végtelen számú és minőségű anyagmaradványra. Az eltitkolt elkövetésre törekvő tettes, még a tudatos, jó előre, pontosan megtervezett, precíz végrehajtás során is - szándéka ellenére - hagy olyan anyagmaradványt, például a hajszál, szaganyagmaradvány, vagy az ezerféle digitális adat apró részeit, amelyek minden körülmények között létrejönnek és olyan ellenállók, stabilak (és "ravaszok"), hogy lehetetlenné válik hátrahagyásuk elkerülése, létrejöttük és túlélésük megelőzése, illetve "kiirtásuk",[11] megsemmisítésük. Annál is inkább, mert napjaink digitális adatokkal (is) behálózott világában sokszor nem is érzékeli a tettes, hogy egyáltalán "nyomot", például videofelvételt, helymeghatározásra alkalmas mobiltelefonos cellapozíciót hagyott maga után akár a helyszín felé tartva, a helyszínen vagy onnan távozva. És ez igaz már a cybertérben is, nem csak a fizikailag megragadható bűncselekmény helyszíneken.
A nyomozás feladata valamennyi adekvát (releváns) "nyom" torzításmentes, fontossági fokozatok
- 38/39 -
nélküli, (törvényes módú) felkutatása, rögzítése, vizsgálata, értékelése. Csak a hozzá nem értő detektálás nem találja meg a találkozásos cserehatások (transzferálások) révén született változásokat, az értő szemű és kellő felszereltségű nyomozónak az elv alapján mindig fel kell kutatnia az egyébként sokszor láthatatlan[12] kontakt eredményeket, újdonságokat,[13] amelyek segítségével következtethet a történések sorrendiségére, rekonstruálhatja a múltat, melyben egyedi tettes-azonosítást is végezhet. Ezt üzeni számára az alapelv az egész pályafutására.
Ha nincsenek "vázadarabjaink", nem lesz belőle újjáformázott váza, és akkor nem ismeri meg a kriminalista (a rendőrség, az egyéb nyomozó hatóságok, ügyészség, végső soron a bíróság) a múltat sem. Akkor viszont megsértette, nem vette figyelembe a harmadik hirdetett princípiumunkat, a "feltétlen nyomkeletkezés" széleskörűen értelmezett elvét. Vagyis nem gyűjtötte be a fellelhető adatokat a múltbeli esemény rekonstrukciója érdekében az összes forrásból. Mégpedig a minőségi adatokat, mivel önmagában a sok adat, az adatbőség és gazdagság még nem feltétlenül jelenti a sikert is. Hiszen milliónyi adat gyűlhet össze, amelyeknek sem közeli, sem távoli kapcsolata nincs az inkriminált eseménnyel. Irrelevánsak a büntetőjog szempontjából, nem tartoznak a vázához. A kriminalista számára a minőségi, releváns adatokra van szüksége. Ezek azonban - a véletlen szerencsés esetét kivéve - "nem pottyannak le az égből", ezeket tudatos tevékenységgel, tisztességes módon - jogi és kriminalisztikai előírásokat, szabályokat és ajánlásokat követve - be kell szerezni, be kell gyűjteni azokat.[14] Fel kell kutatni őket, majd elemezni, vizsgálni, tárolni, óvni kell őket a szennyeződéstől, keveredéstől, (cross-contamination) a zajtól, hogy csermelytiszta válaszokat kapjunk az alapvető hét kriminalisztikai kérdésre. (A minőségi, releváns adatok egyúttal hatékonyan segíthetnek a kriminalisztika bűnmegelőzési funkciójának teljesítésében is.)
Ezidáig az adatról szóltunk, miközben mind a kontinentális, mind az angolszász szakirodalomból kitetszik, hogy különbséget kell tennünk az adat, az információ és a bizonyíték fogalma között. Röviden fogalmazva az információ az adat[15] hírtartama, mondhatjuk úgy is, hogy utóbbi a külső (objektív) megjelenése, tényre vonatkozó ismeret, míg a előbbi az összefüggésszerű értékelése, feldolgozása, elemzése során megismert ("kihámozott"), szubjektív beltartalma. A bizonyíték pedig valamely büntetőjogilag releváns tényre vonatkozó törvényes módon és forrásból beszerzett adat. Az így összegyűjtött (és már ellenőrzött adatokból táplálkozó) bizonyítékok összességükben és összefüggéseikben megmutatják a múltbéli eseményt, felhasználhatók a már (korábban defíniált) bizonyításban is, belőlük megállapítható a tényállás, vagyis az összes kriminalisztikai fő kérdésre a torzításmentes válasz.
Az adatok vonatkozhatnak személyre, tárgyra, eseményre, származhatnak előzetes ismeretekből vagy tudományos eredményekből, ám leggyakrabban és elsődlegesen - mint már említettük - érzéki módon, közvetlen megfigyelésből, tapasztalásból, szubjektív személyi (a bűncselekményhez köthető szereplők, érzékelők) és objektív tárgyi bizonyítási eszközökből (nyomokból, anyagmaradványokból, ezek mintáiból), nyilvántartásokból, más ügyek adataiból, nyílt vagy titkos módú nyomozási cselekményekből. Lehetnek eredetiek (közvetlen észlelésen alapulók, például a bűncselekményt elkövető terhelt vallomása vagy a szemtanú vallomása), származékosak (vagy áttételesek, például a hallomásból szerzett információk /hearsay evidence/), közvetlenek (egyenesen lehet következtetni a büntetőjogilag releváns tényre,), közvetettek (az összefüggés csak más adat/bizonyíték közbejöttével állapítható meg, nem a büntetőjogi releváns tényre vonatkozik), terhelő (bűnös felelősséget alátámasztó, a személyre nézve hátrányos), mentő (a büntetőjogi felelősséget cáfoló, a személyre nézve előnyös), ellenőrzött (a bizonyításban is felhasználható valóságtartalma miatt), ellenőrizetlen ("nyers", csak korlátozottan használható).[16] A konkrét adatszerzési módszerek közül megnevezzük a megkeresést, puhatolást, környezettanulmány készítést, megfigyelést, a lakosság adatgyűjtési bevonását, a kriminalisztikai csapdát, a titkos információgyűjtést és titkos adatszerzést, valamint a "raszterezést".
A fentiekből három területet kívánok kiemelni ehelyütt, amelyeknél - szerintem - tendenciaként érzékelhető napjainkban a felértékelődés, a jelentőség fokozódás. Ez egyrészről a: A) nyilvántartások szerepére igaz, B) másrészről a raster móduszra, (magyarosan "raszter"-módusz), C) harmadrészről a titkos módon beszerzett adatokra.
Ad A) A kriminalisztikai célú gyűjtések révén szerzett adatokat tárolni, őrizni, kezelni, táplálni és egyúttal - külső és belső adatvesztéstől is - védeni kell. Erre szolgál tulajdonképpen a bűnügyi nyilvántartás, amelynek lényege, hogy az adatokat rendszerbe foglalják és értékelik, (szükség szerint nemzetközi összefüggésekben és összefogásban),[17] és amely lehetővé teszi, hogy a bűncselekmény tetteseire, és elkövetésének körülményeire következtetéseket vonjanak le. Lényegében a jogszabályokban
- 39/40 -
meghatározott adatokat tartalmazó, közhitelű hatósági nyilvántartás, amelynek funkciója az alább megjelölt adatok gyűjtése, kezelése, védelme, és az arra jogosult felhasználóknak (detektálóknak) való átadása. Többféle kriminális (vagy ilyen jellegű) nyilvántartási "fiókot" ismerünk:
a) bűntettesek, (jogerős bírósági ítélettel elítéltek),
b) személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alatt állók,
c) büntetőeljárás alatt állók,
d) ujj- és tenyérnyomatok,
e) fényképek,[18]
f) DNS-profilok,
g) ismeretlen tettesű helyszíneken rögzített ujj-tenyérnyomok, (személyiség "nyomok"-VI-CAP)[19]
h) elkövetési mód alapjáni tettes, (MO-modus operandi)[20]
i) körözési információs rendszer,
j) szabálysértést elkövetők,
k) büntetésvégrehajtási intézményben levők,
l) fegyver 2000 elnevezésű lőfegyver (DRUGFIRE),[21]
m) a személy- és vagyonvédelemi, valamint magánnyomozói tevékenységre kiadott rendőrségi engedélyek,
n) helyszíni bírságok,
o) szervezett bűnözés elleni koordinációs központ (adatbázisa)nyilvántartása,[22]
p) az ERÜBS (rendőrségi-ügyészségi kriminálstatisztika) adatai,
q) valamint a NETZSARU, amely biztosítja a ROBOTZSARU rendszerben rögzített bűnügyi iratokban szereplő személyek, események, tárgyak és az ügyre vonatkozó egyéb adatok országos elérhetőségét.
Önmagukban nem csodafiókok ezek sem, amiket csak kihúzogatunk és már mondják is a tettesek nevét. Mindig csak annyit lehet kivenni belőlük, amennyit beletettek korábban. Így minden kriminalistának, nyomozó hatóságnak érdeke, egyben kötelessége is az "in-put", a beviteli tevékenység ösztönzése, naprakészsége, az összes releváns vagy annak tűnő adat regisztráltatása, gyűjteménybe való bejuttatása.[23] Megvan ezek hozadéka és egyre inkább hasznosak, hiszen ahogy a történeti részben már utaltunk rá javarészük a II. világháború óta[24] folyamatosan táplált.
Ad B) Szorosan kapcsolódik a nyilvántartási adattárakhoz a raszternyomozás, mint speciális és eredményes adatelemző, tetteskutató módszer, amely - nézetem szerint - nem kapta meg a kellő figyelmet[25] a hazai (jog-) és kriminalisztika elméletben és gyakorlatban, ezért részletesebben szólok róla. Speciális azért is, mert eltér a hagyományos adatgyűjtési és elemző módszerektől, mivel:
a) napjainkra jellemző módon már számítógéppel végzik az adattárakban, nyilvántartásokban való kutatását, (nem a "terepen"), ezáltal több idő jut a klasszikus adatgyűjtő munkára;
b) a kutatott adattárak magukba foglalhatják a hazai rendőrségin kívül a nemzetközi rendőri erők tárait;
c) nem csak a rendőrségi bűnügyi, hanem a más jellegű nyilvántartásokra is kiterjed;
d) a rendőrségen kívüli hivatali (állami) nyilvántartásokra is ráláthat;
e) az egyes gazdasági társaságok, vállalkozások adatai, (például közmű-közlekedési-távközlési-küldeményes szolgáltatók) is látókörbe vonhatók;
f) magánszemélyek egyes adatai is bekerülhetnek a vizsgálati körbe;
g) adott nyomozás során beszerzett információk alapján összeállított kritérium rendszereknek megfelelő személyek utáni keresést, kutatást, szűkítést is végez.[26]
A felsorolást látva nem meglepő, hogy a nyomozási módszer európai és amerikai megjelenését követően több jogi, alkalmazhatósági aggály is felmerült, ezek között ehelyütt csak a leglényegesebbeket emelem ki, mielőtt a módszer további kriminalisztikai aspektusait elemezném:
a) a nyilvános és nem nyilvános adatok szabad felhasználásával előtérbe kerülnek a gyanúsítások;
b) a nyomozóknak lehetőségük van arra is, hogy ezeket az adatokat bárkiről, bármilyen célból tárolhassák;
c) a hivataloknak terjedelmes banki és telekommunikációs információt kell összegyűjteniük, így a számlatulajdonosokról, a számlán történő tranzakciókról, magánszemélyek és vállalkozások levelezéseiről, postai szolgáltatások igénybevételéről, címzettekről, postafiókokról, valamint adatokat kell szolgáltatniuk arról, hogy ki, mikor melyik mobiltelefonról kit hívott, és ki, kinek, mikor küldött e-mailt; illetve a légi közlekedésben résztvevőket is vizsgálják;
d) egyes országokban a biometriai ismertetőjelek bekerülnek az útlevélbe, illetve a személyigazolványba, egyáltalán ezen adatok rögzítésének megengedhetősége is kétségeket kelt;
e) bekerül az információs adatbázisba a külföldi állampolgárok vallási hovatartozása is, holott például a német alkotmányban e kérdés feltevése csak akkor megengedett, ha attól va-
- 40/41 -
lamilyen jog; illetve kötelesség függ; és hogy a menekültek adatait minden további nélkül kiadják az anyaországnak;
f) az adatok tárolási idejét 5 - 10 évről 10, illetve 15 évre emelték több helyen.
Mindezen aggályok miatt az 1990-es években lanyhult a raszternyomozás gyakorlati alkalmazhatósága, ám a 2001-es amerikai terrormerényletek után ismét előtérbe került. (A bűnüldözés széleskörű jogosultságokat kapott mind az USA-ban, mind Németországban, ahol a raszternyomozás 30 éves történelmében a legtöbb sikert érték el.[27])
Ezek után értelemszerű az alapkérdés: miben áll a raszternyomozás lényege? Úgy is fogalmazhatunk: mi a sikerének titka?
A kérdés megválaszolása előtt a fentebb felsorolt a-q) nyilvántartási bázisadattárakhoz vegyük még hozzá az alábbiakat:
r) gépjármű nyilvántartás,
s) személy és lakcímnyilvántartás,
sz) vezetői engedély nyilvántartás,
t) idegenrendészeti nyilvántartások[28]
azon belül t/a) az idegenrendészeti kényszerintézkedések alá vont külföldiek nyilvántartása,
t/b) a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló illetve idegenrendészeti célból nyilvántartott személyek nyilvántartása,
t/c) külföldi természetes személyek adatai, akiknek beutazása, tartózkodása bűncselekmény vagy egyéb ok miatt nem kívánatos,
t/d) tartózkodási illetve bevándorlási engedéllyel rendelkezők nyilvántartása,
t/e) külföldiek elveszett okmányainak nyilvántartása,
t/f) bűntettesek, jogerős bírósági ítéletek nyilvántartása.
t/g) Takarnet - Földhivatali Információs Rendszer.
Valamint a magánszférából tegyük hozzá az alábbi kutatási lehetőségeket:
u) mobiltelefon-szolgáltatások adatai (benne híváslisták, átjátszó torony-adatok),
ú) autópályás fényképfelvételek,
v) bankszámla-információk,
w) bankautomaták videókamera felvételei,
z) benzinkutak kamerái által készített felvételek,
zs) légi közlekedésben résztvevő személyes adatainak lekérdezése,
x) az internetes közösségi portálok felhasználóinak adatai (Iwiw, Facebook, Twitter, YouTube, stb.),
y) műholdak felvételei.
A láthatóan igen terjedelmes felsorolás még így sem teljes körű, hiszen számtalan helyi, regionális, országos és nemzetközi[29] adatbázis is van,[30] és állapotuk nem statikus. Ellenkezőleg, éppen a tárgyalt alapelv helytállóságát felismerve folytonosan bővülő, dinamikus szektorról van szó, különösen a digitális adatoktól hemzsegő XXI. századi világunkban.
Nos, ezek az adattárak állnak (elvi szinten) minimum rendelkezésére egy mai, modern kriminalista, egy "updating" raszternyomozó számára. Ezekben kereshet, bányászhat adatokat, végezhet bűnelemzést,[31] találhat összefüggéseket az egyes konkrét bűncselekményekkel, illetve célszemélyekkel (potenciális gyanusítottakkal) kapcsolatban. Maga a szó, hogy raster a "Rasterfahndung" (hálónyomozás) német szóból ered, ugyanis éppen a - súlyos terrorista cselekményekkel érintett - Német Szövetségi Köztársaság (mindenekelőtt a már korábban említett szövetségi nyomozóhivatal, a BKA) nyomozó hatóságai fogalmazták meg az 1970-es években.[32] Azóta alkalmazzák is a módszert, amelynek lényege, hogy a felsorolt adattárakból igyekeznek minél több összefüggő adatot találni szupergyors számítógépek segítségével (összefüggés-keresés). Úgy is fogalmazhatunk, hogy különböző adatállományok automatizált összevetése, azzal a céllal, hogy azáltal kiszűrjék, redukálják azoknak a személyeknek körét, akik az előzetesen megállapított feltételeknek (kritériumoknak) megfelelnek.
Az ún. raszter kritériumoknak megfelelő adatok alapján elvégzett szűrések, az adatállományok hálószerű kutatása hozza azt az eredményt, hogy egyes személyek "fennakadnak a kifeszített hálón" (a raszteren). Majdhogynem azt mondhatjuk, és ebben rejlik a módusz nagyszerűsége is, hogy "asztal mellől lehet tettest fogni". Természetesen nem maradhat el a "kihalászott" találatok sokirányú ellenőrzése (a nyomozói "lábmunka" sem), utána kell járni az eredmények hitelességének, megbízhatóságának, megalapozottságának. Továbbá, ha helyénvaló is a raszteres következtetés, ez még csak a felderítést, annak irányát segíti elő. Az első lépések egyike, útmutató lehet a detektívek számára, ám nem maradhat el az összes (egyéb) releváns adat, bizonyíték összegyűjtése.
Ad C) A titkos módon beszerzett/beszerezhető adatokat pedig azért emelem ki (a nyilvántartások és a raszter módusz elemzése után), mert egyértelmű tendencia érzékelhető az ilyen úton beszerzett adatok felértékelődésében az utóbbi évtizedben.[33] Vagyis valóban csak azok a nyomozók (nyomozó hatóságok) "élnek meg", maradnak fenn (és "érnek sokat") a szervezett bűnözéssel fertőzött mindennapjainkban, akik ezt a felderítési módszert alkalmazzák az eszköztárukból ("from policing toolbox").
És ennél a mondatnál és végső szóhasználatnál álljunk meg egy pillanatra. Nem véletlenül használtuk a
- 41/42 -
"felderítés" szót. Ugyanis éppen ehelyütt látjuk szükségesnek kimondani, hogy sokan, sokfélét értenek a felderítés, vizsgálat, nyomozás fogalmai alatt. Egyetértve Bócz Endrével, (Finszter Gézával) szerintem is a felderítésben "a megismerés folyamatának olyan szakaszát kell látnunk, amely részben a bűnügyi rendészet, részben pedig a büntetőeljáráshoz tartozó nyomozás területén érvényesül."[34] Éspedig pont azért is így van, mivel a titkos felderítés - rendészeti szabályok alapján - már működhet (akár preventív célból is) a nyomozást[35] megelőzően (is)[36], (titkos információgyűjtés) és folytatódhat a nyomozás alatt, büntető eljárásjogi kontrollal (titkos adatszerzés).[37]
A titkos információgyűjtésben bevethetők a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés fajtái, így:
a) a rendőrség informátort vagy bizalmi személyt vehet igénybe,
b) a rendőri jelleg leplezésével információt gyűjthet,
c) a vele együttműködő személy és a rendőri jelleg leplezésére és védelmére fedőokiratot állíthat ki és használhat fel, fedővállalkozást hozhat létre és tarthat fenn,
d) a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható és vele kapcsolatban levő személyt (ún. célszemélyt), valamint a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhet, arról információt gyűjthet, az észlelteket hang, kép, egyéb jel vagy nyom rögzítésére szolgáló technikai eszközzel rögzítheti,
e) a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében - sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó - csapdát alkalmazhat, minta-, ál-, bizalmivásárlást, ellenőrzött szállítást hajthat végre, sértetti szerepkört rendőrrel helyettesíthet,
f) információs rendszereket hozhat létre,
g) az engedélyhez kötött eseteken kívül lehallgathatnak, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik (pl. parkbeli beszélgetést),
h) hatósági engedélyhez kötött távközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információt gyűjthetnek.
Van azonban bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés is, ennek fajtái:
a) magánlakást titokban átkutathat (titkos házkutatás), az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti,
b) magánlakásban a történteket technikai eszköz segítségével megfigyelheti és rögzítheti,
c) levelet, egyéb postai küldeményt, valamint a telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési rendszerek útján továbbított közlés tartalmát megismerheti, azt technikai eszközzel rögzítheti (pl. telefonlehallgatás).
Az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, illetve bizonyítási eszköz felderítése érdekében alkalmazható titkos adatszerzés során az alábbiak tehetők meg:
a) magánlakásban történtek technikai eszközzel való megfigyelése és rögzítése,
b) levelek, egyéb postai küldemények, valamint telefonvezetéken vagy más hírközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmának megismerése, technikai eszközzel rögzítése,
c) számítástechnikai rendszer útján továbbított és tárolt adatok megismerése és felhasználása.[38]
Az első kategóriában a nyomozóhatóság titkos módon beltérbe felszerelt, vagy kívülről használt (video)kamerákkal, illetve hallgatókkal ("poloskákkal, hangpuskákkal") figyeli, illetve rögzíti a magánlakásbeli eseményeket. A második kategóriában a hírközlési eszközök "blokkolása" történik meg, amiben beleértendő a fax, távirat, és az összes telefonfajta (vezetékes, mobil, stb.) "lehallgatása", az adat - XX. század elejei kifejezéssel élve - "kifürkészése", egyúttal rögzítése a későbbi bizonyítékként való felhasználása érdekében. Végül a harmadik csoportban jelennek meg a III. fejezetben már részletezett számítógépek digitális adatai, az e-mailek, internet adatok, kapcsolatok titkos ellenőrzése, feltárása.
Itt jegyzem meg, hogy van egy speciális kombinációja a titkos erőnek és eszközöknek az ún. fedett nyomozó személye és tevékenysége. Léte és emberi mivolta miatt inkább krimináltaktikai eszköznek minősül, ugyanakkor mivel bűncselekmény tettenéréses leleplezésére készül mintegy "agent provocateur" szerepében, ezáltal "csapdát" állít a valódi elkövetőknek. Napjainkban leginkább a kábítószer-bűnözés elleni küzdelem eszközeként vetik be a provokátort. Azért van szükség a provokátorra ezekben az esetekben, mert a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeknek tipikusan nincsen sértettje, nincsen rendőrségi feljelentő, panaszkodó. Így fedett személyazonosságú nyomozók adják ki magukat vásárlónak, leleplezve próbavásárlásaikkal a kábítószer-kereskedőket.[39]
Egyetértve Mészáros Bencével, - szerintem is a titkosszolgálati eszköz tágabb értelemben az érintett tudta nélkül történő, és az egyes alkotmányos, valamint állampolgári, és emberi jogainak szükségszerű sérelmével járó hatósági adatgyűjtési módszer. Szűkebb, vagy materiális értelemben a titkosszolgálati eszköz alatt a leplezett hatósági adatgyűjtésre szolgáló technikai berendezéseket, műszaki és informatikai megoldásokat értjük. A magyar jog a titkosszolgálati eszköz kifejezést materiális értelemben használja, a tágabb értelemben vett fogalomra a "titkosszolgálati módszerek" szóösszetétel utal.[40]
- 42/43 -
A titkos információgyűjtés, titkos adatszerzés és az egyéb adatszerző tevékenység gazdag tárháza - külön részletezés nélkül,[41] csak felsorolásszerűen - a következő eszközöket, módszereket és erőket foglalja magába.
a) Eszközként: fedőokirat, mutatópénz, titkos együttműködési megállapodás, technikai adatgyűjtő eszköz, speciális akció-gépjármű;
b) Módszerként: puhatolás, leplezett megtekintés és leplezett meghallgatás, megfigyelés, környezettanulmány, csapda, mintavásárlás, információvásárlás, bizalmi vásárlás, álvásárlás, ellenőrzött szállítás, bűnszervezetbe történő beépülés, operáció, játszma, akció, legenda, dezinformálás;
c) Erőként:[42] fedett nyomozó, informátor, bizalmi személy, titkos munkatárs, rezidens, "F" (titkos találkozó lakás) objektum és kezelője, a felderítő szervvel titkosan együttműködő más személy, kihelyezett munkatárs.
Sommázata az (adat) alapelvnek: Minél több releváns, torzításmentes adat áll rendelkezésünkre - akár nyílt, akár titkos forrásból vagy módon -, annál valószínűbb, hogy a múltbéli eseményt a valóságban történteknek megfelelően ismerjük meg. A technika folyamatos és gyors fejlődésével egyre több adat vihető be, tárolható és hívható le a nyomozóhatóságok által használt rendszerekből. Csak a megfelelő mennyiségű és minőségű bűnüldözés veheti fel a versenyt a szintén folyamatos technikai (és személyi) fejlesztésben levő bűnelkövetőkkel, végezhet eredményes "odacsapást".
Nem véletlenül fejeztem be az előző gondolatot az "odacsapással", ugyanis a következő alapelvi szintű kimelésem éppen az eredeti nyelvén, németül "erste Angriff",[43] angolul pedig "First Strike" néven ismert "első csapás" ("első támadás," "első fellépés") fogalma, ami még szorosan kötődik az előzőekben taglalt adatokhoz. Mit is takar a fogalom? Felfogásom szerint mindazokat az elsődleges intézkedéseket (köztük az adatgyűjtéseket) foglalja csokorba, amelyeket a bűncselekmény nyomozó hatóság tudomására jutását követően az eredményes tényfelderítés, a 7 alapvető kriminalisztikai kérdés megválaszolása érdekében haladéktalanul, a lehető leggyorsabban megtesznek, illetve meg kell tenni.
Mivel válik ki, mi által több, miért emeljük alapelvi trónusra? Válaszként a következőket érveket sorakoztatjuk fel:
a) a kriminalisztikai tapasztalatok szerint az a tendencia figyelhető meg, hogy aki az "első csapás" lehetőségét és esélyét elhibázza, elmulasztja annak vajmi kevés esélye van a pontos válaszadásra a későbbiekben;
b) ugyanez pozitív megközelítésben: aki él az "első csapás" lehetőségével, aki akkor és ott gyors és alapos (megfelel modern korunk "kettős szorításának",)[44] annak nagy esélye van a további sikerekre is;
c) a "forró nyom" mindig nagyobb esélyt ad a releváns adatok, köztük a tettes személyének felkutatására, mint a "hideg", már "kihűlt", régóta lezajlott, időben és térben távoli cselekmény;
d) az emberi pszichében levő "emléknyomok" felidézése, - fő szabályként, mivel néhány kivétel előfordul - annál könnyebb minél közelebb van az eseményhez, illetve ellenkezőleg; minél inkább távol vagyunk időben a múltbéli cselekménytől, annál nehezebb torzításmentes tükröt tartani az események elé, (például annál többet tévednek a tanúk);
e) nem csak a pszichés, de a tárgyi nyomok fennmaradásának sem kedvez az időmúlás, azok is halványulnak, eltűnnek a környezeti hatások miatt, és nem "lépnek fel újra";
f) annak ellenére, hogy az anyagmaradványoknál a "partizán" jellegüket, a "szívósságukat", tartósságukat emeltük ki, esetünkben is a frissesség előny, legfeljebb lehetőség marad későbbre is, de az azonosítási (különösen az egyedi) mindig csökken valamelyest;
g) az "első csapás" váratlanul érheti az esetlegesen már képbe került tettest is, "letaglózhatja", sokkolhatja a gyorsaság, a tettével való szembesítése, az az idő rövidsége nem adja a tudatos, higgadt, kimunkált védekezés lehetőségét sem számára, sokkal könnyebb közvetlen bizonyítékként értékelhető, ma is értékes beismerő vallomását is elnyerni;
h) az "első csapás" alkalmazható mind a nyílt, mind a titkos nyomozások körében; előbbinél a helyszíni szemle és a köré csoportosuló (forró nyomos) intézkedések adják meg a "vezérütést", a titkosnál pedig a szisztematikusan végrehajtott előzetes titkos adatgyűjtést követő, gondosan előkészített, egyúttal váratlan realizálás (kutatások, lefoglalások, azonnali kihallgatások, kényszerintézkedések) adja meg a "csapás" erejét.
Az utóbbi érv alapján nem haszontalan elemezni némileg a helyszíni szemlét, mint az "első csapás" kardinális mozzanatát, ugyanis a statisztikai adatok nem csak hazánkban mutatják, hogy a bűncselekmények kb. 60-70%-át az ún. helyszínes bűncselekmények teszik ki. Ahol érdemes helyszíni szemlét tartani,
- 43/44 -
ahol van mit keresni, kutatni, ("fésülni - combing of the area)", ahol fellelhetők az azonosítási piramisban szerepeltetett építőkockák, a nyomok és anyagmaradványok.[45] Az egész világban tendenciózusan értékelődik fel[46] a kriminalisták körében az elsődleges helyszíni szemle, mivel mindenhol (akár az európai kontinensen, akár az angolszász orientációjú államokban, beleértve Ausztráliát is, valamint az ázsiai országokban is), hogy a helyszín az "adatok tárháza", "nyitott könyv, amiből meg kell tanulni olvasni." Ahogyan fentebb már megfogalmaztam nincs nyom-, illetve anyagmaradvány mentes helyszín, csak meg kell találni, fel kell kutatni a sokszor láthatatlan helyszínen hagyott elváltozásokat.[47] (És azokhoz megfelelő értelmezéseket és jelentéseket kell társítani.) Ugyanilyen értékesek lehetnek az ún. "negatív nyomok"[48] is, vagyis, ami nincs ott és ott kellene lenni, illetve, ami már nincs ott és ott volt. Sokszor többet mond a nem létező, hiányzó nyom, mint a "beszélő" jelenlévő.
Kriminalisztikai közhelynek számít az a megállapítás, hogy minden helyszín más. Következésképpen nagy jelentősége lehet annak, hogy a helyszíni szemlét mennyire sikerül célirányos egyediesítéssel lefolytatni.[49] Ennek érdekében a jó kriminalistának, mintegy "bele kell bújnia a tettes bőrébe"[50] ahhoz, hogy eredményes nyomkeresést folytasson, azaz végig haladva az elkövető feltételezett "ösvényén"[51] felkutassa és rögzítse mindazokat a nyomokat, anyagmaradványokat és elváltozásokat, amelyek a tettes mozgásával kapcsolatban keletkezhettek. Mégpedig gondosan és alaposan. Úgy is fogalmazhatunk, minél alaposabb, figyelmesebb volt a tettes a helyszínen (hogy ne hagyjon hátra semmit magából), annál alaposabbnak és figyelmesebbnek kell lennie a szemlézőnek.
A helyszíni szemle (crime scene investigation) szükségszerűen többszemélyes és többszakaszos, többmozzanatú tevékenységet foglal magában, nem beszélve arról, hogy mind célja, mind eredményei igen szerteágazóak lehetnek. Már az elnevezés is utal a helyszíni szemle bonyolult, összetett voltára.[52] Nemcsak a helyszín lehet ugyanis sokféle és önmagában is soktényezős, sokelemű jelenség, hanem maga a szemle is több változatot jelent, például lehet személy-, tárgy- vagy helyszín szemléje is. Az utóbbiban szükségszerűen benne vannak, vagy benne lehetnek az előbbi kettő mozzanatai is, azaz helyszínen (holt) személy(ek) és fontos tárgyak (bűnjelek) találhatók. Gyakran éppen a gyorsaság (a periculum in mora) követelménye miatt halaszthatatlan nyomozási cselekmény, nem engedhető meg, hogy a "nyomok" kihűljenek.
Olyannyira nem, hogy a párhuzamosság is követelmény, vagyis már a szemle ideje alatt el kell indítani a más irányú adatgyűjtéseket, amint kellő adatunk van a múltbéli feltételes magyarázatra, a verzió vagy verziók felállítására. Olyan szintű nyom- és anyagmaradvány kutatást kell végezni, ami megállja majd a helyét, a laboron keresztül a tárgyalóteremben is. (from cime scene to the courtroom). Minden taktikai és technikai eszközt be kell vetni ennek érdekében, ami éppen az adott időben és helyen rendelkezésre áll a természet- és társadalomtudományok, illetve a kriminalisztika eredményei útján. Ezek közül - miután értekezésem nem hivatott ezek részletezésére - újdonságként egyet emelek ki, nevezetesen a már hazánkban is tesztelt[53] digitális térszkennert. Kiemelésének nem csak a nóvum értéke miatt adunk teret, hanem azért, mert éppen a már jelzett tendenciára utal e körben is. Vagyis a második generációs bizonyítékokat produkáló digitális technikák előretörését. Az amerikai (DeltaSphe-re-3000 típusú) eszköz egyébként egy hordozható lézerszkennerből és egy digitális fényképezőgépből áll. A szkenner a körülötte levő tárgyakról és azok egymástól való távolságáról is méreteket vesz. Mindegyiket "letapogatja", így elkészíti a helyszín háromdimenziós modelljét. A szoftver segítségével erre fektetik rá a digitális kamera által készített képeket. Kb. húsz lézersugár segítségével folyamatosan ún. háromszögelést végez, megállapítja a földrajzi koordinátákat. A mérési pontosság következtében a hagyományos mérőlécek a "lomtárba" tehetők, amivel rengeteg időt nyerhetnek a feltárók és persze sokkal pontosabbak is lesznek a kötelezően méretes képek, leírások. Ha teljes fedettséget kívánnak elérni a használók, akkor a digitális eszközt csak körbe kell mozgatni a helyiségben - igen stabilan tartva-, hogy az egymást takaró tárgyak mögé be lehessen látni. Az eszköz azért is értékes, mert a készített felvétel nem csak a nyomozóknak, hanem a bíróságon eljáróknak (bíróság, ügyész, védő, szakértő, stb.), mivel szinte magukat is behelyezhetik az eredeti helyszínre és nézhetik végig és elemezhetik a pontos távolságokat mutató inkriminált helyszínt. Ami sokféle lehet, mint ahogyan már az V. fejezetben utaltam rá, (valódi, változatlan, spontánul vagy szándékosan változtatott, koholt, élő, mozgó, tagolt, kettős vagy többes, "mellékes" stb.). Kiegészítem a felsorolást a "veszélyes és veszélytelen" helyszín fogalmával. A megkülönböztetést azért tettem, mert önmagában az élő helyszínek nem fedik feltétlenül a fogalmat, ugyanis van nem veszélyes élő helyszín is. Ugyanakkor a tűzgyújtásos vagy robbantásos élő helyszínek kifejezetten kockázatosak a szemlézők élete-testi épségére nézve is, mivel alattomosan megbújnak a veszélyek. (Például többemeletes épületnél korhadt fagerendák, omlás előtt álló falak, aljzatok, tetők veszélyeztetnek, vagy vegyük a sorozat robbantások helyszíneit, ahol
- 44/45 -
ki tudja még hány időzített szerkezet van elrejtve.) Az ilyen - szemlézőre is veszélyt jelentő - helyektől elkülönül a gyakorlati többség, ahol már semmiféle veszély nincsen. (A felfegyverzett tettes már nincs a helyszínen, a betöréses lopás elkövetője nem hagyott hátra semmiféle kockázati tényezőt, stb.)[54] Az bizonyosnak tűnik, hogy mindegyik szemleforma más és más műfogásokat, taktikát és technikát kíván. Ez a szépsége, egyúttal nehézsége is, miközben az alaposság mellett még kellően gyorsnak is kell lennie a helyszín feltérképezésének, az összképrögzítő, statikus és a nyomkereső, anyagmaradványt kutató, dinamikus második szakasznak, ami szintén nem lehet kapkodó, felületes, elnagyolt.
Az alaposság és gyorsaság mellett még óvatosnak is kell lennie a szemlézőnek, (illetve már előtte a helyszínt biztosítóknak), mivel mindenképpen el kell kerülnie a nyomok, anyagmaradványok szennyeződését, illetve azok eltűnését, mielőtt rögzítették volna. Növeli az "első csapás" jelentőségét, hogy nincs második esély. A második már nem lesz csapás, mivel a mozzanat megismételhetetlen (irreverzibilis), hiszen az első szemle alatt oly mértékben megváltozik a helyszín,[55] hogy még egy eredményes feltárásra már nagyon halvány a remény.[56]
A halaszthatatlan nyomozási cselekményeknél nem mondhatjuk el, a más krimináltaktikai cselekményeknél (például terhelt, tanú, sértett kihallgatásánál, megtervezett kutatásnál), azt a taktikai tanácsunkat, hogy "készülj fel az ellenfeledből", mivel a váratlanság, kiszámíthatatlanság, az azonnaliság miatt erre nincs lehetőség és általában az "ellenfél", a rejtőzködő (ismeretlen) tettes sincs, nem várja általában a hatóságot. (A tettenérés vagy önkéntes feladás eseteit kivéve.) Így alapos felkészülés nélkül gyorsan kell dönteni a szükséges szemléző erőkről, technikákról, (gépjármű, nyomrögzítő eszközök, világítás, számítógépek, nyomtatók, diktafon, fényképezőgép, videokamera, digitális lézerszkenner, rádió, mobiltelefon, stb.), segítőkről (nyomkereső, követő kutya, kutyavezető, technikus, jegyzőkönyv-vezető, szaktanácsadó, / számítógépes, fegyver, nyom, rovar, orvos, munkavédelmi, műszaki, stb./ szakértő, stb.), az esemény logisztikájáról. Ezt közben is végezni kell, igazodva a körülményekhez, a feladatok nagyságához és jellegéhez.
Az alapos helyszíni szemlét (és nem a köznyelvben populárissá vált "helyszínelést", mivel az más krimáltaktikai cselekmény), annak adatait hitelesen rögzíteni, dokumentálni kell, hogy a további (nem a helyszíni szemlét végzett) nyomozók,[57] illetve egyéb hatóságok (ügyészség, bíróság) minden részletét fel tudják idézni. Minimum írásos jegyzőkönyv formájában, de ehhez csatlakozhatnak még (számítógépen, belső digitális hálózaton, CD-n levők is) a fotó- és videófelvételek,[58] rajzok, vázlatok (sketch) kutyaindításról jegyzőkönyv, bűnjeljegyzék a nagyon precízen leírt és szeparáltan csomagolt bűnjelekkel, a szubjektív megállapításokat, következtetéseket, verziókat is tartalmazó szemléző jelentése.
A szemle során, illetve azt követően az "első csapás" jelleget erősítve és bizonyítva az általánosság szintjén több értékes adat merülhet fel, amely segíthet a továbblépésben, az összes kriminalisztikai fő kérdés megválaszolásában. Ezek a következők lehetnek:
a) azonnali útmutatót kínálhat a tettes személyére, hollétére, távozási-menekülési útvonalára, rejtekhelyére, esetleges újabb bűncselekményeinek szándékára, veszélyességére (fegyver-robbanószer tartására);
b) a múltbeli eseményeken kívül a jövőbeli szándékára nagyon erőteljes adatokat kaphatunk a helyszínen fellelt digitális eszközökből, amelyek - bár nem könnyű - de szakértői (szakszerű) vizsgálatát a lehető leghamarabb el kell kezdeni, a releváns adatokat ki kell nyerni;
c) támpontokat adhat általános és részverziók felállításához, a múlt gondolatbeli rekonstrukciójához;
d) megismerhető a bűncselekmény pontos ideje, helye, az elkövetés módja;
e) értékes fizikai-testi-szellemi tettesi adottságok olvashatók ki mind a statikus, mind a dinamikus szakasz eredményei alapján (például az elkövetők száma, szereposztása, célzata vagy motívuma, szakképzettsége, helyismerete, ruházata, ereje, dohányzása, testi sérülése);
f) fontos személyiségvonások, viselkedési módok (behavioral "signature") mutatkozhatnak meg a helyszíni adatokból (például a tettes személyisége, jellegzetes szokása, perszeverantikus elkövetési módja, célszerű vagy felesleges utótevékenysége, sértettel való kapcsolata, feltűnési vágya);
g) mindezen fizikai-személyiségi adatok alkalmasak lehetnek profilalkotásra, az elkövető "körvonalazására" (művelt-primitív, brutális, kapzsi, vakmerő, beteges hajlamú, beteg, társadalmi státusza, iskolai végzettsége, foglalkozása);
h) a szemlén rögzített adatok (bizonyítékok)[59] hasznosak lehetnek a későbbi esetleges bizonyítási kísérletnél, felismerésre bemutatásnál, helyszíni kihallgatásnál;[60]
i) az adatok lehetőséget adnak a sorozatcselekmények egyikének felismerésére, az eddigi hasonló eseményekhez való illesztéséhez, ami segíthet a verziók felállításában is - figyelemmel a korábbi szemlék adatainak ismeretére;
- 45/46 -
j) a helyszíni szemle szinte valamennyi adata[61] felhasználható a később felmerülő verziók, és később beszerzett perrendszerű bizonyítékok ellenőrzésében, illetve a bizonyítási eljárásban (végső soron a bíróságon);
k) a felkutatott nyomok, anyagmaradványok tárgyakat adnak a későbbi szakértői laborvizsgálatokhoz;
l) a szemle adatok gyors beszerzése alapot adhat a forró nyomon üldözés megszervezésére.
Így jutottunk el a következő állomásunkig, az "első csapás" másik kiemelendő fontos összetevőjéhez, az ún. "forró nyomos", összehangolt intézkedésekhez. Felfogásom szerint ez is tartalommal tölti meg az alapelvi követelményt, vagyis, hogy a lehető leggyorsabban a leghatékonyabb, koordinált lépéseket tegye meg az irányító vezető (és 3-100 fős csapata) nem sokkal a bűncselekmény elkövetése után a bizonyítékok összegyűjtésére, a tettes elfogására. (Amikor a "nyom" még "meleg".) A vezető igen széleskörű feladatai közé tartozik:
a) az ügyeletes (információkat összegyűjtő és továbbító) tevékenységének figyelemmel kísérése,
b) (akár a fegyveres, robbanószeres) elkövető elfogására felállított akciócsoport (alkalmanként kommandó, helikopter, motoros, búvár szolgálat stb.) tevékenységének irányítása,
c) a helyszínbiztosítók (first responder) és a szemlebizottság tevékenységének és eredményeinek (megismert / digitális/ adatainak) figyelemmel kísérése, (akkor is le kell folytatni a szemlét, ha közben elfogták a tettest),
d) a tanúk és sértett(ek) kihallgatását végzők, illetve az általuk beszerzett adatok megismerése,
e) az akcióba bevont más rendészeti szervekkel való folyamatos kapcsolattartás, a területileg illetékes körzeti megbízottak, járőrök, a nyomozó kutya vezetők tevékenységének meghatározása, irányítása,
f) a folyamatosan beszerzett adatok értékelése,
g) ha szükséges, az üldözés irányának, a zárások (útzárak, útakadályok, terület blokkolások) pontjainak megváltoztatása,
h) intézkedés a lényeges adatok, információk mielőbbi rögzítésére,
i) gondoskodni a beszerzett bizonyítékok szakszerű tárolásáról,
j) mindezen (és ezeken túli aktuális) feladatok összehangolása.
A k) ponthoz tartozik, ha az elkövető személye (kiléte) már ismerté vált, akkor lakhelyén, ismerőseinél, családjánál, stb. adatgyűjtést (házkutatást) kell végeztetni. Fel kell térképezni szokásait, személyiségét, habitusát, foglalkozását, családi állapotát, iskolai végzettségét, más szokásos tartózkodási helyeit, illetve rendelkezik-e fegyverrel, robbanószerrel, élet-testi épség elleni eszközzel (késsel). Célszerű kideríteni mi válthatta ki a bűncselekmény (vagy más/több bűncselekmény elkövetését, pláne, hogyha éppen egy másik elkövetési helyről menekül) elkövetését. Itt már cél az is, hogy az elkövető elfogásával megakadályozzák, hogy saját magában, esetleg másokban kárt tegyen (akár menekülése érdekében) akár azért, hogy újabb bűncselekményt ne követhessen el. Mindezeket persze gyorsan, szakszerűen, rugalmasan, mégis szervezetten és a jogi követelményeket, a krimináltaktikai és technikai ajánlásokat betartva kell végrehajtania az irányítónak.
Sommázatként az "első csapás" alapelvéhez annyit jegyzek meg, hogy nem csak lehetőség, hanem követelmény is az első támadás. Ezt a móduszt, ezt a helyzetet ki kell használnia a kriminalistának, annál is inkább, mert értékes alapként szolgál a hét kriminalisztikai kérdés megválaszolásához. Aki ezt az alapot rosszul építi fel, az nem számíthat utána stabil felépítményre. Kártyavárként omolhat össze a konstrukció, (a verzió) akár már a nyomozás során, ám megtörténhet ez a bíróságon is.
A végére maradt az elvi kriminalisztikai piramis csúcsán található, azonosítás, mint célkitűzés, mint örök fókusz, illetve az azt támogató elv. "A természet nem csinál szaltót", vagy a "természet nem ismétli önmagát" üzeni az alfejezeti cím, nem találkozunk még egy ugyanolyan (hasonmás) emberrel a Földön, hiszen -amint már megfogalmaztuk az ujjnyomokkal kapcsolatban - 64 milliárdból várható majd egy azonosság a Föld jelenlegi 7-8 milliárdos népességével szemben. A megállapítás mások érdeme, magunk csak felismerjük ennek fontosságát, és nézetünk szerint olyan jelentőségét, ami "vezéreszmeként" szolgálhat szinte minden kriminalisztikai tevékenységnél. Minden mozzanatban bűnügyekhez kapcsolható személyeket, testrészeket, tárgyakat, írásokat, nyomokat, anyagmaradványokat,[62] eseményeket, időt, helyet, elkövetési módot, eseménysort, jelenséget, okokat, motivációkat, célokat, a bűnmegelőzés körében jövőbeli szándékokat, potenciális célpontokat, - és sorolhatnánk folyton-folyvást - azonosítanak.
Az azonosítás elmélete kellően kimunkált, tétel az elméletben[63], a gyakorlat pedig követi a fő gondolatát, nevezetesen, hogy a természetes személy elkövető egyedi, mással össze nem tévesztendő alany. Olyan egyedi jelenség, biológiai lény, amely duplumként nem létezik a földön. A kriminalista a megismételhetetlen, egyedileg azonosítható tettest (tetteseket)
- 46/47 -
keresi. Igyekszik ezt megtenni a tárgyakkal, nem személyekkel kapcsolatban is, mégpedig nyomokon, anyagmaradványokon és vallomásokon keresztül. Törekszik és törekednie is kell az elv alapján az egyediség, a megismételhetetlenség megállapítására, azonban ez már nem minden esetben lehetséges sem elvi, sem gyakorlati szinten. Gondoljunk csak a tömegszériában gyártott feszítővasakra, autókra, órákra, telefonokra, ékszerekre, ruhaneműkre stb., amelyek mind lehetnek elkövetési eszközök, elkövetési tárgyak, végső soron nyomképzők vagy nyomhordozók. A csoport (class characteristics) azonosítás is lehet értékes, ha nem is ér fel az egyedivel, ám mindig kutatni kell a tömegtermékek esetében is a gyártás, használat során esetlegesen létrejött egyedi torzulásokat, hibákat, azonosítási pontokat. (individual characteristics) Ez az örök üzenete az alapelvnek. ■
JEGYZETEK
[1] Kabódi Csaba a büntető eljárásjoggal kapcsolatban is megfogalmazta a legfőbb börtönügyi alapelveket; kutatása alapján ezek: normalizálás, nyitottság, felelősség. Kabódi Csaba: Alapelvek a magyar börtönügyben. In: Erdei Árpád (szerk.): Tények és kilátások. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1995. 168-187. o.
[2] Bejczi Alexandra: A titkos felderítés hatékonysága és törvényessége. Belügyi Szemle 2011. 7-8. sz. 161. o.;
[3] Ld. ennek jelentőségét részletesebben: Handrik Adél: A justizmordok okai - tévedési források a büntetőeljárásban. Belügyi Szemle 2011. 9. sz. 41-63. o.
[4] Ld. erről: Finszter Géza: Bizonyításelméletek a jog világában. Rendészeti Szemle 2006. 7-8. sz. 70-102. o.
[5] Garamvölgyi Vilmos szerint ". a nyomozó a bűnper legelső bírája, akinek a nyomozás minden adatáról, amit felderített, megállapított, el kell döntenie, hogy okozati összefüggés van-e köztük és az elkövetett bűncselekmény között." In: Garamvölgyi Vilmos (szerk.): Kriminalisztika. BM Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest 1961. 18. o.
[6] Molnár József azt is kimondja, hogy: "A kriminalisztika - némi túlzással szólva - ezeknek az okoknak a felfedezésével foglalkozó tudomány." In: Vargha László (szerk.): Kriminalisztika. Tankönyvkiadó, Budapest 1980. 27. o.
[7] A matematikában a hipotézisre a "sejtés" kifejezést alkalmazzák. A matematikusok is egy feltételezést igyekeznek bizonyítani adatok segítségével. Ld. erről részletesebben a "sejtések" megalkotásában és megoldásában is neves magyar matematikusról, Erdős Pálról szóló kötetet. Hoffman, P.: The man who loved only numbers. Hyperion, New York 1998 (Magyarul: A prímember. Erdős Pál kalandjai a matematika végtelenjében. Scolar Kiadó, 1999) A matematikához közel álló játékelmélethez, illetve a sakkjátékhoz kapcsolódik felfogásunk szerint a nyomozási "játszma" is. Az "első csapás", benne a helyszíni szemlével a megnyitás, a további adatgyűjtések (tanúkutatás, felismerésre bemutatás, terhelti kihallgatás, bizonyítási kísérlet, stb.) a középjáték és a bírósági tárgyalás a végjáték (benne a vád és védelem csatározása).
[8] A krimináltaktikában ismert bizonyítási kísérlet sem a természettudományos faktorváltoztató és külön-külön ellenőrző móduszt követi, nem annak mintájára épül fel a módszertana.
[9] Már közel 100 éve a Lyon-i kriminalisztikai laborvezető, kutató megjelölte az elv nevét és lényegét: "Ha két tárgy érintkezik egymással minden esetben történik anyagcsere közöttük. Az elváltozás mértéke lehet, hogy túlságosan csekély, a kimutatási módszerek nem biztos, hogy eléggé érzékenyek. A vizsgálatig eltelt idő lehet, hogy túl hosszú, de az bizonyos, hogy az anyagátadás lejátszódott." Illetve "A testünket fedő parányi részecskék árulkodnak minden mozdulatunkról és mindenről, amivel érintkezünk, mégpedig megbízhatóan és biztosan" (nyersfordítások) Locard, E. : Traité de criminaltique. Ed. J. Desvigne, Lyon, volt I-VI. 1931-1939. című hatkötetes művéből.
[10] Hozzátesszük, hogy az alcímben szereplő elv, nem pusztán a személyek és tárgy fizikai érintkezésére, nem pusztán a Locard-i elvre épül, attól többnek véljük. Gondoljunk csak a fizikai érintkezéssel nem járó, például szóbeli elkövetéssel végrehajtott zsarolás, önbíráskodás, zaklatás (stb.) esetére. Akkor "emléknyomok" keletkeznek, a sértett-tanú észleli a "nyomot" és adja vissza, tükrözi vissza vallomásában a múltat, a történteket, az elhangzott kijelentést, ezt kell feltárnia, előhívnia torzításmentesen, befolyásmentesen a nyomozónak.
[11] A szagmaradványok eltüntetésére néha tesznek kísérletet az elkövetők, például paprikával szórják be a helyszínt, akkor azonban már ezen kísérlet nyomait, anyagmaradványait találhatjuk meg és rögzíthetjük. Sokszor az elhárítási kísérlettel több elváltozást hagy maga után, mint aminek elhárítására törekedett.
[12] Például a látens vérmaradványok felkutatásában a luminolos eljárás gyakran alkalmazott módszer már napjainkban, ezt Magyarországon 1949-ben használták először egy fővárosi emberölés lakáshelyszínén. Segítségével nagy kiterjedésű vérmaradványt sikerült kimutatni. Katona Géza: A bűnüldözés fél évszázada. BM, Budapest 1998. 97. o.
[13] Az egyik frappáns mondás szerint: "Nincs nyomszegény helyszín, csak fantáziaszegény nyomozó." Azzal pontosítva itt is, hogy a "nyom" alatt értsük az anyagmaradványt is, mivel az mindig keletkezik bűnelkövetéskor és a fantáziaszegénység alatt pedig a kellő szakértelem (és eszköz) hiányában eljáró detektívet. ("nyomolvasót") (A mondás testvérei: "A helyszín beszél csak meg kell tudni szólaltatni."; "A helyszín nyitott könyv csak olvasni kell tudni belőle.")
[14] Az adatgyűjtés nyomozásbeli jelentőségére Bócz Endre is rávilágított, amikor kimondta: "Nem téved, aki azt olvassa ki ebből az írásból, hogy a bűnügyi nyomozás során adatgyűjtés útján gyakorlatilag mindaz az ismeret megszerezhető, amelyre szükség van, és az eljárásjogi értelemben vett nyomozás formalizált eljárási cselekményei sem adnak több ismeretet, mint a sokkal rugalmasabb adatgyűjtési módszerek." Bócz Endre: Belügyi Szemle 2011. 4. sz.76. o.
[15] A magyar szakirodalom "adat" fogalmi változatosságára (egységes álláspont hiányára) legutóbb Bócz Endre mutatott rá. Belügyi Szemle 2011. 4. sz. 61-79. o.; Lakatos János kutatásából kiderül, hogy a magyar lexikonok, értelmező szótárak éppen öt különböző "adat" definíciót adnak: a) "valakinek, valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő tény, részlet" (Magyar értelmező kéziszótár); b) "a valóság egy mozzanatát alkotó tény" (Magyar szinonimaszótár ); c) "valamely vizsgálat, kísérlet mintavétel eredményeképpen megállapított olyan tény, ismeret, amelynek további feldolgozásával tanulmányozható a vizsgált jelenség" (Hadtudományi Lexikon ); d) tudományos adat: "műszerrel lemérhető vagy kísérlettel megállapított számszerű tény, eredmény" (Magyar értelmező kéziszótár); e) számítástechnikában: "tények, fogalmak, jelenségek egyezményesen ábrázolt alakja, amely lehetővé teszi ezek tárolását és feldolgozását" (Mikroszámítógépes értelmező szótár). Lakatos János: Adat, információ és bizonyíték a nyomozásban. In: Balláné Füszter E. - Borszéki J. - Lakatos J.: Bevezetés a kriminalisztikába. Rejtjel Kiadó, Budapest 2004. 63. o.
[16] Olvashatunk még olyan adatfajtákról és csoportosításról, hogy: elsődleges (amely valamely új, a nyomozó hatóság számára nem ismert eseményre vonatkozik), induló (abban az időpontban áll rendelkezésre, amikor arról kell dönteni, hogy induljon-e eljárás), rendelkezésre álló (a hatóság adott
- 47/48 -
időpontban ténylegesen ismer), továbbá: személyazonosító, személyes, különleges, közérdekű, minősített, illetve az azonosítást és a felismerést biztosító adat. Ld. részletesebben: Lakatos János: Adat, információ és bizonyíték a nyomozásban. In: Balláné Füszter E. - Borszéki J. -Lakatos J.: Bevezetés a kriminalisztikába. Rejtjel Kiadó, 1999. 49. o., illetve 2004. 64-65. o.
[17] Ld. erről részletesebben: Nagy Judit: Közös nyomozócsoportok az EU tagállamai közötti bűnügyi együttműködésben. PhD értekezés. Károly Gáspár Református Egyetem, Budapest 2010 (angol kifejezéssel a közös nyomozócsoport: Joint Investigation Team)
[18] Hazánkban 1861-ben használták először a bűnügyi helyszínfotózást, mégpedig Teleki gróf gyanús halálakor. Nem sokkal később, az 1870-es években kezdték a bűnelkövetők fotózását és nyilvántartási gyűjtését is.
1896-ban a budapesti millenniumi kiállítás alkalmával a rendőröket már a bűnözők nyilvántartási fotóit tartalmazó albumokkal látták el. Katona Géza: A kriminalisztika aktuális kérdései. BM Duna Palota és Kiadó, Budapest 2001. 78. o.
[19] Kanadában (a Royal Canadian Mounted Police munkatársai) kifejlesztettek egy adatbank rendszert is ViCLAS (Violent Crime Linkage Analysis System) néven, amelyben az elkövetés helyén talált nyomok értékelése áll a középpontban. A tanúvallomások teljes figyelmen kívül hagyása mellett az elkövetési hely elemzése módszeresen, speciális szempontok alapján történik, a felállított verziókat, hipotéziseket írásos formába is öntik. A ViCLAS adatbank így segédeszköz az "operatív esetanalízisben". Az "operatív esetelemzés" fogalma alatt Németországban - ahol szintén használják az adatbankot - különböző kriminalisztikai és kriminológiai munkamódszereket foglalnak össze, amelyeket mindenekelőtt különösen súlyos bűncselekmények (emberölés, nemi erkölcs elleni támadások, emberrablás, zsarolás) felderítésére vetnek be. A ViCLAS működésének lényege röviden, hogy a kiemelt veszélyességű bűncselekmények helyszíneinek, az elkövető magatartásának, viselkedésének, felismerhető szokásainak, "kézírásának" adatait egy részletes adatgyűjtőívre, a ViCAP-ra (Crime Analysis Report) rávezetik. Majd hasonló elkövetési módozatú korábbi, rendszerben szereplő tettekkel összevetik, ilyenformán bűnüldöző-felderítő és preventív eredményeket is nyújthat. Olyan összefüggésben is említik az adatbankot, hogy ami az AFIS az ujjnyom számára, a DNS a genetikai azonosítás számára, az a ViCLAS a viselkedési jegy ("nyom") azonosítása számára. Ld. erről: Nagel, U. - Horn, A.: ViCLAS - Ein Expertensystem als Ermittlungshilfe. Kriminalistik, 1998. 1. sz. 54-58. o.; Baurmannn, M. C.: ViCLAS - Ein neues kriminalpolizeiliches Recherchewerkzeug. Kriminalistik, 1999. 12. sz.824-825. o.; Eicher, J P. -Sollberger, T.: ViCLAS Schweiz. Kriminalistik, 2004. 1. sz.57-61. o.
[20] Ami az elkövetői perszevaranciára, az elkövetési módhoz (helyhez, tárgyhoz, sértetthez, időhöz, stb.) való makacs, állhatatos ragaszkodásra épül. Ld. erről részletesebben: Kovács Klára - Pásztor Attila: A perszeverancia kriminalisztikai jelentősége. Belügyi Szemle 2011. 12. sz.89-103. o.
[21] A DRUGFIRE az FBI digitalizált képes adatokat tartalmazó gyűjteménye, amelyben fegyverekkel, azok részeivel, nyomaikkal kapcsolatos dokumentációkat gyűjtik az esetleges későbbi összehasonlító vizsgálatok érdekében. A ballisztikus azonosítási rendszert (IBIS) éppen ezek érdekében alkották meg, csakúgy, mint az US Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Exploseves (ATF and E) hüvely és lövedék nyilvántartást. A kettő egyesüléséből jött létre a NIBIN (National Integrated Ballistic Information Network) integrált ballisztikai hálózat, amely például "lenyomozza" (track in down) milyen fegyverből származik a helyszínen talált hüvely, lövedék.
[22] A német Szövetségi Bűnügyi Hivatalnál még nyilvántartási gyűjteménye van a zsaroló leveleknek, referenciamintáknak (például igazolványokhoz való űrlapoknak), analitikai mintáknak is.
[23] Ld. erről az orosz szakirodalomból: Beljakov, A. A. - Uszmanov R. A.: Szosztojánije problémü u perszpektibü razvityija kriminalicseszkoj regisztrácija v Rosszii. Krasznojarszk 2001
[24] Arra is van adat, hogy a II. világháború alatt "a főleg nyilasok által elhurcolt és feltehetően Csehszlovákiába területén megsemmisített" bűntettes nyilvántartási adatok (ujj- és tenyérnyomatok, fotók) másodpéldányait az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal szakemberei a régi főkapitánysági épület pincéjéban megtalálták a világégés után és eredményesen használták fel - erre már nem számító - bűnelkövetők azonosításában. Katona Géza: A bűnüldözés fél évszázada. BM, Budapest 1998. 82. o.
[25] Annak ellenére így van ez, hogy Déri Pál már az 1970-es években felhívta a figyelmet az integrált bűnüldözés szükségessére, az informatika alapú nyomozások jelentőségére. Déri Pál: Korszerű nyomozás - integrált bűnüldözés. BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség. Budapest 1976., majd megerősítette, kibővítette új érvekkel 2005-ben: Déri Pál - Budai Attila: Korszerű bűnüldözés. ORFK, Budapest 1991
[26] Ld. erről részletesebben korábbi gondolatainkat a témával kapcsolatban: Tremmel, F.- Fenyvesi Cs. - Herke Cs.: Kriminalisztika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2009. 236-237.o.
[27] Az egyik legismertebb rasternyomozási eredmény, amikor 1979-ben röviddel a szabadlábra engedése után ismételten elfogták Rudolf Heißler terroristát, aki többek között a gyáros Schleyer elrablásában is érdekelt volt, és részt vett abban. Hozzá azon 16.000 személy közül jutottak el, akik az áramszolgáltató felé készpénzzel elégítették ki a számlájukat. Ezen csoportból törölték a listáról a bejelentett lakcímmel, jogosítvánnyal vagy gépjárművel rendelkező személyeket, illetve azokat, akik családi pótlékban részesültek. Végül két lakás, (illetve személy) maradt fent a rostán: egy kábítószer kereskedőé és egy minden gyanú fölött álló raster nyomozó szolgálati lakása.; A drogellenes küzdelemben másik jelentős, azonban kevésbé ismert német eredmény, mikoris 350 olyan kábítószerküldöncöt tartóztattak le, akik 1977 és 1978 között Kínából, valamint Malajziából heroint szállítottak az NSZK-ba. E nyomozás során azon ázsiai utasok adatait vizsgálták, akik egyedül utaztak repülőgépen és csak rövid ideig tartózkodtak Európában.
[28] Ld. részletesebben erről Pilisi Fanni: A raszternyomozás kriminalisztikai jelentősége. Belügyi Szemle 2013. 3. sz. 117-130. o.
[29] Ide sorolható az EURODAC rendszer is, amely a menedékjogot kérők nemzetközi ujjnyomat-nyilvántartására szolgál. A menedékkérelemért folyamodó személyektől ujjnyomatot vesznek, amit az EURODAC központi rendszerébe továbbítanak digitális formában, amit a rendszerben szereplő többi ujjnyomattal összehasonlítanak azért, hogy kiszűrjék azokat, akik korábban már menedékjogért folyamodtak más tagállamoknál, de kérelmüket elutasították, vagy azokat a kérelmezőket, akik egyszerre több országban próbálkoznak.
[30] Köztük megemlítjük a két legfontosabbat az Interpol és az Europol adatbázisait, amelyek szintén - külön megkereséssel, nem automatikusan - "adatparadicsomok" lehetnek a kutató tagállami kriminalistáknak. Az Interpol által használt központi bűnügyi nyilvántartás adatbázisa az Automated Search Facility (ASF) tartalmazza a személy körözési listákat. Rajtuk a nemzetközi elfogató paranccsal körözött személyek, az eltűnt személyek,a körözött gépjárműveket, okmányok, lopott műkincseket. Az Europol az összegyűjtött információk tárolására az alábbi elemekből álló számítógépes rendszert tartja fenn: a) információs rendszer, amelynek segítségével gyorsan megállapítható, hogy mely információk találhatók meg a tagállamokban és az Europolnál; b) elemzési célból összeállított, részletes információkat tartalmazó munkafájlok; c) elemzést szolgáló fájlok egyes adatait tartalmazó tárgymutatórendszer; d) tárolja az adatoka azokra a személyekre nézve, akiket az
- 48/49 -
érintett tagállam nemzeti jogának értelmében olyan bűncselekmény elkövetésével vagy abban való részvétellel gyanúsítanak, amely az Europol hatáskörébe tartozik, vagy akiket ilyen bűncselekményért elítéltek; e) és tárolja azokra a személyekre is, akik vonatkozásában a nemzeti jog szerint komolyan megalapozott az a vélelem, hogy olyan bűncselekményt fognak elkövetni, amely az Europol hatáskörébe tartozik.
2011-ben megkezdte működését az EU schengeni államai közötti Vízuminformációs Rendszer (VIS) is. A hónap eseményei, az EU bel- és igazságügyi együttműködése révén. Belügyi Szemle 201111. sz. 136. o.
[31] A bűnelemzőknek (crime analysis unit) segítséget nyújthatnak különböző speciális programok, amelyek szintén folyamatosan változnak mind elnevezésükben, mind tartalmukban. (Például: a holland rendőrségi fejlesztésű VIDOCQ, az 1980-as években indult amerikai TOPIC szöveges adatbázis-kezelő, egy már kevésbé használt KARVALY típusú személycentrikus adatgyűjtést támogató nyilvántartó program, a ma is széles körben használt POLYGON információrendszer, vagy az ANALYST'S NOTEBOOK szoftver együttes, ami kapcsolat- (LINK NoteBook) és esemény elemzővel (CASE NoteBook) is bír.) Friss és eredményesen működtethető program hazánkban a HLS híváslista elemző program, ami sikert hozott a már korábban említett borsodi emberölés sorozatban is.
[32] Ld. erről: Schenk, D.: Der Chef. Horst Herold und das BKA. Spiegel-Buchverlag, Hamburg 1998. 22-28. o
[33] Keenan, K.T.-Brockman, J.: Mr. Big. Exposing Undercover Investigations in Canada. Fernwood Press, Black Point, Canada 2010
[34] A teljes defínicója pedig ekként szól: "E szerint a "felderítés" fogalma átfogja egyrészt azt a - titkos és nyílt -adatgyűjtést, amely a bűnügyi rendészetben a bűnügyi érdeklődést felkeltő történések kiválasztását szolgálja, másrészt a köznyelvi értelemben vett nyomozás keretében folytatott adatgyűjtésnek azt a fázisát, amelynek rendeltetése a feltételezett bűncselekmény tényeihez kapcsolódó, elméletileg lehetéséges bizonyítási okok és az ezekhez kapcsolódó adatforrások számbavétele, valamint a számításba jövő lehetőségek relitásának és virtuális vagy valóságos voltának feltárása." Bócz Endre: Adatgyűjtés, felderítés, nyomozás. Belügyi Szemle 2011. 4. sz. 74. o. Hasonló álláspontot képvisel Finszter Géza is: "A felderítés jellemzője, és ez különösen a nyomozás elrendelését megelőző szakaszra igaz, hogy a releváns múlt megismerése nem bizonyítással történik, ahol az eljárás más alanyait kívánjuk meggyőzni a megszerzett információk helyességéről, hanem feltárással, amikor a bűnüldöző hatóság tagjai, titokban, külső kontrollok nélkül, vagy nagyon is korlátozott ellenőrzés mellett teszik meg megállapításaikat. Ugyancsak a felderítés sajátossága, hogy szemben a nyomozás rekonstruáló jellegével, a rendelkezésre álló felderítési módszerek alkalmasak a jelen eseményeinek megfigyelésére. Finszter Géza: A kriminalisztika és a változó tételes jog. In: Kadlót Erzsébet (szerk.): Közbiztonság és társadalom. Kriminológiai Közlemények, 69., Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest 2011. 196. o.
[35] A nyomozásra vonatkozó Bócz meghatározás pedig: " A nyomozás - a szó köznyelvi értelmében - múltbéli történés lefolyásának, a múltbéli állapotból a jelen állapotokhoz vezető folyamat részleteinek a megismerése, azon elváltozások ("nyomok") számbavétele, megvizsgálása és értelmezése révén, amelyeket a kérdéses folyamat hozott létre." In: Tóth Mihály (szerk.): Bócz Endre: A nyomozási szakasz néhány alapkérdése az új büntetőeljárási törvényben. Osiris, Budapest 2003. 304. o.
[36] A magyar szabályozásban a hatályos büntető eljárási kódex (1998. XIX. tv.). lehetőséget ad a nyomozó hatóság részére a büntetőeljárás megindítása után "egyéb adatszerző tevékenység" végrehajtására. Ennek keretében a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eszközei alkalmazhatók (Be. 178.§ (2) bek.), ezeket a hatóság a reá irányadó törvény (pl. Rendőrségi, NAV tv.) alapján végezheti. Az "egyéb adatszerző tevékenység" tehát nem más, mint a büntetőeljárás megindítása után végrehajtott bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés. Ez némileg visszafogottabb, mint a titkos információgyűjtés, mivel - a bírói engedélyhez kötött különleges eszköz alkalmazásának tilalmán túl - az is oka, hogy időbeli korlátként csak a nyomozás befejezéséig folytatható.
[37] Ezáltal sem könnyű persze mindig sikereket elérni. Ezzel kapcsolatban szemléletes és megalapozott Finszter Géza négy csoportos felosztása a felderíthetőség és bizonyíthatóság szemszögéből az egyes bűncselekmény típusoknál. Megkülönböztet könnyen felderíthető és könnyen bizonyítható, könnyen felderíthető, de nehezen bizonyítható, nehezen felderíthető és nehezen bizonyítható, illetve nehezen felderíthető, de könnyen bizonyítható kategóriákat. Ezek közül a kétszeresen nehézbe tartozó szervezett bűnözés különböző erőszakos változatait, a korrupciót, valamint a bűnözői vállalkozásokat helyezi, "amelyek rendszerint titkos információgyűjtéssel ismerhetők meg, de gyakran még a titkosszolgálati módszerek sem képesek megalapozni a nyílt bizonyítást." Finszter Géza: A kriminalisztika és a változó tételes jog. In: Kadlót Erzsébet (szerk.): Közbiztonság és társadalom. Kriminológiai Közlemények 69., Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest 2011.199. o.
[38] A titkos eszközök közül nagy valószínűséggel a lehallgatásra költenek legtöbbet a világban. A becslések szerint 15-20 milliárd eurót évente, legfőképpen az USA és Nagy-Britannia költségvetéséből. 1999-ben napvilágra került, hogy egy "Echelon" (lépcső) fedőnevű amerikai lehallgató rendszer tulajdonképpen minden polgári rendeltetésű műholdat, minden tengeralatti kábelt, internetes levél- és hangtovábbítást képes figyelni. Az amerikai titkosszolgálat odáig jutott, hogy "meggyőzte" a legnagyobb szoftvergyártókat, a Microsoftot, a Lotust, a Nets-cap-et, hogy exportra gyártott internetes termékeiket az USA hatóságainak előírásai szerint írják meg. Nevezetesen csak olyan kódolást használjanak, amelyet különösebb fáradtság nélkül megfejthetnek, lehallgathatnak. (Tremmel - Fenyvesi - Herke: Kriminalisztika Tankönyv és Atlasz, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005. 268. o.) Ezen 2005-ös eredetű megállapításunkat igazolták a 2013 júniusában felszínre jutott, angolszász (USA /FBI-Szövetségi Nyomozó Iroda, az NSA-Nemzetbiztonsági Ügynökség/ és Nagy-Britannia /GCHQ/ - brit digitális hírszerző központ) hatóságok által (PRIZM-Prízma néven) végrehajtott (majd egy amerikai NSA dolgozó által kiszivárogtatott) lehallgatások, (kémprogramok-pl. keylogger) egész világot érintő adatai.
[39] Ld. erről részletesebben: Mészáros Bence: Fedett nyomozás a bűnüldözésben. PhD értekezés, PTE ÁJK, 2011
[40] Mészáros Bence: Fedett nyomozás a bűnüldözésben. PhD értekezés, PTE ÁJK, 2011. 10. o.
[41] Mivel erre a terület speciális (titkos) jellege sem ad lehetőséget e tanulmány körében, és amely nehézségre, gátra Finszter Géza is felhívta a figyelmet, amikor megfogalmazta: "Az egyértelmű jogi szabályozáson túl, a kriminalisztika feladata lenne azoknak a taktikai ajánlásoknak a kidolgozása, amelyek eligazítanak e kérdés megválaszolásában. Ilyen kutatások azonban - titokvédelmi okokból - nem folynak. Ennek hiányában is, kizárólag az alkotmányos büntetőeljárás elvéből kiindulva, állást lehet foglalni a titkos információgyűjtés társadalmi rendeltetéséről, az igazságszolgáltatás előkészítéséről." Finszter Géza: Belügyi Szemle 2011. 11. sz. 87. o.
[42] Hetesi Zsolt: A titkos felderítés. PhD értekezés, PTE ÁJK, 2011. 68. o.
[43] Forker, A. - Bertram, M - Gläser, H. - Leonhardt, R.: Über das Wesen und einige Grundsätze des "ersten Angriffs". Forum 1972. 9. sz. 404-407. o., illetve: Die Arbeit am Tatort-wesentlicher Bestandteil des ersten Angriffs. Forum 1972. 11. sz. 491-495. o.; Eschrich, G.: Der erste Angriff is eine entscheidende Phase der Untersuchung einer Straftat. Forum 1973. 9. sz. 433-434. o.
[44] A gyorsaság és alaposság duálja mellett több "kettős szorításról" is beszélhetünk még a kriminalisztikában. Így al-
- 49/50 -
kalmi "párokat" alkotnak: a tervszerűség és az improvizáció, a törvényesség és az eredménycentrikusság, az objektivitás követelménye a szubjektív egyének nyomozásával (fantáziájával, intuíciójával) áll szemben, míg kicsit szélesebb körben a növekvő bűnözés (a kvalifikálódó bűnelkövetés) és az erősödő terhelti jogcsomag feszül egymásnak.
[45] Ld. például az anyagmaradvány minták helyszíni rögzítésének új, XXI. századi (gyors és alapos) technikájáról Benkő András - Huszár András - Szilvásy István: Korszakváltás a helyszíni gyorsdiagnosztikában. In: Hautzinger Zoltán: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények IV., Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, Pécs 2005. 255-256. o.
[46] Oroszországban ld. erről: Vorobjeva, H.B. - Malanyina H.I. Szledü na mesztye presztuplenyija. Szaratov, 1996.
[47] Az amerikai taktika javaslat óv attól, hogy a kriminalista nagy és elképzelt várakozásokkal induljon neki a helyszíni bizonyíték gyűjtésnek. "A good evidecne collector will not approach a scene with a predetermined expectation or what can be found." Moore, P.: The Forensic Handbook. Barnes and Noble, New York 2004. 34. o.
[48] Dobos János: Negatív körülmények a helyszínen. Belügyi Szemle 1964. 1. sz. 54-59. o.
[49] Találó megfogalmazásnak véljük Steinke szavait: "A rekonstrukció nem sablonizálható." Steinke, W.: A bűnügyi technikai szakvélemények bizonyító értéke. In: Katona Géza (szerk.): A kriminalisztika aktuális kérdései. BM Kiadó, Budapest 116. o.
[50] "Gondolati rekonstrukciót" érdemes végeznie, amiről már több magyar szerző (is) kifejtette nézeteit. A legfrissebb ezek közül Gárdonyi Gergely: A gondolati rekonstrukció korlátai. Kézirat, Budapest 2013. Megjelenés alatt a Belügyi Szemlénél.
[51] A helyszíni szemlén követhető "ösvényekről" Ld. Kovács Lajos: A Mór megtette... Korona Kiadó, Budapest 2009. 38. o.
[52] Ld. erről részletesebben a kriminalisztikai monográfiák Fundamentumában is szereplő kötetet. Pusztai László: Szemle a büntetőeljárásban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977.
[53] Ügyészi tapasztalatai alapján egy új-zélandi eredetű, svájci-osztrák cél által gyártott, magyar rendőrség által tesztelt "méretező" szoftverről ír Szabó Orsolya: A helyszíni szemle rögzítése. Kézirat, Pécs 2009. 4. o.
[54] Talán azért sem emelte még ki senki a szakirodalomban az elmúlt 60 évben, mert nem volt ennek hazánkban realitása, "veszélye" hosszú évtizedeken keresztül. Az 1990-es évek robbantásos, leszámolásos, "fegyveres kivégzős" cselekményei után ez a "hallgatás" már nem tartható fenn.
[55] Létezik az irodalomban ún. "post-crime inspection", egy utólagos, második helyszíni szemle, ugyanis a kriminalisztikai anyagmaradvány kutatások azt mutatják, hogy egyes ultrakönnyű mikroszemcsék, szálak (fibers) a levegőben vannak a szemle ideje alatt és csak órák, alkalmanként napok múltán érnek le a földre, ahol rögzíteni lehet őket. Ezekért érdemes -lezárás és helyszínmegóvás mellett - még visszatérni egyszer akár több nappal is a már egyszer szemlézett színhelyre.
[56] Az 1980-as években, egy baranyai faluban egy idős nénit találtak a szomszédok a gázrezsó előtt fekve holtan, kezeit szépen magán összekulcsolva. Úgy tűnt így "ment el", csendben, rendben. Ezt állapította meg a felületes, rendkívüli halált vizsgáló szemlebizottság is, így - idegenkezűség hiányában - érdemi helyszíni szemlét sem tartottak. A néhány nap múlva elvégzett orvosszakértői boncolás azonban a gégeporc törését, idegenkezű fullasztásos elváltozásokat észlelt. Az emberölés miatt megindult nyomozás helyszíni szemlével kezdődött, azonban részben a korábbi hatósági bejárások, másrészről az azóta aktív örökös rokonok helyszínbejárása mindent lerombolt. Az "első csapás" elmaradt, nem leltek érdemi és tiszta nyomokra-anyagmaradványokra, nem is sikerült a később egyébként gyanúba került személyt "behelyezni a helyszínre". A bíróságon - nem meglepő módon - bizonyíték hiányos felmentéssel végződött az eset.
[57] Az amerikai gyakorlatban a kisebb részlegeknél, ahol nincsen szakosodás, a helyszíni szemlebeli feladatokat egy személy végzi. Minél nagyobb a részleg, annál biztosabb, hogy egy vagy több személy fog dolgozni mind a technikai mind pedig a nyomozási feladatkörben, mégpedig a helyszíni koordinátornak alárendelve. Ilyen helyzetekben a helyszíni koordinátor lesz gyakran a szemlevezető - írja: Swanson, Ch.R. - Chamelin, N.C. - Territo, L.: Criminal Investigation. Random House, New York 1981. 21. oldalon.
[58] A helyszíni szemle új, digitális képrögzítési lehetőségeiről Katona Géza fogalmazott meg nemrégiben hatékonyságot növelő útmutatókat "A helyszíni szemle hatékonyságának aktuális kérdései" c. tanulmányában. Belügyi Szemle 2012. 6. sz. 75-86. o. (83. o.)
[59] A rögzített bűnjelekkel kapcsolatban emeljük ki az angolszász elméletben és gyakorlatban használt kifejezés "chain of custody"-t, a "megőrzési lánc"-ot, (vagy "bizonyí-tékfolytonosság"-ot) ami egy amerikai "Criminal Investigation" kötet szerint egy "tanúsított, írásban rögzített jelentés mindazokról az egyénekről, akik felügyelték a bizonyítékot a rendőrségi begyűjtéstől kezdve. Ez azzal kezdődik, amikor a bizonyítékot a szemlén felkutatják, rögzítik és tart egészen a végső felhasználásáig. Állandó elszámolási kötelezettség biztosítja a megőrzési láncot; ez szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek ezt demonstrálni a bírósági bemutatásnál, hogy a bizonyíték (corpus delicti /a "bűn teste", valójában a bizonyíték megtestesülése,/, a bűnjel felmutatása, vizsgálata, vitatása) megengedhető legyen a tárgyaláson. Minden egyén a megőrzési láncban személyes felelősséggel tartozik a bizonyíték iránt, beleértve ebbe a róla való gondoskodást, a biztonságos elhelyezését és megőrzését." Swanson, Ch.R.-Chamelin, N.C.-Territo, L.: Criminal Investigation. Random House, New York 1981. 24. o.
[60] Molnár József: A helyszínelés és bizonyítási kísérlet szerepe a bűnügyi nyomozásban. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok, XXXV. Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, Budapest 1998. 316-341. o.
[61] Beleértve már a napjainkban előretört digitális adatokat is, amelynek helyszíni szemlés kapcsolatairól Katona Géza fogalmazott meg nemrégiben hatékonyságot növelő útmutatókat. Katona Géza: A helyszíni szemle hatékonyságának aktuális kérdései. Belügyi Szemle, 2012/6. 75-86. o.
[62] Köztük a szinte mindig keletkező szagot. Ld. erről: Hautzinger Zoltán: Az emberi szagok kriminalisztikai azonosítása. In: Fenyvesi Csaba, Herke Csongor (szerkesztők): Emlékkönyv Vargha László egyetemi tanár születésének 90. évfordulójára PTE ÁJK, Pécs 2003. 79-89. o.;
[63] Garamvölgyi Vilmos: Az azonosítás mint kriminalisztikai módszer. In: Garamvölgyi Vilmos (szerk.): Kriminalisztika. Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya, Budapest 1961. 24-34. o.; Katona Géza: A nyomok azonosítási vizsgálata a büntetőeljárásban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 77-229. o. illetve: A kriminalisztika azonosítás elmélete. In: Bócz Endre (szerk.) Kriminalisztika 1-2. Duna Kiadó, Budapest 2004. I. kötet 71-88. o.; Kertész Imre: A tárgyi bizonyítékok elmélete a büntető eljárásjog és a kriminalisztika tudományában. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1972. 317-363.; Vargha László: A kriminalisztikai azonosítás elmélete és a kriminalisztikai szakértői vizsgálatok. In: Vargha László (szerk.) Kriminalisztika. Tankönyvkiadó, Budapest 1980. 232-254. o.; Bócz Endre - Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008. 44-55. o.; Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba - Herke Csongor: Kriminalisztika tankönyv és atlasz. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2005. 281-290.; illetve Kriminalisztika. 2009. 35-44. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens.
Visszaugrás
